Alkotmány, 1902. február (7. évfolyam, 28-51. szám)
1902-02-01 / 28. szám
ALKOTMÁNY. 28. szám. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, jan. 31. Zavartalan nyugalommal tanácskoztak ma tovább a költségvetésről. Négy beszédet mondtak el, kettőt Benyovszky Sándor gróf és Krasznay Ferenc a szélsőbaloldalról és kettőt Pap József, valamint Zselenski Róbert gróf a jobboldalról. Pap József és Krasznay Ferenc úr szónokok voltak s különböző okokból nagy érdeklődést keltettek. Pap Józsefnek a román nemzetiségi kérdésről való fejtegetései majd csak odahaza fognak hullámokat verni, de figyelemmel hallgatták az aránytalan választókerületekről való panaszait is. Krasznaij Ferenc elmélkedései egyrészt utakat törtek a vele haladók számára, de másrészt fárasztottak is, mert gyakran kerülőkön kalandozott a beszéd s mindig hajlandó volt, az újságot keresve, tájékozatlanságban magára hagyni a hallgatóságot. A szónokkal nem keveset nyert a parlament, de hasznát vehetni ugy látszik csak esztendők múlva fogja. Az ülést az agrárius Zselenski Róbert gróf beszéde fejezte be, kinek elvei még a főrendiház üléseiről ismeretesek. Ma is leginkább a fedezetlen határidőüzlet ellen kelt ki és a nemzetközi kereskedelmi tárgyalások előtt erősen kifejtette a nemzeti követeléseket. A vitát csak hétfőn folytatják, holnap egyéb napirend lesz. A képviselőház ülése. Elnök : Apponyi Albert gróf. Jegyzők: Nyegre László, Illyés Bálint, Lázár Árpád. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán miniszterelnök, Lukács, Wlassics és Cseh miniszterek. Az ülés megnyitása után az elnök bemutatja a m. kir. Kúria átiratát, a vonatkozó ítélettel együtt, mely szerint a Zichy Jenő gróf képviselő választásának érvényessége ezen beadott kérvényt a Kúria elutasította. Lukács László pénzügyminiszter beterjeszt egy jelentést a Sopron városházadómentessége tárgyában. Kammerer Ernő előadó benyújtja a pénzügyi bizottság előterjesztését a miniszterelnök jelentése tárgyában, amely az állandó országház építésének ie jén és 1901 évi előhaladásáról szól. Következik a költségvetés általános tárgyalása. Benyovszky Sándor gróf: A költségvetés ugyanabban a hibában szenved, mint az előző évek költségvetései. Az előre nem látható kiadásokra semmi előirányzat nincsen. Ez pedig a költségvetés realitását bizonyítaná. Ezután az ország közgazdasági bajairól beszél s azt hiszi, hogy nem oly sötétek a viszonyok, mint amineknek azt testik. S az önálló vámterület létrehozatala segítene a bajokon. Majd a munkáskérdéssel foglalkozik hosszasabban és orvosszereket ajánl, amelyekkel azt rendezni lehetne. Le kell szállítani a munkaidőt, rendszeresíteni kell az akkord munkát. A költségvetést nem fogadja el (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Pap József: Azért vállalt volt képviselői megbízatást, hogy román ajkú polgártársainknak innét a parlamentből hirdesse, hogy melyik az az irány, amelyet követniök kell, hogy boldogulhassanak. Mindenekelőtt szeretetre van szükség, hogy megérthessük egymást s különösen nem szabad felszínen tartani az 1848-iki félreértéseket. A nép akkor félreértésnek esett áldozatul, azt nem akarja elmondani, kik bujtogattak akkor. A román fajból kikerült intelligenciának egy része a magyar állammal szemben negatív álláspontra helyezkedik és azokban a kerületekben, ahol a többségre kilátása volna, jelölteket fel nem állt; a román intelligenciának jelentékeny része azonban és maga a román nép a választói jogot gyakorolja. A passzivisták azt mondják, hogy a választókerületek nincsenek arányosítva. Ebben