A Szív, 1949-1950 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1949-09-03 / 1. szám
A pápa rádiószózata a svájci katolikus nagygyűléshez Szeptember elején tartják a svájci katolikusok nagygyűlésüket. Ennek legfőbb eseményei szeptember 4-én játszódnak le. Ez alkalommal Mgr. bernardini apostoli nineius ünnepi szentmisét mond. A mise után hangzik el XII. Pilis pápa rádiószózata, melyet nyári tartózkodási helyéről, Pastel íandolfóból küld Sájc katolikusaihoz. A fatimai Szent Szűz szobra az angol prímás bazilikájában Portugália londoni nagykövete, Daca di Palmella, Griffin bíboros Westminsteri érseknek, Anglia prímásának egy gyönyörű márványszobrot ajándékozott, amely azatimai Szent Szüzet ábrázolja. Az értékes ajándékot az angol prímás átmenetileg székesegyházában állította ki, ahol a hívek nagy tömegben keresték fel a fíadagságos Szűz szobrát. A szobrot ezután a főegyházmegye valamennyi plébániáján elviszik, végül a Szent György-temlomba helyezik el egy külön e célra épített kápolnában. Mgr. Maurice Feltin Mirizs új érseke Mr. Pius pápa Mgr. Feltint, Bordeaux érsekét nevezte ki a francia főváros főpásztorául. Az új egyházfejedelem jelenleg 60 éves. 31 éves korában lett a francia püspöki kar tagja, amikor Troyes püspökévé nevezték ki. 6 év múlva, 1932-ben Sens érseke lett. Innen került ,5 évvel később a bordeauxi érseki székre, míg most a francia főváros érseke lett. A francia katolikusok nagy bizalommal és várakozással néznek az új főpap működése elé. 7 részül a Szentév jelvénye A Szentév Központi Bizottsága most döntött a Szentév jelvényének kérdésében. A jelvényen a Szent Péter bazilika látható, előtte az obeliszk. Felül a következő felírás olvasható: *A Szentév legyen hírnöke a békének, a jólétnek és a haladás új korszakának.» A katolcizmus fejlődése Indiában Indiában a katolicizmus fejlődése az utóbbi időben igen jelentős. A hatalmas földterületen 57 egyházkormányzati terület van, amelyek közül 37 misszionáriusok, 30 pedig bennszülött lelkipásztorok vezetése alatt áll A világi papság száma 3459, a szerzeteseké 7059, a teológusoké pedig 1882. A templomok és kápolnák száma 8312. A hívek számának emelkedését legjobban az bizonyítja, hogy míg 1900 ban kerek 3 millió volt a katolikusok száma, addig 1931-ben pontosan 3,881.000-re emelkedett. Mivel 1931 óta a katolikusok megszámlálása nem történt meg, pontos számadatok nem ismeretesek. De valószínűnek látszik hogy 5 millió körül mozog. A JÉZUS SZIVE SZÖVETSÉG HETILAPJA MEGJELENIK* MINDEN SZOMBATON SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, Vili, MififAffietA 23. TELEFON: 135-233 ELŐFIZETÉS! ÁR: NEGYEDÉVRE 12.*— FORINT • CSEKKSZÁMLASZÁM 885? Budapest, 194? szeptember , XXXV. évfolyam 411. szám A szeptemberi imaszándék: Imádkozzunk a katolikus ifjúságért! Különös bizalommal nézünk a katolikus ifjúságra. Ez az ifjúság békét akar. Éljen ennek az ifjúságnak a szívében a felelősségérzet a holnapért. xu. Mit tehetnénk gyermekeinkért? Két anya beszélget az alábbi írásban. Az egyiknek arca kissé elmosódott, csak annyit tudunk meg róla, hogy egy a sok ezer magyar anya közül. A hang és szív árad ködlő alakjából, de már elmosódik rajta minden más vonás, hogy fejkendős-e, avagy kalapos, a magyar róna napsütötte-e, vagy a városok házerdejében sápadt-e az arca. A másik anya arca tündöklőbb, és mégis borongósan homályos. A szentség és fegyelem sugárzik arcáról, csak mély tekintetét árnyékolja be szigorú gond. Ez a másik édesanya égi fel a földön, 2000 esztendő isteni küzdelmében bölccsé acélozódott Felség: második édesanyánk, az Anyaszentegyház. A földi anya adta azt a testet szive alól, amely szeretésben fogant; a másik anya, az Egyház pedig a természet előtti életet adta a keresztségben, amely Krisztus vérző szenvedésében fogant. Az egyik adta a földi életet, a másik az örökkévalóságba nyúló isteni életet. Köztük áll a gyermek, a jövő reménye és záloga, felette a két anyának szíve, gondja összedobban. A földi anya az Egyházra bízta gyermeke életét, az Egyház viszont ráhagyta a földi anyára a gyermek lelkének édes gondját. Amit ebben a szeretésből fakadó közös aggódásban beszélgetnek, a képzelet szülte, de a valóság mindennap