Abauj-Kassai Közlöny, 1877 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1877-08-02 / 31. szám
Kassa, augusztus hó 2-án, VI. Iriblyaa, 1877. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Kovács utcza 21. sz. a. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. .Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő, a X levelek csak bármentesen fogadtatnák el. A lap megjelenik: minden csütörtökön. 31. szám. ABAÚJ-KASSAI •• KOZDY Politikai és vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési feltételei: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre... 6 frt — kr. Félévre..........3 „ — „ Negyedévre... 1 „ 50 „ Hirdetési díj : 5 hasábos petit sorért 5 kr. Bélyegdij hirdetésenként 80 kr. Nyílttól- 3 hasábos petitsor 20 kr. Hirdetési és előfizetési díjak a szerkesztőséghez bérmentve Bflp intézendők. 'BQ Hirdetéseket elfogad s jogérvényesen nyugtáz Koseh és Scharf könyvs kőnyomdája is Kassán. Mozgósítunk. A „kellő idő“ közeledik, a félhivatalos lapok sípolásuk szerint meg is érkezett már. Mozgósítunk Bosznia felé. Midőn Tisza Kálmánnak a keleti ügyben tett interpelláczióra adott válaszát megtapsolták az élhetetlenek, egy mondás nem érkezett meg fülek dobjáig. Az, hogy annak idején — a „kellő időben“ — valakiknek nem fog tetszeni a kormány intézkedése. Azok a valakik jó magunk, a magyar nemzet vagyunk. Azaz hogy a magyar nemzetnek az a része, mely Tiszában nem imádja istenét akkor is, midőn kárhozatra visz. Egy csöpp józan ész, s a libériás inasokon kívül hasába néz a taktika felülmúlhatlan ezermesterének. Hogyan van az, hogy a legkétesebb politikai jellemeknek, a politikai becsület kánkántánczosainak, a czinizmus kipróbált mákvirágainak egyszerre eszökbe jut négyülésezni ? Hogyan van az, hogy a bérencz és parancsra lelkesülő sajtó, mely eddig a népgyüléseket kiröhögte, kicsinyelte, hutának elkeresztelte, ma megsüvegeli, magasztalja, érettnek nyilvánítja ? Hogyan van az, hogy Budapest Pulszkyja után a debreczeni szabadelvű párt hirdet népgyűlést s teszi, mintha biztatná a cívist, hogy demonstráljon. Mert közel van a „kellő idő“, midőn Boszniába rukkol a sereg, hogy segítsen a muszkának Te Deumot énekelni. Olyan világos, mint kétszer-kettő négy, hogy a népgyűlések megtartására Tiszától jött az impulzus, hogy a „kellő időben“ kifejezés ép úgy Tisza Kálmán csinálmánya, mint volt a bihari öt pontnál az „alkalmas idő“. Az „alkalmas idő“-t szegre akasztotta s lett belőle fúzió; a „kellő idő“-vel kitömi az Ucháeziusokat, s lesz belőle Bosznia. A fúzióval lekenyereztük az osztrákot, Boszniával elijesztjük a muszkát. Az osztrák ellenében háromszor kapitulált az impozáns fúzió ; a muszka ellenében háromszor fog retirálni a bosnyák bölcseség. Breunus kardját dobjuk a kudarcz serpenyőjébe, hogy elmondhassuk : immár nincs veszteni valónk ! A töröknek végső esetben még megvan a próféta zászlaja, a mi kezünkből a zászlónyelet kiragadja az osztrák, a trikolort széttépi a muszka — Bosznia térenn. úgy csinálják a politikát, mintha itthon rendben volna a szénánk • mintha máról holnapra nem volna mit tartanunk, hogy Andrássy bukik, Tisza esik, mázos alkotmányunk porba dől; mintha évek múlva önálló, független gazdálkodásunkból kétszeres erőt menthetnénk s török szövetségeseink helyett oláh, szerb, bolgár, herczegócz, bosnyák, horvát szövetségeseinkre számíthatnánk. Hagyják a törököt megsemmisülni anélkül, hogy a dunai tartományok lakóit magok iránt lekötelezzék. Egyetlen barátunkat, kire jó és balsors közt számíthatnánk, engedik Ázsiába kiűzni s helyét átengedik egy vészteljes áradatnak, melynek óriási forrását gyilkos kéz nyitotta meg. A rablót, a gyilkost támadjátok meg urak, és ne az ezer sebtől vérző ártatlant! Ne gyalázzátok meg Magyarország történetét! Gondoljatok a múltra, gondoljatok 1848-ra, mikor