Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 1999 (106. kötet = Új folyam 44. kötet)
1999 / 3. sz. - KÖNYVSZEMLE - R. VÁRKONYI ÁGNES: Befejezetlen múlt : A Tisza-völgy rendezésének történetéhez
Könyvszemle problémák. Ez persze nem azt jelenti, hogy az olyan kategóriákkal összefüggő problémáknak mint a jólét, a szuverenitás és az állam nincsenek helyi percepciói. De a könyv logikája szerint az igazán figyelmet érdemlő hazai kérdések globális kérdések is egyben. Az Államoskönyv műfajilag nehezen besorolható. Elemző jellegű magánlevéltől, esszéig és tanulmányig terjednek az összes Tisza-völgy rendezése — ahogyan eddig hívták, a „második honfoglalás" — másfél évszázados születésnapjára új nevet kapott. A verítékes honfoglalás, ez a szép kiállítású könyv pedig már magában rejti a kérdést: vajon az új évezred minek nevezheti majd négy nemzedék hatalmas teljesítményét, Széchenyi István koncepcióját, Vásárhelyi Pál és mérnöktársai, s a földmérők, gátőrök, hivatalnokok, az árvízi mentők és a névtelen tízezrek munkáját? A szerzők — Dunka Sándor, Fejér László, Vágás István — a vízügyi műszaki történeti tudományok ismert tudósai, saját tanulmányaikat, vizsgálataik és több kiváló hidrológus, tudománytörténész s a magyar vízimérnöki kar eredményeit foglalták össze. Közlik a terveket, a kilométereket és köbmétereket, a hibákat és a bírálatokat. Jól gyűjtött írások. Ha ez a könyv a korszakokon keresztül legvilágosabbnak gondolt politikai kategóriák manapság növekvő besorolhatatlanságáról szól, akkor miért kellene magát az erről szóló könyvet műfajilag besorolni? Annál is inkább felesleges, mert ha egy könyv jó, akkor nem szorul rá, hogy még be is sorolják. (Gombár Csaba: Államoskönyv. Helikon Kiadó, 1998. 208 o.) Szilágyi Mihály áttekinthető grafikonnal ábrázolják, hogy az árvíztől védett terület és árvízvédelmi művek tekintetében elsők vagyunk Európában, megelőztük Hollandiát is. A mérleg tárgyszerű és pozitív. A program viszont új: napjaink mérnökének — közli Lotz Károly előszava — „az élő környezet és a természet védelmét kell első helyre tennie, meghaladva elődeinknek csak a gazdasági haszonra figyelő szemléletét...". Jelentős újdonság, hogy a műszaki történeti leírásokat egykorú térképek, ábrák és az eltűnt természeti tájak — nádasok, kompok, ártéri legelők, gátőrházak — korabeli kőnyomatos, rajzos képei egészítik ki, s a fejezetek élén ismert költők és írók sorai utalnak rá, hogy a Tisza-szabályozás múltjában és jövőjében ezredvégi világkérdés rejlik. A humán tudományok különböző ágazatai szinte ontják az ismereteket arról. BEFEJEZETLEN MÚLT A Tisza-völgy rendezésének történetéhez Dunka Sándor — Fejér László — Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története című szép könyv témájával és a szemléletváltás szükségességét hangsúlyozó, a humán tudományok felé nyitó programjával egyaránt felkeltette a történeti ökológia szempontjait érvényesíteni próbáló történész érdeklődését, s az eredeti szándék szerint szabályos recenziónak indult írásból szabálytalanul nagyobb esszé lett. A következőkben ennek a hosszabb írásnak a kötet témájához közvetlenül kapcsolódó részletét közöljük, a történeti ökológia szemszögéből hangsúlyozva vagy kiegészítve a Tisza-szabályozás kérdéseinek néhány további történeti összefüggését. Az írás eredeti terjedelmében a vonatkozó irodalomjegyzékkel a Ligetben jelenik meg A kultúra „kettős spirálja" címmel. Magyar Tudomány 1999. 3. szám 367