Alkotmány, 1903. január (8. évfolyam, 1-27. szám)
1903-01-01 / 1. szám
ALKOTMÁNY. 1. szám. Csütörtök, 1903. január 1. része fogyott el és a házigazda csak az intelligens úri vendégeket kínálta meg, akik különben is már hazulról azzal a szándékkal indultak el, hogy Telekire szavaznak. Az eset azért érdekes, mert a törvényszék ítélete határozottan dezavuálja a Kúria ítéletét. Megvan a kiegyezés. Budapest, dec. 31. A késő esti órákban érkezett a hír, hogy sikerült kivezető utat találni a kiegyezés labyrinthusából. Az esti királyi kihallgatás után Koerber miniszterelnök és Böhm-Bawerk pénzügyminiszter megjelentek a Sacher-szállóban, ahol Széll Kálmán miniszterelnöknél Széchényi Gyula gróf miniszter is jelen volt. Félórai tanácskozás után Széll a következő közlemény kiadására adott felhatalmazást: Ismételt tanácskozások után sikerült kivezető utat találni, amely a két kormánynak a kiegyezési kérdésben való megegyezésére nézve még fennállott akadályokat megszüntette. Széll utolsó útja tehát mégis valamelyes eredménynyel végződött. A doktorok nem hiába virrasztottak az agonizáló beteg felett. A sorsa jobbra fordult. A félhivatalosok nem hiába bíztak a döntés megtörténésében. Széli újabb halasztását, azt, hogy nem indult el a délutáni vonattal, hanem csak este 10 órakor kel útra, arra magyarázták, hogy Széli a maga helyén akar kitartani az utolsó pillanatig. Megadja a végső alkalmat az osztrákoknak, hogy válaszszanak sorsuk fölött. Az osztrák minisztereket Koerber tényleg sürgősen minisztertanácsba hívta össze, kétségkívül azért, hogy az osztrák miniszterelnök megbeszélje minisztertársaival a tárgyalások eredménytelen lefolyását. Széll meg akarta várni a minisztertanács döntését, nem hoz-e fordulópontot a válságos helyzetben. Ő Felségétől pedig este 6 órakor újra kihallgatást kért. Mindebből azt sejtették, hogy Széli nem távozik el Bécsből a válság tisztázása nélkül, történjék az bármelyik irányban is. A «Magyarország» is férfias és határozott állásfoglalást remél Szélitől s remélte, hogy a Széli által adott utolsó órák s percek történelmi nevezetességű órák lesznek Ausztria-Magyarország történetében. A «Magyarország» természetesen azt gondolta, hogy Széli megegyezés nélkül jö haza és hogy Magyarország gazdasági fölszabadulását, önállóságát fogja jelenteni az 1903. A legutolsó bécsi hit azonban a «Magyarország» e sóvár reményét eloszlatta. A vámközösséget és a kiegyezést hozta meg az 1903, az uj esztendő. Hogy ez az újévi ajándék valóban kedves lesz a nemzetnek, azt majd csak akkor tudjuk meg, ha a fátyol lehull a kiegyezés titkáról. Még mindig igaz annak a szellemes bécsi nőnek az ajándéka, ki figyelemmel kísérvén a kiegyezési tárgyalásokat, Szélinek újévre fekete bőrből készült tárcát ajándékozott, amelynek külső oldalán a jobb sarkát egy aranyból készült kérdőjel díszíti, oldalán a következő fölirással: «Nichts Gewisses weiss man nicht.» (Semmi bizonyosat sem lehet tudni.) Valóban nem lehet tudni, olyan kiegyezést hoz-e Széll újévi ajándékul a nemzetnek, melyben az ország érdekei meg vannak védve. Az ajándék kérdőjele most már erre vonatkozik. S ez a mi érdekeinket tekintve még fontosabb kérdés annál is, vájjon külön vagy közös vámterület alapján kezdtük volna-e meg az új esztendőt ? Látatlanban nem ítélünk.Nem akarunk most be-szélni arról sem, várjon a kiegyezést, melyet Koerber és minisztertársai elfogadtak, megfogja-e szavazni a munkaképtelen Reichsrath. Egyelőre megelégszünk az örvendetesen hírül adott tudósítással