Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1976 (83. kötet = Új folyam 21. kötet)
1976 / 10. sz. - KÖNYVSZEMLE - VAS GYÖRGY: Ladányi Józsa: Nyúlajak, farkastorok. Budapest: Medicina Kvk., 1975. 168 l. [ismertetés]
Rendkívül rokonszenves az a szigorú tárgyilagosság, kendőzetlen nyíltság, ahogy a szerzők feltárják kezdeti botladozásaikat, fogyatékosságaikat, ezek kiküszöbölésének útját-módját. Úgy tetszik, mintha egyenesen keresnék a hibákat. Nyilvánvalóan azzal a céllal teszik ezt, hogy a nyelvatlasz használóit megóvják a téves következtetésektől, és az őket követő nemzedéket megkíméljék a buktatóktól. Kötetünk nagyon megkönnyíti a nyelvatlaszban való eligazodást, de nem csupán azt teszi világosabbá, hogy mi mindenre lehet értékesíteni az adatokat, hanem azt is erősen hangsúlyozzák a szerzők, hogy milyen kérdésekre nem kaphatunk választ az atlaszból (Benkő Loránd: 155 — 66; Deme László: 118 — 21). Benkő Lorándnak a nyelvjárási hangjelenségek ingadozó, változó természetéről, a kiejtés folytonos vibrációjáról, az egyes ember beszédében is érvényesülő hullámzásáról, mozgásáról szóló fejtegetései (132 — 3), valamint dolgozatának a Szempontok az adatok hangtani értékeléséhez című fejezete (uo.) általános nyelvészeti érvényű is. Benkő nyomatékosan figyelmeztet arra, hogy az egyes adatokat nem szabad abszolút értékűnek tekinteni. Kivált a variánsokat nem mutató magányos adatokat kell óvatosan kezelni. Bemutatja az adatok értékelésének nyelvrendszerbeli és területi viszonyításának lehetőségeit, de korlátait is (165 — 63). Deme László arra hívja föl a figyelmet, hogy bizonyos térképlapok adatait — szóföldrajzi és jelentéstani vizsgálódásra — tanácsos együttesen, „keresztbe összesítve" szemlélni. Ugyanaz a szó ugyanis más-más jelentésben él a nyelvterület különböző részein, s eltérő jelentésében természetesen más térképlapon kapott helyet. Ilyen például az egres, a pocok, a gabona (119). — A tanulmányokban igen sok jó tanácsot kapunk arra, hogyan kell a nyelvatlasz adatait vallatóra fogni. Szakmai közvéleményünk egy szűkebb rétegében él az a nézet, hogy a nyelv at Medicina Könyvkiadó, A dolgozó ember a technika fejlődésével, a sugárzó energiának és a mérgező kémiai anyagoknak az iparban való fokozottabb alkalmazásával mind több és több ártalomnak van kitéve. Tudomásul kell venni azt a tényt is, hogy a károsodást előidézhető tudományos és ipari munkában nem olasz — a maga monumentalitásával — rátelepedett a hazai dialektológiára; azt a látszatot kelti, mintha képes volna választ adni a mai nyelvjárások minden kérdésére, s ezzel mintegy megfojtotta az újabb adatok feltárására épülő nyelvjáráskutatást. Érdemes ezzel a kérdéssel is szembenézni. Az kétségtelen, hogy a nyelvatlasz elkápráztatja olvasóit mérhetetlen gazdagságával, a benne rejlő lehetőségekkel. A nyelvatlasz-munkaközösség tagjai, e kötet szerzői — úgy látszik — számolnak ezzel a hatással, ezért hangsúlyozzák újra meg újra olyan nyomatékosan, hogy a nyelvatlasz nem ad, nem is adhat teljes képet nyelvjárásainkról, ezért szorgalmazzák a további kutatások megindítását. Bárczi Géza (49) és Derne László a regionális atlaszok (120—1), valamint alaktani kérdésekkel foglalkozó jelenségmonográfiák (Derne, uo.) egész sorának elkészítését sürgeti. Imre Samu A mai magyar nyelvjárások rendszere című könyvében még a hangtani célú további gyűjtést, kutatást is igényli (idézi Derne: 120—1), holott a nyelvjárások hangtani kérdéseinek tisztázásában a nyelvatlasz lehető teljességre törekedett. Imre Samu kitűnő monográfiájában fontos tudományos feladatként jelöli meg a nagy kiterjedésű szöveganyagon végzendő fonémamegterheltségi vizsgálatokat (i. m. 54). Akad tehát jócskán feladat egyrészt a nyelvatlasz adatainak kiaknázásában, az összefüggések felismertetésében, másrészt új feltáró munkán alapuló kutatásokban. A nyelvjáráskutatókon áll, hogy a nyelvatlasz ne fékezően, hanem ösztönzően hasson a hazai dialektológia fejlődésére. A magyar nyelvjárások atlasza teljes anyagának birtokában és az atlasza elméleti-módszertani kérdéseit összefoglaló kötet ismeretében világosabban látjuk, hogy milyen irányban kell továbbhaladnia a magyar nyelvjáráskutatásnak. G. Varga Györgyi Ladányi Józsa: Nyúlajak, farkastorok Budapest, 1975. 168 l., 47 ábra, 11 táblázat csak a férfiak vesznek részt, hanem a megtermékenyített petét, ill. a magzatot hordozó anyák is, nemegyszer terhességük egész ideje alatt, így a torzképződményt előidéző ártalmak hatásának lehetősége fokozódik.