Abauj-Kassai Közlöny, 1910. december (39. évfolyam, 274-298. szám)

1910-12-01 / 274. szám

2. oldal. idegen embereket küldhessen Kassára, kéményseprő mestereknek. A polgármester mindkét inter­pellációra azonnal válaszolt. Megígérte, hogy gondoskodni fog a rendőrfőkapitány útján a külvárosi utcáknak kellő időben leendő megvilágításáról és hogy a kéményseprő mesteri állás be­töltésének szabályozása tárgyában is jog­ szabályrendelet tervezetet a közgyűlés elé terjeszteni, de a tervezet jogerőre emelkedése iránt csak igen csekély reménye­ket lehet táplálni, mert egy az interpelláció intenciójával teljesen ellenkező tartalmú belügyminisz­teri rendelet érkezett a közel­múltban a polgármesteri hivatalhoz. A válaszoknak egyhangú tudo­másulvétele után a közgyűlés véget ért. Mindezekhez még csak azt kívánjuk hozzáfűzni, hogy remél­jük a polgármesternek a külvárosi utcák megvilágítása tárgyában­ tett ígérete nem marad puszta szó, mert hogy a Kárpát, József, Ku­korica, Pesti-ut, Erzsébet-tér, Ist­ván-, Halász-, Vám-, Andrássy-, Zol­tán, Gózs-utca stb. világítása mily botrányos, arról csak az arra lakó adófizető polgárok tudnak, kik minden este csakis életük koc­káztatásával tehetik meg az utat a belvárostól lskásokig. ABAUJ-KASSAI KÖZLÖNY kinkét mindenfelé a húsdrágaság kérdésében Kassa, nov. 30. A rohamosan emelkedő általá­nos drágaság miatt mindenféle an­kéteket tartanak, de hogy ezeknek valami kézzel fogható eredménye lenne, azt senki sem állíthatja. A drágaság minden ankétezés dacára egyre nő, de útjába akadályt még egyetlen ankét sem gördített. A legutolsó ankét tegnap zajlott le Budapest városházán, ahol szin­tén az volt a jelszó, hogy a drá­gaság ellen védekezni kell! Ez a jelszó már majdnem arra a nívóra emelkedett, ahová a »pártoljuk a magyar ipart« jutott hasonló ered­ménnyel. A fővárosi ankéton, éppen úgy mint a vidéki városok drágasági értekezletein, sem tudtak messzebb jutni annál a kérdésnél, hogy mi­ként lehetne az általános drágasá­gon segíteni? S éppen ez az, amin mi is, mások is vállig törjük a fejünket, de eddigelé erre olyan választ, amely a bajon segíteni is bírna, még senki sem adott. Bő választék van politikai, mer­kantilista, szocialista és agrárius szempontokban, de e sok szem­­pont között a drágaság kérdése mindig a pad alá esik. A tegnapi ankét sem jutott tovább, mert bár ékesen kifejtették, hogy az egész ország lakossága évek óta súlyo­san érzi az összes életszükségleti cikkeknek folyton növekedő drá­gulását s ezek körében főleg a szegényebb néposztályok s a kötött keresetű középosztályhoz tarto­zókra szinte elviselhetetlen mér­tékben nehezedik a drágaság, — de erre itt csupán abban találtak, hogy sajnosan konstatálták, hogy jelentős eredményeket eddig elérni nem sikerült. Úgy látszik, hogy a szörnyű drágaság olyan leküzdhetetlen ál­lapot, melyet valamennyire is mér­sékelni szinte ember fölötti dolog. Bizonyos, hogy a kultúra haladá­sával, az igények fokozásával és a kereseti viszonyok folytonos javu­lásával úgyszólván együttjár az élelmicikkek s a kis és nagyipari gyártmányok árainak folytonos emelkedése, de ezzel szemben tel­jesen indokolatlanok a legszüksé­gesebb cikkek áralakulásában mu­tatkozó abnom­aitások és e tekin­tetben, főleg az élelmi cikkeknél legkevésbbé hazánkban volna sza­bad olyan állapotoknak uralkodni, mint aminők tényleg tapasztalha­tók, ami kétségtelenné teszi azt, hogy a kereslet és kínálat arány­talan mérkőzésében van a hiba. Mindössze azt sütötték ki,­­ ami úgyis köztudomású — hogy a drágaság világpiaci jelenség és hogy a húsdrágaságnak az az oka, hogy a termelés nem tartott lépést a fogyasztással, tehát a húsárak emelésének az állathiány­os oka s a húsdrágaság ellenszerét a hús­­fogyasztási adó leszállításában látják. Hát ezek egyenlők a »halál ellen nincs orvosság” közmondás­sal, ami annyit tesz, hogy a drá­gaságon nem lehet segíteni, mert amit a merkantilista célravezető­nek tart, azt az agrarius határo­zottan ellenzi, tehát marad a drá­gaság, ami nagyon szomorú vigasz­talás. indiszkréciók. A „rangos“ magyarok, Kassa, november 30. Köztudomású tény, hogy a ma­gyar ember mindenkor és min­den körülmények között szerény. De ezt csak mi tudjuk. A való­ságban máskép áll a dolog. A kül­földön például hírük van a han­gosan beszélő, neveletlen, otromba magyaroknak. Mi nagyon jól tudjuk azt is, hogy miféle magyarok azok, a­kik ilyen hírét terjesztik