mi védtük életünket s mikor a dögkeselyű a mi fejünk felett kóválygott! Átok volt imádságunk; ne essék vissza ez átok fejeitekre, kik hóhérunkkal akartok szemközt ültetni az akasztófa felé döczögő taligán. „Kellő időben“, az utolsó órában fontoljátok meg, hogy Hungária haláláért gyilkosokul ne titeket idézzen itélőszéke elé a kérlelhetlen történet! A népgyülés után. Nagyra vannak a fővárosiak a törökök érdekében megtartott népgyűlésekkel. Szép tőlek, hogy végre-valahára egyszer más véleményben mertek lenni ,mint a „taktika“ hírhedt kolomposai. Mert bizony — megvalljuk őszintén, — hogy a „loyális“ főváros lakosságának politikai hitele előttünk zérus alatt áll. Egyes nyárspolgári óriások, kiket Európa más czivilizált államaiban legfeljebb az utczaseprők hallgatnának meg, Budapesten politikai befolyást gyakorolnak. Ki ne ismerné a lapok után a Tenczerek, Schweigerek, Mendlek, Bussbachok stb. stb. irányadó szerepléseket, míg másrészt oly politikai kapacitások, mint például Szentkirályi Mór arra kényszeríttetnek e nyárspolgári butaság által, hogy teljesen visszavonuljanak a politikai pályáról. A törökök érdekükben megtartott népgyűlés örvendetes tanúságot tett arról, hogy Budapest közszelleme megunta a szolgaság béklyóit, s nem akar föltétlen echoja lenni a hajlongásban nagyra nőtt s híressé vált taktikusoknak. Pulszkynak, ezen eynikus vén Epikurusnak, a csűrés-csavarás s képmutatás e nagy mesterének sem sikerült úgy megczukrozni a népgyülés elé tálalt rezoluczionális labdacsokat, hogy a nagyszámú népgyűlés ne vette volna észre a czukor rétege alatt a „kellő időben“ rejlő ipekakuanát. De észrevette a turpisságot, s dörgő szóval odakiáltott a „macherek“-nek: most, most, most! Egyen csodálkozunk kiválóan. Hogyan lehetett Helfynek, pártunk ezen derék s országszerte tisztelt tagjának arra vállalkozni, hogy Pulszkyék popozieziéi mellett még védbeszédet is tartson. Ez egy kissé nagy áldozat volt a kompromisszum létesültének dicsőségére. Mert nem hisszük, nem hihetjük, hogy Helfy is azok közzé tartoznék, kik még most sem látják elérkezettnek az időt arra, hogy Magyarország érdekei megóvassanak. Nem hisszük, hogy Helfy azokkal fújjon egy zsákba, kik az „adott időben“ úgy vélik megóvni hazánk érdekeit, hogy foglaljuk el Boszniát, s legyünk mi is rablótárs-osztályosai a török birodalomnak. No, de bármennyire örvendünk is azon, hogy Budapest polgársága ezúttal nem ült fel azoknak, kik eddig orránál hurczolták, azért fontosságot nem tulajdonítunk semmiféle népgyűléseknek, mert monarchiánkban, mely nélkülözi az alkotmányosság minden garancziáit, s melyben nincs is valódi alkotmányos érzelmű népelem, olyan tudniillik, mely akaratának nyomatékot is adna, minden népgyűlésezés csak haszontalan időpazarlás. Nálunk a hatalom nem hallgat senkire, s legkevésbbé a népre. Tradiczionális makacsságát nem töri meg semmi fényes szónoklat, s oly népnek szava — még ha egyhangú is — soha nem bírhat nyomatékkal a hatalom kezelői előtt, melynek ezreit Thaisznak néhány drabantja nemcsak megakadályozza a szólásszabadságban, de egyszerűen hazakergeti. Azután nem is tudom, mi haszna van a török nemzetnek a szónoklatokból akkor, mikor segélyt vár tőlünk. A veszély tizenkettedik órája a török nemzetre nézve ütött. Jóllehet még nincsen elveszve minden, azért már most is ezer sebből vérzik a derék testvérnemzet. Ha csakugyan komolyan hisszük, — pedig kell hinnünk, — hogy a török nemzet bukásával kezdetét veendi a magyar nemzethalál processusa is, akkor itt az idő fontosabb agitáczióra, mint rokonszenvi szónoklatok tartására, melyekből vajmi kevés haszna van a töröknek. Itt az idő oly agitáczióra, mely minden magyar embert, kinek van érzéke hazája jövője iránt, fegyveres segélyre szólítson a testvér-nemzet mellett, s a fenevad-barbár muszka ellen. Az eddigi