Alkotmány, 1901. május (6. évfolyam, 104-129. szám)

1901-05-01 / 104. szám

ALKOTMÁNY. 104. szám. ... . ............................... ■» I -■ ■■■ *1 - ' ■ ' ■ ■ ....................................... ..­ , olds. «Adria»-nak nyújtott és jövőre is nyújtandó állami szubvenciót, adó-, bé­lyeg- és illetékmentességet. S eközben a magyar ipar nagy hazugság, a magyar világkereskedelem csillogó délibáb, gazda­sági emelkedésünk szappanbuborék ; köz­egészségi, közművelődési viszonyaink si­ralmasak ; a magyar gazda pusztul, földje idegen kézbe, ő pedig Ame­rikába vándorol. Tisztelt liberális urak, ne álljanak elő a kozmopolita töre­rdekében abstrakt, egy hajító fát se érő t,eorémákkal, hanem kíséreljenek meg egy­szer praktikus, a magyar gazdának és marosnak üdvös, hazafias tetteket. Visszatérve az «Adria»-szerződéshez, a éli Kálmán által benyújtandó módosítás­­ tünteti el az egész ügy botránykö­vét, az adómentességet, de mégis sok te­kintetben enyhít a botrányon. Nem köti meg a szerződést húsz évre, csak tízre, tíz év múlva a mostani feltételek mellett meghosszabbíthatja a maga kezdeménye­zéséből a szerződést, de ilyen kezdemé­nyezési jog az­­Adriádnak nem adatik. Hát ez nem túlságosan sok, de mégis több a semminél. És ha kérdezzük, kinek köszönhető ez a vívmány is, a felelet az, hogy a néppártnak. Elis­meri ezt ma a P. Ll. is, midőn konsta­tálja, hogy hat hét óta, amióta te­hát a vita tart, csak a néppárt és a szélső­balnak néhány tagja támadta az «Adria»­­szerződést oly erővel, oly kitartással, ami­­nőt a magyar parlamentben eddig nem tapasztaltak, így tehát nemcsak erkölcsi diadalt szerzett a kis néppárt az óriási kormánypárt fölött, hanem sikerült gya­korlati eredményt is kivívni és nem vál­toztat ezen az, hogy a néppárt még a Széll-féle módosítást sem fogadhatja el. Az öt év előtt megvetett, üldözött néppárt ime elsőrangú, vezető parlamenti faktor szeretete többet ér, mint a velük közös célra tár­sult munkások testi és lelki boldogsága. Hogy lelkiismeretük végkép nem halt ki, mutatja a bérharcok története, mikor a felbőszült tömeget engedményekkel kiengesztelni törekszenek. De lelkiismeretekre azért még­sem hallgatnak. In­kább korrumpálják a társadalmat, hogy hozzájuk hasonló legyen, hogy több segítőjük akadjon, ha jön a végső leszámolás. Vakságukban persze nem látják be, hogy ezzel maguk is azok közé szegőd­tek, akik a társadalmi rend erkölcsi alapjait dön­getik, melyek ha megdőlnek, maguk alá temetik mindazt, ami a plutokratáknak kedves és becses. De ébreszthessük a társadalom lelkiismeretét is, mely egyáltalában nem törődik azzal, hogy mit hoz a holnap. Mindenki élvezni akar, ennek költségeit, csakhogy megszerezze, kész akár lelkével és becsületével is megfizetni. Ennek a társadalomnak hogyan beszéljünk arról, hogy komoly, elodázhatatlan köteles­ségei vannak a nemzet alsóbb rétegeivel szem­ben, melyeket, ha megtenni elmulaszt, a feltor­­nyosuló veszélyekkel megküzdeni képtelen lesz. Vaksággal van megverve az, aki eze­ket nem látja, vagy ha látja is, nem szánja rá magát arra a munkára, mely az állam szociálpolitika t­evékenységének irányt szab. Innét a plutokrácia befolyásának magyarázata, mely a társadalmi intézményekre­ veti magát, úgy azokból kiküszöbölje mindazt, aminek köze a a valláshoz. Sikerrel csak az a hadsereg elálhat, melynek minden katonáját az az ő lelkesíti, melyet a vezér képvisel. A mun­­osztályokat sem lehet neki vezérelni a ke­­­sztény ego­h­mak és vallásnak, ha nincsenek fgyelmezve 10 e­­sehatalom szellemében. Ennek árában áll a ppozitiv vallás. Azért ezt kell min­­dekelőtt eltörölni a föld színéről s helyébe az­­eizmust és materializmust ültetni. Iszembe jut­, szent Walpurgisz legendája. 