Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1958 (65. kötet = Új folyam 3. kötet)
1958 / 10. sz. - NAGY ISTVÁN GYÖRGY: A mesterséges holdak műszerberendezése
A mesterséges holdak műszerberendezése NAGY ISTVÁN GYÖRGY tudományos szakosztályvezető A mesterséges holdak megalkotásával a tudomány igen kiváló kutatóeszközök birtokába jutott. Minden egyes mesterséges hold pontosan meghatározott kísérleti program szolgálatában áll, mert ma még nem tartunk ott, hogy nagyon sokoldalú, univerzális mesterséges holdakat lehessen útnak indítani. A mesterséges holdak „képességeinek" két tényező szab határt: egyrészt műszereik és segédberendezéseik mérete és súlya korlátozott, másrészt — ami végső fokon szintén méret- és súlykérdés — a mérési adatok távközlésére szolgáló berendezés sem tud akárhány műszert kiszolgálni. A következőkben mesterséges holdak műszerberendezéseiről adunk összefoglalást. Mielőtt a tárgyra rátérnénk, tisztáznunk kell egy fogalmi kérdést. A holdak műszerberendezéséhez a szó szoros értelmében vett műszereken kívül hozzá szokás mindazt számítani, ami a műszerek szolgáltatta mérési adatok észleléséhez szükséges és a mesterséges holdon foglal helyet. Ide tartozik tehát az adattároló berendezés, a rádióadó, valamint az áramforrás is. Nem foglalkozunk viszont a földi kiértékelő berendezésekkel. A mesterséges holdakkal végezhető mérések lényegében két csoportra oszthatók. Az egyik esetben a mesterséges hold mintegy passzív szerepet játszik, vagyis a földi megfigyelő szempontjából úgy viselkedik, mintha természetes égitest volna. A hagyományos csillagászati módszerekkel, melyeket a holdacska viszonylagos közelsége folytán a rádiós helymeghatározás, a rádiólokáció eszközei jól egészítenek ki, az ember felbocsátotta égitestet nyomon követik, pályáját meghatározzák. Pályájából, jobban mondva pályája megváltozásából értékes következtetésekhez lehet jutni a légkör sűrűségéről, a Föld alakjáról, a gravitációs erőtér alakulásáról. Ugyanebbe a csoportba tartozik a mesterséges holdak felhasználása geodéziai mérések céljaira, interkontinentális távolságok pontos meghatározására. A következőkben bennünket azok a mérések érdekelnek, melyekben a mesterséges hold szerepe aktív : a beépített műszerek segítségével meghatározott méréseket végez el, s ezeket rádiójelek formájában a megfigyelő állomásokra továbbítja. A mesterséges holdak műszerei általában lényegesen eltérnek a szokásos mérőkészülékektől és legfeljebb a magaslégköri kutatórakéták és léggömbök műszereivel hasonlíthatók össze. Nyilvánvaló, hogy a mesterséges holdon a kísérletek körülményei mások, mint azoké, amelyeket a földön vagy akár egy mozgó laboratóriumban, pl. egy repülőgépen hajtanak végre. Attól a pillanattól kezdve, hogy a holdacska szállítórakétája elhagyta a földet, a műszereket nem lehet többé szabályozni, beállítani vagy akármilyen módon befolyásolni. 2 Magyar Tudomány 1958/11. m