ezrével ilyesfajta élő problémákat szül. * EGYHÁZ: Asszony, féltem a gyermekünket. Megtettél mindent, amit egy gyermekietek megér? ASSZONY: Mit is tudnék tenni a gyermekemért? Beírattam iskolába, szeptemberre vettem új ruhát. Vége van a szünidőnek, az én feladatom véget ért... EGYHÁZ: Rosszul gondolod. A te felelősséged nem ismer vakációt. Az iskola csak segítség számodra, otthoni fáradozásodra kiegészítés, de sohasem ment fel a gyermekeink szüntelen gondja alól. A gyermekért te mindig felelős vagy! ASSZONY: Annyi az én gondom: délelőtt szakadásig munka: hazajövök, gyorsan megfőzöm az ebédet, utána befőzés, varrás, mosás... Hogyne szabadulnék akkor a gyermekeim gondjától! EGYHÁZ: Jóban szorgalmaskodol, és mégis kevés. Épp a lényegről feledkeztél meg. A gyermekeinknek nemcsak teste van, hanem lelke is. És a lélek az, amely örökre megmarad, a lélek az, amely a gyermek életét megszabja. Mit ér, ha a gyermek testét kövérre hizlalod, ha izmos karját egykor anyjára emeli; mit ér, ha gyermeked makkegészséges, de életét munkádat) tétlenségben íecsérli el; mit ér, ha a gyermeked feje tele van adatokkal, képletekkel, csak azt nem tudja, mit keres a földön, mi értelme van küzdelmeinek (olyan lesz, mint az az utas, aki nem tudja, hogy hová akar utazni); mit ér, ha a ruhája rendes, jól vasalt és folttalan,de belül a lelke romlott és a kéjes érzések züllesztik... Könyörögve kérlek, a lelkéről ne feledkezzél meg soha! ASSZONY: Ó, én megteszek mindent: ha rossz, megverem; ha csúnyát beszél, megfenyítem... Azután hittanra is jár, minden este imádkozik... EGYHÁZ: Mindez jó és kevés. Azt kérdezem tőled: ha vered, és hittanra jár, a jónak, az Istennek szerelmese lesz? ASSZONY: Bizony ahhoz még sok szó férne... EGYHÁZ: Ti édesanyák, már nem is sejtitek, milyen nagy hatalom van a kezetekben? ASSZONY: De hiszen én egyszerű, tanulatlan asszony vagyok EGYHÁZ: Ezt a hatalmat nem az iskolában tanítják és mérik, hanem Isten oltotta az anyaszívbe, s azóta is minden anyában Isten művésze rejlik. Hozzátok jár minden jó tanítómester iskolába, mert az anyaszív a legnagyobb nevelőhatalom. Évezrede tapasztalom, hogy minden nevelés annyit ér, amennyi van benne az anyaszív melegéből, közelségéből és művészetéből. ASSZONY: Hogy is mondtad?... Olyan jól esik hallanom ilyesmit. EGYHÁZ: Te vagy az igazi hatalom a jövendő nemzedék felett. Tied a gyermek: test a testből. Mint a művész a művében, te ismered legjobban a gyermek lelkének minden rezdülését. A te szemed mosolyog az ő szemében, a te szíved dobban az övével. A te lelked visszhangzik az ő lelkében. Ki tehát olyan mestere a gyermekünknek, mint éppen te, az édes szülője? Aztán, mit ér a hitoktatás, ha otthon a gyermek mást talál, mint amit az iskolában tanult. Gyenge orvossága e néhány hittanóra, hideg szavak azok, amelyek ottan elhangzanak, hacsak te odahaza át nem melegíted. Te félóra alatt többet plántálhatsz gyermeked lelkébe, mint más egy héten át. Nem szereti meg az imát, ha nem te tanítod meg térdeden veled együtt imádkozni; nem fogan meg lelkében az igazság, ha te vele együtt nem éled azt. ASSZONY: Szinte belerémülök az anyai felelősségbe ... EGYHÁZ: Ne félj! Ila Isten azt akarta, hogy az édesanyák legyenek szerető Gondviselésének eszközei, akkor hát kötelessége volt az Úrnak, hogy tudással és érzékkel, erővel és szeretettel is felruházzon téged (ezért emelte pl. a szentségi fokra a házasságot). Azért gyújtotta ki a női szívben a szeretet lángját olyan fényesen, azért adott olyan finom szemet, amely belelát a gyermek lelkének félősen elzárt zugába is. Azért adott az édesanyáknak olyan páratlan hatalmat, hogy oda, ahová csupán Isten kegyelme tud leszállni. Rajta kívül még csak az édesanya képes megközelíteni a gyermeklélek gondosan elzárt szentélyét. ASSZONY: Istenem, ilyenkor döbbenünk rá a gyarlóságunkra! Mit is kell tennem, hogy meg ne büntessen az Úristen? EGYHÁZ: Ne büntetésre gondolj, — Isten nem bosszúálló úr —, hanem inkább a kötelességedre. Te vagy a családnak, ennek a kis szentélynek egyik papja; te vagy ennek a kis Isten országocskának a kormányzója és tanítója ... ASSZONY: Ez egészen papi foglalkozás! EGYHÁZ: Hát talán azt gondoljátok, hogy