Abauj-Kassai Közlöny, 1914. április (43. évfolyam, 74-98. szám)
1914-04-01 / 74. szám
2. oldal. ABAU-JKASSAI KÖZLÖNY nunk ezért akkor, amidőn az igazságtalan társadalmi berendezkedés az okozója minden bajnak. A társadalom alapja ingadozik a nyomorban levők feszítő erejétől. A harc úgy látszik már készülődésben van, az a küzdelem, amely meg fogja mutatni, vájjon elsöpri-e a föld színéről a mai társadalmat, avagy jóval, igazsággal, keresztény felfogással azt megjavítani igyekszik, hogy ezáltal az emberi kultúrát sokkal magasabb nívóra emelje. Két párt küzd itt egymással szemben, mind egyik végső elkeseredéssel. Míg az egyik megelégelte már a mai társadalom szereplését s annak romjain akarja saját kultúráját megteremteni, addig a másik párt szociális gyógyító elemeket akar a társadalmi életbe vinni s azok segítségével akarja az új társadalmat megalkotni. Ekkor vetődik elénk az a kérdés, vajjon melyik párthoz sorozzuk a nőket, akik szintén érzik ezt a küzdelmet, szenvednek a mai társadalom alatt s akik ezen kint, nyomort még jobban megérzik, mint a férfiak, mert sokkal érzékenyebb szívvel bírnak. Ezen társadalmat megjavítani törekedő küzdelmünkben a nőket hívjuk segítségül, hogy ezáltal szociális munkánk melegségben, szeretetben növekedjék. Nem erőt kérünk a nőktől ehhez a küzdelmünkhöz, mert azt mi férfiak is tudjuk nyújtani, hanem segítsenek nekünk azokban a kérdésekben, amelyekhez közelebb áll a nő, mint a férfi , amelyet sokkal sikeresebben tudna gyógyítani. A nő azonban ezen törekvésünkben, inkább karikative akar dolgozni, ami közelebb is áll lelkületéhez, míg a tulajdonképeni szociális munkát a férfi vállaira fekteti. Azonban ez mégsem egészen való. A szociális munkásságnál a férfi nemcsak az észt szolgáltatja, hozzájárul még ehhez a szivével, érzésével is, mig a nő érző lelke mellé tudását s összes tehetségét is hozzáadni törekszik s ez az igazi harmonikus együttműködés. Nem elég csak szivünk után indulni s a meglevő bajon segíteni — mint ezt a karikative működő teszi — hanem kutatnunk kell a baj indító okát s igyekeznünk kell azon már gyökerében segíteni. Azáltal teszünk igazán hasznos szolgálatot a társadalomnak, amikor a baj forrását igyekezzük elhárítani , sok embertársunkon segítünk. Ez mélyrehatóbb kutatást, több belátást követel mint az előbbi. Hál Istennek Magyarországon sok kulturális intézménnyel bírunk, most fő törekvésünket a tényleges szociális munkára kell tömörítenünk. Sokan visszariadnak ettől a munkától, mert ez a munka nemcsak jóakaratot, de tudást is követel, ezt a munkát csak fegyelmezve lehet végezni. De ne hátráljunk meg ettől, nem kell mindenkinek vezető szerepet betöltenie, bár idővel ezt is elérhetjük, elég ha a többi vezetőnek segítségére lesznek s ezeknek érdekeit szolgálják. Visszariadnak sokan attól a nagy hálátlanságtól, amelyet különösen attól az osztálytól tapasztalatunk, amely pedig éppen rászorult erre a munkára. Tapasztalhatjuk ezt a történelemben is s sok kiváló egyénnek jutalma az emberiség érdekében tett szolgálataiért, mint Sokratesnél méregpohár, mint Gracchusnál megkövezés s a világ megváltójánál, a szeretet hirdetőjénél, Krisztus urunknál a kereszt. De ne csüggedjünk, hanem