Abauj-Kassai Közlöny, 1897 (26. évfolyam, 4-43. szám)
1897-01-28 / 4. szám
írja Quintilianus, — midőn a szomszédos certiumvirek táblájától tapsolás hallatszott. Domitius a megütközéstől elhallgatott. Midőn csend leve, újból szónokolni kezdett, megint tapsolás zajlott a szomszédból. Újból megállott beszédében Domitius. A harmadszori tapsoásra azt kérdezte a mellette állóktól : Kinek tapsolnak a szomszédban ? „Sarginius Liciniusnak“, felelték. Ekkor félbeszakította beszédét és azt mondotta : „Annak csakis megfizetett emberek tapsolhatnak s mikor ide sülgedelt a fórum, meghalt az ékesszólás, oda a tisztesség, én többet nem beszélek a fórumon“. És úgy cselekedek, a mint mondá, nem ok arra, hogy a tovaillanó részvétcsillámot lángra ne gyújtsa és a petyhüdt, lethargikus kornak oda ne kiáltsuk. — »Becsüld meg jeleseid magyar társadalom s szobrot emelj Vajda Jánosnak !« A természet kutatója holt poraiban sem kéri ezt tőled, minthogy életében sem kért soha semmit, nem is volt senkinek adósa. De a magyar társadalom ezzel önmagának tartozik ! —i —r. __ Csak egy levél. Az ellenzék nagy sérelmi vitát rögtönzött egy rongyos magánlevél miatt, amelyet Bánffy Dezső báró úr, Isten kegyelméből miniszterelnök és született gentleman, annak elsajátított voltát tudva és a levél átszolgáltatójának tilalma ellenére, nyilvánosságra hozott. Az ellenzék véleménye szerint, aki ilyesmit elkövet, nemcsak miniszterelnök nem maradhat egy pillanatig sem, de suszterinasnak is megrovási kaland alá kerül. Nevetséges. A nép közé lövetni, az országot kvótában eladni, az alkotmányt erőszakkal elkobozni, a személyes szabadságot börtönnel felcserélni, a választói jogot megrabolni, inkvizitorokat és sbirreket küldeni a nép nyakára: ez mind gentlemanhez illő dolog s egy leve ct ne lehessen felhasználni a genfiemínség rovására. Még az a Szerencs, hogy akad egy derékliberális többség, mely higgadtan mérlegeli ezt az ostoba vádat s jót kaczag annak naivsága miatt, ns hogy a morális korektségnek elég legyen téve, este összeülnek a Lloydban s hangos röhögéssel hallgatják az erkölcsileg felmagasztalt Bánffy úrnak még sok száz, törvénytelenül kisajátított leveléből tartott felolvasását. Amilyen a többség, olyan a kormánya. Amilyen a nemzet, olyan a pénzen vett többsége. Hanem egyre mégis kiváncsiak vagyunk , hogy várjon Locr udön is a röhögök közTr*ini1 -i' ■ ^ polgári . rpn|r ~ ÍE |M|^nr~ - ------r - \ 1 .a’’ KtjPv'ísi*.00oq,*ÜA helyzet ^agasa komédia "határozza meg. Ebi?1 lehet látni, hová sülyedt a közélet és hová emelkedett a szolgaiasság. Jóravaló ember mit tegyen ilyen körülmények között? A történelem ad erre is tanítást. A római fórum szónokai — írja Quintilianus kezdetben barátaik társaságában jelentek meg a fórumon, ahol a rómaiak a köz- és bírósági ügyeiket végezték, akik őket biztatták és bátorították. Később jött szokásba, hogy a szónokok megfizetett tapsonczokkal mentek a fórumra tárgyalni. Ezt Sarginius Licinius kezdette el. „Én jelen voltam az első eseten, éppen a híres szónok Domitius mellett állottam, a ki a centumvirek (bírósági testület) előtt védbeszédet tartott,... Vajda János fs Kórusban feszengett csak pár nap előtt: »Súlyos veszteség ért el bennünket, a jelenkor legnagyobb magyar költője kiszenvedett« ... Az affectált részvét egy tovacsillámló megnyilatkozása volt ez! . . . Vagy, hogy nevezzem ? Szép beszédek hatásos variánsa, a koszorúk egész özöne, ... és Vajda, akit a Petőfi-Társaság alelnöke Bartók Lajos csak nemrég sarkaszikus költeményében intett, hogy: »siess meghalni«, elfoglalta szűkült