Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1986 (93. kötet = Új folyam 31. kötet)

1986 / 4. sz. - TANULMÁNYOK - PETRASOVITS IMRE: A dunai vízlépcső mezőgazdaság-környezeti hatásairól

fölött kevesebb átvágás készült volna, mert így lassabban érnének le az árhul­lámok az alsóbb szakaszokra és . . . kevésbé torlódnának fel. . . Jobb lenne az eredmény, ha a Körös torkolata és a Maros torkolata alatt az árvízi meder normális szélessége . . . megfelelő arányban nagyobb lenne, és ha nem lenné­nek — főleg Szeged és Tápé között — szűk töltésközök, töltésszorulatok . . . (De) nincs miért kételkednünk a Tisza-szabályozás helyes voltában még nekünk, késői utódoknak sem ... (A Tisza-szabályozás) eredményei kétségbe­vonhatatlanok, hibái pedig, ha ki nem is küszöbölhetők, feltétlenül ellen­súlyozhatók." A Tisza völgyének ármentesítése egymagában nem volt elegendő, bár kez­detben a Tisza-szabályozás úttörői azt hitték, hogy minden vízkárnak így elejét veszik. Mikor az 1860-as évek első felében, a példátlan szárazság következtében elmaradtak a vízkárok, ez már látszott. Az évtized vége felé viszont a másik véglet jelentkezett, és a tavaszi vizek gátszakadás nélkül is hatalmas területe­ket öntöttek el. Világos lett, hogy az ármentesítés önmagában nem elegendő, gondoskodni kell a lefolyásokban akadályozott vizek (a belvizek) mesterséges levezetéséről. A nagyszabású ármentesítési munkáknak tehát tulajdonképpen részben következményei lettek a belvizes területek, ill. belvízkárok. A Tisza-szabályozás előnyeinek és hátrányainak vázolása, a közöttük kiala­kult sajátos kölcsönhatás egyben a természet dialektikájának is kitűnő és tanulságos példája. Az átfogó területi ár­mentesítéseket, folyószabályozásokat és vízrendezéseket a XX. század közepétől a folyami vízlépcsők létesítése követte hazánkban, elsősorban a Tiszán. Ennek célja a növekvő ipari és mezőgazdasági vízszükség­letek folyamatos és biztonságos kielégítése. A megépült tiszalöki és kiskörei vízlépcsők tervezett alapvető feladataikat jól teljesítik. E mellett azonban a tervezettnél és kívánatosnál több és nagyobb negatív környezeti hatásokat is kiváltottak. Leginkább említhető ilyen nem egyértelmű hatás az érintett térségben több helyen a talajvízszint káros megemelkedése, és/vagy egyes területeken a talaj másodlagos szikesedési folyamatainak az előrehaladása, leginkább tehát a káros víztöbblet negatív hatásai. Az ilyen negatív hatások ok és okozati összefüggéseinek feltárása, konkrét tér- és idődimenzióban végzett folyamatvizsgálatokkal lehetséges. A víz­gazdálkodási beavatkozásokkal kapcsolatos történeti és földrajzi összehasonlí­tások önmagukban nem lehetnek érvek sem a létesítmények, illetve az alkal­mazott megoldási módszerek és technológiák ellen, sem azok mellett. A máshol és máskor szerzett tapasztalatok megismerése és elemzése azonban olyan tudás­bank, amelyből hozzáértéssel, a feltételek, célok és eszközök szükségesnek talált behelyettesítésével, tehát „a módosítandók módosításával" műszaki­ökológiai-ökonómiai tervek, cselekvési alternatívák képezhetők. Hangsúlyozni kell, hogy megítélésünk szerint minden vízlépcső-komplexum mint rendszer (a folyó, a műtárgy , a természeti és a művi környezet) alrend­szerekből áll. Ezek az alrendszerek földrajzi helyenként, pl. ugyanazon folyón vagy ugyanazon időszakban épített vízlépcsők esetében is lényegesen külön­bözhetnek egymástól. Különösen a természeti és művi környezet mutat nagy változékonyságot. Mindegyik vízlépcsőrendszernek vannak egyedi és vannak általános jegyei és sajátosságai. Ezért minden vízlépcső-komplexum más mint a másik, azt is mondhatnánk, hogy egyedi és meg nem ismétlődő. Mind a tör­ténelmi, mind a földrajzi tapasztalatokat ezzel a szemlélettel igyekeztünk

Next