fogjunk hozzá energikus erővel s szívvel ehhez a munkához, mert bár jutalmat talán e földi életünkben nem nyerünk, azonban reméljük, hogy jobb megítélésben lesz részünk a jövő nemzedék által, az utókor, amely fel fogja ismerni munkánk horderejét s amely további küzdelmeikhez a mi munkánkba fogja erejét meríteni. Ffvárosi levél. — Psilander reminiscenciák. — Budapest, márc. 31. — Különös, hogy ebben a kapkodó városban, ahol epidémiaszerűen lépnek föl bizonyos tünetek és azonképen gyorsan ki is múlnak, a Psilander-láz még a tetőpontját se érte el. Ha leszámítjuk azokat, akik este a Ritznél lelkesednek, vagy a Royal Orfeum előtt várják a szép Waldemárt, akik tehát szinte hivatásszerűen űzik a Psilander-kultuszt, ezren és ezren vannak naponként, akik csak azért bámulnak be a New- York ablakán, hogy hátha ott ül Psilander ? Estefelé, ha öt ember megáll a New-York előtt és orrát az üvegablakhoz nyomva kémleli a törzsasztal tájékát, biztos, hogy egy negyedóra múlva lovasrendőrök vezetnek véres attakot a Dohány utca és az Erzsébet körút sarkán. — Mi az ? — kérdi a lelkedező utcai nép. Tüntetés van Tisza ellen ? — Dehogy, — felelik rá a tájékozottak, — a tömeg Psilandert kívánja látni. Ez a hagyományos magyar lelkesedés. Mintha a Mária Terézia korabeli mondás elevenedett volna fel, hogy „életünket és vérünket Psilanderért.“ Psilandert Budapesttől a vidék is elirigyelte, s a vidéki színigazgatók egymásután szerzik meg vendégszereplésre a nagy Waldemárt. Kolozsvár, Arad, Nagyvárad, s Kassa leszerződtette Psilandert, s ezen a héten Almásy, a szegedi színház direktora is megkötötte vele a szerződést. A direktor a kész üzlet után a legelső gyorsvonattal boldogan tért vissza Szegedre, s otthon fütyürészve ment föl a lépcsőkön. Nem bírván magában tartani a nagy titkot, még a házmesternével is közölte, akivel a lépcsőn találkozott: — Nagy újság van! Lehozom a színházba a híres Psilandert. A házmesterné örömteljesen csapta össze a kezét: — Jesszuskám, akkor mi is elmegyünk! — Igen ám, — ugratta Almásy az öreg nőt, — csakhogy tíz forint lesz egy karzati jegy ára. — Hátha másként nem megy, kikoplaljuk azt a kis pénzt, mégis ott leszünk! — válaszolt a jó asszony. Ilyen Psilander népszerűsége. Ez viszont a déli korzón történt, amelynek Psilander rendes vendége. Két bájos pesti bakfis találkozik. Az egyik, mint valami nagy-nagy kincset, egy papírlapot vesz elő a maffiából, amelyen Psilander autogrammja ékeskedik. — Nem eredeti, — mondja rá a másik fitymálva. — Hogyne volna eredeti,— pattan föl a kis leány — mikor tegnap itt ezen a helyen sajátkezüleg írta alá Psilander. A másik bakfis most már fölényesen gúnyos hangon válaszol: — Ugye mondtam, hogy nem eredeti ? Mert az eredeti autogrammókát Psilander titkárja írja százszámra Ritzben. Amit Psilander magánúton ad, az hamisítvány. Psilander, mint aféle igazi dán, természetesen szenvedélyes sportember. Odahaza tenniszbajnoki cím ékesíti büszke mellét, nagyszerűen úszik, elsőrangú vivő és korcsolyázni is rendkívül szeret. Egy ízben, a legerősebb jégnapok egyikén el is határozta, hogy korcsolyázni fog és vesztére kiment a nagy jégre. Megváltotta a jegyet, fölcsatoltatta a korcsolyákat és csakhamar