birodalmát a szabad természet ölében, a melyet oly nagyon imádott, és a mely erőteljes, de egyszersmind kivételes lantjának, mély inspirátora volt! A magyar társadalomból kiveszni látszott a régi erények szimboluma : az erő ! — Ez okozta tán, hogy a »Virrasztók« költőjét e petyhüdt kor nem értette meg és hogy csak öntetszelgésből egész phlegmával temetgeti a sajnálkozás hangján és nem a hallhatatlannak szánt glorifikációjával a természet egyedül erőteljes dalnokát. Vajda János volt. — Vajda János nincs, ő kivétel. — Ő utána nem lehet kiáltani a sablonok utópiáját: l’empereur est mort, vive l’mpereur! »Mert olyant mint ő volt — viharzanak bár hosszú századok — a természet még nem adott !« Az ő egyénisége mintha cserjésből sudár fenyő emelkedett vol’ ki, úgy magaslott ki költőtársai közük Benne a magyar classicitás lakozott, szívvel, erővel, ésszel. És még nem tudni róla, hogy egy fényesebb kornak — prólógusa vagy epilógusa volt-e az ő sajátos nemzeti ereje. Én sajnos az utóbbit hiszem. De bármint legyen is — annyi bizonyos, hogy a Vajda költészete maradandó hatással lesz birodalmunkra, és a kutató utód, szívesen térj vissza az anyaghoz:3~iTkgy...A ..r-i-lnk .haeyott. lojpugvis^l keres vigaszt nyujtó furudji y’A ' T’gjTC Egyedülisége, elzárkozottsága, fenséges volta, mint az erdő magánya, a melyről utólérhetetlen hangokon énekelt. — A természet dicsőítése ihletet önt minden hivőbe, a ki csak verseit ös mesé! — És mégis! — A genialitás nem engeszteli meg a gyarlóságot — ha nem járt vele kéznyaldosás. — Aki a természetet és Istent imádja, a mysticumot a maga megfejthetlen nagyszerűségében fölé helyezi a gyarló emberinek, az csak nem fog hódolni ürességek előtt és hajlongani a káros rendszer teremtette hóbortoknak. — A lángész kiváltsága a sajátosság! — Vajda János tövestől, ízestől magyar lángész volt és mint ilyen jutott Isten kegyelméből a magyar Parnaszussra ! És mert lángész volt, a legnagyobbak sorából sajátos is volt. — De ha sajátos is volt, ez miniszter, például Perczel,Vlassics és mások nyugdíjazása és reaktiválása következzék be s Magyarország összes egyenes adója felmegy a miniszterek nyugdíjaira. Mert ahol oly ragyogó példák állanak az utódok előtt, mint Wekerle és Eötvös példája, ott nincs határa a kizsákmányolásnak, az ilyen állami rokkantak pedig, ha minden egyébre szolgálatképtelenek is, a zsebelésre végtelenül aktívak és munkaképesek. Az ország pedig bírja, mert adókat végtelenül lehet emelni s ha a nép nem fizet, ott a zsandár és lelövi az ellenszegülőket. Tíz-húsz vagy száz agyonlőtt ember nem számít, előbbutóbb úgy is meg kell halniuk az adófizetőknek is, ha annyi a panaszuk, hogy nehéz megélniük, a csendőrség a Bánffyék parancsára szívesen átsegíti őket az örökkévalóságba — az Eötvös Lorándok nyugdíjas zsebének «jól felfogott érdekében.» KP H K. E HÁZBAN SZÜLETETT HENSZLMANN IMRE A MAGYAR MŰTÖRTÉNELEM MEGALKOTÓJA SZÜL. 1813. MEGH. 1893. — Változások a bióságnál. A magy. kir. igazságügyi miniszter dr. Hódy Sándor kassai kir. törvényszéki albirót, mint végleges székhelyére , a kassai kir. járásbírósághoz fen- zúgó tapsvihar váltotta Városi és megyei hirek, — A Vécsey jubileumhoz. Nemrégiben ünnepelte — mint annak idejében megírtuk — derék polgártársunk : Vécsey József árvaszéki ülnök s a tornai református egyházmegye gondnoka, negyedszázados írói működésének jubileumát. A közkedveltségül, ifjúkori elveihez mindvégig hűen és bátran ragaszkodó irót ez alkalommal sokan üdvözölték városunkban s a közeli megyékben lakó számos barátai közül , de irói neve nemcsak