Aetas, 2007 (22. évfolyam)
1. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Szélpál Lívia: A történelem jövője: bevezetés egy nem hagyományos történetírás (unconventional history) elméletébe
módszert követel, mint a természettudományok esetében.30 Ezt a módszertant a Ranke által megfogalmazott doktrína képviseli, amely azt tanítja, hogy a történész feladata nem a prédikáció vagy a történelem feldíszítése, hanem a tényeket objektívan, szigorúan követve elmondani a történeti igazságot, úgy elbeszélni, ahogy az valójában történt, ezt azonban Iggers szerint a történettudományban félreértelmezték.31 így Ankersmit a narrativizmust a historizmus modern örökösének tartja - mely utóbbi nem keverhető össze Popper historicizmusával hiszen mindkettő elismeri, hogy a történész feladata lényegében interpretatív, viszont azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a narrativizmus a múlt narratív interpretációira irányul, nem pedig arra, hogy milyen is lehetett a múlt maga. Ennél fogva a történeti narratíváknak kettős funkciója van: egyrészt megkísérlik leírni a múltat, másrészt meghatározzák a múlt egy specifikus narratív interpretációját.32 Ennek értelmében Ankersmit megkülönböztet egy régi, hagyományos és egy új tendenciát a második világháború utáni történetírásban. A hagyományos régi történetírást (old historiography) az ún. kettős transzparencia elve (double transparency postulate) határozza meg, vagyis a tradicionális historizmus feltevése szerint a szövegek áttetszők, amenynyiben egyrészt közvetlen hozzáférést biztosítanak a történeti valósághoz, másrészt pedig nem viselik magukon az őket létrehozó történész szándékainak és értelmezési kritikájának lenyomatát.33 Ezzel szemben az Új Történetírás, a pszichoanalitikus irodalomkritikához hasonlóan, azt kívánja felfedni, ami a szöveg látszólagos nyitott önprezentációja mögött van, ennél fogva pontosan a szöveg válik a hagyományos történetírás tudatalattijává.34 Ankersmit szerint a pszichoanalitikus irodalomkritika módszereinek és elméleteinek használata gyakori az Új Történetírásban. Ebben az értelemben talán nem meglepő, amikor White a tropológiát a történeti szöveg tudatalattijához hasonlítja a Figurás Realism című könyvében.35 Összefoglalva, az Új Történetírás a szöveget állítja a középpontba, vagyis a történelmi szöveg áttetszés nélküliségét, különböző értelmezési lehetőségeit és kétértelműségét világítja meg. Ankersmit értelmezése szerint a szöveg már nem olyan réteg, amin keresztül rálátás nyílik akár a múltra, akár a történész alkotói szándékára, hanem olyasmi, amit a történésznek önmagában kell vizsgálnia.36 A textuális történelem White értelmezésében sarkalatos pont a posztmodern és a hagyományos történetírás közötti vitában, olyan értelmezési lehetőséget biztosít, amely ellenszegül az objektivitás ideológiájának, és rá kíván mutatni a fikcionalitás problémájára. Ez az oka annak, állítja White, hogy a nem hagyományos történetírás gyakorlatát ritkán követ 30 Iggers, Georg G.: A német historizmus. A német történetfelfogás Herdertől napjainkig. (Ford.: Telegdy Bernát-Gunst Péter) Budapest, 1988. 13. Itt meg kell jegyezni a historizmus terminus ambivalenciáját is. Az angol nyelvben két ellentétes gyakorlat leírására szolgál: egyrészt a historicism fogalmán a spekulatív, Hegel, Spengler és Toynbee által kidolgozott és alkalmazott történelemfilozófiát értjük (Lásd: Popper, Karl: A Historizmus nyomorúsága című könyvét), másrészt a historism fogalma a Ranke és követői által megfogalmazott objektivista és rekonstruktív történész módszertant takarja. Lásd: Pieters: Új Historizmus, 216. Pieters Frank Ankersmitet idézi. Lásd: Ankersmit, Frank: Aesthetic Politics: Political Philosophy Beyond Fact and Value. Stanford, 1996. 375-376. 31 Iggers: A német historizmus, 102-103. 32 Ankersmit: Hat tézis a narrativista történetfilozófiáról, 113-117. 33 Ankersmit, Frank R.: History and Tropology: The Rise and Fall of Metaphor. Berkeley, 1994.126. Lásd még: Pieters: Új Historizmus, 217, 34 Ankersmit: History and Tropology, 129. 35 White, Hayden: Figural Realism. Studies in the Mimesis Effect. Baltimore, 2000.155. 36 Ankersmit: History and Tropology, 128-129.