Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1960 (67. kötet = Új folyam 5. kötet)
1960 / 7. sz. - SZERÉNYI SÁNDOR: Lenin igazsága
és megszilárdulásában vált valóra. Lenin tudományos előrelátása, — amely szerint az emberiség sorsát végső soron az dönti el, hová csatlakoznak Ázsia népeinek száz és százmilliói, — fényesen beigazolódott. Immár, a több, mint 600 milliós kínai nép is — évezredes elmaradását rohamléptekkel hozva beépíti a szocializmust, s példáját követik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság népeinek tízmilliói. Erre tanúskodik az is, hogy nap mint nap jobban és jobban öntudatra ébrednek Ázsia, Afrika és Dél-Amerika még gyarmati, illetve félgyarmati sorban sínylődő népei, hogy az imperialista gyarmati rendszer szemünk láttára bomlik fel, semmisül meg a függetlenségükért küzdő népek legyőzhetetlen szabadságharcának pörölycsapásai alatt. A XX. század első negyedében az imperialisták és revizionista szekértolóik még gyakran gúnyolódtak Lenin nagyszerű szavai és célkitűzései felett. Képtelenségnek tartották, hogy azok megvalósulhassanak. Nem tudták vagy nem akarták megérteni Lenin tudományos előrelátásának erejét, megvalósulásuk elkerülhetetlen szükségszerűségét. De vajon ki emlékszik ma már az akkor még „történelmi nagyságoknak" tartott államférfiakra, a briandokra, wilsonokra, poincarékra, vagy reformista csatlósaikra, a kautskykra, noskékra, hendersonokra, mcdonaldokra? A proletárhatalom „elkerülhetetlen bukásáról" szóló naiv jóslataikkal együtt örökre eltűntek a történelem süllyesztőjében, míg Lenin igazsága a réginél ezerszer erősebb fénnyel ragyogja be ma is a szocializmus irányába haladó emberiség fejlődésének útját és ragyogni fog mindaddig, míg csak érző és gondolkodó ember él e földön. A szovjet népek méltán lehetnek büszkék arra, hogy az ő országuk Lenin és a leninizmus szülőföldje. Lenint azonban jogosan tekinti sajátjának nemcsak minden szocializmust építő nép, hanem mindazok is, akik a tőkés országokban a kizsákmányolás és elnyomás ellen küzdenek, a békéért harcolnak, mindazok, akik a gyarmati és félgyarmati országokban népük szabadságáért és nemzeti függetlenségéért harcolnak az imperialimus ellen, mindazok, akik a békéért és a haladásért szállnak síkra fajra, színre, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül — bárhol a világon. Marx és Engels zsenialitását mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy bár tevékenységük a kapitalizmus fejlődésének még felfelé ívelő szakaszára esett, már akkor felismerték és hirdették, a kapitalizmus elkerülhetetlen pusztulását, sőt a proletariátusban megjelölték sírásóját is, amely megvalósítja a proletárhatalmat, majd felépíti a szocializmust. Lenin tudományos alkotásának és forradalmi tevékenységének súlypontja viszont már a XX. század első negyedére esik. Arra az időszakra, amely az emberi társadalom legnagyobb átalakulását — a szocialista forradalom megvalósítását — már gyakorlati feladatként tűzte napirendre. Gigantikus feladat volt ez, amelynek megoldására minden idők legzseniálisabb gondolkodója és forradalmára sem vállalkozhatott egymaga. A munkásosztály akkori pártjai, a szociáldemokrata pártok viszont ekkor már egyre mélyebbre süllyedtek az opportunizmus, a revizionizmus mocsarába és ezért váltak képtelenné e történelmi feladat megoldására. Leninre hárult tehát az a hatalmas feladat, hogy — mint az új történelmi korszak legalapvetőbb feladatainak zseniális megértője és kifejezője — megtisztítsa a marxizmust az évtizedek során reárakódott hamis, opportunista ferdítésektől, és az adott viszonyok követelményeinek megfelelően továbbfejlessze azt. Így született meg a marxizmus meghamisítóival való éles ideológiai harc közben