Alkotmány, 1902. február (7. évfolyam, 28-51. szám)

1902-02-01 / 28. szám

ALKOTMÁNY. 28. szám. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, jan. 31. Zavartalan nyugalommal tanácskoztak ma tovább a költségvetésről. Négy beszédet mond­tak el, ket­tőt Benyovszky Sándor gróf és Krasz­nay Ferenc a szélsőbaloldalról és kettőt Pap József, valamint Zselenski Róbert gróf a jobb­oldalról. Pap József és Krasznay Ferenc úr szónokok voltak s különböző okokból nagy ér­deklődést keltettek. Pap Józsefnek a román nemzetiségi kérdésről való fejtegetései majd csak odahaza fognak hullámokat verni, de figyelem­mel hallgatták az aránytalan választókerületek­ről való panaszait is. Krasznaij Ferenc elmél­kedései egyrészt utakat törtek a vele haladók számára, de másrészt fárasztottak is, mert gyak­ran kerülőkön kalandozott a beszéd s mindig hajlandó volt, az újságot keresve, tájékozatlan­ságban magára hagyni a hallgatóságot. A szó­nokkal nem keveset nyert a parlament, de hasz­nát vehetni ugy látszik csak esztendők múlva fogja. Az ülést az agrárius Zselenski Róbert gróf be­széde fejezte be, kinek elvei még a főrendiház üléseiről ismeretesek. Ma is leginkább a fede­zetlen határidőüzlet ellen kelt ki és a nemzet­közi kereskedelmi tárgyalások előtt erősen kifej­tette a nemzeti követeléseket. A vitát csak hétfőn folytatják, holnap egyéb napirend lesz. A képviselőház ülése. Elnök : Apponyi Albert gróf. Jegyzők: Nyegre László, Illyés Bálint, Lázár Árpád. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kál­mán miniszterelnök, Lukács, Wlassics és Cseh mi­niszterek. Az ülés megnyitása után az elnök bemutatja a m. kir. Kúria átiratát, a vonatkozó ítélettel együtt, mely szerint a Zichy Jenő gróf képviselő választásá­nak érvényessége ezen beadott kérvényt a Kúria el­utasította. Lukács László pénzügyminiszter beterjeszt egy jelentést a Sopron város­házadómentessége tár­gyában. Kammerer Ernő előadó benyújtja a pénzügyi bizottság előterjesztését a miniszterelnök jelentése tárgyában, amely az állandó országház építésének ie jén és 1901 évi előhaladásáról szól. Következik a költségvetés általános tárgyalása. Benyovszky Sándor gróf: A költségvetés ugyan­abban a hibában szenved, mint az előző évek költ­ségvetései. Az előre nem látható kiadásokra semmi előirányzat nincsen. Ez pedig a költségvetés realitá­sát bizonyítaná. Ezután az ország közgazdasági ba­jairól beszél s azt hiszi, hogy nem oly sötétek a viszonyok, mint amineknek azt testik. S az ön­álló­ vámterület létrehozatala segítene a bajokon. Majd a munkáskérdéssel foglalkozik hosszasabban és orvosszereket ajánl, amelyekkel azt rendezni lehetne. Le kell szállítani a munkaidőt, rendszeresíteni kell az akkord­ munkát. A költségvetést nem fogadja el (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Pap József: Azért vállalt volt képviselői megbíza­tást, hogy román ajkú polgártársainknak innét a parlamentből hirdesse, hogy melyik az az irány, amelyet követniök kell, hogy boldogulhassanak. Min­denekelőtt szeretetre van szükség, hogy megérthessük egymást s különösen nem szabad felszínen tartani az 1848-iki félreértéseket. A nép akkor félreértésnek esett áldozatul, azt nem akarja elmondani, kik bujto­­gattak akkor. A román fajból kikerült intelligenciának egy része a magyar állammal szemben negatív állás­pontra helyezkedik és azokban a kerületekben, ahol a többségre kilátása volna, jelölteket fel nem állt; a román intelligenciának jelenté­keny része azonban és maga a román nép a vá­lasztói jogot gyakorolja. A passzivisták azt mondják, hogy a választókerületek nincsenek arányosítva. Eb­ben