21. lett s ezzel a fölemelő tudattal állhat a nemzet elé, mehet bele a választásokba, így néz ki a Hegedűs diadala. . Budapest, április 30. A képviselőház legközelebbi ülését május hó 2-án, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartja, ami­kor folytatja az Adria-javaslat részletes tárgya­lását. Ugyanezen az ülésen felel Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter Zichy Aladár grófnak a Pikler-ügyben való interpellációjára. Holnap, május 1-én, valamint pénteken, május 3-án az összeférhetlenségi bizottság sürgős munkálatai miatt nem ülésezik a képviselőház.. Zichy Aladár gróf orsz. képviselő május hó 12-én, vasárnap Nagy-Kanizsán beszámol válasz­tóinak. A kerület választói máris nagyban ké­szülnek buzgó képviselőjük lelkes és impozáns fogadására s igy Zichy gróf beszámolója nagy néppárti manifesztációnak ígérkezik annál is in­kább, mert a grófot képviselőtársai közül ifj. Zichy János gróf, Rakovszky István, Farkas József, Buzáth Ferenc, Kálmán Károly és még többen kisérik Nagy-Kanizsára. A beszámoló délután 2 órakor lesz. A részletes programmot legközelebb közöljük. Az összeférhetlenség revíziójára kiküldött bizottság holnap délelőtt tizenegy órakor Fest Lajos elnöklete alatt ülést tart. Ebben az ülés­ben a bizottság azt a kérdést fogja megvitatni, várjon a készülő inkompatibilitási törvény kiter­jesztendő lesz-e a főrendiházra, avagy nem. A közigazgatás egyszerűsítése dolgában szóló ja­vaslatot Széll Kálmán belügyminiszter a M. N. hír­adása szerint a jövő héten nyújtja be a képviselő­házban s a javaslatot a közigazgatási bizottság nyom­ban tárgyalás alá veszi. A kormány reméli, hogy a törvényhozás még május hónapban végez a javas­lattal. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, április 30. A 27. szakaszt ma­­ megszavazták. 188-an szavaztak mellette, ellene 59-en. Ez a mai nap eseménye, mely, noha a derék ellenzék erkölcsi diadalát csak ragyogóbbá teszi, mégis homályos árnyékot vet a nemzet törvényhozásának arán­talanul nagy részére. Az ülés a vezető­ szónokok záróbeszédein kezdődött. Pichler Győző néhány ,utolsó vágás­nál fordult a miniszter felé, de nagyobb figye­lemmel mozdultak meg a hallgatók , és sűrű fekete tömegben ülték ma végig a padokat (hol­nap elseje van, meg udvari bál) meg a karzato­kat — mikor Rakovszky Istvánnak azt a szemrehányását, melyet a függetlenségi párt igen nagy többségének lanyhasága váltott ki Rakovszky Istvánból, akarta támadással ki­védeni. Ám a kardot hamar verte ki kezéből Rakovszky István villanó felelete, melyben leg­inkább­­­ Madarász apó gyönyörködött. A kar­zat ma különben napirenden kivül élvezett végig­ egy kis szóháborút, melyben Slubik Béla vere­kedett Pichler Győző beszéde közben az elnöklő Perczel Dezsővel. A sürüvérű képviselő a jobb­oldal társalgása ellen fakadt ki s e zajon­gás támadásában négy elnöki rendreutasítás csa­j­­pott le reá gyors egymásutánban, sőt Perczel Dezső negyedszer már a mentelmi bizottsággal is fenyegetőzött. Rakovszky István azon elmés visszavágás­­után, mely a függetlenségi pártot megdöbben-­ tette, újból hirdette a javaslat s különösen a­ 27-ik szakasz ellen való aggodalmait, melyek formás mondatokban vonultak föl a miniszter ellen. Hegedűs miniszter utólszor gyöngíteni akart még rajtuk, a régi balsikerrel. Azután név­­szerint szavaztak, nagy zajjal, mely különben már beszéde elején viharszerű zúgással üdvö­zölte a minisztert, aki percekig szótlanul várta a forrongás csillapulását. Olykor szinte harsogott az ellenzéknek ingerült kiáltozása: — Vonja vissza! Vonja vissza! A szavazás előtt az elnök szokás szerint ki­sorsolta­ a betűt, melylyel a szavazás kezdődik. Hangosan jelentette az elnöki — Gé ! A balpadok felől csúfondáros kiáltások száll­­tak a miniszternek: — Geh! •­­— Gengans baden! — Galádság! — Gezéresz! Az