Alkotmány, 1900. november (5. évfolyam, 260-285. szám)

1900-11-07 / 265. szám

ALKOTMÁNY. 265. szám. 10 Szerda, 1900. november 7. engedélyek többé ne adassanak ki; ha vannak ily rendeletek, haladéktalanul visszavonassanak; azok ellen pedig, akik ily módon engedély nélkül árusíta­nak, a legszigorúbban kell fellépni.­­ (Rablási kísérlet az országúton.) Szombaton, e hó 3-án a Kis-Marton és Lérc között elvonuló or­szágúton merész rablási kísérlet történt. Dunkl Györgyné szent-györgyi földmivesné a mondott napon estefelé Kis-Marton tele ment gyalog az országúton. Midőn Kis-Marton közelében a hercegi vadaskert mellett egy idősebb csavargó megtámadta, botjával az asszonyt többizben megütötte és pénzét követelte. Minthogy Dunklné nem adott neki pénzt, a csavargó kést rántott és megöléssel fenyegette, ha pénzét nem adja elő. Ebben a kritikus pillanatban egy kocsi jött, amire a csavargó elszaladt. Az asszony nyomban Kis-Martonba sietett és megtette a feljelentést a csendőrségnél, ahonnan azonnal több járőr ment a csavargó nyomozására.­­ (Munkások boszuja katonatisztek ellen.) A Przemyslben állomásozó 58-ik gyalogezred tiszt­jeire veszedelmes idők járnak. A tisztjünkről az a hír terjedt el az ottani munkások közt, hogy a köz­katonákkal embertelenül bánnak és szidalmazzák a munkásokat. Az ezred legfiatalabb kadétja pedig nyilvánosan inzultálta a munkások vezetőjét, Lieder­mann dr. ügyvédet. Ezért a munkások boszut for­raltak az ezred tisztjei ellen, kiknek együnk tegnap este az utcán megtámadták és véresre verték. A boszumozgalom csakis a nevezett ezred tisztjei ellen irányul, mi abból is látható, hogy ugyanazon időben más ezredbeli tisztek is jártak az utcán, de azokat nem bántották. Az 58-ik ezredbeli tisztek védelmére most katonai őrjáratok cirkálnak az utcákon. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. * A kritika szabadsága. Eddig úgy volt szo­kásban, hogy színházi referádáinkban szabadon kimondhattuk véleményünket bármely színház­ban előadott darabok művészi nívójáról, tökéle­tességeiről, vagy fogyatékosságairól. A bíráló hang természetesen váltakozik a bírálandó tárgy szerint. Ha az ember a közerkölcsöket, a köz­ízlést látja veszélyeztetve valamely darabban, nagyon természetesen a legerélyesebb hangon szólal föl, hogy a darab előadása betiltassák, vagy egyszer s mindenkorra levétessék a műsor­ról. Az újonnan feltalált ,Üsd vissza ”-féle rendszer azonban kis híja, hogy az említett régi szokáson sebet nem ütött. A Haeárid című napilap Rózsahegyi Kálmán ügyében, melyet olvasóink is ismernek, kissé erélyesen talált felszólalni a múlt héten a Ma­gyar Színház ellen, a betegségéből most lábba­­dozó színész javára. A Magyar Színház vezető­sége erre azzal felelt tegnap, hogy a Hazánk­tól elvette a szabad jegyet s ugyancsak a tegnapi nap folyamán hasonló indokból a Magyar Szó című laptól is. A Hazánk tegnapi számában erélyesen tiltakozott a Magyar Színház ezen nálunk igazán szokatlan retorziója ellen már csak azért is, mivel a jegy­megvonás egyik okául azt hozza fel a nevezett színház, hogy oly kevés előfizetővel rendelkező lapnak, mint a Hazánknak nem adhat szabadjegyet. De egyúttal a kritika szabadsága ellen elkövetett