Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
DR. EWA KOZLOWSKA kétségtelenül a tanácsok önállósága fejeződik ki, a gyakorlatban azonban e szervek működése bizonyos illetékességi problémákat is okoz.20 A bizottságok másik jellemvonása szak- és társadalmi összetételük, mivel tagjaik egyrészt tanácsi apparátusi dolgozók, másrészt pedig apparátuson kívüli személyek, például szakszervezeti, szövetkezeti, ifjúsági szervezeti, nőszövetségi küldöttek. A tárgyalt bizottságok a tanácsi szervek rendszerébe vannak beépítve és tisztán államigazgatási tevékenységet fejtenek ki, segítséget nyújtva a magasabb szintű tanácsi végrehajtó bizottságokban levő szerveknek (függőleges alárendeltség). A kommunális és lakásgazdálkodási létesítmények és ügyek igazgatásával megbízott szervezeti egységek ezen politikai áttekintésének befejezéseként helyet kell még szentelnünk a családi házak és kis lakóházakban levő helyiségek, valamint a fizikai és jogi személyek tulajdonában levő, több család lakásául szolgáló (társadalmi gazdasági egységet nem képező) házak igazgatási formáinak. Amíg az 1959. évi lakásjog 73. cikkében említett végrehajtási utasítás kiadásra nem kerül, addig az ingatlanok magántulajdonosainak a kommunális gazdálkodási miniszter 1955. május 2-i 28. számú körlevelében meghatározott kényszertársulási tevékenységéről szóló eddigi alapelvek a kötelezők. Ezeket a társulásokat abból a célból hozták létre, hogy felügyeletet gyakoroljanak a fizikai, illetve jogi személyek tulajdonát képező épületek karbantartása felett és ezekkel a személyekkel e lakóépületek helyes használatával kapcsolatban együttműködjenek. A társulások együttműködnek a tanácsi végrehajtó bizottsággal a társulás tevékenységi körével kapcsolatos ügyekben, valamint a tömbbizottságokkal, továbbítják a társulás tagjaihoz a hatóságok instrukcióit és utasításait, részt vesznek az építő-javító vállalatok által végzett javításokkal kapcsolatos tevékenységben és a munkákat átvevő bizottságokban, házkezelési szolgáltatási irodákat létesítenek, a tagoknak tanácsokat és útbaigazításokat adnak az ingatlanok igazgatásával és üzemeltetésével kapcsolatos ügyekben. Az ingatlantulajdonosok kényszertársulásait két társulási típussal lehetne felváltani: 1. a családi házak és kis lakóházak lakástulajdonosait egyesítő társulásokkal mint települési társulásokkal, és 2. a többlakásos házak tulajdonosait (vagyis társadalmasított gazdasági egységet nem képező fizikai és jogi személyeket) egyesítő társulásokkal. A lakóház igazgatás megfelelő működése nemcsak az igazgatás jóakaratán és munkáján múlik, hanem a lakók magatartásán és társadalmi beállítottságán is. A lakók és a házkezelő jó együttműködésének, továbbá a lakóknak a házak használatába és igazgatásába való nagyobb beleszólása biztosítására Lengyelországban tömb- és települési bizottságokat hoztak létre. Ezek a tömb és a település lakóinak állandó képviseletei, amelyek a tanács által jóváhagyott mintainstrukció alapelvei szellemében működnek. E bizottságok azonban még mindig nem jelentenek elegendő kapcsolatot a lakókkal és hatásuk a gyakorlatban az ingatlanok igazgatására nem túl nagy. Az utóbbi években új lakóönkormányzati formák, mint társadalmi lakóönkormányzati formák bevezetésének koncepciója lépett előtérbe. Az 1963— 20 E problémával kapcsolatos kutatások eredményei E. Kozlowska ,,A kommunális gazdálkodás szervezeti egységeinek jogi helyzete” című munkában kerültek közlésre, Katowice, 1964. 608