Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
578 DR. MOLNÁR ISTVÁN kelkezése szerint — a korábbi lajstromos választás helyett — az országgyűlési képviselőket is egyéni választókerületekben kell megválasztani, úgy, ahogyan hazánkban a tanácstagok választása már 1954 óta történt. Az egyéni választókerületi rendszer általánossá tételét az időközben végbement társadalmi változások, a szocializmus gazdasági, politikai és ideológiai bázisainak megszilárdulása tette lehetővé. Emellett indokolta ezt az intézkedést az állami képviseleti szervek és a lakosság kapcsolatainak további javítása, elmélyítése is. Ilyen politikai megfontolásokból kiindulva szüntette meg a megyei lajstromokat az 1966. évi III. törvény és vezette be az egyéni választókerületi rendszert az országgyűlési képviselők választásánál is. A lajstromos rendszer, amely történelmileg tekintve hazánkban egyébként is a koalíciós idők és a többpártrendszer öröksége volt, társadalmi fejlődésünk következtében túlhaladottá vált. Mint ismeretes, az 1967. évi országgyűlési és tanácsválasztásokat már az új, egységes választójogi törvény alapján bonyolítottuk le. Az egyéni választókerületi rendszer bevezetése az országgyűlési választásoknál is pozitív tapasztalatokat hozott. Többek között ennek is az eredménye, hogy az utóbbi években megélénkült az országgyűlés tevékenysége, a képviselők aktívabban vesznek részt a plénum munkájában, többet foglalkoznak választókerületük problémáival, és erősödött a lakossággal való kapcsolatuk is. Az alapvetően pozitív tendencia mellett azonban néhány negatív jelenség is kíséri a fejlődést, mint például az, hogy időnként a képviselők tevékenységét túlzott mértékben befolyásolják a helyi, területi érdekek. Ezt egyesek az egyéni választókerületi rendszer hibájaként róják fel, s annak helyességét, létjogosultságát is kétségbe vonják. Valójában azonban a választókerületek érdekeinek képviselete választási rendszerünk szükségszerű velejárója, képviseleti rendszerünk egyik lényeges eleme. Ezért azt nem visszafejleszteni, hanem — a helyes arányok kialakítása és folyamatos biztosítása mellett — annak kibontakozását segíteni indokolt. Az utóbbi években — az államélet, a szocialista demokrácia fejlesztésére irányuló, komplex előkészítő munkálatok keretében — ismét napirendre került választási rendszerünk továbbfejlesztésének kérdése. Napjaink társadalmi viszonyai és a választási rendszer tudományos igényű kritikai elemzése, valamint az 1967. évi választások tapasztalatainak értékelése azzal a következtetéssel zárult, hogy választási rendszerünk alapelvei továbbra is megfelelnek jelenlegi társadalmi, politikai viszonyainknak, s ezért nincs szükség alapvető módosításra. Célszerű ezért változatlanul érvényben hagyni választási rendszerünk helyes alapelveit: az általános, egyenlő és közvetlen választás elvét, a szavazás titkosságát és az egyéni választókerületi rendszert, valamint a választások népfront-jellegét. Az elemző vizsgálat ugyanakkor azt is feltárta, hogy — az említett alapelvek fenntartása mellett — néhány vonatkozásban indokolt és lehetséges választási rendszerünk továbbfejlesztése, választójogi törvényünk módosítása. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Minisztertanács 1970. április 16-i együttes ülésén megvitatta és elfogadta a választási rendszer továbbfejlesztéséről szóló előterjesztést. A tervezett továbbfejlesztés fontos politikai célok elérését segíti. Ezek a következők: — a választások demokratikus vonásainak erősítése.