Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1976 (83. kötet = Új folyam 21. kötet)

1976 / 10. sz. - KÖNYVSZEMLE - VAS GYÖRGY: Ladányi Józsa: Nyúlajak, farkastorok. Budapest: Medicina Kvk., 1975. 168 l. [ismertetés]

Rendkívül rokonszenves az a szigorú tárgyilagosság, kendőzetlen nyíltság, ahogy a szerzők feltárják kezdeti botlado­zásaikat, fogyatékosságaikat, ezek kikü­szöbölésének útját-módját. Úgy tetszik, mintha egyenesen keresnék a hibákat. Nyilvánvalóan azzal a céllal teszik ezt, hogy a nyelvatlasz használóit megóvják a téves következtetésektől, és az őket követő nemzedéket megkíméljék a buktatóktól. Kötetünk nagyon megkönnyíti a nyelv­atlaszban való eligazodást, de nem csupán azt teszi világosabbá, hogy mi mindenre lehet értékesíteni az adatokat, hanem azt is erősen hangsúlyozzák a szerzők, hogy milyen kérdésekre nem kaphatunk választ az atlaszból (Benkő Loránd: 155 — 66; Dem­e László: 118 — 21). Benkő Lorándnak a nyelvjárási hangjelenségek ingadozó, változó természetéről, a kiejtés folytonos vibrációjáról, az egyes ember beszédében is érvényesülő hullámzásáról, mozgásáról szóló fejtegetései (132 — 3), valamint dol­gozatának a Szempontok az adatok hang­tani értékeléséhez című fejezete (uo.) ál­talános nyelvészeti érvényű is. Benkő nyomatékosan figyelmeztet arra, hogy az egyes adatokat nem szabad abszolút ér­tékűnek tekinteni. Kivált a variánsokat nem mutató magányos adatokat kell óva­tosan kezelni. Bemutatja az adatok érté­kelésének nyelvrendszerbeli és területi viszonyításának lehetőségeit, de korlátait is (165 — 63). Dem­e László arra hívja föl a figyelmet, hogy bizonyos térképlapok ada­tait — szóföldrajzi és jelentéstani vizs­gálódásra — tanácsos együttesen, „ke­resztbe összesítve" szemlélni. Ugyanaz a szó ugyanis más-más jelentésben él a nyelv­terület különböző részein, s eltérő jelenté­sében természetesen más térképlapon ka­pott helyet. Ilyen például az egres, a pocok, a gabona (119). — A tanulmányokban igen sok jó tanácsot kapunk arra, hogyan kell a nyelvatlasz adatait vallatóra fogni. Szakmai közvéleményünk egy szűkebb rétegében él az a nézet, hogy a nyelv at­ Medicina Könyvkiadó, A dolgozó ember a technika fejlődésével, a sugárzó energiának és a mérgező kémiai anyagoknak az iparban való fokozottabb alkalmazásával mind több és több árta­lomnak van kitéve. Tudomásul kell venni azt a tényt is, hogy a károsodást előidéz­hető tudományos és ipari munkában nem olasz — a maga monumentalitásával — rátelepedett a hazai dialektológiára; azt a látszatot kelti, mintha képes volna vá­laszt adni a mai nyelvjárások minden kér­désére, s ezzel mintegy megfojtotta az újabb adatok feltárására épülő nyelvjárás­kutatást. Érdemes ezzel a kérdéssel is szembenézni. Az kétségtelen, hogy a nyelv­atlasz elkápráztatja olvasóit mérhetetlen gazdagságával, a benne rejlő lehetőségek­kel. A nyelvatlasz-munkaközösség tagjai, e kötet szerzői — úgy látszik — számolnak ezzel a hatással, ezért hangsúlyozzák újra meg újra olyan nyomatékosan, hogy a nyelvatlasz nem ad, nem is adhat teljes képet nyelvjárásainkról, ezért szorgal­mazzák a további kutatások megindítását. Bárczi Géza (49) és Derne László a regio­nális atlaszok (120—1), valamint alaktani kérdésekkel foglalkozó jelenségmonográ­fiák (Derne, uo.) egész sorának elkészíté­sét sürgeti. Imre Samu A mai magyar nyelvjárások rendszere című könyvében még a hangtani célú további gyűjtést, kutatást is igényli (idézi Derne: 120—1), holott a nyelvjárások hangtani kérdései­nek tisztázásában a nyelvatlasz lehető teljességre törekedett. Imre Samu kitűnő monográfiájában fontos tudományos fel­adatként jelöli meg a nagy kiterjedésű szöveganyagon végzendő fonémamegter­heltségi vizsgálatokat (i. m. 54). Akad te­hát jócskán feladat egyrészt a nyelvatlasz adatainak kiaknázásában, az összefüggé­sek felismertetésében, másrészt új feltáró munkán alapuló kutatásokban. A nyelvjáráskutatókon áll, hogy a nyelv­atlasz ne fékezően, hanem ösztönzően has­son a hazai dialektológia fejlődésére. A ma­gyar nyelvjárások atlasza teljes anyagának birtokában és az atlasza elméleti-módszer­tani kérdéseit összefoglaló kötet ismereté­ben világosabban látjuk, hogy milyen irányban kell továbbhaladnia a magyar nyelvjáráskutatásnak. G. Varga Györgyi Ladányi Józsa: Nyúlajak, farkastorok Budapest, 1975. 168 l., 47 ábra, 11 táblázat csak a férfiak vesznek részt, hanem a meg­termékenyített petét, ill. a magzatot hor­dozó anyák is, nemegyszer terhességük egész ideje alatt, így a torzképződményt előidéző ártalmak hatásának lehetősége fokozódik.

Next