egyedül csak a pap közvetít kegyelmet a családnak? Nem, nem, ne hárítsatok mindent a papokra! Nektek kell térdeteken megtanítani a kisgyermeket imádkozni, nektek kell a hittanleckéket elmélyíteni, nektek kell a tévedéseket kigyomlálni, nektek kell fegyelmezett életre kormányozni, s úgy imádkozni a családért, ahogy a pap imádkozik a plébániájáért. ASSZONYA A jó Isten nagyon szigorú és túlsokat követel. Hiszen erre nekünk időnk sincsen. EGYHÁZ: Nem kell erre annyi idő. Ott van a vasárnap délutánok szentséges csöndje; ott van a munka nyugodt ideje; miközben varrsz, kérd számon a gyermeknek hittantudását; miközben súrolsz, fohászokkal ostromold az eget; miközben stoppolsz, beszélj a gyermekednek a jó Istenről és szentjeiről... ASSZONY: Én úgy látom, hogy túl sokat kérsz tőlünk. Mi, mai anyák a nevelés művészetét már rég elfelejtettük. Olyanok vagyunk, mint a nagy művészek kontár unokái. Mi már ekkora felelősséget nem tudunk elviselni. A mai anyák szabadulni akarnak a gyermektől és a felelősségtől, nem fogják fel, hogy nagyobb a hatalmuk, mint a népek vezetőié és a hadvezéreké. EGYHÁZ: Igazad van, jól esik az őszinte beismerés. Ezzel kezdődik mindig az élet új tavasza. Jól mondtad: az anyák alig kis hányada ért már igazán a neveléshez, ezért töredezik, fogyatkozik, züillik a magyar nép... ASSZONY: Mondd meg hát akkor, mit is csináljunk gyermekeinken? • EGYHÁZ: Ne tőlem kérdezd. Van bennetek csodálatos anyai tehetség. Megáldott benneteket Isten kifogyhatatlan leleményességgel. Kettőt kérek: számoljatok le azzal, hogy anyának lenni áldozat a magyar jövőért, s aztán imádkozva gondolkozzatok, mit is tehetnénk gyermekeink nemesebb, szentebb életéért? Három és fél évtized nem olyan nagy idő az emberiség történelmében. Még csak nem is egész Emberöltő. Mégis szabadjon egy szóra megállni, amikor lapunk harmincötödik évfolyamát kezdjük. Nem dicsekvés vagy a kérkedés sarkal erre bennünket, hanem a mélységes hála. Hála elsősorban a szentséges Szív iránt, ki annyi esztendőn keresztül éreztette velünk nagylelkűségét, jóságát és szeretetét. Ezért a Szívért lobogó apostoli buzgalom adta P. Biró nagy lelkének az ötletet a lap elindítására, e Szívből merített erő és bizalom adta a további lendületet. Valóban lapunk harmincnégy évfolyamának minden egyes száma bizonyság arra, hogy az Isteni Szív a benne bízókat el nem hagyja. A hála másodsorban olvasóinknak szól. Nem tudjuk, hogy milyen kapcsolatban vannak más lapok olvasóikkal, de azt nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy aligha van lap, melyet nagyobb áldozatossággal,éltő bizalommal és szeretettel vennének körül, mint „A Szív"-et. A magyar katolikus Egyház főpásztorai számtalan esetben éreztették elismerő figyelmüket lapunk iránt. Az egyházmegyei és szerzetes papság szinte kivétel nélkül apostolává szegődött lapunknak, az apácák és buzgó világiak tevékeny segítsége nélkül sokszor elakadtunk volna. Hála és elismerés illeti a sok buzgó árusítót, kik közül nem egy évtizedek óta árusítja lapunkat. Közvetlen munkatársaink áldozatos munkáját szintén elismerés kíséri. De hálásnak kell lennünk mindazok iránt is, akik a megértés és józanság emelkedettségével biztosították és elősegítették lapunk zavartalan munkáját. És a jövő, a most kezdődő új évfolyam programja? Előttünk nem kétséges. Ugyanaz a Szív, aki erősségünk volt eddig, nem hagy el bennünket ezentúl sem. A program is adva van. Jézus szentséges Szívének országát, a szeretet, az igazságosság és a béke birodalmát akarjuk építeni a lelkekbe, a családokba, az egész társadalomba. Nem kétséges, hogy magyar népünk nagy tömegében ragaszkodik hitéhez, szereti vallását. Csak meg kell nézni a zsúfolt templomokat, el kell látogatni egyegy búcsújáróhelyre, figyelemmel kell kísérni a szentáldozások tízezrekkel emelkedő számát, hogy erről minden józan ember meggyőződhessék. Ezt a népet szolgálni a mi örömünk és büszkeségünk, sőt úgy érezzük, hogy legszentebb kötelességünk. Az Igazságosság, a béke és az erős és általános szeretet programja építő program. Ezt akarjuk megvalósítani új évfolyamunkban is. A szentséges Szív áldása legyen jótevőinken, a Szent Szív adjon erőt további munkánkra.