Állam és Igazgatás, 1967. július-december (17. évfolyam, 7-12. szám)

1967-07-01 / 7. szám

1967. JÚLIUS Állam ÉS IGAZGATÁS A háztáji földre való jogosultság DR. MOLNÁR IMRE I. Az 1959. évi 7. számú tvr (Tvr) 27. §-a szerint háztáji földhasználatra minden termelőszövetkezeti tag a vele közös háztartásban élő családtagjaival együtt jogosult. E rendelkezésnek két olyan alapvető fogyatékossága van, amely eddig is problémákat okozott, az új gazdasági mechanizmusban létre­jövő viszonyoknak pedig a háztáji földnek ez a rendszere még kevésbé fe­lel meg. 1. Hatályos termelőszövetkezeti jogunk a togegyenlőség elvét az adott helyzetben formálisan értelmezve minden termelőszövetkezeti tagnak háztáji földhasználatot biztosít. Köztudomású azonban, hogy miután a mezőgazdaság szocialista átszervezése kampányszerűen ment végbe, sokan írták alá a belé­pési nyilatkozatot olyanok, akik azóta sem váltak tényleges tagokká, mert vagy máshol vállaltak munkát (egy részük el is költözött a faluból), vagy csak alkalomszerűen vesz részt a termelőszövetkezeti közös munkában. A be­lépettek közül ma is tagnak kell tekinteni mindazokat, akiknek tagsági viszonyát az erre előírt eljárás keretében (kilépés, kizárás) meg nem szün­tették. Viszont a kilépéshez való hozzájárulást a termelőszövetkezetek általá­ban akkor is megtagadták, ha a „tag” nem dolgozott és remény sem volt a munkavégzésre, de a tömeges kizárást sem alkalmazták. A tagsági viszony fenntartásához ugyanis nyomós érdekek fűződtek: egyfelől az átszervezés utáni időben tartani kellett a „status quot”, mert a tagsági viszony nagyobb arányú megszüntetése — az adott viszonyok miatt — tömeges kilépéseket eredményezett volna; másfelől a kilépés és kizárás esetén a bevitt földet ki kellett volna adni, ez pedig a nagyüzemi gazdálkodás alapjait ingathatta volna meg. 569 A MINISZTERTANÁCS TANÁCS SZERVEK OSZTÁLYÁNAK ELMÉLETI FOLYÓIRATA

Next