Abauj-Kassai Közlöny, 1897 (26. évfolyam, 4-43. szám)

1897-01-28 / 4. szám

írja Quintilianus, — midőn a szomszédos cert­­iumvirek táblájától tapsolás hallatszott. Domi­tius a megütközéstől elhallgatott. Midőn csend leve,­ újból szónokolni kezdett, megint tapsolás zajlott a szomszédból. Újból megállott beszé­dében Domitius. A harmadszori tapsoásra azt kérdezte a mellette állóktól : Kinek tapsolnak a szomszédban ? „Sarginius Liciniusnak“, felel­ték. Ekkor félbeszakította beszédét és azt mondotta : „Annak csakis megfizetett emberek tapsolhatnak s mikor ide sülgedelt a fórum, meghalt az ékesszólás, oda a tisztesség, én többet nem beszélek a fórumon“. És úgy cse­­lekedek, a mint mondá, nem ok arr­a, h­ogy a tovaillanó részvétcsillá­mot lángra ne gyújtsa és a petyhüdt, lethargi­­kus kornak oda ne kiáltsuk. — »Becsüld meg jeleseid magyar társadalom s szobrot emelj Vajda Jánosnak !« A természet kutatója holt poraiban sem kéri ezt tőled, minthogy életében sem kért soha semmit, nem is volt senkinek adósa. De a magyar társadalom ezzel önmagának tar­­tozik ! —i —r. __ Csak egy levél. Az ellenzék nagy sérelmi vitát rögtönzött egy rongyos magán­levél miatt, a­melyet Bánffy Dezső báró úr, Isten kegyelméből miniszterelnök és született gentleman, annak elsajátított voltát tudva és a levél átszolgáltatójának tilalma ellenére, nyil­­vánosságra hozott. Az ellenzék véleménye szerint, a­ki ilyesmit elkövet, nemcsak minisz­terelnök nem maradhat egy pillanatig sem, de suszterinasnak is megrovási kaland alá kerül. Nevetséges. A nép közé lövetni, az országot kvótában eladni, az alkotmányt erőszakkal elkobozni, a személyes sz­abadságot börtön­nel felcserélni, a választói jogot me­grabolni, inkvizitorokat és sbirreket küldeni a nép nyakára: ez mind gentlemanhez illő dolog s egy leve­ ct ne le­hessen felhasználni a genfiem­ínség rovás­ára. Még az a Szerencs, hogy akad egy derék­­liberális többség, mely higgadtan mérlegeli ezt az ostoba vádat s jót kaczag annak naivsága miatt, ns hogy a morális korektségnek elég legyen téve, este összeülnek a Lloydban s hangos röhögéssel hallgatják az erkölcsileg felmagasztalt Bánffy úrnak még sok száz, törvénytelenül kisajátított leveléből tartott fel­olvasását. Amilyen a többség, olyan a kormá­nya. Amilyen a­ nemzet, olyan a pénzen vett többsége. Hanem egyre mégis kiváncsiak va­gyunk , hogy várjon Locr udön is a röhögök közTr*ini1 -i' ■ ^ polgári . rpn|r ~ ÍE |­M|^nr~ - ------r - \ 1 .a’’ KtjPv'ísi*.00oq,*ÜA helyzet ^agas­­a komédia "határozza meg. Ebi?1 le­het látni, hová sülyedt a közélet és hová­ em­­el­­kedett a szolgaiasság. Jóravaló ember mit te­gyen ilyen körülmények között? A történelem ad erre is tanítást. A római fórum szónokai — írja Quintilianus kezdetben barátaik tár­saságában jelentek meg a fórumon, a­hol a rómaiak a köz- és bírósági ügyeiket végezték, a­kik őket biztatták és bátorították. Később jött szokásba, hogy a szónokok megfizetett tapsonczokkal mentek a fórumra tárgyalni. Ezt Sarginius Licinius kezdette el. „Én jelen voltam az első eseten, éppen a híres szónok Domitius mellett állottam, a ki a centumvirek (bírósági testület) előtt védbeszédet tartott,... Vajda János fs Kórusban feszengett csak pár nap előtt: »Súlyos veszteség ért el bennünket, a jelen­kor legnagyobb magyar költője kiszen­vedett« ... Az affectált részvét egy tova­­csillámló megnyilatkozása volt ez! . . . Vagy, hogy nevezzem ?