Felsőmagyarországban, hanem magában a fővárosban is ismeretes. Ezt bizonyítja azon meleghangú üdvözlő levél, melyet a nemzeti párt vezére , Apponyi Albert gróf intézett ifjúkori jóbarátjához s melyet itt teljes szövegében közlünk : Tisztelt Barátom ! Érzésemre esett, hogy e hó folyamán ünnepelték barátaid tisztviselői, irodalmi és egyházi működésednek negyedszázados évfordulóját. Meg fogod engedni, hogy — elkésve bár - de őszinte szívből én is csatlakozzam azokhoz, kik ez alkalomból igaz tiszteletüknek és szeretetüknek adtak veled szemben kifejezést. Pályád minden téren a szigorú kötelességtudás, a puritán erkölcs és a lángoló hazaszeretet hármas csillagzata alatt állott; ezért büszkén látlak azok között, a kik velem egy uton járnak, és kívánom, hogy az Isten tégeti is — a többi jókkal együtt — úgy jutalm izzon, a mint leginkább kívánod : szebb idők virradása által. Igaz tisztelettel Budapest, 189;. évi január 18-án hű barátod Apponyi Albert. — Henszlmann emléke. A magyar műtörténelem megalkotójának Henszlmann Imrének kcassai szülőházát (a Fő- és a Forgács-utcza sarkán levő jelenleg Megay-féle házat) egy emléktáblával fogja megjelölni. Ennek az eszmének megpenditője dr. Stőhr Antal Sziárd főgymnáziumi igazgató s a múzeumnak buzgó elnöke volt, — ki erre a czélra már 120 frtot gyűjtött össze. —• Ez összeg már elegendő az emléktábla: élyfT~z s igy a fekete vagy szürke már d . -szült ladelte j — Ugyancsak a magy. kir. igazs. minister dr. Karl Antal, kassai kir. jrósági albirót a kassai kir. itélőtáblábanácsjegyzőü il osztotta be. 1 — Kinevezések. A magy. kir. pr . ügyminister Pramer Elemér dohányjövedéki segédtisztet a kassai dohányáruraktárhoz ellenőré, — Gedeon Jenő kassai joghallgatót pedig a kassai pénzügyigazgatósághoz díjtalan gyakornoknak nevezte ki. Frőhde Vilmos, a kassai dóm restaurátora Kassáról Budapestre távozván, az ennek következtében megüresedett művezetői állásra Sztehló Ottó neveztetett ki, aki a dóm építésénél eddig mint ellenőr működött. Neuwirth Anna, a kassai tanítónőképző intézet végzett növendéke, a gálszécsi állami elemi iskolához rendes tanítónővé neveztetett ki. —Tiszti estély. Szombaton a Schalkházban megtartatott az első tiszti estély, mely szépen sikerültnek mondható. Szép látványt nyújtottak a díszes katonai egyenruhák de czivilek vajmi kevesen voltak, ami annak tulajdonítható, hogy sokan nem kaptak meghívót, kik erre igényt tartottak. Mindenesetre furcsa, hogy a rendezőség még a kassai jogakadémiát sem hívta meg erre az estélyre, dacára annak, hogy a nemrégiben lefolyt jogászestély és jogászbál rendezősége a katonai parancsnokságokat a legnagyobb udvariassággal és előzékenységgel személyesen hívta meg és hogy a katonatiszt urak a joghallgatók estélyén és bálján meglehetős számmá voltak képviselve. A joghallgatók, mivel udvariasságuk nem viszonoztatott, sértve érezték magukat s alig egynéhány kivételével meg sem jelentek ez estélyen. — A táncz rendezése azonban kitűnő volt s a nagy számmal megjelent tánczolni kívánó fiatal hölgyek nagyon meg lehettek elégedve. Jelen voltak : 1) Asszonyok: Popovits főintendánsné, br. Taxis honvédhuszárezredesné, br. Schell Rezsőné, Spóner Gyuláné, Berzeviczy Egyedné, Gerbics őrnagyné, Nemessányi századosné, Fráter Lórándné, özv. Sztollár Gyuláné, Hoffmann századosné, S’rache Ágostonné, Soubotic századosné, Fischerné, Krancz Emilné, Bielekné, Volniné, Demeter Manóné, Eidenburgné stb. stb. — 2) Leányok: Berzeviczy Louise, Nemessányi Gizi, Schell Mariska és Sára bárónők, Jacobs Anna és Clarisse, Donadelli Miczi és