demonstrácziók, a szofta-ünnepélyek, a tüzes szónoklatok feljogosították Törökországot arra, hogy bízzék a testvér magyar nép tettleges segítségében is. Vagy csak szalmaláng volna mindez ? Sok megfontolni valót ad, hogy azon magyar nemzet, mely a 67-diki közjogi alap — azon közjogi alap megteremtőjének, mely minket teljesen függővé tett az osztráktól, s mely miatt nem parancsolhatjuk meg hadseregünknek, hogy harczoljon a muszka barbárok ellen — szobrára rövid idő alatt ezereket és ezereket rakott össze, a török sebesültek részére pedig alig pár száz forintot drukkolt ki; de hát ez némileg menthető a nemzet szegénységével. Ám karjával mindenki szabadon rendelkezik, ki itten eleget tett védkötelezettségének. Ne fráziskodjunk tehát, hanem ha csakugyan szívvel és nem csak szóval rokonszenvezünk a törökkel, ragadjon, aki bír, fegyvert kezébe, siessen a csatatérre, míg nem késő, s ott boszulja meg nemcsak a békés s haladni akaró testvért, a nemes török nemzetet, de Világost is. Hát vakok volnának hazámfiai, hogy ne lássák Európa szövetkezését a két testvérnemzet vesztére? Miként Világos után a magyar nemzet, úgy most a török nemzet érdekében nincs egy szava az állítólag „czivilizált“ Európának a fenevadak kegyetlenségei s nemzetirtó harcza ellen. Ha temetést akarnak, gyújtsunk legalább fáklyát, melynek világánál ne homályosuljon el könnyedén előttük, az embertelen zsarnokok előtt „a nagyszerű halál“ emléke. De élhetünk még; lesz még más becsületes nemzet is Európában, mely kezet fog velünk Európa szabadságáért való küzdelmünkben. Csakhogy ily agitáczióhoz nem czitromvizes vérü polironok, de hazájuk sorsát szivükön hordó, elszánt jellemű férfiak kellenek. Cassius. A harcztérről. — A török kormány öszehatja az oroszok által végbevitt pusztításokat s az eddigi eredmény a következő: Batak falu földig égett s 500 lakosa közül csak hét menekült meg; Ballovan 700 férfi és 200 nő lakossága közül csak egy menekült meg a borzasztó mészárlásból; Cacabonas 500 lakosa közül kettő; Kestamból 900 lakójából három; Esems 320 lakosából egyetlen; Tundia 650 lakosából három maradt életben. Továbbá Jenikei falu lakosait Osmanbazár közelében múlt előtti vasárnap három nő és két férfi kivételével mind lemészárolták. Általában az oroszok egész rendszeresen bombázzák a védtelen török falvakat s azután berontva kardra hányják a fegyvertelen lakosokat, elhurczolják, meggyalázzák s aztán megölik a nőket. — Hajóhíd romboló gépet találtak fel Konstantinápolyban Bukovszki ezredes az ottani katonaiskola főnöke és de Sens franczia mérnök, kik már hat hét előtt bemutatták tervüket a tengerészeti miniszternek, ennek lassúsága mellett azonban maguk költségén mintát csináltattak és érdekeltséget keltettek a szultán környezetében is tervek iránt, végre 26-án kísérletet tettek a szultán előtt, ki nagy kísérettel megjelent. A kísérlet teljesen sikerült, a folyékony gyúlékony anyag különböző tartókban, melyek a készüléket környezik, a felrobbantandó tárggyal érintkezve meggyuladnak s borzasztó belterjes lángot adnak, pl. 50 liternyi folyadék három méter magas és két méter széles lángot tart fen 42 pereznyi ideig. Végül az üresen maradt tartók szétpattannak s ez végkép befejezi a rombolást.^ —• Midhat pasa titkárával és szolgaszemélyzetével együtt a pénteki gyorsvonattal Párisból Bécsbe érkezett s a „Metropole“ szállodában szállt meg; megérkeztekor legott látogatást tett nála Aleko pasa bécsi nagykövet, mi minden kétségen fölül álló bizonyítéka annak, hogy Midhat pasa nemcsak visszanyerte a szultán kegyét, de sőt bécsi idézéséhez diplomácziai körökben a legnagyobb fontosságú missiót fűznek. Midhát még mindig Bécsben időzik. _ — Szulejman pasa 8 zászlóaljból álló elővédje kémszemlére indulván, Karabunár mellett előnyomuló orosz csapatokkal találkozott. Minthogy