Abauj-Kassai Közlöny, 1913. december (42. évfolyam, 277-299. szám)
1913-12-02 / 277. szám
£ 1*11. évfoly&SQ. Ss*»*te»tBa6gi íi WcdihlVRtd larangu. 9 Telefon ISO #SlDBT ésIDIiJ ^•SJéUapodi» «. S órafelír I í? 13. 277 dám H bauj. Kassai Közlöny POLITIKA! HAFILAP. Felelős saer^esatő: LE&LY GYULA m&dótulajdonos: VITÉZ A. utóda Kassa, Kedd, December 2 Előfizetési feltételek Kassáni Egész évre K 14.— Félévre K 7.— Negyedévre K C53. Egy hóra K 1.50 Vidéken Egész évre K 20— Félévre K 10 — Negyedévre K . — Négy hóra K «— Egyes számára 4 fillér A csavargó törvény. 3 II. A törvény szerint a biró köteles helyesen mérlegelni azt az állapotot, amelybe a munkakerülő dologtalanságával önmagát belesodorta. Mert ugyan melyik csavargó vagy munkakerülő nem teszi ki magát, erkölcsi züllésnek és romlásnak? Hiszen már maga a munkakerülés is a romlásnak és az erkölcsi züllésnek egyik foka. A legtöbb csavargó és munkakerülő erkölcsileg züllött is, vagy legalább is megindult azon a kárhozott lejtőn, amelynek végső stációja okvetlen az erkölcsi romlásnak és züllésnek mindent magába temető örvénye. A közigazgatási hatóságnak a följelentés megtételénél, az ítélkező bírónak pedig az ítélet kimondásánál az összes körülmények alapos megismerése és megmegfontolása szükséges és igazságosan csakis ezek mérlegelése és helyes disztingválása után teheti meg följelentését, illetve mondhat ítéletet. A törvény 4. §-ának rendelkezései a köz- és vagyonbiztonság fenntartására hivatott rendőrhatóság szemében a legfontosabb, legnagyobb horderejű és leglényegesebb rendelkezések. Ennek a szakasznak a hivatása megtisztítani a társadalmat a parazitáktól, a legveszedelmesebb elemektől, a dologtalan szélhámosoktól, az erkölcsileg elzüllött stricik és apacsoktól. Ez alapon följelenthetők és megbüntetendők a kártyából élők, a tekepálya-szédelgők, gyűrüdobók, zálogjegyszédelgők, lóverseny téren fogadásokat gyűjtő szélhámosok és csalók, kik a gyűjtött összeggel megszöknek, szóval mindazok, akik mások szenvedélyét, tapasztalatlanságát vagy értelmi gyöngeségét üzletszerűen kihasználják. Ezen veszedelmes elemekkel szemben eddigelé a rendőrség úgyszólván tehetetlen volt. Gaz manipulációikban igen gyakran a bíróság nem lelte föl a csalás összes kritériumait s így menekültek egyrészt ezen okból, másrészt, mert olyan körmönfont fogásokkal és raffinériával, annyi ügyességgel követték el üzelmeiket, hogy rajterezésük rendkívül nehéz, a bűnös cselekmények elkövetésének rájuk bizonyítása pedig a legtöbb esetben úgyszólván lehetetlen volt. Ma lényegesen megváltozott a helyzet: ők kerültek alul. Az új törvény értelmében elegendő kritérium a zálogjegyszédelgő, gyűrüdobó, vagy kártyajátékos munkakerülőnek megbüntetéséhez azon körülmény, hogy a hatóság megállapítja, hogy az illető ily üzelmekkel, ily módon tartja fenn magát s ily manipulációkból él. Nem kell panaszos, nem kell a konkrét eset bizonyítása, elegendő annak kézzelfoghatóvá tétele, hogy a munkakerülő tettes semmi másból nem, csakis ily üzelmekből él. Ezen szakasz van hivatva kiirtani a tisztességtelen nők kitartottjait, a striciket, a társadalomnak ezen legzüllöttebb és legundokabb parazitái, kik a szerencsétlen perdilákon élősködnek. Ezen szakasznak igazságos, de annak helyén kérlelhetetlenül szigorú alkalmazásától joggal más kabátjában követte az anyát és gyermekeit. A gyermekek előre szaladtak, az anyjuk lassti léptekkel követte őket, majd forró könnyek között leült egy kőre. G. jól ismerte a szükséget és bánatot, hiszen szülői házánál 13 an voltak testvérek és atyja papi jövedelme vajmi csekély volt. Azért csendesen közeledett a szegény siró asszonyhoz és kérdezte, mi a baja? Annak pedig oly jól esett, hogy elmondhatta baját-baját annak az ismeretlen urnak. „Jó asszony, — mondotta G.