Abauj-Kassai Közlöny, 1909. február (38. évfolyam, 26-48. szám)

1909-02-02 / 26. szám

2. oldal ABAUJ-KASSAI KÖZLÖNY 26 szám­ I nagy megrázkódtatással fog járni, sőt­­ intensiv kihat majdan a gazdasági­­ élet egész komplexumára. korlátozása miatt csupán 85 százalék erejéig jegyezhet. II. Az önálló bank, a régi szaba­dalom lejárta előtt legkésőbb 4 hónap­pal, azaz 1910. év szeptember havá­ban felállítandó, illetve az Osztrák Magyar Bank összes aktívái és pas­­sivái átveendők, megfelelő arany be­szerzése mellett. III. Az állam támogatni tartozik az önálló bankot azzal, hogy részére adó, bélyeg és illeték mentességet ad és a helyzethez képest pénzfeleslegeit a banknál helyezi el. E mellett a minimális 30—40 millió zsíró betét után az állam ka­matot követelhet. Ugyanitt célszerűnek mutatkozik azon eszme, hogy a tör­vényhatóságok pénzkezelése megye­­székhellyel teljesen a bank fiókjaira volna bízandó. IV. A bank üzletkörébe tartozna a kisipari, kereskedelmi és mezőgazda­­sági hiteligények kielégítése 50 millió korona erejéig. V. Az elért nyereség 4—5 százaléka e részvényeseknek, m­íg az ezt meg­haladó rész 25 százalékig bezárólag a tartalékalap gyarapítására fordítható. A­mennyiben az osztalék a 7 száza­lékot felülhaladná, az osztalék circa háromnegyed részben az államkincs­tárt illeti, részesedés címen. VI. E helyütt helyes mérlegelést kivon a devizák álláspontja, minthogy az állam pénzalapját képező érc ára, kombinálva a szállítási költséggel, egy folytonos változásnak van kitéve s mint ilyen a deviza árfolyam ingado­zására befolyással van, illetve ez utób­binak az állam valuta rendezett vagy rendezetlenségét érinti. A bankjegyfedezetre nézve egyéb­ként­ az eddigi u. n. bankszéria két­ötöd fedezeti rendszer fenntartandó, megjegyezvén, hogy az aranydevizák egy bizonyos százalék erejéig az ére j fedezetbe beszámíttassanak. Ez utóbbi a 40 százalékot még nem haladhatja. Szükséges továbbá, hogy circa 800—­1000 koronát kitevő adómentes bankjegyforgalom megteremtessék, e mellett azonban a deviza kísérlet állan­dóan fentartandó. Legideálisabb volna azonban a fedezeti rendszerek tekintetében az angol banknál dívó „Peel akta“ rend­szer, amely szerint a bank, forgalomba hozhat fedezet nélkül annyi jegyet, a­mely összeggel az állam a banknak tartozik, míg a többi részben érccel és rövid lejáratú váltókkal fedezhető. VII. Mindezen kérdések eldönté­sénél legfontosabb a készfizetések fel­­­­vételének megállapítása, már az Ausz­­­­triával való vámközösség szempont­jából is. De fontos továbbá e tekintet­­­­ben főleg, hogy a készpénzfelvétel disázsiót von maga után, másrészt okozója lesz a nagymérvű arany kiözönlésnek, mely ismét a fizetési mérleg passivitását érintheti. És itt talán az arany középút mutatkozik az egyedüli célravezetőnek t. i. az, hogy a külföldi igényekkel szemben a készfizetési kötelezettség csak fakultativ volna teljesítendő. Kétségtelen, hogy az önálló bank ügye, mint évtizedekre messze kiható államügy nagy megfontolást és éber körültekintést igényel, s oly elismert európai hirü finánc genialitás kezében mint Wekerle Sándor, legjobb he­lyen van. Viszont nem tagadható, hogy az önálló bank mint uj intézmény át­meneti korszaka a pénz megdrágulását idézendi elő és ezzel kapcsolatban ÚJDONSÁGOK Amerikai magyarok Kossuth­­koszoruja. Kassa, febr. 1. Soha el nem múló dicsfény veszi körül a Kossuth nevet. Varázsieje ez mely könnyedén túlszárnyalja az időt és a teret s a kebel, melyben a magyarság szikrája ég, megérti ezt az igét, annak varázsában látni fogja a dicső múltat, mely záloga a jövendőnek. Ez a név száll szájról-szájra e ha­­­­zában. S véreink közül, a kik a sors­­ mostohasága folytán messze tőlünk, Ame­­­­rikában élik küzdelmes napjaikat, azok­­ is úgy ismerik e nevet, mint amely szent , s iránta való tiszteletüknek kifejezést adni sohasem késnek, ha erre alkalom­­ van. Az amerikai magyarok március idu­­­­sát választották arra, hogy Kossuth La­­­­jos mauzóleumára koszorút helyezzenek­­ s így — összhangba hozva a dicső múlt­­ legdicsőbb napjának emlékét az ő múl­hatatlan emlékével — kegyeletüket le­­rójják az iránt, ki életében csak a ha­záért dolgozott, halála után pedig oly utód lépett örökébe, aki a körülmények sokfélesége között is méltó