­­ Szép beszédek hatásos variánsa, a koszorúk egész özöne, ... és Vajda, a­kit a Petőfi-Társaság alelnöke Bartók Lajos csak nemrég sarkaszikus költeményében intett, hogy: »siess meghalni«, elfoglalta szű­kü­lt bi­rodalmát a szabad természet ölében, a melyet oly nagyon imádott, és a mely erőteljes, de egyszersmind kivételes lantjának, mély inspi­rátora volt! A magyar társadalomból kiveszni látszott a régi erények szimboluma : az erő ! — Ez okozta tán, hogy a »Virrasztók« költőjét e petyhüdt kor nem értette meg és hogy csak öntetszelgésből egész phlegmával temetgeti a sajnálkozás hangján és nem a hallhatatlannak szánt glorifikációjával a természet egyedül erőteljes dalnokát.­­ Vajda János volt. — Vajda János nincs, ő kivétel. — Ő utána nem lehet kiáltani a sablonok utópiáját: l’empe­­reur est mort, vive l’mpereur! »Mert olyant mint ő volt — viharzanak bár hosszú száza­dok — a természet még nem adott !« Az ő egyénisége mintha cserjésből sudár fenyő emel­kedett vol’ ki, úgy mag­aslott ki költőtársai közük Benne a magyar classicitás lakozott, szívvel, erővel, és­szel. És még nem tudni róla, hogy egy fényesebb kornak — prólógusa vagy epilógusa volt-e az ő sajátos nemzeti ereje. É­n sajnos az utóbbit hiszem. De bármint legyen is — annyi bizonyos, hogy a­­ Vajda költészete maradandó hatással lesz birodal­­munkra, és a kutató utód, szívesen térj vissza az anyagh­oz:3~iTkgy...A ..r-i-lnk .haeyott. lojpugvis^l keres vigaszt nyujtó furudji y’A ' T’gjTC Egyedülisége, elzárkozottsága, fenséges volta­, mint az erdő magánya, a melyről utólérhetet­len hangokon énekelt. — A természet dicsőítése ihletet önt minden hivőbe, a ki csak verseit ös mesé! — És mégis! — A genialitás nem engeszteli meg a gyarlóságot — ha nem járt vele kéznyaldosás. — A­ki a természetet és Istent imádja, a mysticumot a maga megfejt­­hetlen nagyszerűségében fölé helyezi a gyarló emberinek, az csak nem fog hódolni üressé­gek előtt és hajlongani a káros rendszer te­remtette hóbortoknak. — A lángész kiváltsá­ga a sajátosság! — Vajda János tövestől, ízestől magyar lángész volt és mint ilyen jutott Isten kegyelméből a magyar Parnaszuss­­ra ! És mer­t lángész volt, a legnagyobbak sorá­ból sajátos is volt. — De ha sajátos is volt, ez miniszter, például Perczel,­­Vlassics és mások nyugdíjazása és reaktiválása következzék be s Magyarország összes egyenes adója felmegy a miniszterek nyugdíjaira. Mert a­hol oly ragyogó példák állanak az utódok előtt, mint Wekerle és Eötvös példája, ott nincs határa a kizsákmányolásnak, az ilyen állami rokkantak pedig, ha minden egyébre szolgálatképtelenek is, a zse­belésre