s a jó kiegyezés reményével s örülünk, hogy a válságot méhekben rejtő felhőktől megtisztult a láthatár s megkönnyebbült lélekkel léphetünk be az új esztendőbe. Magukról a tárgyalásokról a következő jelentéseket kaptuk: Bécsi hírek. A Magyar Távirati Iroda jelenti Bécsből: Széll Kálmán miniszterelnök tegnap este 9 órakor, amikor az orosz külügyminiszter tiszteletére adott díszebédről visszatért szállására, a Sacher-szállóban Körber osztrák miniszterelnök látogatását fogadta. A két államférfi beszélgetése egy óránál tovább tartott és értesülésünk szerint az általános helyzet körül forgott. Ma reggel 9 órakor Széll Kálmán miniszterelnök külön kihallgatáson volt ő Felségénél. A helyzet tisztázását a legközelebbi órákban várják, annál is inkább, mert Széll Kálmán miniszterelnök már délután 6 órakor szándékozik visszautazni Budapestre. A miniszterelnök délben 1 órakor jelen lesz azon az ebéden is, amelyet Goluchowski gróf közös külügyminiszter ad Lambsdorff gróf orosz külügyminiszter tiszteletére. Értesülésünk szerint az a beszéd, amelylyel Széll Kálmán miniszterterelnök a szabadelvű párt szónokának üdvözlő beszédére válaszolni fog, rövid lesz és csak általános vonásokban fog nyilatkozni a tárgyalásokról és az azok nyomán támadt helyzetről. Ma délután fél 3-kor Koerber miniszterelnök újból a Sacherbe ment, hogy Széll Kálmánnal a tegnap este megkezdett tárgyalásokat folytassa. Délután 4 órakor osztrák minisztertanács lesz, amely mással természetesen nem foglalkozhatik, mint azon kérdés feletti döntéssel, hogy az osztrák kormány elfogadhatja-e a magyar kormány álláspontját a kiegyezési kérdésben. Abban az esetben, ha az osztrák minisztertanács elfogadja a magyar kormány álláspontját és lemond az erőszakosan előidézett osztrák követelések érvényesítéséről, alapos remény van a kiegyezés megkötésére. Azok az osztrák reménykedések azonban, amelyek akként vélik a kiegyezési kérdés megoldását, hogy a magyar kormány is engedjen eddigi álláspontjából, semmi körülmények között nem teljesedhetnek. Széll Kálmán miniszterelnök esti 6 órakor újból kihallgatásra megy a királyhoz. A mai napon át is valamennyi faktor részéről lankadatlan buzgalommal folynak a fáradozások, hogy a két kormány közt a kiegyezés kérdéseiben a megegyezés létrejöjjön. Ma esti 6 órakor Ő Felsége elnöklete alatt a Burgban ismét miniszteri tanácskozás volt, melyben magyar részről Széll Kálmán miniszterelnök, osztrák részről Koerber Ernő miniszterelnök vettek részt A tanácskozás közel háromnegyed órát vett igénybe. Este 11 órakor. A kiegyezés megvan. Széll Kálmán miniszterelnök, akit ma délután Koerber dr. osztrák miniszterelnökkel együtt ő Felsége kihallgatáson fogadott, ezután többrendbeli tanácskozásban vett részt. Végül Koerber dr. osztrák miniszterelnök és Böhm-Bawerk lovag osztrák pénzügyminiszter megjelentek a Sacher-szállóban, ahol Széll Kálmán miniszterelnöknél Széchényi Gyula gróf, király személye körüli miniszter is jelen volt. Félórai tanácskozás után esti fél 10 órakor az urak eltávoztak és ekkor Széll Kálmán miniszterelnöktől a következő közlemény kiadására nyertünk felhatalmazást. Ma ismételt tanácskozások után sikerült kivezető utat találni, amely a két kormánynak a kiegyezési kérdésben való megegyezésére nézve még fennállott akadályokat megszüntesse. Széll Kálmán miniszterelnök, aki éjjeli 10 órakor elutazott Bécsből, holnap újévi beszédében is meg fog emlékezni a mai örvendetes eredményről. Más forrásból. A kiegyezés problémájának várva-várt