hatalmas ivekben szelte a nagy pályát. Igen ám, csakhogy pesti nők is vannak a világon. Egy pillanat múlva hire futott a pályán, hogy itt van Psilander. Mint egykor a hun lovasposták, száguldó bakfisok adták tovább a nagy hírt, itt van Psilander! Itt van Psilander! és nem telt bele egy perc, elszánték serege vette űzőbe a világi hírü színészt. Psilander látta a veszedelmet, nekirugaszkodott és óriási iramban menekült a pályáról. A korcsolyáit is valahol a Stefánia úton verklizte le. Aztán kocsiba szállt és hazahajtatott. Odahaza titkárja csodálkozva fogadta: — Nem méltóztatott korcsolyázni ? — Dehogy nem, — felelte kedélyesen Psilander, — sőt három másodperccel megjavítottam a dán gyorskorcsolyázó rekordot. Bauernebl és Fia sörfőzde és malátagyára Kassán. Telefonszám: 78. Legjobb minőségű király-, korona- és sötét bajor sör. 74. szám. HÍREK. Kassa, márc. 31. — Újságírók gyűlése. A V. H. 0. Sz. helyi választmánya tegnap délután Lekly Gyula kir. tanácsos elnöklésével ülést tartott, melyen az elnök elparentálta a hosszas szenvedés után elhunyt Murányi József volt szerkesztőt s javaslatára a választmány elhatározta, hogy az elhunyt kartársnak emlékét jegyzőkönyvében megörökíti, ravatalára koszorút helyez, a temetésen a kassai újságírók nevében gyászbeszédet mond s a végtisztességen testületileg megjelen. Elismerő tudomásul szolgált, hogy a város elsőrendű sírhelyet engedélyezett. Az ülés másik tárgyát azon sérelem megbeszélése képezte, amely a villamos közúti részónytársaság igazgatósága részéről abban nyilvánult meg, hogy egyes lapokat mellőzött a tiszteletjegyek részesítésénél. A választmány megbízta dr. Szepessi Miksa jegyzőt, hogy a közúti igazgatóságához átiratot intézzen a sérelem orvoslása érdekében. — Kinevezés: A m. kir. dohányjövedék központi igazgatósága Majthényi Gyulát a kassai dohánygyárba ideiglenes minőségű díjtalan gyámokká nevezte ki. — Az ügyvédi kamarai választások eredménye a következő: Elnök: Stekker Károly; elnökhelyettes: Dr. Ambrózy Nándor (S.A.-Ujhely); titkár: Dr. Klein Fülöp; ügyész: Dr. Halmy Károly; pénztáros: Gantfried Bertalan; választmányi tagok: Dr. Geiger Ignác, dr. Glück Lipót, dr. Horváth Lajos, dr. Nyulászy János, dr. Ungár Joób kassai és dr. Haasz Barnát, dr. Holló Andor és dr. Szirmay István sátoraljaújhelyi ügyvédek; választmányi póttagok: Dr. Aczél Gyula, dr. Friedmann Henrik, dr. Grősz Sándor (Kassa) és dr. Moskovics Ervin (Homonna). — A Kazinczy kör csütörtöki estélyén, — mely esti 6 órakor kezdődik a Sehalkház dísztermében — érdekes budapesti vendég fog közönségünk elé lépni. Dr. Malonyay Dezső, az országos nevű író személyében, aki kétféle irodalmi működésével emelkedett a hazai iróvilág legelsői sorába. Mint műtörténész különösen Munkácsy életrajzával szerzett magának nagy érdemeket, mint novellista pedig számos szellemes alkotásával. Ez alkalommal utóbbi minőségében fogjuk élvezni a pompás tollú írót, aki egy romantikus és egy humoros novellájával fog a közönségnek élvezetes perceket szerezni. Mellette Oláh Istvánná, Elischer Erzsike, Hevessi Gusztika, Kulin László karnagy, Mayer Dénes és Stolp Ernő működnek közre, tehát minden tekintetben magas színvonalú estre van kilátá-