végtelenül aktívak és munka­képesek. Az ország pedig bírja, mert adókat végtelenül lehet emelni s ha a nép nem fizet, ott a zsandár és lelövi az ellenszegülőket. Tíz-húsz vagy száz agyonlőtt ember nem számít,­­ előbb­­utóbb úgy is meg kell halniuk az adó­fizetőknek is, ha annyi a panaszuk, hogy nehéz megélniük, a csendőrség a Bánffyék parancsára szívesen átsegíti őket az örökkévalóságba — az Eötvös Lorándok nyugdíjas zsebének «jól fel­fogott érdekében.» KP H K. E HÁZBAN SZÜLETETT HENSZLMANN IMRE A MAGYAR MŰTÖRTÉNELEM MEGALKOTÓJA SZÜL. 1813. MEGH. 1893. — Változások a bióságnál. A magy. kir. igazságügyi miniszter dr. H­ó­d­y Sándor kassai kir. törvényszéki albirót, mint végleges székhelyére , a kassai kir. járásbírósághoz fen- zúgó tapsvihar váltotta Városi és megyei hirek, — A Vécsey jubileumhoz. Nem­ré­giben ünnepelte — mint annak idejében megír­tuk — derék polgártársunk : V­é­c­s­e­y Jó­zsef árvaszéki ülnök s a tornai református egyházmegye gondnoka, negyedszázados írói működésének jubileumát. A közkedveltségül, ifjúkori elveihez mindvégig hűen és bátran ragaszkodó irót ez alkalommal sokan üdvözöl­ték városunkban s a közeli megyékben lakó számos barátai közül , de irói neve nemcsak Felsőmagyarországban, hanem magában a fő­városban is ismeretes. Ezt bizonyítja azon meleghangú üdvözlő levél, melyet a nemzeti párt vezére , Apponyi Albert gróf inté­zett ifjúkori jóbarátjához s melyet itt teljes szövegében közlünk : Tisztelt Barátom ! Érzésemre esett, hogy e hó folyamán ünnepelték barátaid tisztviselői, irodalmi és egyházi működésednek negyedszázados évfor­dulóját. Meg fogod engedni, hogy — elkésve bár - de őszinte szívből én is csatlakozzam azok­hoz, kik ez alkalomból igaz tiszteletüknek és sze­­retetüknek adtak veled szemben kifejezést. Pályád minden téren a szigorú kötelességtudás, a pu­ritán erkölcs és a lángoló hazaszeretet hármas csillagzata alatt állott; ezért büszkén látlak azok között, a kik velem egy uton járnak, és kívánom, hogy az Isten tégeti is — a többi jókkal együtt — úgy jutalm izzon, a mint leginkább kívánod : szebb idők virradása által. Igaz tisztelettel Budapest, 189;. évi január 18-án hű barátod Apponyi Albert. — Henszlmann emléke. A magyar műtörténelem megalkotójának Henszlmann Imrének kcassai szülőházát (a Fő- és a For­­gács-utcza sarkán levő jelenleg Megay-féle házat) egy emléktáblával fogja megjelölni. Ennek az eszmének megpenditője dr. Stőhr Antal Sziárd főgym­náziumi igazgató s a mú­zeumnak buzgó elnöke volt, — ki erre a czélra már 120 frtot gyűjtött össze. —• Ez­ összeg már elegendő az emléktábla: élyfT~z s igy a fekete vagy szürke már­ d . -szült la­delte j — Ugyancsak a magy. kir. igazs. minister dr. Karl Antal, kassai kir. j­rósági albirót a kassai kir. itélő­táblába­nácsjegyzőü il osztotta be. 1 — Kinevezések. A magy. kir. pr . ügyminister Pramer Elemér dohányjövedéki segédtisztet a kassai dohányáruraktárhoz el­lenőré, — Gedeon Jenő kassai joghallgatót pedig a kassai pénzügyigazgatósághoz díjtalan gyakornoknak nevezte ki.