Abauj-Kassai Közlöny, 1912. június (41. évfolyam, 142. szám)
1912-06-25 / 142. szám
ZLI. évfolyam. S*«»iee*a:t8atSg 1« ItlacióhlVKtol » Harang-u. 9 1912. — 142. szám. Telefon 150 IMUDjstÉSI DKJ *"*«flllapodá» = urtfiat. SS4K«JEJLE*ÍK a. Sétakor POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: LEKLY GYULA Kiadótulajdonos: VITÉZ A. utóda Kassa, Kedd junius 25 Előfizetési feltételek: Kassán Egész évre K 14— Félévre K 7,Negyedévre K 3.50 Egy hóra K 1.50 Vidéken Egész évre K 20 — Félévre K 10 — Negyedévre!! . — egy hóra K . — E^yss számára 4 fillér Az állami alkalmazottak családi pótléka. Nagy következményű törvényjavaslatot terjesztett be a képviselőháznak Teleszky János pénzügyminiszter. Ez az összes állami alkalmazottaknak, tehát postásoknak és vasutasoknak is az V. fizetési osztálynál kisebb fizetésben levő családos tisztviselők számára adandó családi pótlékról szól. Vannak és lesznek most is elégedetlenek , mert ma már nem csak hogy mindenki folyton többet, sőt lehetetlent akar, hozzá még kevesebb ellenszolgáltatásért is; de bizonyos az is, hogy az életviszonyok rendkívül megnehezedtek és a segítség is gyakran elégtelen. De nemcsak ebből az egyoldalú szempontból szabad nézni a segítést. Először is korlátja minden bármily emberies célú áldozatnak az állam pénzügyi ereje. Ez a most javasolt, egyesekre csekély mértékűnek látszó pótlás nem kevesebb, mint huszonhét millió évi kiadást jelent. És ezt bizony majdnem száz százalékban azoknak a polgároknak kell előteremteniük, akiknek nincs módjukban, hogy jövedelmüket növeljék. Nem csak a fölsegítendő tisztviselők vetendők tehát mérlegre, hanem azok a milliók is, akik ezt az áldozatot a valóságban adják. Másrészt pedig a nehéz körülmények között a tisztviselőknek is úgy kell igyekezni nyújtózkodniok, ahogy a takaró futja. Más is csak azt teszi. Ismerjük a helyzetüket és semmi okunk sincs rózsásabbnak festeni a valóságnál. De éppen azért, szemben a jelenlegi állapottal nagy numerus egy-egy családnak, ha pár száz korona rendkívüli segítséget kap. Mert a gyermeknevelés csak úgy kötelessége az apának, mint ha semmi külön pénzzel nem járulnának hozzája, így tehát igenis a 100—600 korona a gyermekek számához mérve, valósággal jótétemény lesz. Amennyiben egyes tervezett intézkedések pedig bizonyos hátránnyal járnának egyesekre, mint a legnehezebben kielégíthető tanítói körökből halljuk, a részletes tárgyalásnál ezek az aggodalmak is megszüntethetők, ha t. i. jogosak és nem képzelt sérelmek, ami ma oly rendes jelenség. Minket különösen megragadnak a javaslatnak ama pontjai, amelyekben a régi bürokrata szabályokkal ellentétben az igazi modern humanizmus szelleme nyilatkozik. Azért akarjuk ezt különösen hangsúlyozni, mivel ez irányadó lesz a jövő törvényalkotásban is; ez szakítás a régi merevséggel és egy új korszak kezdeménye. így például a női alkalmazott akkor is igényt tart a családi pótlékra, ha a gyermek apja meghalt, vagy keresetképtelen, sőt akkor is, ha elvált, de az anya gondoskodik a gyermek neveléséről; de még akkor is, ha újra férjhez megy. Megkapja a pótlékot, de csak három gyermekig a javaslat szerint, ha a gyermekei külön házasságból származnak. A javaslat kiterjed a tanítókra, tanítónőkre, óvónőkre, vármegyei tisztviselőkre, napidíjasokra és szolgákra is. Összesen 166.501 családfő részesül ésképpen családi pótlékban s ennek évi összege 27 320 000 . Gyermekenkint a tisztviselők 200, a szolgák, munkások stb. 100 koronában részesülnek, még pedig pótlékot kap 100 675 állami, 6883 vármegyei, 58.993 vasúti alkalmazott; ezek közül 200 koronás pótlékkal 52 182, száz koronás pótlékkal 114 319 családfő. Nagy jelentősége lesz az itt formált elvnek nem csak normális szempontból, hanem azért is, mert ez az elv