a ma­gyar névnek. Ha bemennek a ká­­véházba, vagy vendéglőbe, ak­kor a következő percben már 274. szám. tudja ott minden ember, hogy Terczász Manó úr tegnap a szín­házban volt, ahol ez és ez a szí­nésznő nem tetszett neki, de ezt és ezt a színésznőt megvárta és haza­kísérte az előadás végén. De kéri azt, akinek ezeket el­beszéli, hogy el ne mondja senki­nek, — teszi hozzá diszkrét mo­­sol­lyal, nem szeretné a kicsikét kompromittálni. De ez még nem elég. Megtudja a vendéglő egész publikuma, hogy Terczász Manó úr, miután a »ki­csikét« hazakisérte, elment a »Tát­rához« címzett nyaralóhelyre és ott more patrio, hat üveg pezsgőt huzatott el a cigánnyal, aki kü­lönben dzsentri fiú és doctor ut­­riusque juris. Megtudjuk továbbá, hogy ezután mi történt a »szepi­­csekben«, a »gőzfürd­csekben.« Hogy Manó úr mit reggelizett, mit mesélt neki az udvarias bor­bélysegéd, mivel fogadták a bank­hivatalban a kollegák és hogy még a délelőtt folyamán szerelmes le­velet kapott egy mese nőtől, aki a kávéházban őt, már­mint Manót, meglátta. A levél úgy kezdődik: Jött, láttam, meghódított. És meg­tudjuk Manóról azt is, hogy ezt mondta Napoleon, csakhogy ango­lul, mikor átlépte a Mont-Blanc folyót. Ezután Izidor isteni nyuga­lommal rágyújt egy illatos hölgy­­cigarettára és elkezdi beszélni azt az úti kalandját, mely őt akkor érte, mikor anno dacumal egy ízben átutazott villamoson Budára. A vendéglő közönsége ezt már nem hallgatja végig, hanem rész­ben fizetvén részben nem fizetvén, de egyetemes undorral távozik. Manó azonban rendíthetetlen nyugalommal az ő beszédét tovább is folytatja és a vendéglő sok vihart átélt mennyezete megbot­­ránkozva rázta meg a nagy csil­lárt, mely dühében éppen Manó fejére szakadni készül-­­t­egnapi közgyűlésen némi változás történt a december 8-án megejtendő bizottsági tagok vá­lasztási helyeinek megállapításánál és az elnökök beosztásában azon megállapodástól, amely az együt­tes bizottságban alakult ki. A szavazási helyekre nézve mindössze az a változás, hogy a III. kerület részére nem a Ferenc- József tén iskolában, hanem a Fe­­renc­ József téri volt laktanyában lesz a szavazás. Az elnökök végleges beosztása pedig ez: I. ker. dr. Neményi Vilmos és Kresz János. Választási hely Frő­­bel-kert. II. ker. dr. Hevessy Károly — Gerlóczy Béla. Hely: városháza. III. ker. Schirger Gusztáv — Vizy Domokos. Hely: Ferenc­ Jó­zsefién laktanya. IV. ker. dr. Blanár Béla — Mildner Ferenc. Hely: Kovács­ utcai iskola. V. ker. dr. Brósz László .— Széman József. Hely városháza. VI. ker. Siposs A. Gyula — Balló Ferenc. Hely: Hunyady-utcai iskola. — Szabadságolások. A tegnap megtartott városi közgyűlés Bal­er Armand irodatisztnek két heti és Schiigut Ferenc sszámellenőrnek három havi szabadságidőt enge­délyezett. — Segélyezések. A városi tör­vényhatósági bizottság a kassai Szent József gyermekotthonnak 200 kor, készpénz és 4 öl tűzifa, Brichta Zsigmondnak 3 éven ke­resztül évi 600 kor., az izr. jóté­kony nőegylet népkonyhájának 24 km. tűzifa segélyt és özv. Hage­dorn Gézánénak az 1911-ik évre 365 kor. kegydijat engedélyezett. — Uj állás a városnál. A teg­napi városi közgyűlés egy körtisz­­tasági felügyelő-állást szervezett a XI. fizetési rangosztályba való so­rozással,­­ s az állás betöltésével a polgármestert bízta meg. Mint értesülünk, az állás elnyerésére már a legközelebb kiírják a pá­lyázatot. Hogy a kvalifikációhoz nem kötött állásra ugyancsak lesz pályázó, az csak természetes! — Halálozás: Kiss-Orosz La­­josné szül. Kisvárday Jolánka teg­nap este életének 31-ik évében elhunyt. Halálát férjén és hat gyermekén kívül kiterjedt rokon­ság gyászolja. Temetése december hó 1-én délután 3 és fél órakor lesz a Rákóczy-körút 20. számú gyászházból. — Kettős eljegyzés a kassai színtársulatnál. A kassai színtár­sulatnál a legutóbbi napokban egyszerre két eljegyzés történt. Az egyik boldog jegyespár Újvári Lajos a társulat kiváló komikusa és Fái Flóra, a másik Sziklai József és Hevesi Gusztika. A kulisza­titkok ösm­erősei egyéb­ként még egy harmadik, a közel­jövőben megtörténő eljegyzésről is suttognak. — Mindenkit érhet baleset. A Kassai Önkéntes Mentő Egyesület, mint minden évben, úgy az idén is, az év végén gyűjtést rendel a nagy­közönség körében. Az egye­sület valóban önzetlen munkás­ságát Kassán mindenki ösmeri ■ nem hisszük, hogy lenne váró­­ HÍREK. Hol kell szavazni december 8-án ? Kassa, nov. 29.

Next