Alföld. Irodalmi és művészeti folyóirat 12. (1961)
1961 / 3. szám - Tóth Árpád: Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz (vers)
Vemhes az Idő új honfoglalással, Költőm! én is honszerzést dalolok, S hősöm tán gyönge lesz, mint én vagyok. " Tán bús dal lesz, kevés fénnyel, sok árnnyal Tehozzád méltó hősül illett Árpád, Enyém bukik s tán én is félúton Kidőlök, ám nincs vágyam előbb, drágább, Mint dalba sírni, ahogy épp tudom. Csokonaim! ne szálljon ez az ének, Míg meg nem áldod. Eltűnődni jó, Hogy, valahonnan, munkám áldva nézed: Tiéd e csendes invokációi S most, ének, röppenj, úszó, halk monoplán! ívelj, ha tudsz, magasztos távolokba, Bár szárnyaid közt búsan meghúzódván Egy vérző szív a kormányzó pilóta . .. Vadász Endre: Favágók (fametszet 1937)