maradt hozzá. Az amerikai magyarok »Amerikai­­ Magyar Szövetség« ének március 15-iki­­ nagybizottsága december hóban tartott ülésén elhatározta, hogy Kossuth Lajos i • mauzóleumára bronz­ koszorút helyez,­­­ melynek levelein egy-egy amerikai ma­gyar egylet neve lesz megörökítve, kö­­­zetét pedig egy bronz relief-kép foglalja­­­ el, azt a jelenetet ábrázolva, amikor Kossuth Lajost az Egyesült Államok­­ törvényhozása fogadta. , i A magasztos eszmét az összes ame­­­­rikai magyar egyletek szeretettel karol­ják föl s igy várhatjuk, hogy március L idusán, amikor már tavaszi szellők su­­t­­hannak át a zöldülő sirhantok között, résre valló pódium, amely mindenkinek megnyerte a tetszését, köröskörül pedig mindenfelé a városszépítő egyesületnek csináltak propíagandát az elhelyezett vi­rágrácsok, állványok, amelyek útmuta­tást adtak a polgárságnak arra, hogy miképen legyen városunkból virágos Kassa. A télikert középső asztala az estély elnökségének volt fentartva és ennek megfelelően ki volt csinosítva. A pompá­san alkalmazott Biedermayer stílus, amely az egész asztal és különösen a jardiniere díszítésében nyilvánult, mindenkinek megnyerte tetszését. Mindenfelől kisu­gárzott a tervező Lakatos Arthur jeles iparművészünknek finomult ízlése, amely párosulva Füredi Jenő javítóintézeti ker­tésztanár szakavatottságával a sok ne­hézség dacára is olyat produkált, amely méltó a városszépítő egyesület munká­jának kezdetéhez és különösen biztató a jövőre nézve. Ugyancsak Lakatos kiváló ízlését dicséri a műsor címlapja. Kilenc órakor már a frakkos és szmokingos urak, estélyi öltözékű uras­­­szonyok és leányok, pompázó egyenruhá­sok beláthatatlan sora töltötte meg a nagytermet. Valóban emberfeletti munka volna leírni a jelenvoltak díszes névso­rát, elég annyit megjegyezni, hogy ott voltak a megye és a város vezetői, a pol­gári és katonai kiválóságok, az egyházi­ és polgári notabilitások, a polgári közép­­osztály képviselői. A mulatság csárdással vette kezde­­­tét és ekkor már nyilvánvalóvá lett, hogy­­ a tervezett programmot betartani nem­­ igen lehet, annyira zsúfolásig van meg­­­töltve a terem. Rövid csárdás után, a­­melyhez a talpalávalót Ilácz Gyula zene­kara szolgáltatta, kezdetét vette a kabaré dr. Rácz Ede ügyes beköszöntőjével, a­mely ötletesen emlékezett meg az estély fő főrendezőjéről. Utána Mezei Margit énekelt el két­ ügyes kuplét és szemre­­valóan táncolt hozzá. A további kabaré­számok között a 34. gyalogezred zene­kara játszotta a legújabb keringő­­ket, a­melynek hangjaira a fiatal­ság nekilátott a bostonnak. A kaba­réban nagy derültséget keltett Faragó Ödön Göre Gábor alakításával, Újvári Lajos, aki egy lipótvárosi bárónőt alakí­tott megfelelő női maszkban és öltözék­ben. Ezenfelül még Újvári és Mezei ad­tak elő egy ügyes tánckettőst, dr. Rácz néhány modern verset adott elő, végül pedig dr. Rácz, Faragó és Újvári elját­szottak a közönség harsogó derültsége közben egy pompás kis jelenetet, amely a pesti bizonyítványgyárakat parsziflálja. Fél 12 órakor kezdetét vette a va­csora, éjfél után egy órakor pedig foly­tatódott a táncmulatság, mely a legjobb hangulatban, szokatlan jókedvben reggeli 6 órakor ért véget. A vacsora után már kissé szabadabban lehetett mozogni, bár a Schalkház nagyterme így is szűknek bizonyult. Végeredményben elmondhatjuk, hogy az egész estély, bár a kezdet nehézségei itt-ott észrevehetők voltak, a jó ízlésnek, gondos rendezésnek fényes bizonysága volt. Bizonyára nagy érdem illeti meg e részben dr. Ékes Lajos városi tanácsost, a városszépítő egyesület ügyvezető igaz­gatóját, aki valóban példaadó agitálással fáradozik azon, hogy a közhasznú egye­sület szolgálatába szegődtesse városunk minden polgárát és minden eszközt fel­használ arra, hogy az egyesület céljait előmozdítsa. Legszebb jutalma az, hogy törekvéseinek teljes sikerét láthatta a szombati mulatságban, amely oly szépen sikerült és anyagi eredménye is minden bizonnyal annyira kielégítő, hogy egy­részt a demokratikus összetartás, más­részt a városszépítés előmozdítása érde­kében mindnyájunknak azt az óhajtást kell kifejeznünk, hogy a városi estélyek évről-évre, mindegyre jobban kialakult formában térjenek vissza és szerezzenek egy-egy jó estét a kassai polgárságnak. Szigma:

Next