ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS DE ATTILA JÓZSEF NOMINATAE • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM Tomus XXII. SZEGED 1985

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Bozsnyai Jenő: „Az arany ember" Brazíliában. Jókai és Latin-Amerika

Annál feltűnő­bb, hogy az író már két évvel a háború után egy regényében mint történelmi tényt említi a spanyol—amerikai háborút (1898)”. íme: „Észak-Amerika pedig friss háborúba kezdett Spanyolországgal Kuba szigete miatt, ami lehetetlenné tette a búzakivitelt Európába, mert a spanyol kalóz­hajók a szállító gályákat elkobozták." Az epizódból egyértelmű, hogy az író Amerika (az Egyesült Államok) mellett állt Spanyolországgal szemben. Említi az amerikai toborzókat, bár azt is megjegyzi, — megkönnyebbülve —, hogy az ország sok „zavargó elem"-től szabadult meg. Mi is juthatna eszébe egy magyar olvasónak Jókai korában Kubáról? Termé­szetesen a szivar! Az írónak erre is van egy jó szava­: „Mert már bocsássanak meg énnekem a világ minden vezércikkezői, szónokai, tárcaírói, de egy jól égő havanna mégiscsak különb élvezet minden nyomtatott papirosnál." Latin-Amerika legnagyobb országának, Brazíliának flórájáról és faunájáról az örömmel kertészkedő, a természettudományi könyvekben búvárkodó író művei­ben is megörökített néhány különlegességet. Lássunk néhány példát! A rég vágyott Erdélyt látogatta meg 1853-ban. Útleírásai, az „úti levelek" ihle­tettségükben a romantikus festő tájképeihez hasonlítanak; a rajzok, metszetek érzék­letesek, mint egy remek Jókai-elbeszélés. A levelek egyikében említi meg Dél-Amerika legjellegzetesebb állatát 10: „Az egész táj képe átváltozik, a girbegurba egyhangú mezőség helyett erdős, ligetes hegyek következnek, a falak sűrűn egymáshoz közel, a házak rendesen építve, csinos fa- és cserépzsindelyekkel, mik hegyesen végződve olly formán tűnnek elő, mint az armadillo pikkelyei." Az armadillo, vagy övesállat, Brazíliában is honos. Az egzotikus emlős nevét a hátát borító porcos, csontos övektől kapta. Az indiánok egyik kedvenc állata. Az is figye­lemre méltó, hogy az író spanyolul nevezi meg. A következő utalás Brazíliára Jókai egyik parlamenti beszédében olvashatót1. A kiegyezés után a robbanásszerű fejlődés egyszerre akarta beváltani a reformkor ígéreteit és megvalósítani a gyors kapitalista átalakulást. Ez a lázas tempójú vasút­építések, a gőzgépek, a nagy kereskedelmi vállalkozások (és bukások) ideje. Jókai 1869-ben az országházban a magyar gabonáról, a magyar lisztről beszélt. Ezt mondta: „Lisztiparunk, mint tudjuk, egész Brazíliáig kiterjedt, és egészen odáig kivívta a maga számára az elsőséget minden más lisztipar fölött... mert a gabonánk, mint gabona nem veri meg a külföldi piac gabonáját, de mint liszt, megveri azt." Ez az utalás regényeiben él majd tovább. Vegyük most szemügyre az író legismertebb regényét, „Az arany ember"-t.12 A sokszor elemzett, idézett regényt azért érdemes lapozgatni, mert ebben is szerepel a Tropicus Capricorni, azaz Brazília. A két főalak, Krisztyán Tódor és Tímár Mihály párviadala adja a regény magasfeszültségét, sorsuk változásai tartják mozgásban a cselekményt; küzdelmük egyikük fizikai, másikuk erkölcsi halálával végződik. Krisztyán Tódort elnyeli a Balaton vize, az „arany ember" a világ számára válik halottá, amikor elvonul a Senki szigetére. 8 Jókai: uo. 69. lap. 8 Jókai: uo. 98. lap. 10 Jókai: Cikkek és beszédek, IV. 1853. Akadémiai Kiadó, Bp., 1968. 90—91. 11 Jókai: Beszédei (Politikai beszédei). Bp., I. kötet, 117. 12 . 13 Jókai: Az aranyember. Akadémiai Kiadó, Bp., 1964. II. kötetben a Brazília-motívum felbukkanása, 290., a trópusi fák ismertetése, 291.1. II. 13. lap, 20; 21; 25; 26; 39; 45; 46; 170; 171; 173; 203; 204; 212; 218.. lap

Next