Abauj-Kassai Közlöny, 1880 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1880-06-03 / 23. szám

IX. évfolyam 1880. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Harangutcsa 10. sz. a. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, k.jöl ön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szer­kesztőséghez intézendő. Levelek csak kármentesen fogadtatnak el. A lap megjelenik: minden csütörtökön. 1­­414.—23. szám. ABAUJ-KASSAI KÖZLÖNY. Politikai és vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési feltételek: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre .. . frt — kr. Félévre.........3 „ — „ Negyedévre . 1 „ 50 „ Hirdetési díj: 5­ hasábos petit sorért 5 kr. Bélyegdíj hirdetésenként 3o kr. Nyilttér 3 hasábos petitsor 20 kr. Hirdetési és előfizetési díjak a szerkesztőséghez bérmentve intézendők. "Mi A Zichy tragoedia. Hej milyen sirás, keserves fogcsikorgatás, bűn­bánó hamuhintés mindenfelé! A társadalom és köz­vélemény, ezek a megfoghatlan, ellenőrizhetlen legfelsőbb bírák, odaborulnak gr. Zichy Ferraris Victor keresztüllött hullája fölé, mélyen panaszol­ják meg nem érdemlett tragikus sorsát, szenvedé­lyesen méltatlankodnak a rajta elkövetett igazság­talanság miatt, súlyos vádakkal illetnek mindenkit, kit az áldozat ellen megindult üldözésben speci­ális felelősséggel terhelhetnek. Oh tisztelt „tár­sadalom“ vagy „közvélemény“, nemde saját osto­baságodat és szívtelenségedet vádolod és fájlalod most oly nagyon! Igazad van, teljesen igazad! Szó sincs róla, az a szörnyű végzet, melyet Zichy Ferraris Victor ellen felzúdítottál, élesen jellemző vonásokban mutatta meg, mennyi bárgyú előítéle­tesség, nyelveskedő könnyelműség és szenteskedő káröröm laknak benned ! De csak ne hízelegj most magadnak azzal, hogy a tragikus esetnek kivontad helyes tanúságát, ne gondold egy pillanatig sem, hogy abban, a­mit most teszesz, egy hajszállal több okosság és igazságérzet nyilvánul! Ha látod is, hogy hibát követtél el, még tá­volról sem jutottál el a valódi belátás fokáig! Ab­ban, a­mit előbb tanúsítottál és abban, a­mit most tanúsítasz, a­hogyan a hibát elkövetted és a­ho­gyan a hibát jóváteszed : mindenütt egyformán ostoba ítéletednek és hebehurgya szálasságodnak adod virágzó bizonyítékot. Halálba kergetted Zichy Ferraris Victort és most igazságtalannak találod szomorú végzetét! Ha nem tudtad előbb, miért üldözted a halál torkába, jobban tudod-e most, miért mented fel őt és miért járulsz hullájához en­gesztelő áldozattal? Nézd meg jellemtelen, hóbor­tos képmásodat a római fórumnak sh­akespeari raj­zában : azt a tömeget, mely el­őbb a szabadság hőseiként ünnepli, lelkesült tapsokkal fogadja Caesar gyilkosait és azután Caesarnak leleplezett hullája mellett An­­tonius vesztegető szavaira halált esküszik a gyil­kosok fejére! Ez a te képed, nemesítve, költőileg idealizálva, mert valóságban még sokkal rútabb vagy! Az égre, ezek a fentebbi szavak nagyon ke­mény követelő leczkének látszanak, hirtelen ma­gunk is megijednénk tőlök. De ha igazán társada­lom és közvélemény az, a­mit a sajtóban és az ut­­czákon mint tragikai c­ipzust Zichy Victor holttes­téhez idéznek, sohasem lehet okunk leczkénkben csak egy szót is enyhíteni!