van is valami, mert tényleg olyan abnormitások fordulnak elő, amelyek egészen szembeszökők. Húsz kerület van, amely négyezeren felüli szavazóval bír; négy kerület ötezeren, négy hatezeren, kettő hétezeren, egy nyolcezeren, egy tízezeren felüli­vel és egy kerület — Budapest székesfőváros hetedik kerülete — tizenegyezeren felüli szavazóval bír. Azután itt van az az abnormitás, hogy a szoro­san vett Magyarországon tizenegy kerület van olyan, amely ezren aluli szavazóval bír; ezek közül a leg­kisebb a görgői, 582 szavazattal. Erdélyben ezzel szemben 38 olyan kerület van, amelynek szavazó­lét­száma ezren alul van. (Egy hang a szélsőbaloldalon : De nagyobb a cenzus! Mozgás. Elnök csenget.) És különösen vannak olyan kerületek, amelyeknek kis szavazó­létszáma nagyon szembeszökő. Ott van például Bereczk 151, Erzsébetváros 231, Szék 208, Abrudbánya 265 (Mozgás és zaj bal f elől. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.), Oláhfalu 268, Vízakna 337 és Szamosújvár 360 szavazattak Most állítsuk ezek­kel szembe Budapest VIII. kerületét 8169 szavazat­tal és a VII-ik kerületét 11.552 szavazattak Vannak aztán még egyéb abnormitások is a városi kerületek­ben. Brassó városának II. kerülete 932 szavazóval küld ide egy képviselőt. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Nagy-Szeben városa 1533 szavazóval küld két kép­viselőt, Marosvásárhelyt pedig 1102 a választók száma és szintén 2 képviselőt választ. Látjuk ez­zel szemben, hogy például Szeged városnak II. kerülete 4426 szavazóval egy képviselőt küld ide, avagy Hódmezővásárhely 4809 szavazóval szintén egy képviselőt választ. Fülöpszállás 4855 szavazóval egy kép­viselőt küld a parlamentbe. Panaszkodnak továbbá a passzivisták a választások tisztasága miatt is , de a panasz alaptalan. Nagyobb baj a románok csekély értelmi foka, mely a statisz­tika szerint az utolsó helyet foglalja el ezen ország­ban. Ennek azok az okai, akik iskolába nem küldik gyermekeiket, azért talán, mert magyarul fognának ott megtanulni. Hát baj-e az, hogyha ebben az or­szágban az állam nyelvét minden polgár egyaránt tudja? Íg­énk helyeslés­e jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.K­ifaraítás Béla: A románok közt kell ezt elmondani! Sz­éll Kálmán miniszterelnök: Elmondja ott is! (ügy van! Úgy van! jobbfelől. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Papp József: A választókerületemben is el fogom ezt mondani. Itt van a cél, az irány, amelyet a képviselőház elnöke megmutatott. Másképp ebben az országban nem is boldogulhat senki sem. A passzivisták azt képzelik, hogy úgy fogjuk egymást megérteni, hogyha egymással nem érintkezünk. Hiszen jöjjenek be a magyar közéletbe, mondják el sérelmeiket, panaszai­kat és akkor vagy kapacitása lesznek, vagy pedig meg fogja érteni az ország azt, hogy mit akarnak. Ez a helyes út és mód, nem pedig hamu alatt tar­tani a tüzet és várni a kedvező alkalmat, míg a láng kitörhet. (Helyeslés a jobboldalon.) A dákóromaniz­­musra nézve elő kell, hogy vegyük a történetet. Hogyha ezelőtt több mint ezer évvel a magyarság ide nem jön, itt hazát nem alapít és magát az északi és déli szlávok közé be nem ékeli, akkor a román népelem ma nem létezik a földön. Elég egy pillantást vetnünk a térképre, hogy lát­hassuk, hogy az északi és déli szlávok között nagy dákóromán állam soha meg nem alakulhat és ha megalakul, magát fenn nem tarthatja. Látjuk azt is, hogy a magyarság, a magyar nemzet mindig védő bástyáját képezte a dunavölgyi románságnak. Most már ebből az következik, hogy a magyar hazában lakó román fajnak nem lehet egyéb érdeke, csakis az, hogy