első, aki igen­nel a szakasz mellett szava­zott, Gyárfás Endre volt, tüstént meg is fürdött az ellenzék gúnyolódásának zuhatagában. Nagy zajt vert Halász Zsigmond volt függetlenséginek igen szavazata. Horánszky Nándor ingen­­jét hosszú kacajjal kacagták meg. Hangos vidámság lett, mikor a jegyző szava Komlóssy Ferencet hívta meg szavazásra. A törekvő hon­atya nem volt a képviselőházban és valaki fel­kiáltott : — Budán van, a királyi várpalotában! A szavazást egy óra után fejezték be s nyom­ban áttértek a 28-ik szakasz tárgyalására, ha Major Ferenc mondotta el röviden kifogásait. A vitát csütörtökön folytatják. Szent Walpurgisz testvéreivel Angliából jött át Németországba és nemcsak a keresztet hirdette az északi németeknek, hanem a földmivelésre is megtanította őket. Az éjszaki németek hite szerint szent Walpurgisz május elsejének éjsza­káján fényes ruhában, koronával a fején és ka­lászokkal kezében bejárja, az egész világűrt, üldöztetve egy sereg gonosz szellemtől, me­lyeknek hatalmába azonban sohasem kerül. Minden néphitnek megvan a maga magja és eszméje. Szent Walpurgisz a kereszténységnek a mezőgazdasággal való szoros egyesülését jel­képezi. A föld csodálatos alkotó ereje Istenhez vezet, olyannyira, hogy természetellenes jelensé­get kell látnunk egy hitetlen földmivelőben. És nem látjuk-e azt, hogy éppen május elsejét vá­lasztotta a nemzetközi szociáldemokrácia arra, hogy tüntessen a kereszténység, a hazaszeretet és a földmivelő osztály ellen, mely leginkább távol tartja magát a népbolondító nemzetközi eszméktől. De ugyanakkor, mikor tiltakozunk az új zsarnokság propagandája ellen, tisztán kell látnunk a véde­kezés eszközeit. Walpurgisz képe lebeg szemeink előtt. Akik a május hagyományos költészetét sárrá­ dobálják, védekezzünk ellenök a keresz­ténység tanaival és oly gazdasági renddel mely gyökereit mélyen le a haza édes földjébe veri, melyből hamis doktrínák által vezéreltetve, erőszakkal kitéptük. A virágfakadásban, a napsugárban, a természet megújhodásában és a szépséges szép májusban mi Isten akaratát és a természet rendjét látjuk, mely uj életre, uj mun­kára és alkotásra serkent. A nemzetközi szociáldemokrácia járszalagjára fűzött munkások pedig csak hadd tüntessenek május elsején, de ne akarják elhitetni a világgal, hogy azok a szürke theóriák, melyek a tömeget most lelkesítik, képesek legyenek nekünk megadni, amit fájdalommal nélkülözünk, a békét, a bol­dogságot. Szerda, 1901. május 1. A képviselőház ülése. Elnök: Perczel Dezső. Jegyzők : Esterházy Kálmán gróf, Dedovics György, Bozsik Ferenc. A kormány részéről jelen voltak: Széll Kálmán kormányelnök, Széchényi gróf, Darányi, Lukács és Hegedűs miniszterek. Az ülés megnyitása után az elnök bemutatja a gödöllői szoborbizottságnak meghívólevelét, melyben Erzsébet királynénk Gödöllőn emelt szobrának folyt év május hó 19-én délelőtt, 11 órakor tartandó le­leplezési ünnepélyére a képviselőházat meghívja. A Ház a meghívót hazafias készséggel fogadja és az ünnepélyen Gödöllőn magát küldöttségileg fogja képviseltetni. Következik az Adria-j­avaslat részletes tárgyalásának folytatása.­­ Pichler Győző : Mielőtt záróbeszédét Imondac kénytelen foglalkozni a váddal, mely Krkovsz, István részéről a függetlenségi pártot érte a lan­yaság vádjával, melyet ő éppen Rakovs­ Istv. részéről különösnek tart. Hiszen egy p­lel ve folyt le itt s a szóló is respektálta a vitát az any­got, melyet Rakovszky István lesajátított nál pa­huzamos téren működött. De a pártnak a táj is felszólalt, maga az elnök is háromszr­­ kis Rakovszky Istvánt e vádra nem az Adria­i szt vedély ragadta el, hanem az ellenséges. Ível a negyvennyolcas eszmék iránt ellenmondások balfelől.) No csak a jót, hanem az összes négy vénnyé

Next