merénylet­nek is minősítette a színház eljárását, mely ellen az egész sajtó védelméhez folyamodott a nevezett lap. Amint ez a dolog a sajtó tudomására jutott, a Budapesti Újságírók Egyesülete még tegnap este választmányi ülést tartott, amelyen egyhangú­lag elhatározták s ezt publikálták is, hogy a Magyar Színház vezetőségének eljárásában az egész sajtó sérelmét látja. Hangsúlyozzák a nyi­­nyilatkozatban azt is, hogy a színházakról szóló hírszolgálat nem a sajtónak az érdeke, hanem a színházaké ; a színházjegy nem kedvezmény, ha­nem eszköz arra, hogy a sajtó, amely úgy is nagy anyagi áldozatokat hoz a magyar színészetnek, könnyebben végezze ezt a hivatá­sát. Ha pedig valamely színház bármely okból a szabadjegyet megvonja akár egy laptól, akár az egész sajtótól, annek olyan az irányzata, amely a nyilvánosság ellenőrző és bíráló jogait támadja meg s mint ilyen a legerősebb tiltako­zást hívja ki és a leghatározottabban vissza­utasítandó. A Budapesti Napló szerkesztősége ezen előz­mények után a szabadjegyet visszaküldőbe egy levél kíséretében, amelyben erősen tiltakozik a Magyar Színház eljárása ellen, mert, ki tudja, legközelebb nem ő reá vagy más lapra mondja-e ki a színház, hogy kevés az előfizetője, tehát: vissza a szabadjegygyel! A Magyar Színház vezetősége végre is, úgy látszik megfontolta a dolgot s egy ma este meg­jelent kommünikében tegnapi intézkedéseit visz­­szavonta. A kommünikében az áll, hogy a sajtó félreértette a színház vezetőségének intencióit, de mivel a félreértés megvan, nehogy az továbbra is fennmaradjon, a Hazánk és a Magyar Szó szabadjegyeit újból érvényeseknek jelenti ki. Ezzel a Magyar Színház és a sajtó között felmerült incidens, — mely szerencsére csak két napig tartott — végett ért. De szükségesnek tartjuk kimondani, hogy a kritika szabadsága ellen igen veszedelmes jelenségnek tartjuk a Magyar Színház cselekedetét. Kritizálni lehet szabadjegy nélkül is s egyetlen színház sem kerülhetné el a kritikát szabadjegy nélkül sem. Duzzogásból pedig igazán nem szabad oly cse­lekedetre ragadtatnia magát senkinek sem, hogy nagy és fontos érdekeket sértsen vele. Ha akár személy, akár testület,­­lehet az részvény­társa­ság is!) a sajtó valamely orgánuma által meg­­támadtatik s esetleg igazságtalanul — de soha­sem a művészeti szempontot tekintve — tessék magának elégtételt venni vagy a bíróság útján, vagy az igazságnak nyilvános elmondása által. Ez a dolog rendje. Az igazságtalan kritika fölött pedig itél maga a közönség. * Blaháné üdvözlése. A Blaháné jubileumára rendezett ünnepségre Széll Kálmán miniszterelnököt is meghívták. A miniszterelnök Szirmai Imréhez, a Népszínház tagjához intézett alábbi levélben men­tette ki magát: «Tisztelt művész úr! Most vettem a Blaha Lujza művésznő tiszteletére rendezendő ünnepre szóló meg­hívót. Együtt érzek az ünneplőkkel annak a magyar művésznőnek ünneplésében, akinek a magyar nyelv, a magyar dal és a magyar művészet oly sokat kö­szönhet és legmelegebb hazafias elismerésemet én is szívesen fejezem ki neki, az estélyen azonban őszinte sajnálatomra elfoglaltságom következtében meg nem jelenhetek. Fogadja tisztelt művész ur tisz­teletem nyilvánítását. Budapest, 1900. november 3-án. Szék­.» Gróf