Aetas, 1988 (4. évfolyam)
2. szám - KITEKINTÉS - Honfoglalás – honfoglalók (Magyar őstörténeti konferencia Szegeden)
HONFOGLALÁS - HONFOGLALÓK (Magyar őstörténeti konferencia Szegeden) 1988. április 18-19-én rendezték meg Szegeden a magyar őstörténeti konferenciát a Magyar Tudományos Akadémia Őstörténeti Munkaközössége, a Művelődési Minisztérium Múzeumi Osztálya, a Magyar Nemzeti Múzeum és a szegedi Móra Ferenc Múzeum közös szervezésében. A konferencia feladata a honfoglaláskor és a kora Árpádkor témakörében a nyelvészet, az orientalisztika, néprajz, embertan és régészet legújabb kutatási eredményeinek ismertetése volt. A nyelvészetet két előadó képviselte. Benkő Loránd akadémikus (ELTE) Nyelvészeti adalékok a magyarság erdélyi megtelepedéséhez" címmel tartott előadást. Elsőként felvetette az Erdélyben bekövetkezett török-magyar nyelvi érintkezés revideálásának szükségességét. A török eredetűnek magyarázott helynevek nagy része régi, elavult kutatásokon alapszik. Szerinte ebben az időben már az Erdélyben élő bolgároknak is szláv nyelvűnek kellett lenniük. Erdély etnikai képét a honfoglalás előtt a szlávság határozta meg, a víznév és a helységnévanyag is ezt bizonyítja. Rendkívüli jelentőséggel bírnak azok a magyar nyelvi eredetű helynevek, melyek védelmi vonalak, gyepűk meglétére utalnak. A nyelvjárástörténeti vizsgálatok három csoportot tudtak elkülöníteni Erdély területén -a magyarság kétféle nyelvi-etnikai csoportját és a székelységet. Hasonló módszerű vizsgálatok vezettek arra az eredményre, hogy eredetileg a székelység sem volt egységes etnikum, hanem többféle csoportból szerveződött határvédelmi feladatok ellátására. Kelet felé mozgásuk is ezzel magyarázható, nem pedig a betelepülő szászok hatásával. A magyar helynévanyag vizsgálatának fő summázata, hogy a nyelvtudomány nem mond ellent azoknak a régészeti eredményeknek, melyek a honfoglalás óta magyar ottlétről tanúskodnak, de a magyar lakosság beköltözését valamivel későbbi időszakra teszi. Az előadáshoz Bóna István, László Gyula, Róna-Tas András valamint Fodor István szólt hozzá, aki kiemelte, hogy a nyelvészeti kutatásokkal ellentétben a Kolozsvár-Zápolya utcai temető biztosan a magyarság legarchaikusabb rétegéhez köthető. Kiss Lajos (MTA Nyelvtudományi Intézet) :/A magyarság legkorábbi nyomai a Délvidék helységneveiben" című előadásában Pozsega, Valkó, Szerém, Keve és Krassó vármegyéket vizsgálta. Ezen megyék helységnevei tanúskodnak a magyarság tekintélyes tömegű jelenlétéről a korai időszakoktól kezdődően, számuk azonban a török előrenyomulásával fokozatos csökkenésnek indult, a lakosság egy része teljesen kicserélődött, a régi magyar helységnevek csak eltorzult formában éltek tovább. Az orientalisztika tárgyköréből két előadás hagzott el: Czeglédy Károly (ELTE) :arab filológiai problémák a kazár forrásokban" c. előadásában a kazárokra vonatkozó arab források egy csoportját elemezte filológiai szempontból, kiemelve a forráskiadások problémáit és elégtelenségeit. Róna-Tas András (JATE) ,JR.észe volt-e a honfoglaláskori műveltségünknek a rovásírás?" c. előadásában a kérdésre igenlő választ adott, hiszen az írás elterjedése egybeesett a bolgár-török és kazár népesség elterjedésével épp azokon a területeken, ahol a VII-X. századi magyarság is feltételezhetően megfordult. Nehezen képzelhető el, hogy ilyen környezetben a magyarság nem ismerkedett meg az írással. A dolgozatra Vékony Gábor reflektált.