A Világ, 1991. július-december (2. évfolyam, 27-37. szám)
1991-08-07 / 32. szám
KULTÚRA Az „Egészséges fejből" magyarságra nevel ANGYALFÖLDI „SIEG HEIL!” - népnemzeti szkinhedek - Vártam, eddig vártam / kérleltem Istent is én / Vártam, megpróbáltam / Hinni, hogy miénk leszel még... Ha az ember egy pillanatra becsukja a szemét, s elfelejtkezik arról, hogy hol is van, könnyen hihetné, hogy egy Trianon-emlékmű fölállításán tüsténkedő asztaltársaságba csöppent, ahol a „szertartás" minimum a székely himnusz eléneklésével kezdődik. Mindenesetre az Egészséges fejbőr névre hallgató együttes repertoárját jó szívvel ajánlom irredenta magyar urak s mindenfajta hungaristák figyelmébe párt-(és minisztériumi) állástól függetlenül. Ezek a népnemzeti szkinhed palánták a fentebb idézett Erdély mellett nagy átéléssel énekelnek többek között még a sziklás bércek felett szárnyaló „büszke, szép" turulmadárról is, mely bár a felhők között jár, mégis hallja, érzi a szenvedést, tudja, népe segítséget vár. (S bár menedzselési - röptetési feladatokat nem szívesen vállalnék még ily felettébb nemes nemzeti ügyek szolgálatában sem, a tatabányai ornitológus honatyák figyelmét - akik a napokban választották címerállatukká a „gyenge szárnyú, meggyötört szívű" szittya madarat - mégis kötelességemnek érzem felhívni erre a korábban sokat üldözött, egészséges bőrfejű zenekarra. Elképzelni is fölemelő, ahogy ezek az ifjoncok valamely városi ünnep keretében a kiterjesztett szárnyú turul oltalma alatt foglalnák vissza, legalábbis néhány dal erejéig, Erdélyt...) Az egykori Poscher János utcában (pár hónapja már újra Kerekesnek hívják) üzemelő Viking-Tüzesvíz rockkáefté szervezőinek előrelátását dicséri, hogy a szkinek a dobos feje fölé szögelt koronás trikolór alatt zengik a határok elodázhatatlan revízióját. Egy nóta erejéig még Ceausescu is köztünk kísért, de hát nincs ebben semmi anakronizmus, elvégre az Egészséges fejből már 1986-ban ugyanazt énekelte, mint most. És lám-lám, a jóslatuk bevált! Legalábbis ami a Kárpátok Géniuszát illeti. Nincs mese. Aki magyar, annak szeme nem marad itt szárazon. A zenekart is elérzékenyíti a maga gerjesztette honfiúiba. Hát még a közönséget. A sornyi szünetben Cinnnás, a basszusgitáros hajlandó szóba állni velem, bár megjegyzi, hogy kerótja van az újságíróktól. Amikor az az emlékezetes kubai verés történt 1988-ban Kispesten, „véletlenül" éppen az Egészséges fejbőr koncertjéről ballagtak hazafelé a szkinhedek. Bevarrták őt is, a szövegek miatt. A rádió egyik riportere akkor direkt egy olyan „bőrfejűt" szólaltatott meg, aki debil és beszédhibás volt. Hogy lejárassa őket. Pedig a szkinhedek a magyarságért harcoltak akkor is, most is. Hogy ez a sok jövevény takarodjon ki az országból. Miért, talán a normális polgárnak más a véleménye?! Ott, a kapitányságon, amikor bevitték őket, a rendőrök is azt mondták, hogy a cigányokat ki kellene irtani. Ők különben nem fasiszták, „csak" szélső- „A dobos feje fölé szögelt koronás trikolór alatt zengik a határok elodázhatatlan revízióját" 56 A VILÁG • 1991. augusztus 7.