A Szív, 1915-1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1915-09-04 / 1. szám

Mit kell tudnunk a katholikus hit- és erkölcstanból? A parancsokról. I. A puszta hit nem elég az üdvösségre, meg kell tartanunk Isten parancsait is. 1. Hogy a puszta hit nem elég az üdvös­ségre, hanem hogy az Isten parancsait is be kell tartani, azt maga az Üdvözítő tanítja : Nem minden, aki mondja nekem: Uram, Uram! megyen be mennyeknek országába, hanem aki Atyám akaratát cselekszi, ki mennyekben vagyon, az megyen be men­­­nyeknek országába. (Máté. 7,21.) Tehát, ha bármennyire eltölti is valakinek a szívét és száját a hit, azért, ha a parancsok teljesí­tésével Isten akaratát be nem tölti, nem juthat a mennyek országába. 2. Az apostolok tanítása ugyanezt bizo­nyítja. Szent Jakab levelében így szól: „Mit használ, atyámfial, ha valaki mondja, hogy hite vagyon, cselekedetei pedig nincsenek? Vájjon a hit üdvözítheti-e őt? Ha öcsénk vagy húgunk mezítelenek és szűkölködnek mindennapi élelemben, mondja meg vala­­melyitek azoknak: menjetek békével, mele­gedjetek meg és lakjatok jól, — de nem adtok nekik testi szükségre valókat, mit használ az? Úgy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, holt önmagában... Te hiszed, hogy egy az Isten, Jól cselekszed; az ördögök is hiszik és rettegik... Látjátok-e, hogy cse­lekedetek által igazul meg az ember és nem csupán a hitből... Mert valamint a test lélek nélkül halott, úgy a hit is cselekedetek nélkül megvan halva“. (Jan. 2, 14—26.) Szent Pál ugyan azt mondta a rómaiakhoz írt leveleiben, hogy „az ember a hit által igazul meg a törvény cselekedetei nélkül“. (Rom. 3, 28.) Ámde a törvény cselekedetei alatt világosan a mózesi szertartásos tör­vényeket érti. Azért írja másutt: „A körül­­metéltetés semmi, a körülmetéletlenség is semmi, hanem az Isten parancsainak megtartása“. (1 Kor. 7, 19.) És ismét másutt: Krisztus Jézusban a körülmetéltetés úgy, mint a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem a hit, mely szeretet által munkálkodik“. (Gál. 5. 6.) 3. A szentatyák hangsúlyozottan kiemelik, hogy azt a tévtant, mely szerint a parancsok a megtartása nem szükséges az üdvösségre, legelvetemültebb emberek tanították. Ilyen volt Simon a mágus és ilyenek voltak a nikolaiták. Puska ropog, ágyú bömböl, Piros a föld magyar vértől; Mennyi özvegy, óh hány árva. Édes­apját haza várja ! Sajgó szívünk majd megszakad . .. E zászlónál gyógyír fakad, Jöjj — s szívednek nagy keserve A szent esküt ma tegye le: Jézus Szíve, Vigasztele, Légy te velünk s országunkká? Örökre. Jézus Szíve, frigyes Urunk; Megígérted és mi bízunk: Óh fogadd fel ez országot, Harmatozd ránk szívjóságod, Hí a zászló! S minden magyar, Aki boldog békét akar, Álljon ide s hálás szíve, A szent esküt ma tegye le: Jézus Szíve, Kérünk vígy be Szent sebedbe mindnyájunkat Örökre. A Jézus Szíve Szövetsége vasárnap, folyó hó 5-én délután 4 órakor tartja zászlószentelését a Jézus Szíve tem­­plomában. — Pl szentbeszédet P. Müller Lajos S. J. tartja. 