Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 27. (1976)
1976 / 4. szám - KRITIKA - Rácz István: A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve I.
A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve I. A Gazdag István szerkesztette évkönyv közreadásával új tudományos kiadványsorozatot indított útjára a Hajdú-Bihar megyei Levéltár. Jellegének megfelelően történettudományi értekezéseket tartalmaz, és természetesen a jövőben is ennek a stúdiumnak ad helyet. Valójában Debrecen város és Hajdú-Bihar megye tudományos életének eseménye ez a kötet, s kifejezésre jut benne a kiadvány pénzügyi fedezetét biztosító tanácsi szervek perspektivikus kultúrpolitikája. A szépirodalmi és művészeti, közművelődési profilú Alföld mellett, az évkönyvvel - ugyancsak rendszeresen megjelenő - társadalomtudományi kiadványa látott napvilágot a megyének, s mindaddig a havonkénti tudományos periodika egyik funkcióját is betöltheti, amíg a már sokszor szorgalmazott Debreceni Szemle megindítására nem nyílik mód. Az évkönyv hasznosan egészíti ki a város és megye eddigi rendszeres történettudományi publikációs lehetőségeit, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen a Magyar Történeti tanulmányok és az Egyetemes Történeti Tanulmányok köteteit, az MSzMP Hajdú-Bihar megyei Bizottsága Archívumának Tanulmányok és források sorozatát és a Déri Múzeum évkönyveit. De ugyanakkor felzárkózást is jelent az ország más vidékeinek - Zala, Heves megye stb. - már meglévő hasonló jellegű kiadványsorozatához. Az évkönyv első kötete jól példázza, hogy tudományos szervező funkciót is betölt. Keresztmetszetét nyújtja a levéltár jelenlegi tudományos alkotómunkájának, s emellett a tudományág szakembereinek tevékenységét a jelenleg legfontosabb helyi történetírói feladatra, a debreceni várostörténetre összpontosítja. A kötetben a város különböző tudományos intézményeinek kutatói értekeztek, a levéltár, a múzeum, a megyei könyvtár és az egyetem szakemberei, sőt gazdagította ezt a sort a szomszédos megyeszékhely levéltárigazgatója is. Az évkönyv tematikáját tekintve tanulmánykötet, de időben és problematikában mégsem válik parttalanná. A szerkesztő elgondolása világos: olyan várostörténeti tanulmányokat tesz közzé, amelyek fehér foltokat tüntetnek el, s ezért a Debrecen történetét szintetizáló kutató haszonnal forgathatja. A tanulmányok a XVIII-XIX. századi időhatáron belül maradnak, s a történeti élet sokoldalú megközelítésére törekednek: a társadalmi-gazdasági élet, a politika és kultúra különböző kérdései nyernek megvilágítást. A kötet belső szerkezeti egységét a tanulmányok műfaji jellege is biztosította: valamennyi analitikus, elemző igénnyel készült s új adatokat feltáró alapkutatásokra épült. (A tanulmányok tematikus csoportosításával ezt az egységet még jobban lehetett volna hangsúlyozni.) Az évkönyv megérdemli, hogy - utalásszerűen legalább - felhívjuk a figyelmet az egyes szerzők munkáira külön-külön is. Néhány tanulmány nemcsak a szoros értelemben vett történetírás, hanem a rokontudományok - neveléstörténet, irodalomtörténet és néprajz - érdeklődésére is számot tarthat. A kötetben három szerző társadalompolitikai kérdésekkel foglalkozott, más-más aspektusból. Szendrey István polémikus hangvételű tanulmányában Debrecen és a Rákóczi-szabadságharc viszonyát elemzi. Mértéktartó körültekintéssel sorakoztatta fel azokat a bizonyító adatokat és mutatott rá azokra az összefüggésekre, amelyek meghatározták Debrecen város „kényszerkurucságát", s e kérdéskörön belül sok tekintetben kijelölte a jövő kutatásának a feladatait is. Komoróczy György a királyi biztosság XVIII. századi debreceni működését taglalta nagy szakmai biztonsággal. Nem egyszerűen közigazgatási kerettörténetet írt, hanem a királyi biztosság funkcionálását, a város kormányzatában betöltött egyre nyomasztóbb szerepét elemezte. Balogh István a pozsonyi levéltárban (!) felkutatott, 1791-ben kelt, Debrecenről és vidékéről szóló emlékirat feldolgozásával lepte meg az olvasót. Ebből és a társiratok vallomásaiból világosan kitűnik, hogy a XVIII. század végi nagy nemzeti és társadalmi mozgalmak időszakában a protestáns Debrecen is forrongott, s a szabadság eszméje a társadalom minden rétegét - patríciusokat és plebejusokat áthatotta. Csak sajnálhatjuk, hogy a szerző által olyan alapos kritika alá vont, a kor Debrecenét sok tekintetben új megvilágításba helyező emlékirat teljes közlésére nem kerülhetett sor. A tanulmánykötet másik nagy kérdésköre gazdaságtörténeti jellegű, s a jelentősebb ágazatokra — mezőgazdaság, ipar, kereskedelem — terjed ki. Béres András a város hortobágyi legelőgazdálkodásáról közöl tanulmányt. A bő levéltári forrásra épített dolgozat valójában a városgazdálkodáshoz nyújt érdekes adatokat.