nem maradhat meg az állami hivatalok és üzemek keretében, hanem követelőleg fog fellépni és bizonyára fokozatosan érvényesülni a városi közigazgatásban, valamint a magánhivatalokban is. A család ilyen védelme egyszersmind etnikai vívmány is, az etnikai szempontot pedig éppen a mindenféle káros elvvel és bomlasztó tannal aláaknázott, sőt már megrontott Magyarországban nem csak hangsúlyozunk, hanem gyakorlatilag is érvényre kell emelnünk. Egyszerre ebben az irányban nem várhatunk ugyan nagyobb javulást, de a javulás fokozatosan, szinte észrevétlen mégis be fog állani, nem csupán a családi terhek megkönnyítésének anyagi eszköze következtében, hanem a család erkölcsi fogalmának védelmével és elismerésével. Kívánatos tehát, hogy, amire az imént utaltunk, ez a mély erkölcsi vonatkozású felfogás behatoljon a magánéletbe is. És ez bizonyos tekintetben még a gyermekvédelem jellegével is bír, annak a hathatósabb eszköze lehet a problematikus jótékonyságnál, társadalmi prédikációknál, szisztematizálja a családvédelem tisztább felfogását. Most már csak az kívánatos, hogy rákerülhessen a sor mielőbb a javaslat tárgyalására. — Ügyvéd urak figyelmébe ! A május hó 1-én életbe lépő polgári peres eljárás egyszerűsítéséhez szükséges nyomtatványokat 100 darabonkint finom írógép papíron 1 kor. 30 fillérért szállítom. Vitéz A. könyvkereskedése, Főutca 75. írás a faluból. Irta: Szederkényi Anna. Az Abauj-Kassai Közlöny eredeti tárcája. (Folytatás.) A fülöpkei útnál már egymás mellett mehettünk megint, onnan kezdve két szál deszka van lerakva gyalogjárónak. — Ugyan merre is lehetnek már azóta ? Tudtam, hogy a léghajókra gondol. Én is fölfelé néztem. Olyan nagyon szép kék volt az ég és igen nagy darabot lehetett látni belőle. A földet is láttam magam körül végtelen messzeségbe nyúlni. Megint éreztem, hogy az ég, a föld nagy, hatalmas és az ember meg a háza csak parányi csigabigák rajta. Klárika csöndesen mondta: — Én nem tudok olyan nagyon örülni sem a napnak, se az égnek, se a földnek. Miért örüljek én annak, ami mindig volt és van? — Klárika, mondd, miért nem akarsz te a Takács Palihoz menni? — Ahogy kimondtam, már szerettem volna ki nem mondottá tenni. — Menjünk át a temetőn, szólt Klárika. Klára ment elől. Én egy kicsit elmaradtam. Az utszélén ibolyák nyíltak, meg égszínkék téli-zöldek. Le-leszakajtottam egyet. Egy nagy fehér sírkő előtt megállt Klára és utánam kiáltott: — Gyere csak. — Odamentem és olvastam: »Itt nyugszik Szabadi Klára. Élt 18 évet. Siratják jó szülei és testvérei.« — Ez a Szabadi Klára az én apámnak volt a testvére. Azt mondják, hogy én elszakasztott olyan vagyok, mint ő volt.Az se igen járt ki külső munkára, csak mindig bent üldögélt, varrogatott. És ennek a Takács Palinak, aki engem kért, volt egy bátyja, azt is Takács Palinak hívták. Huszonöt esztendős volt az is éppen. Nagyon szerette a nénémet. Kétszer megkérette. Nem akart hozzámenni. Akkor harmadszor is megkérette. Klára néném elszánta rá magát, hogy hozzámegy. Hisz egyszer csak férjhez kell menni, mit lehet tenniOdatámaszkodtunk a szép fehér sírkőhöz. A napsugár rászökött Klára arcára és nagyon sápadtnak látszott. — Már három hónapja voltak jegyesek, kétszer ki is voltak már hirdetve. Klára néném ételt vitt egy nap a szőllőbe az emberek után. Annak az igen-igen csúf asszonynak — akit mutattam a templomban — a tanyája mellett kellett elmenni. Volt egy nagy harapós kutyája. Mindig mondta neki a nagyapám, lövesse le, mert megmar valakit. De azt mondta a rosszlelkű, hogy inkább meghal, minthogy a kutyáját lelövesse. Aztán akkor nem volt senki a tanyán, aki visszahívja a kutyát, megharapta a Klára nénémet bokába, három hét múlva meghalt. Rá tíz hónapra utána halt a Takács Pali is Ott a sírja. (Vége köv.)