Magyar Academiai Értesítő, 1853 (13. évfolyam)
1853 / 6. szám
KIS GYŰLÉS, DEC. 17. 1853. 363 Tell. Igazgatóság, miszerint az osztály' valamellyik tagját küldené ki időrül időre a' hazának külön vidékeire olly czélból , hogy a' nevezetes( és tanulságos!) nyelvjárásokat behatólag és rendszeresen igyekezzék észlelni, átvizsgálni, s azokról lehetőleg kimerítéséhez képest közzé is tehető tudósításokat adni, mellyek a' magyar nyelvtudománynak nem csekély felvilágosítására , külünösen pedig a' nagy szótárnak , hang és alaktani részében , múlhatlan segedelmére szolgálnának. Illy nyelvjárási fő tartományokat indítványozó a' székelyföldet, 's az éjszaki, közép és déli palóczok' vidékeit említette fel , egyébiránt az osztályra vésve a' maga idejében bizandónak a' teendő egyes utazások' irányai' kitűzését. A mi végre a' kiküldendő tagot illeti : a' maga részéről leginkább Czuczor Gergely ragot véli ajánlandónak , úgy is mint a' nagy szótár' íróját, s úgy is mint kit e' részbeni jelentékeny jártassága , a' nyelv' minden titkaival megbarátkozottsága 's egyénisége által e' munkálkodásra előkelőleg meghivatottnak ismer az osztály. Az ülés ez indítványt minden részeiben helyeselvén és elfogadván, 's a' kijelölt tagban is teljesen megnyugodván , а' Тек. Igazgatóságot az évenkénti szünidőben eszközlendő ezen utazásokra szükséges költségek' kirendelésére sürgetve kéri. KIS GYŰLÉS , DEC. 5. 1853. (A' philosophiai és társadalmi tudd- osztályai számára). M. b. Eötvös József tiszt. tag' helyettes elnöklete alatt Jelen az illető osztályokból : Császár tt. Horváth Cyr. rt. Bertha, Csatskó, Fauler és Tóth II. tt. — Egyéb osztályokból : Balogh, Bugát, Erdy, Kiss Kár. rr. tt. — Toldy Ferencz titoknok. HORVÁTH CYRILL rt. folytatta a' bölcsészet' eszméjét fejtegető előadásai' cyelusát, ekkép . A helyett, hogy értekezésünk' fonalát épen ott ragadnék meg, hol azt a'szellemi önismeret' fokainak érintésekor félbe szakasztottuk , minden más előtt szükséges azon pontok' különleges taglalása, melyek föladatunkra nézve tájékoztatók. Értjük 1) a' bölcsészet' tárgyát, melly körül, részint a' rideg bölcseletek' alapgondolatain részint az egyéni nézetekből folyt irányzatok miatt, még mindig nagy a'különködés ; 2) a' psychologiai álláspontot, a' sok egyoldalúságnak ezen megzákányozott forrását; 3) az élet' fogalmát, melly nélkül az általunk érvényítendő álláspont'alapos felfogásának alig lehetne módját ejteni. Nem szándékunk azonban itt azt vitatni, mintha a' valamenynyi ellentét' egyesítésére czélzó bölcsészet' határain belül minden különködés ártalmas és erővel is kiirtandó volna. Hiszen ez magát a' bölcsészetet is tönkre juttatná. Van mégis a' dologban valami. A' különködés ugyanis, ha nem eszköz, hanem czél gyanánt tekintetik, könnyen lehet ártalmassá; továbbá mivel az előbbi szakaszokban fölemlített gondolatok' szövedékéből is rákenhetni néhányra a' különködés' csalszínét , nem lesz helyén kívül, ha egykét fölvilágosító magyarázatot ide csatolunk. Főleg az, ki a'már előadottak'felfogása után az utolsó czik-29 *