­­ . . Az azúrkék égre hat fel, a világ négy sarkára hangzik szét a fájdalmas kiáltás, hogy Zichy Vic­tor sorsát meg­ nem érdemelte, ő igazságtalan ül­dözés áldozata lett. Va­jon mennyit akarnak ezzel­­mondani, mit értenek az ily kijelentés alatt? Azt -e, hogy minden ellene felmerült vád alaptalan volt." ő a legártatlanabb ember volt a világon, soha sem­miféle kétes üzérkedésben, állásához nem méltó nyerészkedésben részt nem vett ? Mivel van ez be­bizonyítva ? Egyszerűen csak azzal, hogy a párbaj golyója testén keresztül választotta vak útját! Hisz ha úgy tetszik, hogy a középkor babonás felfogá­sának hódoljunk,­­ akkor a régi istenítéletek tör­vénye szerint az elesett félen kellene látnunk az ég­ büntető kezének lesújtó hatalmát, akkor min­den emberi tettnek örök bírája közvetlenül bizo­nyított ellene. Vagy azt akarják e mondani, hogy a vádolt tények és a fölmerült adatok nem ad­tak­ ok­ot a sajtónak oly erős támadásra Zichy Vic­tor, az államtitkár ellen, nem igazolták a közvéle­mény felzúdulását a Tisza kormányzat erkölcsi el­fajulásának jelenségei ellen? No hisz, csak az kel­lőim még, hogy Zichy Victor tragicus esetéből valami végleges szentesítést kerítsen a laza mo­rál és a tág lelkiismeret a mi magas kormányzati köreinkben, csak az kellene m­ég, hogy az ő véres árnya szent és sérthetlen pajzsul szolgáljon min­dennek, a­mi a Tisza Kálmánok, Móricz Pálok, Vá­­radi Gáborok korszakát messze virító színekkel jegyzi fel minden erkölcsi sülyedés évkönyveiben. Vagy csak annyi legyen értve, hogy a­ Zichy Victor ellen fölhozott tények nem indokolták, hogy társadalmi becstelenítéssel és halállal lakoljon . Dh ez igaz, mindenesetre igaz, mi magunk a ha­lálbüntetést a legnagyobb gonosztevőre nézve sem tartjuk indokoltnak és a­mi szegény Zichy Victort illeti, ha­ csak magánember állásában tekintjük, még semmi társadalmi erkölcsbíróságot sem hív­tunk volna fel ellene, nem is tartottuk volna szük­ségesnek. t­e­hát az égre is, csak nem veszítjük el szemeink elől, hogy ez a halálos sors nem bí­rósági ítélet következménye, nem is a közvéle­mény erkölcsi diktálása a fölmerült vádak megvál­tásául, az csak egy rettentő barbár társadalmi szo­kásból folyt, mely sokkal kisebb okokból is felül éri az élet koczkáját és hozzá a véletlen esztelen játéka, hol a golyó halálos sivitása csak úgy olt­hatta volna ki az ellenfél élte világát is? A kita­­szitás a kaszinóból, a szerencsétlen grófnak pálya­társai részéről, ez is már épen csak azért történt, mert már előbb rögtön az első gyanúsítás után ,nem idézte fel a véres koczkavetést és így neki már akkor még sokkal kevésbbé komoly czélból is el lehetett volna esnie. Ő erőszakolta is most minden módon a lovagias elégtétel dicső útját, úgy tekin­tették ezt, mint egy neki megadott concessiót. Oh, de talán a siránkozó „közvélemény“, a panaszkodó „társadalom“ nem is akar egyebet ki­jelenteni, csakhogy a halál mindent megváltott, bármi történt is előbb, amit joggal kifogásolni le­hetett, a gyászos kimenetel teljes rehabilitatiót szerzett ? Ha csak ez van értve, miért ez iszo­nyú lármás vádolás a közvélemény százezer nyel­vével ? Mi bizonyosan könyörületesek akarunk lenni az iránt, ki oly sokat