Ponka, Strache Klema, Kresz Margit, Soubotic nőv., Vojnárovics nőv., Bielek nőv., Várkoly Ottilia, Fekete nőv., Volny nőv., Szedlacsek Margit, Stollár nőv., Novelly nőv., Benyó N., Rakovszky Marianna, Demeter Ada, Gedeon Ahc, Szilvássy Irén, Gundelfinger Irén, Maschl Olga, Horthy Etelka, Clauder Ervin, Ejfijazonburg N.,Moskovics Irén stb. stb. |nj — Hubay concert. Vasárnap e jm £ se Schalkház-féle j*vél HTasígRolín>3%u B dór vagy. fA" ”0 erm £ 175?n'V 'fifHTge habá előadások iránt művész tényező Mert ví ideig l<+~a*..T**? tett valami nagy érdekelődést, ez alkali, kimutatta, hogy a valódi művészetért kor igazán lelkesedik. Hubay Jenő, Bin Ilona, Bodó Alajos pedig a szó legszoros" értelmében vett igazi művészek s ezért vo oly általános az érdeklődés a vasárnapi concert iránt, melyet különben Vitéz Adolf könyv- és zeneműkereskedő ur buzgalma hozott létre. — A hangverseny este 8 órakor kezdődött. Magas fokra fölcsigázott várakozás, mély csend honolt a teremben, midőn Hubay Jenő, az országos zeneakadémia tanára a pódiumra lépett, s ekkor a csendet egyszerre fel. Mert Hubay nem be,5s '*“* 1—Jj-esen -MS ' ,. . d hozzz-r felírás- lesz olvastál liter] T j a közeli '^É> fSjszán. Az FF 3j?d upaSn következő Egy városba utazott, hol senkit sem ismert. Itt látta a leánykát először, amint ablakánál ült. Módját ejtette annak, hogy az öregeknél, hol a lányka lakott, bemutatta magát. A lányka szegény, árva volt, de mit tesz az, mikor oly szép, oly erényes, s ha közelében volt, mintha a közeli virágzó berek illatát érezte volna. A lányka szerette őt, ő nőül vette. Az eddigi kis városi nőcske az öltözék és művészet varázsa által föltünést keltő ragyogó párisi nővé változott át. Sokáig élvezte a hasonlíthatatlan kettős gyönyört, hogy nejéül a nők legszebbikét, és házi barátjául a legderekabb, leghívebb barátot bírta. Igen sokáig, a borzasztó estéig, midőn egyszerre ajtót nyitott és feleségét barátja karjaiban lepte meg, ki csókokkal borította arcát. Miért nem rohanta meg őket, miért nem tépte szét őket fogaival és körmeivel ? Mert boldogtalanságának hirtelen támadt tudata megdermesztette őt s megfosztotta erejétől. A szeretőt a szégyen, vagy a félelem mohóságában engedte futni ; hidegen pillantott a hiitelen asszonyra, ki haját tépte és zokogott s a mint ő egy lépést akart tenni, a nő, mint élettelen fadarab rogyott le. Csak másnap reggel ébredt teljes tudatára szerencsétlenségének. A harag kerekedett ismét fölül bensejében. Az elvadult féltékenység hangján kiáltott fel s minthogy Ja gyalázatos asszony nem volt ott és nem fojthatta meg, segédjeit küldte az árulóhoz, ki őt boldogságától és becsületétől fosztotta meg. Ami a vétkes nőt illeti, kit nem látott többé, már nem érzett haragot iránta. Nagyon szerette őt arra nézve, hogy most gyűlölni tudná. Mentő okokat keresett számára. Hogy elfordult tőle, ez kétségtelenül azért történt, mert ő nem volt képes szerelmét megőrizni és ha magát másnak engedte át, ez mindenesetre azért történt, mert ezt a másikat őrjöngéssel szerette. Nem tartozott ama nők közé, kik múló szeszélyből, egy csók gyönyöréért kötelességüket megszegik. Csupán igazi, nagy szerelem buktathatta őt meg. Sohasem fogja többé csókolni azt az arcot, melyet már csókolt, örökre elváltak; ő azonban nem utálta és nem vetette meg őt, ellenállhatatlan szenvedélynek esett áldozatául. De őt, az ál-barátot, a hűtlen vendéget vadul gyűlölte. Az előző egész napon csupán arról a kéjről álmodott, hogy kardját az áruló testébe meriti s mind mélyebbre, mélyebbre taszítja. Mily hasonlithatatlan öröm lehet