Magyarországot erőssé és hatalmassá tegye; ezt parancsolja nekünk, eltekintve attól, hogy a ma­gyar nemzetnek elválaszthatatlan tagja a román, faji érdekünk is. (Általános helyeslés.) Azokkal a romá­nokkal szemben, akik ennek a nemzetnek hű fiai, akik a magyar nemzet elválaszthatat­lan tagjainak érzik magukat, szűnjön meg minden bizalmatlanság. (Helyeslés a jobboldalon.) Ápoljuk azt a magyar­­oláh típust, amely a magyar nemzettel mindig együtt sirt, szenvedett s akkor le fognak omlani a félreértés bástyái. A költségvetést elfogadja. (Zajos éljenzés jobbfelől.) Szünet után Krasznay Ferenc nem annyira a költségvetésnek, mint inkább a kormánypolitikának realitásával fog­lalkozik. Magyarországnak nem lehet feladata, hogy egyszerűen létezzék, hanem feladata a közszabadsá­gokat és a kultúrát uraló országok sorába állani. A másik igazság az, hogy Magyarország legyen demo­kratikus. Ezek egyikét sem teljesítette mint feladatot a 35 éves kormányzati rendszer, inkább nagyhatalmi politikát csinált. Barabás Béla: Hóbortot! Krasznay Ferenc: Az állami életnek legfontosabb területei ma el vannak vonva a nép akaratának igazi érvényesí­tése elöl. Ausztriával való szövetkezésünk egyike a legtermészetellenesebbeknek s ennek a szövetkezés­nek szülötte a mai kormány és a rendszer. Mig más nemzetek nagy tusákban forrottak ki, mi taposó malomban jártunk. Egész világrendek változhatnak meg, megjelenhetnek a szociálpolitika nagy kérdései. Ausztriában mindez nem idéz elő változást, Ausztria ül, mint egy középkori lovag a maga vasöltö­nyében, ül és rozsdásodik akkor, amikor ma­napság mindenki kényelmes angol ruhában jár. Az állam a nemzet intelligenciájának legjavát lefog­lalta a közhivatalok számára. Pedig a bürokrácia terjedése fordított viszonyban van a közszabadságok fejlődésével. A régi és az új rendszer között csak annyi különbség van, hogy a durvaságot a szép és sok szó kultusza váltotta föl; a mai kormány csak a közhelyek minisztériuma. A nemzeti állam kiépítésé-­­ ről ábrándozzanak és állítsák talpra a tizenkétmi­lliós magyar munkást. Makkay Zsigmond: ügy va­lut ügy van! Széll Kálmán: Hiszen ezt én mondta­­­m ! Krasznay Ferenc: A szegény ember ma semmi eg­yéb Magyarországon, mint kihágási objektum; több kihág­­ást követhet el eg­y nap, mint ahány falat kenyeret meges­zik. Kérdi a kormányt, hogy elkészítette-e az önálló v­ám­­tarifa szervezetét, s közzéteszi-e idejekorán, mint Né­­metországban tették, hogy a közvélemény is ho­zzá* szólhasson ? Kidolgozta-e már a kormány az ön­­álló magyar védvámszolgálati szabályzatot ? Szeme­sívé* nyékét olvas föl Enyedi Lukács egy röpiratából , és a kiváló közgazda az ország tönkremenetelét és gaz­dasági kihasználását okozati összefüggésbe hozt­­a a kormány politikájával. Jellemző, hogy ez a férfi, ma is a kormányt támogatja. Sokan a kormánypár­­tiarc közül, akik az önálló vámterület hangoztatás­ával nyerték meg választóik bizalmát, csak úgy elégíti­­etik ki választóik jóhiszeműségét, ha csatlakoznak azok­hoz, akik az önállóság elvét meg is akarják valósí­tani. Nem fogadja el a költségvetést. (Zajos éljenzés a baloldalon.) Zselénski Róbert gróf: Ausztria-Magyaror­szág már jó ideje nem termel annyi gabonát, mint araeny­­nyit fogyaszt, kiváltképpen 1894. óta és ennek kö­vetkeztében tetemes importra szorul. Ebből kifo­lyó­­lag, ha vámközösségben megmaradunk, a magya­r és osztrák kormányoktól fog függeni, hogy milyen sáron keljenek mezőgazdasági terményeink, különösen pe­dig milyen legyen gabonánk ára. Ha megmarad­tunk a jelenlegi 1.50 koronás búza és rozs, 1.20 kor­onás zab, 0.50 koronás tengeri