4. Az ősi egyházi tanítást a XVI. század hitújítói elvetették. Legerősebben Luther nyilatkozik ellene, aki nemcsak azt taní­totta sok helyen, hogy a jócselekedetek és a parancsok megtartása nem szükséges, hanem, hogy ez utóbbi még akadályára is válhatna az üdvözülésnek. „Lásd — mondja Luther az Egyház babyloniai fogsága című művében — milyen gazdag egy keresztény ember, vagy aki meg van keresztelve, aki m­ég akkor sem veszíthetné el örök boldog­ságát, ha akarná, még ha igen nagy bűnei volnának is, csak higgjen, mert semmiféle bűne sem kárhoztatja őt el, csak hitet­lensége“. A tridenti zsinat fenntartva itt is az ősi egyházi tanítást, kimondotta: „Ha valaki azt mondaná, hogy az evangéliumban pa­rancsolva nincsen más, csak a hit, a többi pedig közömbös és sem parancsolva, sem tiltva nincsen, hanem szabadra van hagyva, vagy hogy a tízparancsolat a keresztényekre nem vonatkozik: átok alatt legyen!“ Ez a katholikus dogma. A Jézus Szíve Szövetkezete. Sokan nem ismerik, hogy mi az a Jézus Szíve Szövetkezete. Hogy mi a jelentősége, azt tapasztalni fogják, de fognak még róla sokat hallani. Bevezetésül itt közöljük a szövetkezet alapszabályait: I. Szervezete. 1. Ez nem valami új dolog, csak Jézus Szíve Társulatának gyakorlati oldala, a tagok apostolkodása. 2. Épen azért csak Jézus Szíve Társulatá­nak a beírott tagjait fogadjuk be e szövet­kezetbe, beiratási könyvük előmutatásával. 3. S mert szervezett testület módjára dolgozunk, csak azok léphetnek be a szövet­kezetbe, akik kifogástalan életűek úgy a családtagok, mint mások előtt. 4. Jézus Szíve vállszalag-érmét mindenki magával hordja a megfelelő módon. 5. Aki szövetkezik, annak legalább is heti gyanónak kell lennie, vagyis legalább vasárnapokon és ünnepeken áldoznia. 6. Biztonságul csak próbaidő elteltével vesszük föl a jelentkezőket a működők közé. 7. A tagok a kilenc angyali karok szerint csoportosulnak kilencen, tizedik a gondozó, s ezen ájtatosságot végezik is a rájuk eső pár napon, és havonkint változtatják. 8. A tagok lehetőleg havonkint össze­jönnek, beszámolnak működésükről az erény-gyakorlatok cédulájával, esetleg a gondozó szedi össze. 9. Ha elegen jelentkeznek, külön a férfiak s külön a nők csoportosulnak. II. Működése. 1. Működése Jézus Szívének tiszteletében, szeretetében összpontosul. 2. Vasárnapokon és ünnepeken a paran­csolt misén kívül még egy misét hallgatnak a tagok engesztelésül mások misemulasz­tásaiért, a­mi Jézus Szívét kárpótolj­a. 3. Mikor napi foglalkozásuk engedi, hét­köznap is hallgatnak szentmisét. 4. A vasárnapi és ünnepnapi misehallga­tásokra rávenni másokat, nekik megmagya­rázni, hogyan győzzék le a nehézségeket; körülményeik szerint mikor és hol hall­gathatnak szentmisét. 5. A szentmisének ájtatos hallgatására és a templomhoz illő magaviseletre rátanítani másokat is. 6. Hozzászoktatni a híveket ahhoz, hogy ha valami kérésük van, vagy egyes kedvelt szentnek a tiszteletére a legüdvösebb szent­misét mondatni vagy hallgatni. 7. Sok imádsággal és nagy béketűréssel rávenni a gyónásra azokat, akik kerülik a gyónást, nekik ezt megkönnyíteni, elősegí­teni. 8. Másokat pedig felbuzdítani a havon­­kinti, hetenkinti, esetleg a napi áldozásra. 9. A gyermekek korai s gyakori áldozását is elő kell segíteni. 10. Természetesen a tagok legalább­is vasárnapokon és ünnepeken járulnak a szentáldozáshoz. 