Zieglevich­ István intendáns Blaha Lujzához a következő levelet intézte: «Méltóságos báróné! Családi mély gyászom miatt nem vehetek részt nyilvános mozgalmakban, gyengél­kedő egészségi állapotom pedig meggátolt abban, hogy önt, tisztelt és kedves művésznőt, jubileuma ünnepén felkeresve, élőszóval adjak kifejezést annak a nagyrabecsülésnek és rokonszenvnek, amelyet rég, nagyon rég ön iránt táplálok. De ha már személye­sen ki nem fejezhetem mindazt a csodálatot, amelyet úgy művészete, mint egyénisége bennem ébreszt, a nemzet ünnepén néma még sem maradhatok, innen beteg szobámból irom tehát őszinte szívből fakadó üdvözletemet. Tartsa meg Isten Önt a színpadnak, családjának, barátainak egészségesen, vidáman, gond­talanul még soká, igen soká. Őszinte régi bámulója és barátja Keglevich­ István.» * Jászai Mari Kolozsvárott. Jászai Mari folyó hó 8-án kezdi meg vendégszereplését Kolozsvárott. 8-án a Medeá­ ban, 11-én Bánk bán-ban, 12-én az Idegen nő-ben, 13-án Essex gróf-ban fog fellépni. A kolozsváriak érthető érdeklődéssel várják a nagy művésznőt. * A Népszínházból. A Népszínházban holnap és holnapután a San Toy kerül színre. A khinai dal­játék előadásainak sorozatát az Asszonyháború pén­teki bemutatója és utána következő előadásai szakít­ják félbe. Gerő Károly emez énekes bohózatának ze­néjét Barna Izsó, a Népszínház karnagya állította össze. Blaha Lujza asszony mellett Fedák Sári és Amon Margit is énekkel és tánccal élénkítik szere­püket. Az Asszonyháború háromszor egymás után kerül színre: pénteken, szombaton és vasárnap este. Vasárnap délután Mader Raul és Pásztor Árpád operettje a Kadétkisasszony kerül színre, a címsze­repben Kü­ry Klárával. * A fővárosi színházak és a Vörösmarty szobor. Színházi körökben az a hír járja, hogy az összes fővárosi színházakban Vörösmarty születésének 100 éves fordulóján ünnepi előadásokat fognak tar­tani, melyeknek tiszta jövedelmét felajánlják a Vörösmarty-szobor alapja javára. * A direktor úr és a primadonna. A Színész­­egyesület fegyelmi választmánya rosszalásra ítélt egy színigazgatót, mert az a primadonnája ellen pa­naszkodott. Csakhogy érdekes előzménye van ennek a dolognak. A vizsgálat kiderítette, hogy a direktor úr egy szál hegedű mellett tartat operett-előadáso­kat s a nagyreményű «zenekar» úr közbe-közbe ját­szik is, ha tudniillik a hegedűre nincs szükség a­ darabban. De elkövette a direktor úr azt a hallat­lanul vakmerő inzultust is, hogy primadonnáját nyil­vánosan plakátokon lehordta, azt állítván, hogy az a kitűzött darab főszerepét nem tudta s nem is fogja soha megtanulni, mert nem is ott termett, ahol a memóriát osztogatják. S most még kapta magát, a primadonnáját jelentette fel a dicső férfiú. Ennyi igazgatói önkénykedés után ugyancsak rászorult ő kelme a dorgatóriumra. Az illető direktor nevét egyébként sűrű homály fedi. * A magyar képzőművészek egyesületének festé­szeti osztálya tegnap Zala György elnöklete alatt gyűlést tartott, melyen kizárólag K. Lippich Elek miniszteri tanácsosnak a «Műcsarnok»-ban megjelent levelét tárgyalták. Elsőben Márk Lajos ismertette Lippich levelét, melyben a levél írója a rajztanítás ellenőrzésére művészeti felügyelőket ajánl, kiknek a műszlés