szenvedett és megdöb­benve állunk meg a tragikus végzet előtt. A „lo­vagias elégtétel“ eszeveszett követeléseivel nem akarunk most perbe szálkán. Mi mindenesetre okosabbnak tartottuk volna, ha Zichy­ Victornak még hosszú élet ad alkalmat arra, hogy embertár­sai becsülését kivívja. De hát azok, kik épen a lovagias halálnak­ tulajdonítják a teljes rehabilita­­tio erejét, azoknak legkevesebb okuk van valamit fájlalni, ők még dicsőíthetik Zichynek szerencsés végzetét, ki a halálban megtalálta a legkedvezőbb megoldást, minőt az élet nem nyújthatott volna. Ha jól meggondolják, még rájönnek, hogy még te­­deummal is tartoznak az egeknek ! Mennyi értelmetlen fecsegés van bizony a te nemes megbánásodban is, „tisztelt, közvélemény“ ! De a világért sem akarjuk azt mondani, hogy Zichy Victor sorsában nincs valódi tragédia és nincs olyan, mit emberi igazságtalanságnak, arány­talan bűnhődésnek kell tartanunk. Van benne elég, van annyi, hogy ötfelvonásos szomorújátéknak min­den anyagát keríthetni­ belőle. És nem is a ha­lálos végzetet, sem a casinóból való kiutasítást te­kintjük a valódi egyéni balsors tragikumául; eze­ket és minden lovagias rehabilitatiót odaküldjük­­ ahhoz az ős­forráshoz, honnét a gyógyíthatlan tár­sadalmi ostobaságok, az ellenállhatlan divathazug­­­­sá­gok fakadnak, — az ég tudja, mikor fog ez a­­ forrás bedugulni! De mi épen megengedjük azt­­ is, hogy mindjárt az ellenzéki sajtó fellépésének első, eredményében, magában a közvélemény ma­gatartásában gr. Zichy Victor az államtitkár iránt, ebben is volt valódi balsors, aránytalan igazság­szolgáltatás. Nem mintha az ellenzéki vád és a közvélemény követelése igazságtalanok lettek volna ! Oh nem, tisztelt kormánypárti ügyvédek, kik most önelégülten kenitek magatokra a hizelgés olajat! Épen ellenkezőleg, azt kell kérdeznünk, vájjon Zichy Victor egyedül volt-e kivető a ti közösség­iekből, az ő hibái nem voltak-e közösek azzal a párttal, azzal a kormányzattal és azzal a rend­szer­­rel, melynek szolgája volt ? Miért kellett hát ne­ki, mint bűnbaknak feláldoztatnia, holott azok, kik nála sokkal vétkesebbek, méltóságokban ülnek és köztisztelettel dicsekesznek ? Bizony, mi ellenzé­kiek, mikor Zichy Victort vádoltuk, sohasem akar­tuk ezt az eredményt! Arról elég tanúságot tehet minden nyilatkozatunk. De természetesen, ők vol­tak az elsők, kik Zichy Victort kitagadták- Elég tragikus már a decimálás büntetése, hol a tize­diknek kell lakolnia más k­enéz bűntársáért. Mi­lyen vérlázító, ha maguk a nagyobb bűnösök íté­lik el az erkölcs nevében szerencsétlen áldozatu­­­kat., Ez a tragédia! Mezei Ernő, Kassa, junius hó 3-án A rendszer. Gr. Zichy-Ferraris Viktor meghalt. Tragikus végzete utolérte őt. Nem tartozunk azok közé, kiket a szenvedő iránti részvét annyira elfogulttá tesz, hogy elfele­dik azt is, váljon a szenvedés nem az elkövetett bűnök büntetése gyanánt nehezül a szenvedőre ; — nem azok közé sem, kik ugyanazt, kit röviddel ez­előtt sárral dobáltak, a szenvedő iránti részvét ér­zelmei által megvesztegetve, ma az általuk lepisz­­koltat hős és jellem gyanánt ünnepük; azokat pe­dig, kik kötelességüket teljesitik, kik főuraink diskreditált becsületeket helyrehozni iparkodnak, mint valami kannibálokat gyalázzák. De nem tudunk felülemelkedni egy kiszenve­dettel szemközt a mindennapi szokások s társa­dalmi előítéletek niveauján, melyek szüntelenül kö­­rülzsongják füleinket a banális frázissal: „de mor­tuis nil, nisi bene !