megoldása végre sikerült. Az osztrák és a magyar kormány közt folyt hosszadalmas tárgyalások befejezésre jutottak. A kiegyezés létrejött és a késő esti órákban a vám- és kereskedelmi politikai viszonyok minden pontjára kiterjedő megegyezést értek el. A király elnöklete alatt megtartott tanácskozás befejeztével Széll Kálmán miniszterelnök egy órányi látogatást tett Böhm-Bawerk lovag osztrák pénzügyminiszternél. Esti háromnegyed 9 órakor megjelent a Sacher-szállóban Széchenyi Gyula gróf, ő Felsége személye körüli miniszter, majd Böhm-Bawerk osztrák pénzügyminiszter, Spitzmüller osztályfőnök társaságában.A kormányférfiak Széll Kálmán miniszterelnökkel haladéktalanul tanácskozásra ültek össze. Valamivel később megérkezett Koerber Ernő dr. osztrák miniszterelnök is és a tanácskozást az ő részvételével folytatták. A kormányférfiak tanácskozása mintegy háromnegyed órát vett igénybe és a minisztereknek ez a tanácskozása eredményes volt, amennyiben az egyezség akadályait elhárítani sikerült. Budapesten és Bécsben a kiegyezési tárgyalások befejeztével a következő hivatalos kommünikét adták ki: Ismételve folyt tanácskozások után ma sikerült a kivezető utat megtalálni, amelylyel az egyezség útjából a még fennálló akadályokat elhárították. Széll Kálmán miniszterelnök ma este 11 órakor visszautazott Budapestre. Széll Kálmán miniszterelnök ma délután 5 órakor a külügyi hivatalban 1 órányi látogatást tett Goluchowski Agenor gróf közös külügyminiszternél. Az autonóm vámtarifa. A 48-as ellenzéknek tartott, de a Széll-korkormánynyal mégis rokonszenvező estilap írja: E hó elején Széll Kálmán miniszterelnök magához kérette Varga Gyula miniszteri tanácsost, az országos statisztikai hivatal főnökét, aki a miniszterelnökkel folytatott tanácskozás után hosszasabban értekezett Láng Lajos kereskedelmi miniszterrel. A kihallgatások után a statisztikai hivatalban lázas munka kezdődött. Három héten át csakis felesküdött hivatalnokok (mert tudvalevőleg a statisztikai hivatalban 110 dijnok van alkalmazva) éjjel-nappal felváltva dolgoztak és elkészítették mindazon adatokat és azokat csoportosan összeállították, melyek a magyar autonóm vámtarifához szükségesek. Amint egy csoportosítással elkészültek, Varga miniszteri tanácsos azt személyesen átadta Láng miniszternek. A munka tegnap fejeződött teljesen be, miről difzkrozott sürgönyben értesítették még tegnap Széll miniszterelnököt Bécsben. Láng miniszter külön jutalom gyanánt e munkálatért Varga miniszteri tanácsosnak 1000 koronát, a hivatalnokoknak pedig rangfokozat szerint 180 és 120 korona jutalmat utalványozott ki. Fides penes autorem. A Neue Freie Presse mai száma konstatálja, hogy a kiegyezési mű egyik leglényegesebb része, a közös vámtarifa dolgában hosszú havi tanácskozások után teljes megegyezés jött létre a két kormány között s a kiegyezéssel összefüggő adókérdések is már a nyár folyamán elintéztettek. Csak az olasz borvám dolgában állanak még fenn eltérések, amenynyiben az osztrák kormány nagyobb engedékenységre hajlandó Olaszország irányában, mint az agrárius vizekben evező magyar kormány. Nagy a nézeteltérés a tiroli gabonavám dolgában, mondja a N. Fr. Pr., de erre mi azt jegyezzük meg, hogy a tiroli gabonavám ügyének rendezése Ausztriának legbelsőbb belügye. Már nem lényegesen függ össze a kiegyezéssel, de mégis komoly differenciákra adott okot a két kormány között a készpénzfizetések megkezdésének kérdése, amennyiben 1903. február végével az állami pénzjegyek kényszerfolyama