11. Egymást buzdítják, oktatják az elő­készületre és hálaadásra a szentáldozáshoz. 12. Amennyire tehetik, naponkint végez­nek pár percre szentséglátogatást, ha tem­plom előtt elhaladnak. 13. Az oltáriszentség tiszt­letét, templo­mok ellátását anyagilag is elősegítik mun­kával vagy adománnyal. 14. A szövetkezet céljaira, kiadásaira önként járulnak hozzá adakozásaikkal. 15. Jó papokért különösen szeretnek imádkozni, hogy minél többen lépjenek papi pályára s a papok meg az Egyház szel­lemében éljenek és működjenek. 16. Szeressenek szentbeszédeket hallgatni, főleg lelkigyakorlatot évenkint tartani és arra mindenkit rábuzdítani. 17. Jézus Szíve Társulatába mennél több tagot gyűjtenek, beíratnak. 18. Jézus Szíve első péntekét különösen küzdőket, vigasztalták a sebesülteket és­ temették el a kereszt árnyában elesetteket Hónapokon át tartó ostrom után szep­tember másodikán végre újra a mi zászlóink lobogtak Ős-Budavár magas fokán és a templomok ormán föltűnt dicső ragyogásban újra a szent kereszt. Jézus szíve újra szeretetébe fogadta ha­zánkat és Mária országának a szeptember másodika új születés­napja lett. Budavár eleste után az ellenség uralma hamarosan megtört és amit évszázadok harcai nem tudtak elérni, nem is másfél évtized alatt elérte a Szentszék áldásával küzdő had­sereg. Nem szabad nekünk, magyaroknak közö­nyösen elmennünk e nagy nap emléke mellett. Újjá­születésünk napja ez! Szep­tember másodikán hálás imádságnak kel­lene szállnia százezreink ajkairól Jézus Szentséges Szívéhez, melynek irgalmassága megkönyörült rabságunkon. Más szempontból is szent nekünk e nap! A győzelem örök emlékére XI. Incze pápa Szent István király ünnepét kiterjesztette az egész Egyházra és erre a napra helyezte. Magyarországon ugyan megengedte később a Szentszék, hogy Szent István napját ősi szokás szerint továbbra is augusztus 20-án üljük, ámde hazánkon kívül mindenütt szeptember másodikán ülik a mi szent első királyunk ünnepét. Magyarország újjászületése napján, 1686 szeptember 2-án történt. Most csü­törtökön volt tehát 229 esztendeje, hogy Ős-Buda várát visszafoglaltuk a törököktől. 1541 augusztus 29-étől 1686 szeptember 2-áig, hosszú 145 esztendőn át félhold állott ősi templomaink tornyán. Szent vallásunk csak tűrt, de meg nem engedett volt. Ma­gyarország kétharmada ellenség kezén. Az egész keresztény világ fogott össze, hazánk fölszabadítására. A pápai széken akkor a nagy XI. Ince ült, akinek fő célja volt ha­zánk fölszabadítása. Nélküle, az ő lelkesítő szózatai, anyagi hozzájárulása, apostoli te­vékenysége nélkül, ki tudja nem maradt volna-e hazánk még évszázadokra rab­ságban. A görögkeleti Balkán államok: Szerbia, Románia, Görögország, Bulgária nincsen száz éve, hogy fölszabadultak. A mi édes hazánkat az apostoli szék buzgalma, katho­­licizmus hatalmas ereje hamarább meg­mentették. Nyolcvanezer keresztény vitéz szállott Buda falai alá. Ha nem is viselték ruháikra kitűzve a keresztet, szívüket a kereszt iránti szeretet lelkesítette. De ott voltak soraikban hitünk lánglelkű bajnokai is, a Jézus társaságbeli atyák, akik mint tábori papok, kezükben a keresztet lelkesítették a 19/5. szeptember 4.

Next