Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 31. (1980)
1980 / 4. szám - ÖRÖKSÉG - Tóth Pál Péter: 1937 tavasza Debrecenben
„hiú és közéleti feltűnésre vágyó töredék csoport meggondolatlan” próbálkozását. Az egység demonstrálása érdekében kifejtett tevékenység közben azonban a Turul újabb hibát követett el. Nem ellenőrizték, hogy a kerülethez tartozó valamennyi egyesület megtartotta-e saját törzsfői táborát, s ennek következtében olyan egyesületet is a nyilatkozatot elfogadók közé soroltak, mely nem is tartott törzsfői tábort, illetve olyan ifjúsági alakulatokat is (pl. Szt. László Kör, Soli Deo Gloria debreceni csoportja, Vasvári Pál Kör), amelyek a kerületi vezérség nyilatkozatát nem is ismerték. Közben Újhelyi Szilárd a baloldali csoporttal egyetértésben cselekvésre szánta el magát. Újhelyi a Werbőczi örökös vezéreként, Gulyás Gábor felfüggesztése után alapszabály-ellenesen átvette a Werbőczi irányítását, s a kerületi vezérség utasításának megfelelően összehívta az egyesület törzsfői táborát. A törzsfői tábor azonban nem a kerületi vezérség nyilatkozatát fogadta el, hanem Újhelyi hatására ismételten hitet tett a Márciusi Front mellett. A kerületi vezérség erre - parancsmegszegés miatt - felfüggesztette Újhelyi Szilárd örökös vezéri tisztségét, s ezzel megakadályozta, hogy Újhelyi a Turulon belül a továbbiakban is tevékenységet fejtsen ki. Annak érdekében pedig, hogy a Werbőczi tisztikara ismét a Turul hivatalos álláspontját képviselje, Ruttka Lászlót, a kerületi vezérség tagját bízták meg az egyesület irányításával, és Ujhelyin kívül az egyesület vezetőségéből még négy főt eltávolítottak. A Werbőczi megcsonkított tisztikarát az egyesület és az egyetem életéből már rég kiszakadt, ún. örökös tisztségviselőkkel egészítették ki. Ezzel a tisztikarral - az április 6-án ismételten megtartott törzsfői táboron - a kerületi vezérségnek sikerült elérnie, hogy a Werbőczi visszavonja az április 2-án közzétett csatlakozó nyilatkozatát. Látványos győzelmet a Turul ebben az esetben sem tudhatott magáénak, mert a törzsfői tábor - a fenti körülmények ellenére - 12 igen szavazat mellett 8 ellenében fogadta el a csatlakozó nyilatkozat visszavonását. A Werbőcziben elért „fényes” siker után az Egyetemi Körben is eredményt kívánt felmutatni a jobboldal. A kör vezetőinek lejáratása mellett a megfélemlítés eszközét is felhasználták, hogy a tagokat kilépésre kényszerítsék. Mivel az Egyetemi Körrel szemben a rosszhiszemű vádaskodások nem érték el céljukat, a Turul drasztikusabb eszközökhöz folyamodott. A turulisták között egy parancsot köröztek, amelyben - mint Seidl József, az Egyetemi Kör titkára írta - a kör tagjai közül a bajtársakat arra szólították fel, hogy „lépjenek ki a demokratikus beállítottságú és világnézetű, s a Turul szemében ezért ’nemzetellenes’ Egyetemi Körből, mert ha nem teszik meg, az súlyos következményekkel fog járni tanulmányi előmenetelükre, mivel professzoraik nem szimpatíroznak a Márciusi Fronttal”. A terrorisztikus eljárás azonban a szélsőjobboldal jóslata ellenére sem hozta meg a várt eredményt, s a körből - miközben új tagok is kérték felvételüket - csupán 20-30 fő lépett ki. A Turul újabb akciójával kapcsolatban az Egyetemi Kör vezetősége nevében Kiss József elnök ismételten megerősítette állásfoglalásukat a Márciusi Front mellett, s egyben leszögezte, hogy azok, akik a Márciusi Front mozgalmat a tömegek félrevezetésével akarják elgáncsolni, „addig hivatkozzanak a magyar ifjúságra s méginkább a keresztény és nemzeti társadalomra, míg egy régen megérdemelt felháborodás elsepri őket a közélet színteréről”. Kiss Józsefnek az Egyetemi Kör elnöksége nevében írt - fentebb idézett - nyilatkozata április 8-án jelent meg. Az ezt megelőző hat napon nyilatkozatok és ellennyilatkozatok sora látott napvilágot a debreceni és a fővárosi lapokban, sőt a vitában a Párizsban megjelenő Szabad Szó is részt vett. A mozgalom első krízisét a debreceniek fellépése következtében sikerült leküzdeni. A debreceniek nyilvános csatlakozását, a jobboldali politika bázisát jelentő Turul egyik szervezetének, a Werbőczinek döntését nem lehetett a korabeli szokásnak megfelelően „zsidó machinációvá” degradálni. Nem állítjuk, hogy sikerült valamennyi sajtóközleményt összegyűjteni, mégis figyelemre méltó a következő adat. A front zászlóbontását követően, ha nem számítjuk az ünnepségről szóló március 17-én megjelent tudósításokat, akkor április 2-ig a korabeli sajtóban összesen 4 cikk jelent meg a Márciusi Fronttal kapcsolatban. A debreceniek csatlakozásával összefüggésben pedig - április 2. és 8-a között - 42 hosszabb-rövidebb, esetenként egész oldalakat betöltő cikket közöltek. Az viszont meglepő, hogy a szélsőjobboldallal az április 3-án megjelent.