fejlesztését célzó működése mindenesetre üdvös hatással lenne az ifjúságra. A gyűlés Márkkal egyetértőleg örömmel fogadja a felvetett eszmét. Ujh­ázy hosszabb beszédben konstatálja, hogy az iskolákban kevés a szeretet a művészetek iránt, minek fejlesztésére Lippich ajánlatát üdvösnek ta­lálja. Ugyanily értelemben nyilatkoztak még többen a jelenlevő művészek közül. A gyűlés egyhangúlag öt tagú bizottságot választott, melynek tagjai írásba foglalt memorandumot fognak a közoktatásügyi mi­niszter elé terjeszteni, melyben a művészek kívánsá­gát bővebben fogják kifejteni. FŐVÁROS. — A főváros a lazaristáknak. A székesfő­város pénzügyi bizottságának tegnapi ülésében szóba került a lazaristák templomépítési ügye is. A főváros ugyanis egy telket adományozott annak idején a lazaristáknak, amelyet azonban az ér­demes atyák köszönettel visszaadtak, mert idő­közben saját pénzükön vásároltak egy telket a Ranolder-intézet közelében. A pénzügyi bizottság most a lazaristák kérelmére egyhangúlag 100.000 koronát szavazott meg templomépítés céljából olyképpen, hogy a megszavazott összeg 1902. év­től fogva öt évi részletben folyósíttatik. — Tanítók ügye a közgyűlés előtt. A holnapi közgyűlésen, mint értesülünk, Dezsényi József bi­zottsági tag szóváteszi azt a támadást, mit a Pesti Hírlap a tanítók ellen intézett. A dolog interpelláció alakjában kerül szőnyegre. VIDÉK. (Zsidó virilisták Pozsony vármegyében.) Pozsony vármegyének 248 virilistája között 66 zsidó van. És még azt mondják, hogy a vagyon nem vándorol zsidó kezekbe ! Nos, ez a szomorú részletképecske is bizonyít valamit. (Beniczky főispán jubileuma.) Beniczky Ferenc Pest megye főispánjának jubileuma nagyszabásúnak ígérkezik. A jubileumon részt vesz az egész megye, összes városaival és községeivel. Fűmozzanata lesz az a rendkívüli közgyűlés, amelyet az eddigi meg­állapodás szerint e hónap 24-re hívnak össze. A tisztviselői kar testületileg tiszteleg a főispánnál és egy emlékalbumot nyújt át neki az összes tisztvise­lők arcképével. A megye városainak és községeinek küldöttségei következnek. Az ünnepséget diszlakoma fejezi be. EGYESÜLETEK Szinielőadás a Budapesti Katholikus Népkörben. A IX. ker. Bakáts-tér 10. szám alatt levő Katho­likus Munkásnők Otthona november hó 4-én nagy­számú és jobbára női közönség részvételével, nagy­­sikerű szinielőadást rendezett a Katholikus Népkör helyiségében. (Vill., Mária Terézia-tér.) Előadták «Mária szive, vagyis a megvédett becsület»című németből fordított ötfelvonásos színdarabot, mond­hatni legendát, melyben a következők játszottak: Nusser Irma (Szűz Mária), élőkép, Brenn Józsa (fe­jedelemasszony), Hagara Juliska (hercegnő), Molnár Erzsi (munkásleány), Borda Juliska (az orvos leánya), Hickl Irma (fogoly, nagyon kedves volt), Szontagh­ Ilona, Váradi Berta, Ireő Anna, Cseh Erzsi, Hauka Róza és Béla Margit (udvarhölgyek). Ez az egyszerű szinmű, melynek szerzője ismeretlen, mostani alak­jában is amilyen páratlan hatást keltett a mai es­tén : éppoly sikerrel s tetszéssel találkozik majd min­den katholikus, főleg vidéki műkedvelői színpadon, némi átdolgozás után. Ez a pompás darab megérdemelné, hogy száz meg száz példányban kinyomassák s elterjedjen. Mond-

Next