­­­ F­r­ő­h­d­e Vil­mos, a kassai dóm restaurátora Kassáról Buda­pestre távozván, az ennek következtében megüresedett művezetői állásra S­z­t­e­h­l­ó Ottó neveztetett ki, a­ki a dóm építésénél eddig mint ellenőr működött. Neuwirth Anna, a kassai tanítónőképző intézet végzett növendéke, a gálszécsi állami elemi iskolához rendes tanítónővé neveztetett ki. —­­Tiszti estély. Szombaton a Schalk­házban megtartatott az első tiszti estély, mely szépen sikerültnek mondható. Szép látványt nyújtottak a­ díszes katonai egyenruhák de czivilek vajmi kevesen voltak, a­mi annak tu­lajdonítható, hogy sokan nem kaptak meghí­vót, kik erre igényt tartottak. Mindenesetre furcsa, hogy a rendezőség még a kassai jog­akadémiát sem hívta meg erre az estélyre, dac­ára annak, hogy a nemrégiben lefolyt jogászestély és jogászbál rendezősége a kato­nai parancsnokságokat a legnagyobb udvarias­sággal és előzékenységgel személyesen hívta meg és hogy a katonatiszt urak a joghallga­tók estélyén és bálján meglehetős számm­á voltak képviselve. A joghallgatók, mivel­­ ud­variasságuk nem viszonoztatott, sértve érezték magukat s alig egynéhány kivételével meg sem jelentek ez estélyen. — A táncz rende­zése azonban kitűnő volt s a nagy számm­al megjelent tánczolni kívánó fiatal hölgyek na­gyon meg lehettek elégedve. Jelen voltak : 1) Asszonyok: Popovits főintendánsné, br. Taxis honvédhuszárezredesné, br. Schell Re­­zsőné, Spóner Gyuláné, Berzeviczy Egyedné, Gerbics őrnagyné, Nemessányi századosné, Fráter Lórándné, özv. Sztollár Gyuláné, Hoffmann századosné, S’rache Ágostonné, Soubotic századosné, Fischerné, Krancz Emil­­né, Bielekné, Volniné, Demeter Manóné, Ei­­denbu­rgné stb. stb. — 2) Leányok: Berzeviczy Louise, Nemessányi Gizi, Schell Mariska és Sára bárónők, Jacobs Anna és Clarisse, Donadelli Miczi és Ponka, Strache Klema, Kresz Margit, Soubotic nőv., Vojná­­rovics nőv., Bielek nőv., Várkoly Ottilia, Fe­­kete nőv., Volny nőv., Szedlacsek Margit, Stol­­­lár nőv., Novelly nőv., Benyó N., Rakovsz­­ky Marianna, Demeter Ada,­ Gedeon Ahc, Szilvássy Irén, Gundelfinger Irén, Maschl Olga, Horthy Etelka, Clauder Ervin, Ejfijazon­burg N.,­­Moskovics Irén stb. stb. |nj — Hubay concert. Vasárnap e­ jm £ se Schalkház-féle j*vél HTasígRolín>3%u B­­ dór vagy. fA" ”0 erm £ 175?n'V 'fifHTge habá előadások iránt művész tényező Mert ví ideig l­<+~a*..T**? tett valami nagy érdekelődést, ez alkali, kimutatta, hogy a valódi művészetért kor igazán lelkesedik. Hubay Jenő, Bin Ilona, Bodó Alajos pedig a szó legszoros"­ értelmében vett igazi művészek s ezért vo oly általános az érdeklődés a vasárnapi con­cert iránt, melyet különben Vitéz Adolf könyv- és zeneműkereskedő ur buzgalma hozott lét­re. — A hangverseny este 8 órakor kezdő­dött. Magas fokra fölcsigázott várakozás, mély csend honolt a teremben, midőn Hubay Jenő, az országos zeneakadémia tanára a pó­diumra lépett, s ekkor a csendet egyszerre fel. Mert Hubay nem be,5s '*“* 1—Jj-esen -MS ' ,. . d ho­zzz-r felírás- lesz olvastál liter] T j a