Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 29. (1978)
1978 / 10. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KRÚDY GYULA - Kulin Ferenc: Krúdy Gyula Petőfi-élménye
gának a beleélő-átélő törekvés, a lírai önkifejező szándék, a vallomáshajlam. Ez a közelítést, a feloldódást, az azonosulás tendenciáját erősíti fel. De működnek a magatartásvezérlés ellentétes hajtóerői is. A fölényre törekvő, anyagán kedve szerint uralkodni kívánó, mindenhatóságát érvényre juttatni akaró elbeszélő is teret kér magának. Ez a magatartáselv az ironikusan színezett távolítást, elkülönülést, tárgy fölé emelkedést vonja maga után. Ez az érdekes ambivalencia is hozzátartozik az elbeszélésmód bonyolultan gazdag rendszeréhez. KULIN FERENC Krúdy Gyula Petőfi-élménye Élete során megszámlálhatatlanul sokszor leírta Petőfi nevét - talán senkiét se annyiszor, mint éppen az övét -, s számos írást, cikket, karcolatot, elbeszélést, drámát, regényt is szentelt a Petőfi-legendának. Mégsem mondható, hogy a világszabadság költője lett volna írói eszményképe. Legkedvesebb írói Dickens, Thackeray, Maupassant, Zola, Puskin, Turgenyev, s mindenekelőtt Boccaccio voltak, s közelebb állt hozzá az Ezeregyéjszaka sejtelmes világa a forradalmár életforma romantikájánál. Mi hát az oka, hogy ha más-más írói tervvel, művészi szándékkal, és politikai közérzete szerint folyton változó eszmei indítékkal is, de mindvégig nosztalgiával fordul művészelőde szellemalakja felé? Nyilvánvaló, éppúgy része van ebben a vonzalomban a 48-as eszmények és a szabadságharcos hagyomány iránti tiszteletének, mint annak az egész írásművészetén átderengő-átsugárzó szellemi sóvárgásnak, amit a korláttalan lélek, a hétköznapiság gondjain felülemelkedni tudó, a testi és lelki szenvedésekből is erőt merítő, a társadalmi érintkezés szabályaira és akadályaira egyaránt fittyet hányó ember iránt érzett. A költő eltűnése, s a nép fantáziájában kiteljesedő-eltorzuló utóélete akkor is Krúdy-téma lenne, ha más szálakon nem kötődne is a szabadságharc hőséhez. A legendák Petőfije, az időből kiszakadt, vagy éppen az idő fölé kerekedett hős éppen abba a világba illik, amelyet a Podolini kísértet és a Szindbád-novellák írója épít: az ideákra szomjazó, a tér és idő dimenzióit, korlátait nem ismerő lélek törvényei szerinti világba. Hogy mégsem szegődik a Petőfi-hamisítók, a legendagyártók sorába, abban nem pusztán az írói becsület jelét, nem is egy vállalt művészi program melletti elkötelezettséget kell látnunk. Petőfi alakja, neve, egyénisége, szelleme az ő számára - amint már utaltunk rá - elválaszthatatlan a szabadságharc emlékétől, a „kurucos” hagyományoktól, a nemzeti függetlenség eszméjétől, egyszóval mindazoktól az eszményektől, amelyeknek a tiszteletére, szeretetére az elvi meggyőződésnél is mélyebb indítékok: alkati adottsága, érzelmi-tudati örökség, családjának szellemi tradíciója predesztinálta. Apai nagyapja, a 48-as honvédkapitány, Klapka hajdani adjutánsa, majd élete végéig a szabolcsi 48-as honvédegylet elnöke, nagyanyja, az egykori markotányosnő, és apai nagybátyja, Krúdy Kálmán, aki Világos után egy gerillacsapat élén harcolt haláláig a Habsburg-hatalom ellen - ők voltak azok, akik Krúdy politikai elveit és történelmi tudatát egész életpályájára kihatóan meghatározták, Petőfi iránti vonzalma pedig csak ezekkel összefüggésben érthető meg. Különösen, ha arra is figyelünk, hogy nemcsak a nemzeti szabadságeszme, s egy lázadó hajlam átörökítője volt a Krúdy-család, hanem a kiválasztottságélmény és a történelmi küldetéstudat élesztője-inspirálója is. (Az anyai nagyanya, Radics Mária már túl a kilencvenen éli meg az őszirózsás forradalmat, amikor egy megható pátoszú levélben buzdítja író unokáját: vesse magát a forradalmas események sodrába, mert reá, a költőre vár a nemzet megváltásának feladata.) Az 1848-as forradalmárnemzedékhez kapcsolódó vérségi kötelékek tehát Krúdy gondolkodásának, világképének „származását” is jelzik, s alighanem ez a rokoni közelség ma