van is valami, mert tényleg olyan abnormitások fordulnak elő, amelyek egészen szembeszökők. Húsz kerület van, amely négyezeren felüli szavazóval bír; négy kerület ötezeren, négy hatezeren, kettő hétezeren, egy nyolcezeren, egy tízezeren felülivel és egy kerület — Budapest székesfőváros hetedik kerülete — tizenegyezeren felüli szavazóval bír. Azután itt van az az abnormitás, hogy a szorosan vett Magyarországon tizenegy kerület van olyan, amely ezren aluli szavazóval bír; ezek közül a legkisebb a görgői, 582 szavazattal. Erdélyben ezzel szemben 38 olyan kerület van, amelynek szavazólétszáma ezren alul van. (Egy hang a szélsőbaloldalon : De nagyobb a cenzus! Mozgás. Elnök csenget.) És különösen vannak olyan kerületek, amelyeknek kis szavazólétszáma nagyon szembeszökő. Ott van például Bereczk 151, Erzsébetváros 231, Szék 208, Abrudbánya 265 (Mozgás és zaj bal f elől. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.), Oláhfalu 268, Vízakna 337 és Szamosújvár 360 szavazattak Most állítsuk ezekkel szembe Budapest VIII. kerületét 8169 szavazattal és a VII-ik kerületét 11.552 szavazattak Vannak aztán még egyéb abnormitások is a városi kerületekben. Brassó városának II. kerülete 932 szavazóval küld ide egy képviselőt. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Nagy-Szeben városa 1533 szavazóval küld két képviselőt, Marosvásárhelyt pedig 1102 a választók száma és szintén 2 képviselőt választ. Látjuk ezzel szemben, hogy például Szeged városnak II. kerülete 4426 szavazóval egy képviselőt küld ide, avagy Hódmezővásárhely 4809 szavazóval szintén egy képviselőt választ. Fülöpszállás 4855 szavazóval egy képviselőt küld a parlamentbe. Panaszkodnak továbbá a passzivisták a választások tisztasága miatt is , de a panasz alaptalan. Nagyobb baj a románok csekély értelmi foka, mely a statisztika szerint az utolsó helyet foglalja el ezen országban. Ennek azok az okai, akik iskolába nem küldik gyermekeiket, azért talán, mert magyarul fognának ott megtanulni. Hát baj-e az, hogyha ebben az országban az állam nyelvét minden polgár egyaránt tudja? Ígénk helyeslése jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.Kifaraítás Béla: A románok közt kell ezt elmondani! Széll Kálmán miniszterelnök: Elmondja ott is! (ügy van! Úgy van! jobbfelől. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Papp József: A választókerületemben is el fogom ezt mondani. Itt van a cél, az irány, amelyet a képviselőház elnöke megmutatott. Másképp ebben az országban nem is boldogulhat senki sem. A passzivisták azt képzelik, hogy úgy fogjuk egymást megérteni, hogyha egymással nem érintkezünk. Hiszen jöjjenek be a magyar közéletbe, mondják el sérelmeiket, panaszaikat és akkor vagy kapacitása lesznek, vagy pedig meg fogja érteni az ország azt, hogy mit akarnak. Ez a helyes út és mód, nem pedig hamu alatt tartani a tüzet és várni a kedvező alkalmat, míg a láng kitörhet. (Helyeslés a jobboldalon.) A dákóromanizmusra nézve elő kell, hogy vegyük a történetet. Hogyha ezelőtt több mint ezer évvel a magyarság ide nem jön, itt hazát nem alapít és magát az északi és déli szlávok közé be nem ékeli, akkor a román népelem ma nem létezik a földön. Elég egy pillantást vetnünk a térképre, hogy láthassuk, hogy az északi és déli szlávok között nagy dákóromán állam soha meg nem alakulhat és ha megalakul, magát fenn nem tarthatja. Látjuk azt is, hogy a magyarság, a magyar nemzet mindig védő bástyáját képezte a dunavölgyi románságnak. Most már ebből az következik, hogy a magyar hazában lakó román fajnak nem lehet egyéb