közeli '^É> fSjszán. Az FF 3j?d­ upaSn következő Egy városba utazott, hol senkit sem is­mert. Itt látta a leánykát először, a­mint ab­lakánál ült. Módját ejtette annak, hogy az öregeknél, hol a lányka lakott, bemutatta ma­gát. A lányka szegény, árva volt, de mit tesz az, mikor oly szép, oly erényes, s ha közelé­ben volt, mintha a közeli virágzó berek illatát érezte volna. A lányka szerette őt, ő nőül vette. Az eddigi kis városi nőcske az öltözék és művé­szet varázsa által föltünést keltő ragyogó pá­­risi nővé változott át. Sokáig élvezte a hason­­líthatatlan kettős gyönyört, hogy nejéül a nők legszebbikét, és házi barátjául a legderekabb, leghívebb barátot bírta. Igen sokáig, a borzasztó estéig, midőn egyszerre ajtót nyitott és feleségét barátja karjaiban lepte meg, ki csókokkal borította ar­cát. Miért nem rohanta meg őket, miért nem tépte szét őket fogaival és körmeivel ? Mert boldogtalanságának hirtelen támadt tudata megdermesztette őt s megfosztotta erejétől. A szeretőt a szégyen, vagy a félelem mohóságában engedte futni ; hidegen pillantott a hiitelen asszonyra, ki haját tépte és zokogott s a mint ő egy lépést akart tenni, a nő, mint élettelen fadarab rogyott le. Csak másnap reg­gel ébredt teljes tudatára szerencsétlenségének. A harag kerekedett ismét fölül bensejében. Az elvadult féltékenység hangján kiáltott fel s minthogy Ja gyalázatos asszony nem volt ott és nem fojthatta meg, segédjeit küldte az árulóhoz, ki őt boldogságától és becsületétől fosztotta meg. A­mi a vétkes nőt illeti, kit nem látott többé, már nem érzett haragot iránta. Nagyon szerette őt arra nézve, hogy most gyűlölni tudná. Mentő okokat keresett számára. Hogy elfordult tőle, ez kétségtelenül azért történt, mert ő nem volt képes szerelmét megőrizni és ha magát másnak engedte át, ez minden­esetre azért történt, mert ezt a másikat őrjön­géssel szerette. Nem tartozott ama nők közé, kik múló szeszélyből, egy csók gyönyöréért kötelességüket megszegik. Csupán igazi, nagy szerelem buktathatta őt meg. Sohasem fogja többé csókolni azt az arcot, melyet már csó­kolt, örökre elváltak; ő azonban nem utálta és nem vetette meg őt, ellenállhatatlan szen­vedélynek esett áldozatául. De őt, az ál-barátot, a hűtlen vendéget vadul gyűlölte. Az előző egész napon csupán arról a kéjről álmodott, hogy kardját az áruló testébe meriti s mind mélyebbre, mélyebbre taszítja. Mily hasonli­thatatlan öröm lehet az, a kard kihúzásával látni a sebből kiömlő vért ! A­mint egymással szemtől szembe álltak a kü­zdtéren, karja reszketett; nem a félelemtől, hanem a dühtől. Mindent feledett, a­mit a ví­vó iskolában tanult. Egész keblét kitárta, nem gondolt a támadás elhárítására, hanem csak találni akart, átszűrni, ölni. Itt-ott a kard is terhére volt. Gyorsabban végzett volna, ha puszta kézzel megfojthatja. Őrült kiáltással ro­hant ellenfelére és kardját szivébe döfte. Most az országúton tévelygett. Gyűlöle­tét kielégítve, tompa, iszonyú fáradság maradt benne vissza. Embert ölt ! Mögötte titokzatos és