határ kedvezményes vá­mok mellett, amikor, ezentúl is a jelenlegi konjunktú­rákat véve alapul, 4.50 koronával lesz olcsóbb a búzának, 3.50 koronával a rozsnak, 2.80 koro­nával a zabnak és 2.50 koronával a tengerinek az ára, mint ahogyan kelnek ezen cikkek azon nyugati szomszédainknál, akik mezőgazdasági ter­ményeinket kellő vámvédelemben részesítik. Ha azon­ban olyan vámtételeket törvényesítünk, mint a­milye­­nek el vannak fogadva nyugati szomszédainknál, akkor a gabonának az ára ép oly magas kell hogy legyen, mint aminő magasan áll említett szom­­szé­­dainknál. Hogy newyorki 7,75 forintos búzaárak mellett nálunk a búza 8 vagy 10 forint 25 krajcár legyen, az tisztán attól fog függni, hogy milyen, téte­leket fogunk beiktatni autonóm vámtarifánkba, hogy egyforma konjunktúrák mellett nálunk a rosss ára 7 forint, vagy 9 forint 25 krajcár legyen, a zab ára 5,60 vagy 7 forint, a tengeri ára 5 forint 25 krajcár vagy 6 forint 50 krajcár legyen, az is tisztán attól fog függni, hogy megmaradunk-e jelenlegi vám­tételeink mellett, vagy elfogadjuk-e azokat, ame­lyeket beható tanulmányozás után az «Országos, magyar gazdasági egyesület» közzététetett azon mun­kában, amelyet közzétett leendő vám- és kereske­delmi szerződéseinkről. Amint mindenki tudja, a vámtételek hatását kijátszani képes első­sorban az őrlési kedvezmény, másodsorban a fedezetlen határ­időüzleti játék, továbbá szabad raktárak és egyéb efféle kedvezmények. Azért küzdöttem egyre ezek ellen és tenni fogom ezt ezentúl is. (Helyeslés a középen és a néppárton.) Ha egyes vámok maga­saknak bizonyulnak, szállítsuk le azokat nyiltan, de­ ne látszuk ki azokat azzal, hogy bizonyos egyének­­nek, cégeknek a vámok kijátszásának a privilégium­­ját adjuk meg. (Helyeslés.) Ilyen természetű szabadalo­tt volt az őrlési kedvezmény, amely addig, míg tök­ fé­nyes volt és főképpen 1894. óta, mióta meg­szűntünk gabonafélékből export területet képezni, óriási károkat okozott a magyar mezőgazdaságinak. A valódi kereskedelemnek és a valódi iparnak se­mm­i köze sincs a fedezetlen határidőüzleti játékhoz.­­Élénk helyeslés a középen és a baloldalion,­ annyira nincs köze hozzá, hogy folytonosan­­óvást emel a fedezetlen határidő üzleti játék ellen. 187£l-ben hozták be Németországban a három márkás b­úza­­vámokat. Józanul mindenki azt hihette, hogy a váámok törvényesítésének napjától fogva a búza ára Német­országban három márkával emelkedni fog, miután Németország távolról sem termel annyi búzát, mint amennyit elfogyaszt és ennek következtében tetemes importra szorul. Az arbitrageurök, azaz azok a gabonakereskedők, akik nemcsak effektív­ búzával kereskednek, hanem akiknek fő célja papirosbúzával látni el a játszani vágyó nagyközönséget, nagyon sok papirosbuzát bocsátottak ki, amelyet a tőzsdék szol­gálatában álló lapok által félrevezetett és a játék sikerében bízó nagyközönség mohón megvett. Mikor ütött azután az elszámolás órája, oly gyenge kezek tartottál. Németországban a papirosbúzát, hogy a búza ára aránylag olcsóbban kelt a vám behozatala után, mint ahogyan kelt volt a vám behozatala előtt. 1889-ben is ugyanez történt Németországban, mikor a vámokat 3 márkáról 5 márkára emelték. Természe­­tesen azok a nemzetgazdák, akik vakok a tőzsdén folyó játék iránt, azt következtették ebből, hogy ime sokszor illuzórius a búza árának emelését vámokkal megkísér­lem, mert a búzavámok csak részben hatnak. Igenis nem hatnak, hogyha egyidejűleg a vám behozatalával meg nem szüntetjük a többi zavarólag ható faktorokkal együtt a fedezetlen határidőüzleti játékot is. /ügy és Szombat, 2002. februr 11. •

Next