érdeke, csakis az, hogy Magyarországot erőssé és hatalmassá tegye; ezt parancsolja nekünk, eltekintve attól, hogy a magyar nemzetnek elválaszthatatlan tagja a román, faji érdekünk is. (Általános helyeslés.) Azokkal a románokkal szemben, akik ennek a nemzetnek hű fiai, akik a magyar nemzet elválaszthatatlan tagjainak érzik magukat, szűnjön meg minden bizalmatlanság. (Helyeslés a jobboldalon.) Ápoljuk azt a magyaroláh típust, amely a magyar nemzettel mindig együtt sirt, szenvedett s akkor le fognak omlani a félreértés bástyái. A költségvetést elfogadja. (Zajos éljenzés jobbfelől.) Szünet után Krasznay Ferenc nem annyira a költségvetésnek, mint inkább a kormánypolitikának realitásával foglalkozik. Magyarországnak nem lehet feladata, hogy egyszerűen létezzék, hanem feladata a közszabadságokat és a kultúrát uraló országok sorába állani. A másik igazság az, hogy Magyarország legyen demokratikus. Ezek egyikét sem teljesítette mint feladatot a 35 éves kormányzati rendszer, inkább nagyhatalmi politikát csinált. Barabás Béla: Hóbortot! Krasznay Ferenc: Az állami életnek legfontosabb területei ma el vannak vonva a nép akaratának igazi érvényesítése elöl. Ausztriával való szövetkezésünk egyike a legtermészetellenesebbeknek s ennek a szövetkezésnek szülötte a mai kormány és a rendszer. Mig más nemzetek nagy tusákban forrottak ki, mi taposó malomban jártunk. Egész világrendek változhatnak meg, megjelenhetnek a szociálpolitika nagy kérdései. Ausztriában mindez nem idéz elő változást, Ausztria ül, mint egy középkori lovag a maga vasöltönyében, ül és rozsdásodik akkor, amikor manapság mindenki kényelmes angol ruhában jár. Az állam a nemzet intelligenciájának legjavát lefoglalta a közhivatalok számára. Pedig a bürokrácia terjedése fordított viszonyban van a közszabadságok fejlődésével. A régi és az új rendszer között csak annyi különbség van, hogy a durvaságot a szép és sok szó kultusza váltotta föl; a mai kormány csak a közhelyek minisztériuma. A nemzeti állam kiépítésé- ről ábrándozzanak és állítsák talpra a tizenkétmilliós magyar munkást. Makkay Zsigmond: ügy valut ügy van! Széll Kálmán: Hiszen ezt én mondtam ! Krasznay Ferenc: A szegény ember ma semmi egyéb Magyarországon, mint kihágási objektum; több kihágást követhet el egy nap, mint ahány falat kenyeret megeszik. Kérdi a kormányt, hogy elkészítette-e az önálló vámtarifa szervezetét, s közzéteszi-e idejekorán, mint Németországban tették, hogy a közvélemény is hozzá* szólhasson ? Kidolgozta-e már a kormány az önálló magyar védvámszolgálati szabályzatot ? Szemesívé* nyékét olvas föl Enyedi Lukács egy röpiratából , és a kiváló közgazda az ország tönkremenetelét és gazdasági kihasználását okozati összefüggésbe hozta a kormány politikájával. Jellemző, hogy ez a férfi, ma is a kormányt támogatja. Sokan a kormánypártiarc közül, akik az önálló vámterület hangoztatásával nyerték meg választóik bizalmát, csak úgy elégítietik ki választóik jóhiszeműségét, ha csatlakoznak azokhoz, akik az önállóság elvét meg is akarják valósítani. Nem fogadja el a költségvetést. (Zajos éljenzés a baloldalon.) Zselénski Róbert gróf: Ausztria-Magyarország már jó ideje nem termel annyi gabonát, mint araenynyit fogyaszt, kiváltképpen 1894. óta és ennek következtében tetemes importra szorul. Ebből kifolyólag, ha vámközösségben megmaradunk, a magyar és osztrák kormányoktól fog függeni, hogy milyen sáron keljenek mezőgazdasági terményeink, különösen pedig milyen legyen gabonánk ára. Ha megmaradtunk a jelenlegi 1.50 koronás búza és rozs, 1.20 koronás zab, 0.50 koronás