Aetas, 2003 (18. évfolyam)
1. szám - TANULMÁNYOK - Szili Sándor: Az „eurázsiai” történeti paradigma
SZILI SÁNDOR Az „eurázsiai" történeti paradigma* 1. Beveztés Az „eurázsiaiaság" (oroszul - jevrazijsztvo) az 1917 októbere után emigrációba kényszerült orosz értelmiség ifjabb nemzedékeit rövidebb-hosszabb időre rabul ejtő, nonkonformista világnézet, politikai ideológia és mozgalom volt, amely az 1920-as években élte fénykorát. Radikálisan szembefordult a nemzeti múlt európai hagyományaival és kommunista jelenével. Követői egy pravoszláv valláserkölcsi alapokon nyugvó, az egykori cári birodalom keleti szláv népeinek, valamint finnugor, türk, mongol, paleoázsiai, kaukázusi etnikai kisebbségeinek kultúráját harmonikusan ötvöző, autochton civilizációról ábrándoztak, amit „Eurázsiának" neveztek. Az „eszme" két fiatal tudós szellemi egymásra találásából született. A nyelvész Nyikolaj Trubeckoj Európa és az emberiség című esszéjében (1920) szenvedélyesen ostorozta Nyugat egoizmusának pusztító hatását. A román-germán kulturális expanzionizmus mimézisre kényszerít, amivel akadályozza a világ többi népének önmegvalósítását. A civilizációk csak akkor életképesek, ha saját belső értékrendjük szerint fejlődnek. Pjotr Szavickij az Európa és Eurázsia című írásban (1921) reagált Trubeckoj gondolataira. A brosúra már tartalmazta a későbbi platform valamennyi lényeges elemét. A geográfus-közgazdász szerint Oroszország földrajzi és etnikai értelemben sajátos világ. Se nem Európa, se nem Ázsia, a kettő szintézise. Kultúrája az ott élő népek értékrendjén alapuló közös alkotás, a nyugati civilizáció ellenpólusa. Az „eurázsiaiak" zászlóbontására Szófiában került sor 1921-ben. A Kivonulás Keletre tanulmánygyűjteményük címe az európai kultúra „egyiptomi fogságából" szabadulás katartikus élményének átélésére buzdított. A kötet elkészítésében Trubeckoj és Szavickij mellett részt vett Georgij Florovszkij teológus és Pjotr Szavcsinszkij zenekritikus. A kiadványt további „eurázsiai" almanachok, periodikák, könyvek és füzetek követték. Az alapítók előadásokat és szemináriumokat tartottak. Az új irányzat népszerűsége gyorsan nőtt. Csatlakozott hozzá - többek közt - Georgij Vernadszkij történész, Nyikolaj Alekszejev államjogász, Vaszilij Szezeman filozófus, Dmitrij Szvjatopolk-Mirszkij irodalomár. Bölcseleti rendszerének alapjait Lev Karszavin fektette le. A mozgalom központja Berlinben, majd Párizsban működött, de „eurázsiai" körök alakultak Prágában, Bécsben, Szófiában, Belgrádban, Brüsszelben és Kaunasban is. Az „eurázsiai" gondolat az okóberi forradalom sajátos értelmezésével lépett színre a politikai ideológiák versenyében. Az autokrácia restaurálását óhajtó monarchistákkal, illetve a parlamentarizmus visszaállításáról álmodozó liberálisokkal szemben nem történelmi ki- Készült az T037739 számú OTKA kutatás keretében 1 Trubeckoj, Ny. Sz.: Jevropa i cselovecsesztvo. In: Trubeckoj, Ny. Sz.: Isztorija. Kultura. Jazik. Moszkva, 1995. (a továbbiakban: Trubeckoj) 55-104. A címválasztás utalás Danyilevszkij művére. 2 Szavickij, P. Ny.: Jevropa i Jevrazija. In: Szavickij P.: Kontyinyent Jevrazija. Moszkva, 1997. (a továbbiakban: Szavickij) 141-160. 3 Iszhod k Vosztoku. Moszkva, 1997. (Az 1921-es kiadás utánnyomása.) 4 Tételes felsorolásukat lásd: Polovinkin, Sz. M.: Jevrazijsztvo i russzkaja emigracija. (a továbbiakban: Polovinkin) In: Trubeckoj. 739. 5 Karszavin, L. P.: Cerkov, licsnoszty i goszudarsztvo. 1927. Párizs