Aetas, 2015 (30. évfolyam)
2015 / 1. szám - TANULMÁNY - Török Zsuzsa: A Wohl-nővérek emancipációja (Társadalomtörténeti megközelítés hosszmetszetben)
Török Zsuzsa Tanulmány Összegzés A Wohl-nővérek irodalmi működése, Kánya Emíliáéhoz hasonlóan, jól példázza azt a folyamatot, amely során a sajtóirodalom differenciálódása és az olvasói rétegek elkülönülése az írónői életpályák alakulásának legfontosabb keretévé válik a 19. század második felében. Janka és Stephanie írói teljesítményének korabeli és utólagos megítélése is elsősorban a divatújságíráshoz köti nevüket. Tevékenységük tágabb társadalomtörténeti feltételeit pedig azok a változások teremtették meg, amelyek a nőkép 19. századi alakulásának a folyamatához tartoztak a családon belül elképzelt szereptől az individualitás elismeréséig. A Wohlnővérek írói pályafutásában tehát a kifejezetten nőknek szánt sajtóorgánumok a meghatározók. Két olyan írói pályáról van ugyanakkor szó, amelyben nem a szépírói, hanem a szerkesztői összetevő dominál. Törekvésüket tehát, hogy önálló megélhetést biztosítsanak saját maguk számára, a lapkiadás és főként a lapszerkesztés révén valósították meg. Az írást ilyen értelemben is tekinthették hivatásuknak,107 és korabeli sikerükhöz elsősorban mérhetetlen publicisztikai tevékenységük járult hozzá. Íráshabitusukban tehát elsősorban a kultúrmissziós célok érhetők tetten, és lapjuknak társasági életvezető funkciója mellett nagy szerepe lehetett a korabeli magyar női olvasóközönség szélesítésében is. A nővérek újságírókként az asszimilálódott zsidó értelmiség egyik tipikus életpályamintáját követték, tevékenységük atipikus csak abban a tekintetben lehetett, hogy zsidó asszimiláns nőkként mindaddig példátlan pályafutást valósítottak meg. Egyértelmű, hogy írói ambícióik erőteljes asszimilációs törekvéssel társultak,108 ennek a tendenciának a gyökerei pedig tágabb családtörténeti kontextusban váltak érthetővé. Nemcsak kettejük élettörténetében, hanem családjuk törekvéseiben is tetten érthető az erőteljes és tudatos mobilitási stratégia a magyar nyelvű és kultúrájú társadalomba való beépülést szavatoló értelmiségi létforma felé, amit a szülők az evangélikus értelmiséggel való közösségvállalással kapcsolatos döntésben juttattak legerőteljesebben kifejezésre. A Wohl-nővérek életpályája a protestáns értelmiséggel fenntartott kapcsolat fényében Kánya Emília pályafutásával párhuzamba állítva válik roppant izgalmassá. Hiszen élettörténetük nemcsak abban mutat közös jellemzőket, hogy a szerkesztőnői pálya első sikeres megvalósítói, és főszerkesztőkként a lapkiadások piacának vezetői a 19. század második felében, hanem abban is, hogy az ily módon sikeressé vált mindhárom női életpálya a pestbudai evangélikus értelmiségi környezetből került ki. Ha általánosabb következtetésekre nem is jogosít fel a meglátás, annyit legalább bizonyít, hogy a szóban forgó író(nő)i életpályák legitimizálásában és kiterjesztésében kulcsszerepet játszott az evangelikalizmus és a közművelődés terén kifejtett sikeres működésének elismeréséül, király ő felségétől az arany érdemkeresztet kapta. Ily kitüntetés még nem ért magyar írónőt.” Magyar Bazár mint a Nők Munkaköre, 32. évf. (1897) 4. sz. 12. [Itthon]. A kitüntetésben valószínűleg nagy szerepe volt a kultúrmissziós tevékenység azon aspektusának is, amelyet Pintér Jenő emelt ki irodalomtörténetében. Szerinte a nővérek lapja a fővárosi nővilág műveltségének tervszerű gyarapításában szerzett érdemein túl a németnyelvű zsidóság magyarosodásában is hathatós szerepet játszott. Pintér Jenő: Magyar irodalom története. Tudományos rendszerezés. Hetedik kötet. A magyar irodalom a XIX. század utolsó harmadában. Budapest, 1934. 772. 107 Zichy Géza írja róluk emlékiratában: „Mindkét leány hivatásos író volt.” Zichy: Emlékeim, 2. köt., 55. Az írói hivatásosodás társadalomtörténeti szempontú elemzéséről. T. Szabó Levente: A modern irodalmár hivatás kialakulásának társadalomtörténete. Módszertani vázlat a társadalom- és irodalomtörténet kapcsolatának új irányához In: uő: A tér képei: tér, irodalom, társadalom. Kolozsvár, 2008.197-227. 108 írásaikban, magándokumentumaikban egyetlen, a zsidó családi háttérre, származásra utaló megjegyzést sem találtam. II.