Alföld. Irodalmi és művészeti folyóirat 14. (1963)

1963 / 5. szám - TANULMÁNY - Barta János: Irodalom és realizmus (első közlemény)

kell fogadnunk, amely még a nagy alkotóművészeknek is önmagyarázatai és elmé­leti fejtegetései iránt teljesen indokolt; viszont abban is meg kell egyeznünk, hogy a nagy alkotó elméletében sem mondhat együgyűségeket. Áldozata lehet bizonyos társadalmi utópiáknak. Zola is hitt abban, hogy a kísérleti élettan és lélektan idővel olyan erős és fejlett lesz, hogy megneveli az embert és kiirtja a közösségből a rosz­­szat. „Mi kísérletező moralisták vagyunk, kik kísérletezéssel tüntetjük fel, mint vi­selkedik valamely szenvedély egy társadalmi környezetben. Amely napon bírni fog­juk e szenvedély mechanizmusát, akkor majd bánhatunk is vele, módosíthatjuk vagy legalább a lehető legártalmatlanabbá tehetjük." Művészi módszerének egyik alap­ját mégis ezen az úton találta meg Zola; valódi eredményein mérve, a »kísérletezés« nem jelentett mást, mint az ábrázolt, összegyűjtött élményi anyagban a tudományos igazolhatóság, a tapasztalati hitelesség igényét. »A természetből veszünk egy csomó tényt, aztán e tények mechanizmusát vizsgáljuk«. Amikor Zola a maga Rougon- Macquart-családját beállítja a második francia császárság bomlatag légkörébe, nem lombikban vagy kórházi műtőben kísérletezik velük, hanem a költő kombináló esz­közeivel »kiszámítja«, megszerkeszti, merre, milyen irányban kell ez emberek jelle­mének, életpályájának a megadott egyéni erők és társadalmi viszonyok között ha­ladnia. S ha még Balzacot elragadta is olykor fantáziája, Taine és Zola után már az írónak szembe kell néznie az ilyenfajta hitelesség normájával. Jelenti ez egyúttal a természetes motiváció követelményét is, amelyről még majd szó lesz. Hadd tegyem még hozzá (Gorilovics T. értekezése nyomán): 1870 után bontakozik ki Taine me­chanikus determinista filozófiájának hatása, amellyel egy egész tudós- és írónemze­déknek lett a tanítómestere. „E szellemóriásnak a gondolkodása 1870 körül lobogó lelkesedést keltett bennünk." Nemcsak Zola, hanem Bourget, Maupassant, France is bűvöletébe kerül,­­ hatása filozófiát, világnézetet, művészi módszert sugalmaz. Azok közül a nagy realista írók közül, akik a természettudománynál keresnek világnézetet, említsünk még meg egy kései példát. A Thibault-család megteremtő­jét, R. M. du Gard-ot „ Le Dantec és Taine az evangéliumai" — írja róla naplójában Gide. Le Dantec, a polgári biológiának ez a kései, félig népszerű filozófusképvise­lője, aki a lamarcki vonalat követi, akinek főművei 1899-1910 közt jelentek meg,­­ egyrészt általános világnézetet adott megint az írónak, amely az embert, fejlődé­sét biológiai, ateista és immanens alapon akarja megérteni. Másrészt konkrét élet­anyagot és problematikát is innen vesz Du Gard a Jean Barois c. regényhez: főhő­sébe beleviszi tematikusan azt a nagy világnézeti harcot, amely a 900-as évektől in­dult az újjáéledő antimaterialista reakció és klerikalizmus, másfelől az előző évti­zedek nagy materialista-természettudományos-szabadgondolkodó hagyománya kö­zött. Az említett regény éppen tudomány és vallás kibékíthetetlen ellentétét mutatja be egy tragikus embersorson keresztül. Du Gard nemcsak hogy természettudósokat olvas, hanem egyidőben rendszeresen látogat orvostudományi, klinikai előadásokat. A további példák talán fárasztanának, azért a magyarokra elég legyen éppen csak utalnunk. Taine diadalmas korszaka és a természettudományos szemlélet (az ún. scientisme) diadalmámorának végefelé jár Párizsban Justh Zsigmond, ez a beteges, arisztokrata szépíró; benne a tehetség kisebb méretű, s nem tud annyira a természet­­tudományos elméletek fölé nőni, mint a nagy franciákban, de a modern biológia adja kezébe azt a kulcsot, amellyel - úgy véli - a maga és osztálya dekadenciáját meg tudja magyarázni, s a biológizmus diktálja a regeneráció útját is. Persze az a fi­lozófia, amelyet a hanyatló osztályokról alkotott, éles csontváz gyanánt uralkodik el regényeiben, túl soványan működik az élmény és a fantázia hús-véralkotó csodája. Gozsdu, noha nem tartozik a külföldet jártak közé, nyilvánvalóan a hazai természet­­tudományos légkörből szedett magába annyi darwinizmust, amennyire pesszimista társadalmi élményei és a maga depressziós, puha egyénisége tudatosítására szüksége volt; a természettudományos világnézet nála is azért nem válhatott nagyobb fokú inspiráló erővé, mert az írói tehetség maga sem volt elementárisan nagyméretű. De hogy emberszemléletének és cselekményalkotásának egyik fő inspirálója ez a ter­mészettudományos világnézet volt, azt novellái bizonyítják. (Az ellen farkas. Egy

Next