Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1987 (94. kötet = Új folyam 32. kötet)
1987 / 7-8. sz. - TANULMÁNYOK - HERMAN JÓZSEF - IMRE SAMU: Nyelvi változás - nyelvi tervezés Magyarországon
zási folyamatot ismer. Megkülönböztetjük a nyelv változásai sorában az ún. külső változásokat, amelyek a nyelv használati körében, elterjedtségében következnek be, így pl. a magyar nyelv külső történetéhez tartoznak olyan jelenségek, mint elterjedése a Kárpát-medencében, vagy mint a közte és más nyelvek közötti történeti érintkezések alakulása; az olyan folyamatok, amelyek során más nyelvű népcsoportok magyar nyelvűvé váltak, vagy magyar nyelvű népcsoportok nyelvileg asszimilálódtak más nyelvű népek közegében. De a magyar nyelv külső történetének fontos aspektusa nyelvünk társadalmi hatókörének kiterjedése is nagyjából a múlt század eleje óta, a kultúra, az államélet, a tudományok, a technika szinte valamennyi területén. Az ún. külső nyelvtörténet mégsem sajátos tárgya a nyelvtudománynak, amely elsődlegesen a nyelv ún. belső történetével, a belső változásokkal, a nyelv hangrendszerének, nyelvtani rendszerének, szókincsének történetével foglalkozik. Természetes persze, hogy bizonyos területeken, elsősorban a szókincs terén, a külső történet erőteljesen befolyásolja a nyelv belső történéseit is. 3. A változási folyamatok most vázolt csoportosítása alapján világosabban tehetünk fel egy olyan kérdést, amely már közel vezet mai témánkhoz, és elvezetne, ha volna időnk a kifejtésre, a modern nyelvtudomány néhány súlyos, megoldatlan kérdéséhez is. Arról van szó, mennyire, mennyiben tudatosak a beszélők, a társadalom számára a nyelvi változások, és vannak-e olyan nyelvi változások, amelyeknek a lefolyása akaratlagosan befolyásolható. Ami az ún. külső történeti változásokat illeti, első pillanatra azt gondolhatnék, hogy ezek nyilvánvalóan tudatosak, vagy legalábbis könnyen tudatossá tehetők a beszélők közössége és az egyes beszélők számára. Ez a benyomás talán nem is teljesen hamis, mégis pontosabb kifejtésre szorul. Mindenekelőtt azt kell megjegyeznünk, hogy — ha eltekintünk rövid ideig tartó népességvándorlásoktól vagy egyes népességcsoportok tragikusan gyors pusztulásától — a nyelvek elterjedtségében bekövetkező változások általában lassúak, fokozatosak, és rendszerint két- vagy többnyelvűség periódusain át, nyelvcserék révén folynak le, a közösségek két- vagy többnyelvűségének pedig számtalan változata van. A kétnyelvűség rendszerint a használatos nyelvek közötti bonyolult funkciómegoszlásban nyilvánul meg, és az egyik nyelv elterjedése a másik rovására a használati körök lassú eltolódásán át történik. Ennek egyik szokásos típusa az a folyamat, amelynek révén az egyik nyelv lesz egyedül használatos a nyilvánosság előtt, a közéletben, fontosabb gazdasági és intellektuális tevékenységekben; a másik fokozatosan a családi szférára szorul vissza, ott is egyre inkább az idősek, a kisgyermekek nyelvévé válik, és előbb-utóbb így tűnik el. Ezek a folyamatok azonban a közösség számára általában nem nyelvtörténeti folyamatként jelennek meg, hanem a használatos nyelvek természetesnek vett eloszlásaként, s csak a helyzet tudatos felmérése, a felmérés eredményeinek társadalmi-politikai tekintetben is átgondolt ismerete teheti történeti felismeréssé a közvetlenül, mindennapi adottságként átélt helyzetet. 4. Ennél jóval bonyolultabb kérdéskör az, hogy mennyiben tudatosak, tudatosíthatók és befolyásolhatók azok a változások, amelyek a nyelv tulajdonképpeni állagát, hangrendszerét, nyelvtani szerkezetét, szókincsét módosítják. Erre a kérdésre sem adható egységes válasz. Első megközelítésben úgy látszik, többnyire tudatosak vagy könnyen tudatosíthatók azok a változások, amelyek a szókincs elemeit érintik, mivel a szavak jelentésüknél fogva többé-kevésbé