“ Igazi hogy a szigorú kritika gyakorlása köte­lessége volna a közvélemény közegeinek azokkal szemben, kik a nyilvánosság terén nagy szerepet vittek, akkor is, ha ezek már nincsenek többé so­rainkban — ámde a köz­megegyezéssel elfogadott társadalmi szabályok alól nem vonhatjuk ki magun­kat akkor sem, ha meggyőződésünkkel ellenkeznek. Ne beszéljünk tehát többé gr. Zichy Viktor dolgairól. Ezt annál könnyebben tehetjük meg, minél jobban meg vagyunk győződve arról, hogy a kiszenvedett eléggé megbűnhődött nagy bűneiért. E helyett inkább más irányban kellene for­dulnia korholásával napjaink s embereink minden elfogulatlan bírálójának. Tagadhattam hogy gr. Zichy Ferraris Viktor nagyot botlott az erkölcsi tisztaság ellen. Ámde hányan járnak emelt fővel , köztünk, kikkel összehasonlítva, a kiszenvedett Zichyi, kon­tár tanítvány-számba jön ? Magas polczokat foglalnak el, a haza első in­tézetei élére helyeztetnek, rendjelekkel, első rangú czimerekkel halmoztatnak el oly exisztencziák, ki­ket úgy magunk közt „in camera sinceritatis“ or­szágszerte „tolvaj urak“-nak szoktunk titulálni. S tán több joggal, mint a mennyivel gr. Zi­chy Ferrarist a „tisztességes gentlemannek sorá­ból kiballatiroztak. Mit is vetettek Zichynek szemére kérlelhetlen bírálói ? Azt, hogy hivatalos befolyásával oly jö­vedelmeket szerez magának, melyek egy gentle­­man-hoz nem méltók. Azt azonban nem látta senki, hogy Zichy- Ferraris hivatalos állásában vagyonát szaporította volna. Mily, csekélynek tűnik fel ez embernek bűne, kinek legnagyobb vétke, hogy mágnás létére bor­ravalókat elfogadott, oly emberekkel szemközt, kik máról-holnapra hivatalos állásukban vagyontalan proletárokból gazdag emberekké lettek, vagy ha már azelőtt is gazdagok voltak, vagyonukat pár év alatt öt-hatszorosan növelték. És mégis csupán szegény Zichy-Ferrarisnak kelle esni martalékául annak a gyalázatos rend­szernek, mely bűnben fogantatott, bűnök halmaza által dajkáltatott, neveltetett, s bűnök szakadatlan lánczolata által tartatik fenn. A „nagy tolvajok“, a­kik nem csak gentle­manlike minőségökből, de a legközönségesebb be­­csületérzésből is kivetkőztek, tisztelettel, hódolat­tal vétetnek körül. Bizony ez nem igazságos mértéke a sorsnak, mely „közvélemény“ forma alatt öl, temet, kegyel­mez, feltámaszt. Nem a­ki legbűnösebb a hazavesztő rendszer hívei közül, de a­ki legügyetlenebb viselt dolgai palástolásában, azt sújtja legnehezebben a közvé­lemény igazságtalan ítélete. S ez nem is lesz más­képen mindaddig, mig a földszinéről nem pusztul el azon rendszer, mely Tartuffeokat nevel, gyen­gébb jellemeket veszteget, megrögzött gonoszokat protegál, nemzetet becstelenít, hazát árul, Egyp­­tom minden csapását ránk zúdítja. Vajha gr. Zichy-Ferraris Viktor e rendszer utolsó áldozata lenne; vajha a nemzet a tengernyi keserű tapasztalukon okulna, hogy a rendszeren belül el kell rothadnia! vajha belátná a költő sza­vainak igazságát, hogy „minden országnak alapja

Next