A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-11-08 / 34. szám

Martos (Martovce) a Nyitra és a Zsitva folyók között fekszik a komáromi járásban. A martosi vise­let Dél-Szlovákia egyik legközismertebb és leggazda­gabban díszített vizelete, melyet az idősebb nemze­dék napjainkig hord. A századforduló idején ismert volt még Szentpéteren is. A ruha alapanyagát egyaránt képezi a házi kendervászon és a gyári áru. A nők az alsó testen ráncolt, karcokra erősített „pentőt“ és bő ujjú inget viseltek, melyet házi ken­dervászonból varrtak. Az ing rövid dereka nem került a „pentő“ alá, és bő ráncolt ujját világoskék „pergába" vagy a gazdagabbak „vapor"-ból készí­tették. A könyöknél pánt fogta össze, melyet gazda­gon díszítettek. Az ingre derékig érő pruszlikot vet­tek, melyet csak azokon a részeken cifráztak ki „síkokkal", pántlikákkal, ami abból kilátszott. A pruszlikra pafándlit varrtak, hogy a csípőjük szép kerek legyen. Erre felvettek három karton alsószok­nyát, majd kasmir rakott felszőszoknyát. A kasmir szoknyát „alja pántlikával" szegték be. A fiatalok­nak pirossal, az idősebbeknek (40 év körül) már kékkel. Kötényük ugyancsak „pergából" vagy „tilang­­liból" készült, erre pántlikát, síkokat, az alján csip­két varrtak. A régebbi kötényeket metéléssel, „ráti­­tessel" hímezték. Erre került még két nyakravaló, vagyis vállkendő. Az alsó kartonból vagy delinből készült, a felső „tilangliból" vagy pergából. A felsőt gazdagon díszítették. Lányok a hajukat „tyúkosra" fonták, a végébe sza­lagot kötöttek. Ünnepen nemcsak a haj végére, de még felülre is kötöttek szalagot. Menyecskék főkötő­jének az alapját keménypapírból varrták, erre karton vagy más anyag került. Majd ráhúzták az arany­­csipkét, a vendégcsipkét, aztán „kisikozták", hogy ragyogjon. Nagy ünnepeken felteszik még a nagy aranycsipkét is. Ez eltakarja a vendégcsipkét. Amíg az asszonynak nincs családja, addig a főkötő fölött tilangli kendőt, majd kék vagy fekete selyem fejre­­valót visel. Az idősebb asszonyok csak fekete selyem­kendőt hordanak. Ünnepnap fehér, köznap színes kötött harisnyát, ünnepnap cipőt, köznap pedig pa­pucsot viseltek. Martoson a menyasszonyi ruha mindig fekete volt. Sokkal finomabb anyagokból készült, mint a rendes nagyünnepi. A vállkendő, az ingujjak és­ a kötény a szegényeknél is vaporból készült. Ezeket gazdagon hímezték, sikozták, díszítették. A menyasszonyi öltö­zetnek nagyon szép kiegészítője a magas virágokból és gyöngyökből készített párta. Férfiak vászongatyája ki volt „mesterkélve", rojtoz­­va és lerakva. Inget gyolcsból varrtak. Az elejét „kis­­mizlizték" és kék zsinórral, díszítették. Erre fekete posztómellényt vettek, melyet ezüst vagy „szalámija" gombok díszítettek. A gombokat színes szalaggal kötötték össze (aki szerette, még a mellényre is ra­kott szalagot). Csizmát és fekete posztó kalapot hordtak, amelyről soha nem hiányozhatott a zsinór és a virágokból kötött „bokréta". Télen posztónadrá­got viseltek. A martosi gyerekek fiúk, lányok iskolás korukig egyforma „poncsóba" jártak. Iskolás koruktól kezdve ugyanazt a vizeletet kapták, amit a felnőttek is hordtak. MERYNÉ T. MARGIT SZLOVÁKIAI MAGYAR NÉPVISELETEK

Next