— él még s jó Isten és ha erősen hisz benne, látni fogja az ő dicsőségét“. Azután felszólította az asszonyt, hogy kövesse őt lakására. Ott kinyitotta íróasztala fiókját, kivett 30 tallért és odaadta az asszonynak. Midőn ez örömében le akart borulni és térdét akarta átkarolni, ezt nem engedte, hanem így szólt: „Az Istennek köszönje meg, hogy meghallgatta imájukat de a pénzzel 11 óra előtt ne menjen a házigazdájához.“ várja és várhatja is a hatóság a köz- és vagyonbiztonsági állapotok gyökeres és alapos megjavulását. Önként felmerül itt a kérdés, várjon ezen §. rendelkezései alá esnek e az engedély nélkül lóversenyfogadásokat közvetítő egyének, avagy az 1894. évi XXIX. t.-c. illetve az ezt módosító 1918. évi XIII. t.-c. határozmányai alá? Nézetem szerint az ily egyénekkel szemben a közveszélyes munkakerülőkről szóló törvény rendelkezései, a mennyiben egyéb körülmények őket közveszélyes munkakerülőkké nem minősítik, nem alkalmazhatók, s az általuk elkövetett kihágások az 1894. évi XXIX, illetve az 1918. évi XIII..cikkek alapján a rendőrhatóságok által birálandók el. Mert: Nem lehet egy engedély mellett szabadon gyakorolhat foglalkozást azért, mert az illetőnek, aki azt gyakorolja, nincsen arra engedélye, közveszélyesen munkakerülő életmódnak minősíteni. Kivéve, ha az engedély nélkül űzött ipar, vagy foglalkozás gyakorlata közben egyéb visszaéléseket követ el, melyek joggal tekinthetők mások tapasztalatlansága, könnyelműsége, vagy A kegyes Gellért tanár. Az Evang. Nőegylet estélyén felolvasta. Steiger Ferenc. Az Abauj-Kassai Közlöny eredeti tárcája (Folytatás).* Hová lett a tegnapi 30 tallér? Lipcse városának egy félreeső kis utcájában állt egy kis házikó, a gazdag de zsugori Nordhardt tulajdona. Nyomorúságos rozoga épület volt ez, de meghozta évi kamatját. Már évek óta egy szegény, istenfélő varga lakott itt, feleségével és sok gyermekével együtt. Bizony nyomorúságosan éltek, különösen téli időben; a hideg nagy volt, a kereset csekély és a házbér hátraléka már felrúgott 30 tallérra, miért is a fösvény háziúr kidobással fenyegette őket. Alszegény asszony még egyszer elment a keményszívű úrhoz, de ez nem ismert kegyelmet. Térdre borulva, ezernyi könyhullatással v^ könyörgött egy kis haladékért, hisz ők mindig oly pontosan fizettek. De minden esedezés hiábavaló volt. Félelmetesen közeltett már a borzasztó nap. A gond ágyba döntötte a kenyérUersső spát. Hideg szél sivitott be a törött ablakokon át és hat neveletlen gyermek átlőtte körül a hideg kályhát, dideregve, éhezve, sírva. Az agyának majd a szive hasadt meg, de az apa így vigasztalta őket: — »Jó az Isten! ő mondotta: hivj engemet segítségül a te nyomorúságodnak idején és én megsegítelek tégedet és te dicsőíteni fogsz engemet. Jertek, imádkozzunk hozzá.« Az apa oly buzgón és hittel imádkozott, hogy mikor elmondta az am«nt, a derűs bizalomnak egy fénysugara lopódzott be az elbágyadt szivekbe. Az édesanya pedig két nagyobb gyermekével kiment oda, hol az ácsok dolgoznak és forgácsot szedett tüzelőnek. Ugyanezen időben egészségi szempontból Gallért is kiment, hogy egy kicsit mozogjon és pré-közvetlen 11 óra előtt benyitott G. Neidhardthoz, aki épen asztalnál ült és pénzt számlálgatott. Nem szívesen vette, hogy zavarják, de ilyen általános köztiszteletben álló férfiúval szemben udvariasnak kellett lennie. G. Így kezdé: „Tisztelt Neidhardt, ur, öntől bizonyára csak jót lehet tanulni; ön minden bizonnyal érti annak mesterségét, hogy miként kelljen az Isten áldásával jót tennie. A zsugori nagy zavarba jött és nem tudta, hogy a híres tanárt hova kívánja. Ez azonban folytatta beszédét és oly szívrehatóan ecsetelte a jóltevés boldogító örömeit, hogy a fösvénynek egészen meglágyult a szive. Mikor a 11 órát elütötte, a szegény asszony ragyogó arccal lépett be és felkiáltott: »Itt hozom önnek a 30 tallért és most adja vissza a levelet is, melyet beteg férjem irt s melyben ön bennünket azzal fenyeget, hogy kidobat a házából«. Legfinomabb édes TU F Mk SjF^E I tejből készült ■ ■ ■ Kw»TM !■ minden másodnap házhoz szállítva darabonként (y8 kiló) 52 fillér. Előjegyzéseket elfogad Vitéz A. könyvkereskedése Fő-utca 75. sz.