az, a kard kihúzásával látni a sebből kiömlő vért ! Amint egymással szemtől szembe álltak a küzdtéren, karja reszketett; nem a félelemtől, hanem a dühtől. Mindent feledett, amit a vívó iskolában tanult. Egész keblét kitárta, nem gondolt a támadás elhárítására, hanem csak találni akart, átszűrni, ölni. Itt-ott a kard is terhére volt. Gyorsabban végzett volna, ha puszta kézzel megfojthatja. Őrült kiáltással rohant ellenfelére és kardját szivébe döfte. Most az országúton tévelygett. Gyűlöletét kielégítve, tompa, iszonyú fáradság maradt benne vissza. Embert ölt ! Mögötte titokzatos és borzasztó valami volt, melyet holttestnek neveznek s az a holttest azé az emberé volt, kit ő mindenek fölött szeretett. Forró könyek törtek elő szeméből, azonban kocsizörgés verte fel gondolkozásából, fejével a kocsi felé fordult. A kocsin kihajolt a nő, faille- és csipkesuhogással. Czipőcskéjének hegyével a járdára lépett. A férfi felismerte őt a fátyolon keresztül. A nő reszkető hangon szólt : — Oh, hála Istennek! Ön az? Ön az valóban ? Iszo A férfi nem mert válaszolni. Olynyi volt a dolog, amelyet meg kellett mondania. Lehajtotta fejét, hallgatott, szégyenlette gyilkos voltát. — Oh, kérem, szóljon ön ! Ön oly merev ! Talán meg van sebesülve ? Végre így szólt: — Nem, nem vagyok megsebesülve. Ah, kiáltott fel a nő a kocsiból kiugorva. — De ő ? . . . — Ő? — Meghalt. Erre a nő nyakába borult. — Téged szeretlek! téged szeretlek! Jól tetted, hogy megölted őt, te hős vagy és bátor. Ha azt hiszed, hogy bánkódom halála miatt, nagyon tévedsz. Én nem szerettem soha, soha ! Hallod ? Vannak estéi', midőn mi asszonyok megbolondulunk és ha az ily estén magunkra vagyunk, elég egy szó, egy merész vallomás, hogy fejünket veszítsük. Nem, nem a fejet, hanem a szivet. Te vagy egyedül, akit imádok, akit mindig imádtam. Most menjünk, ne törődjünk sem az élőkkel, sem a holtakkal. De jöjj. Mondom neked csak téged szeretlek. A férfi néma bámulattal tekintett reá. — Tehát ez a halál, mely az ő beteges lelkét annyira gyötri, őt nem is hatja meg, őt, az áruló bűntársát! Ellenkezőleg örül rajta , boldognak érzi magát. — De jöjj már! — ismétli, a nő, miközben visszadobta fátyolát; egész lénye bájt és illatot lehelt s piros ajkát nyújtotta neki, mely a csókért való vágytól égett. Végül felelt neki, de az álmodónak határozatlan hangján : t — Igen megyek, de kissé ideges vagyok, nem akarok kocsikázni. V — Igen, menjünk gyalog, szólt a nő vidáman, karját férje karjába öltve. Elmondod nekem a közelebbi részleteket. Hirtelen megölted, vagy hosszan tartott a küzdelem ? Fogadok, hogy félt. Nem volt hős, mint te. De mi a bajod, nem felelsz ? Hiszen van okom, mindent tudni. — Bizonyára. Egy hídon mentek át. — Nézd, szólt a férfi, ott, balra, ama nyárfák megett, azt a vörös téglából épült házat. — Látom. — Annak kertjében, a fasorban verekedtünk. — Ah ! — Igen, ott esett el. — Megmutatod nekem a kertet ugye ? — Igen, holnap, vagy holnapután. — Mily udvarias vagy. — Különben azt hiszem, a kertet innen is megnézheted. Lépj csak közelebb a karfához, hajolj előre kissé, úgy még jobban, amennyire bírsz. Tudod, ott a nyárfák megett, hajolj még kissé előre. A nő felsikoltott. Férje megragadta lábát s a hid karfáján át bedobta őt a vizes Szoknyája felhólyagzott, de aztán egészen aj merült. Férje pedig tovább ment a faluba, elfogták ezt a gonosztevőt, ki nem meg azzal, hogy embert ölt, hanem is a Szajnába fullasztott... Apróságok. A fánk története. A van története, mint mindennek a történet a régi időkbe nyuiilaj Eschenbachi Wolfram is beszél , V