Aetas, 1988 (4. évfolyam)
1. szám - TANULMÁNYOK - Hornyák Csaba: A kárpátaljai akció (1938)
akik miután megérkeztek állomáshelyükre, megkezdték a megfelelő emberek kiválogatását.22 A jelentkezés a lövészek közé nem volt teljes mértékben önkéntes, amennyiben az előírt létszámot csupán önkéntesekből nem lehetett volna kiállítani, a parancsnokok a szükséges tiszti és legénységi állományt saját belátásuk szerint SAS behívóval mozgósították. A szervezést megnehezítette, hogy a lövészegyesületeknél hivatásos tiszteket nem lehetett alkalmazni. Az egységek szeptember közepéig vasárnaponként tartalékos tisztek vezetésével sporttal egybekötött lőgyakorlatokat végeztek, katonai kiképzést kaptak. Létszámukat egyenként hatszáz főben állapították meg.23 A szükséges fegyverzetet és lőszert a honvédség készleteiből, a pénzellátmányt a Honvédség Gazdasági Hivatala útján, az illetékes hadbiztosi szervek ellenőrzése mellett kapták meg. Az egységeket meglehetősen jól felfegyverezték. A géppisztoly ekkor még újdonság volt a magyar csapatoknál, sok tiszt is itt találkozott először ezzel a fegyverrel. Amíg a lövészegyesületek szervezése és kiképzése folyt, egyre feszültebbé vált a csehszlovák-német viszony. A lengyel és a magyar diplomáciának az volt a legfontosabb törekvése, hogy egyenértékűnek tudják elismertetni követeléseiket a német igényekkel. Félő volt, hogy a szudétanémet kérdés előtérbe állítása mellett elsikkadnak a magyar és lengyel követelések,24 amelyeket - ahogyan arra már utaltam - Mussolini is aktívan támogatott. A lengyel diplomácia szeptemberben azzal próbálta Németországot meggyőzni, hogy a közös magyar-lengyel határ biztosabb gátat jelentene a Szovjetunióval szemben, és így az német érdek is.25 A magyar kormány ugyanakkor Párizsban és Londonban is próbált támogatókat szerezni a közös határ gondolatának, de nem sok sikerrel.26 Szeptember 20-án bekövetkezett az, amitől a magyar kormány a legjobban tartott. Hitler magához rendelte Imrédyt és követelte, hogy Magyarország lépjen fel támadólag Csehszlovákia ellen, míg ő Chamberlainnel tárgyal.27 A magyar kormány nem vállalhatta azt a felelősséget, hogy egy európai konfliktust robbantson ki, ami esetleg az ország teljes összeomlásához vezetett volna. Imrédy csak a Csehszlovákia elleni erőteljesebb diplomáciai fellépésre és a szabadcsapatok esetleges bevetésére volt hajlandó. Ugyanezekben a napokban Horthy Miklós kormányzó is titokzatos, mindössze egynapos vadászaton vett részt Kelet-Poroszországban, Göring meghívására.28 . szeptember 22-i csehszlovák mozgósítás híre megkönnyítette Imrédy számára a döntést a lövészegyesületek bevetéséről. A lövészcsoportoknál szeptember 22-én, 23-án rendelték el a mozgósítást, SAS behívójegyek kézbesítésével a tisztek és legénység számára.29 A vezérkar elgondolása az volt, hogy a német-csehszlovák feszültség miatt a csehszlovák hadsereget a szudétanémet területeken vonták össze, így a felvidéket katonailag lényegében kiürítették. Ebben a kedvező helyzetben akarták a lövészalakulatok mintegy 16-18 csoportját átdobni a határon, Mosonmagyaróvártól Vásárosnaményig, hogy a magyar lakta területeken nemzeti felkelést robbantsanak ki.30 A Budapesten megszervezett lövészcsoportok mozgósítása nem járt minden gond nélkül. Budapesten ugyanis a nyilasok arra törekedtek, hogy embereik minél nagyobb számban jelentkezzenek a lövészegyesületekbe, így a mozgósítás valóságos nyilas felvonulássá alakult át, mely Szálasit éltette. A mozgósítás után Romhány és Balassagyarmat körzetében elhelyezett budapesti csoportoknál tovább folyt a nyilas izgatás a kormány ellen. A nyilasok széltében-hosszában terjesztették, hogy előbb kiverik a cseheket a felvidékről, majd fegyvereiket a kormány ellen fordítják.31 Budapesten nagyobb magánvállalatoknál jelentek meg a nyilasok és a szabadcsapatok részére való gyűjtés ürügye alatt adományokat kértek.32 Az ilyen és hasonló megnyilatkozások miatt ezeknek az egységeknek a fegyverzetét Vácott visszatartották, majd a belügyminiszter utasítására a nyilasok leghangosabb csoportjait visszavitték Budapestre és leszerelték.33