A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-11-08 / 34. szám
Martos (Martovce) a Nyitra és a Zsitva folyók között fekszik a komáromi járásban. A martosi viselet Dél-Szlovákia egyik legközismertebb és leggazdagabban díszített vizelete, melyet az idősebb nemzedék napjainkig hord. A századforduló idején ismert volt még Szentpéteren is. A ruha alapanyagát egyaránt képezi a házi kendervászon és a gyári áru. A nők az alsó testen ráncolt, karcokra erősített „pentőt“ és bő ujjú inget viseltek, melyet házi kendervászonból varrtak. Az ing rövid dereka nem került a „pentő“ alá, és bő ráncolt ujját világoskék „pergába" vagy a gazdagabbak „vapor"-ból készítették. A könyöknél pánt fogta össze, melyet gazdagon díszítettek. Az ingre derékig érő pruszlikot vettek, melyet csak azokon a részeken cifráztak ki „síkokkal", pántlikákkal, ami abból kilátszott. A pruszlikra pafándlit varrtak, hogy a csípőjük szép kerek legyen. Erre felvettek három karton alsószoknyát, majd kasmir rakott felszőszoknyát. A kasmir szoknyát „alja pántlikával" szegték be. A fiataloknak pirossal, az idősebbeknek (40 év körül) már kékkel. Kötényük ugyancsak „pergából" vagy „tilangliból" készült, erre pántlikát, síkokat, az alján csipkét varrtak. A régebbi kötényeket metéléssel, „rátitessel" hímezték. Erre került még két nyakravaló, vagyis vállkendő. Az alsó kartonból vagy delinből készült, a felső „tilangliból" vagy pergából. A felsőt gazdagon díszítették. Lányok a hajukat „tyúkosra" fonták, a végébe szalagot kötöttek. Ünnepen nemcsak a haj végére, de még felülre is kötöttek szalagot. Menyecskék főkötőjének az alapját keménypapírból varrták, erre karton vagy más anyag került. Majd ráhúzták az aranycsipkét, a vendégcsipkét, aztán „kisikozták", hogy ragyogjon. Nagy ünnepeken felteszik még a nagy aranycsipkét is. Ez eltakarja a vendégcsipkét. Amíg az asszonynak nincs családja, addig a főkötő fölött tilangli kendőt, majd kék vagy fekete selyem fejrevalót visel. Az idősebb asszonyok csak fekete selyemkendőt hordanak. Ünnepnap fehér, köznap színes kötött harisnyát, ünnepnap cipőt, köznap pedig papucsot viseltek. Martoson a menyasszonyi ruha mindig fekete volt. Sokkal finomabb anyagokból készült, mint a rendes nagyünnepi. A vállkendő, az ingujjak és a kötény a szegényeknél is vaporból készült. Ezeket gazdagon hímezték, sikozták, díszítették. A menyasszonyi öltözetnek nagyon szép kiegészítője a magas virágokból és gyöngyökből készített párta. Férfiak vászongatyája ki volt „mesterkélve", rojtozva és lerakva. Inget gyolcsból varrtak. Az elejét „kismizlizték" és kék zsinórral, díszítették. Erre fekete posztómellényt vettek, melyet ezüst vagy „szalámija" gombok díszítettek. A gombokat színes szalaggal kötötték össze (aki szerette, még a mellényre is rakott szalagot). Csizmát és fekete posztó kalapot hordtak, amelyről soha nem hiányozhatott a zsinór és a virágokból kötött „bokréta". Télen posztónadrágot viseltek. A martosi gyerekek fiúk, lányok iskolás korukig egyforma „poncsóba" jártak. Iskolás koruktól kezdve ugyanazt a vizeletet kapták, amit a felnőttek is hordtak. MERYNÉ T. MARGIT SZLOVÁKIAI MAGYAR NÉPVISELETEK