tengeri határ kedvezményes vámok mellett, amikor, ezentúl is a jelenlegi konjunktúrákat véve alapul, 4.50 koronával lesz olcsóbb a búzának, 3.50 koronával a rozsnak, 2.80 koronával a zabnak és 2.50 koronával a tengerinek az ára, mint ahogyan kelnek ezen cikkek azon nyugati szomszédainknál, akik mezőgazdasági terményeinket kellő vámvédelemben részesítik. Ha azonban olyan vámtételeket törvényesítünk, mint amilyenek el vannak fogadva nyugati szomszédainknál, akkor a gabonának az ára ép oly magas kell hogy legyen, mint aminő magasan áll említett szomszédainknál. Hogy newyorki 7,75 forintos búzaárak mellett nálunk a búza 8 vagy 10 forint 25 krajcár legyen, az tisztán attól fog függni, hogy milyen, tételeket fogunk beiktatni autonóm vámtarifánkba, hogy egyforma konjunktúrák mellett nálunk a rosss ára 7 forint, vagy 9 forint 25 krajcár legyen, a zab ára 5,60 vagy 7 forint, a tengeri ára 5 forint 25 krajcár vagy 6 forint 50 krajcár legyen, az is tisztán attól fog függni, hogy megmaradunk-e jelenlegi vámtételeink mellett, vagy elfogadjuk-e azokat, amelyeket beható tanulmányozás után az «Országos, magyar gazdasági egyesület» közzététetett azon munkában, amelyet közzétett leendő vám- és kereskedelmi szerződéseinkről. Amint mindenki tudja, a vámtételek hatását kijátszani képes elsősorban az őrlési kedvezmény, másodsorban a fedezetlen határidőüzleti játék, továbbá szabad raktárak és egyéb efféle kedvezmények. Azért küzdöttem egyre ezek ellen és tenni fogom ezt ezentúl is. (Helyeslés a középen és a néppárton.) Ha egyes vámok magasaknak bizonyulnak, szállítsuk le azokat nyiltan, de ne látszuk ki azokat azzal, hogy bizonyos egyéneknek, cégeknek a vámok kijátszásának a privilégiumját adjuk meg. (Helyeslés.) Ilyen természetű szabadalott volt az őrlési kedvezmény, amely addig, míg tök fényes volt és főképpen 1894. óta, mióta megszűntünk gabonafélékből export területet képezni, óriási károkat okozott a magyar mezőgazdaságinak. A valódi kereskedelemnek és a valódi iparnak semmi köze sincs a fedezetlen határidőüzleti játékhoz.Élénk helyeslés a középen és a baloldalion, annyira nincs köze hozzá, hogy folytonosanóvást emel a fedezetlen határidő üzleti játék ellen. 187£l-ben hozták be Németországban a három márkás búzavámokat. Józanul mindenki azt hihette, hogy a váámok törvényesítésének napjától fogva a búza ára Németországban három márkával emelkedni fog, miután Németország távolról sem termel annyi búzát, mint amennyit elfogyaszt és ennek következtében tetemes importra szorul. Az arbitrageurök, azaz azok a gabonakereskedők, akik nemcsak effektív búzával kereskednek, hanem akiknek fő célja papirosbúzával látni el a játszani vágyó nagyközönséget, nagyon sok papirosbuzát bocsátottak ki, amelyet a tőzsdék szolgálatában álló lapok által félrevezetett és a játék sikerében bízó nagyközönség mohón megvett. Mikor ütött azután az elszámolás órája, oly gyenge kezek tartottál. Németországban a papirosbúzát, hogy a búza ára aránylag olcsóbban kelt a vám behozatala után, mint ahogyan kelt volt a vám behozatala előtt. 1889-ben is ugyanez történt Németországban, mikor a vámokat 3 márkáról 5 márkára emelték. Természetesen azok a nemzetgazdák, akik vakok a tőzsdén folyó játék iránt, azt következtették ebből, hogy ime sokszor illuzórius a búza árának emelését vámokkal megkísérlem, mert a búzavámok csak részben hatnak. Igenis nem hatnak, hogyha egyidejűleg a vám behozatalával meg nem szüntetjük a többi zavarólag ható faktorokkal együtt a fedezetlen határidőüzleti játékot is. /ügy és Szombat, 2002. februr 11. •