Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 2011 (172. évfolyam)

2011 / 5. sz. - KÖNYVSZEMLE - TÓTH JUDIT: Az idegen Magyarország

Könyvszemle vietnami, kínai és ukrán) összehasonlító vizs­gálatából megtudjuk, hogy átlagosan 9—14 éve élnek itt, és mégsem lettek magyar állampol­gárok, pedig zömüknek már volt itt baráti, rokoni kapcsolata. Ugyanakkor nem is akar állampolgárságot a csoportok 10-45%-a. Ez jól magyarázhatja, hogy miért van 8—25% között a továbbvándorlási szándék aránya, és miért nem akar magyarul megtanulni mint­egy ötödük. Másfelől, csak 7% volt az átlagos státusvesztés a magyar munkaerőpiacon. A m­igránsok (asszimilációs, szegregációs vagy transznacionális) migrációs stratégiája összefügg azzal, hogy kit és mit tekintenek referenciapontnak, amikor a migráció anyagi sikerességét mérlegre teszik. Az itt élő arabok, muszlimok nem érzik magukat diszkriminált csoportnak, pedig az előítéletességi skálán régóta elöl állnak. Ugyan­akkor a Kárpátaljáról jövő magyarok érzik a megkülönböztetést, főleg a hivatalokban, mi­vel jól értenek magyarul, és céljuk a magyar állampolgárság megszerzése (erős kötődés). Az ellenmondásra jó magyarázat lehet Csepe­li György magyaros érzelmekre és a szélsősé­ges nézetek magas látenciájára vonatkozó adatsora, miszerint 2009-ben ez már a lakos­ság ötödét foglalta magában; másrészt a na­pokban tett államtitkári nyilatkozat, misze­rint a kettős állampolgárság ügyében a köz­igazgatás jól vizsgázott. Igaz, e nyilatkozatban nem használta a kutatói megkülönböztetést a látható, a láthatatlan (például a jogállásban) és a hallható idegenség (nyelvtudás) szerint. A kínaiak és a vietnamiak idegenkednek egy­mástól, de a vietnamiak legalább bíznak a magyarokban — jobban, mint saját honfitár­saikban — holott az előítéletességi skálán a kínaiak is előkelő helyet foglalnak el nálunk. A gyökértelenség érzése független a mig­ráns anyagi sikerességétől, ám a transznacioná­lis migráns stratégiája az, hogy nem állampol­gárságot akar, hanem életszínvonalat, és így Magyarország nem végállomás, hanem csak egy feltételes megálló a kínaiak harmada, az ukránok 44%-a, az arabok 32%-a számára. A bizalomnak abban az összefüggésben van szerepe az integrációban, amennyiben azt mobilizálható társadalmi tőkének tekint­jük, a társadalmi javak részének. A vándornak a saját csoportjához és a többséghez való vi­szonyában elemezték a bizalom szerepét, és kiderült, hogy a migránsok a materiális javak helyett korlátlanul rendelkeznek ezzel, javítva a társadalmi szintű szolidaritást, a felek ma­gatartásának kiszámíthatóságát. Ilyen okból sokkal több migráns kellene, mert például Kopp Mária kutatásai jelzik, hogy a magyar társadalomban a bizalom hiánycikk, amit esetleg külső forrásból lehetne pótolni. Másfelől a bizalom identitásképző elem, mert a csoporthoz való morális kötődést ala­kítja, miközben lehet nem csak az integráció elősegítője, de egyben az integráltság eredmé­nye és függvénye, azaz segít elfogadni a migráns létet, jogállást, ellensúlyozva az egyéb deficiteket. A migránsoknak a magyarokba vetett bizalmi mértéke nagyban függ a beil­leszkedés sikerétől, az iskolai végzettségtől, életkortól, a kapcsolati háló nagyságától. A kapcsolati hálók jellege (típusa: kapcso­lathiányos, heterogén, rokonság, diaszpóra alapú) befolyásolja például a kínaiak, vietna­miak piaci, foglalkoztatási integrációját, a hálózati kooperációs formákat (pl. áregyez­tetés, hitelezési módok, kedvezmények köl­csönös biztosítása, közös beszerzés). Ugyan­akkor ez a tipizálás egyben a 2009-es kérdő­ívezés (nyolc nagyvárosban, hat migráns csoportban) segítségével tesztelhetővé teszi az addigi szociológiai irodalom konstrukcióit is. A kapcsolati háló típusmagyarázó elv lehet

Next