borzasztó valami volt, melyet holttestnek neveznek s az a holttest azé az emberé volt, kit ő mindenek fölött szeretett. Forró könyek törtek elő szeméből, azonban kocsizörgés ver­te fel gondolkozásából, fejével a kocsi felé fordult. A kocsin kihajolt a nő, faille- és csipke­suhogással. Czipőcskéjének hegyével a járdára lépett. A férfi felismerte őt a fátyolon keresz­­­tül. A nő reszkető hangon szólt : — Oh, hála Istennek! Ön az? Ön az valóban ? Iszo­ A férfi nem mert válaszolni. Oly­nyi volt a dolog, a­melyet meg kellett mon­dania. Lehajtotta fejét, hallgatott, szégyenlette gyilkos voltát. — Oh, kérem, szóljon ön ! Ön oly me­rev ! Talán meg van sebesülve ? Végre így szólt: — Nem, nem vagyok megsebesülve.­­ Ah, kiáltott fel a nő a kocsiból ki­ugor­va. — De ő ? . . . — Ő? — Meghalt. Erre a nő nyakába borult. — Téged szeretlek! téged szeretlek! Jól tetted, hogy megölted őt, te hős vagy és bátor. Ha azt hiszed, hogy bánkódom halála miatt, nagyon tévedsz. Én nem szeret­tem soha, soha ! Hallod ? Vannak estéi'­, mi­dőn mi asszonyok megbolondulunk és ha az ily estén magunkra vagyunk, elég egy szó, egy merész vallomás, hogy fejünket veszítsük. Nem, nem a fejet, hanem a szivet. Te vagy egye­dül, a­kit imádok, a­kit mindig imádtam. Most menjünk, ne törődjünk sem az élőkkel, sem a holtakkal. De jöjj. Mondom neked csak téged szeretlek. A férfi néma bámulattal tekintett reá. — Tehát ez a halál, mely az ő beteges lelkét annyira gyötri, őt nem is hatja meg, őt, az áruló bűntársát! Ellenkezőleg örül rajta , boldognak érzi magát. — De jöjj már! — ismétli,­­ a nő, mi­közben visszadobta fátyolát; egész lénye bájt és illatot lehelt s piros ajkát nyújtotta neki, mely a csókért való vágytól égett. Végül felelt neki, de az álmodónak hatá­­­rozatlan hangján : t — Igen megyek, de kissé ideges vagyok, nem akarok kocsikázni. V — Igen, menjünk gyalog, szólt a nő vi­dáman, karját férje karjába öltve. Elmondod nekem a közelebbi részleteket. Hirtelen meg­ölted, vagy hosszan tartott a küzdelem ? Fo­gadok, hogy félt. Nem volt hős, mint te. De mi a bajod, nem felelsz ? Hiszen van okom, mindent tudni. — Bizonyára. Egy hídon mentek át. — Nézd, szólt a férfi, ott, balra, ama nyárfák megett, azt a vörös téglából épült házat. — Látom. — Annak kertjében, a fasorban vere­kedtünk. — Ah ! — Igen, ott esett el. — Megmutatod nekem a kertet ugy­e ? — Igen, holnap, vagy holnapután. — Mily udvarias vagy. — Különben azt hiszem, a kertet innen is megnézheted. Lépj csak közelebb a karfá­hoz, hajolj előre kissé, úgy­ még jobban, a­mennyire bírsz. Tudod, ott a nyárfák megett, hajolj még kissé előre. A nő felsikoltott. Férje megragadta lá­bát s a hid karfáján át bedobta őt a vizes Szoknyája felhólyagzott, de aztán egészen aj merült. Férje pedig tovább ment a faluba, elfogták ezt a gonosztevőt, ki nem meg azzal, hogy embert ölt, hanem is a Szajnába fullasztott... Apróságok.­­ A fánk története. A van története, mint mindennek a történet a régi időkbe nyuiilaj Eschenbachi Wolfram is beszél , V

Next