Állam és Igazgatás, 1984. július-december (34. évfolyam, 7-12. szám)
1984-07-01 / 7. szám
1984. JÚLIUS ÁLLAM ÉS IGAZGATÁS FERENCZI JÓZSEF Önfinanszírozás vagy rendelkezés? 1. A tanácsi irányítás, ezen belül elsősorban a tanácsi gazdaság tervezésének, pénzügyi szabályozóinak napirenden levő továbbfejlesztésekor felélénkült viták indokolják a kérdésnek a címben jelzett sarkított feltevését. Megválaszolásához azonban — rövid kitérőt téve — utalni szükséges a tanácsi gazdaság több mint egy évtizedes fejlődésére, a tanácsokról alkotott 1971. évi I. törvény alapján folytatott gazdálkodás fontosabb eredményeire, főbb tapasztalataira. A törvény kimondta: a tanácsok anyagi eszközeikkel önállóan gazdálkodnak, pénzalapjainak bevételi forrásait, a belőlük való részesedés mértékét és az állami támogatás összegét középtávú tervidőszakra a költségvetési törvény állapítja meg. A törvény a lényeget illetően egyidejűleg fejezi ki a helyi önkormányzati szervek gazdasági önállóságának és a központi költségvetés egyensúlya védelmének kettős igényét. Feltehető a kérdés: az elmúlt több mint évtizedes időszakra az önállóság, vagy a meghatározottság volt-e jellemzőbb? A válasz összetett. A törvény új lehetőséget jelentett a tanácsi gazdálkodás feltételeiben. A helyi népképviseleti szervek gazdasági önállóságának deklarálása jelentős lépés volt a helyi ügyekben való önrendelkezés irányába, s egyik meghatározó feltételét jelentette az önkormányzati jelleg kibontakoztatásának. A tanácstörvény — az önállóság jogi kereteinek megteremtésével — majd a terv és a pénzügyi törvény megalkotása hozzájárult a tanácsok gazdasági tevékenységének bővítéséhez, a tanácsi gazdaság hatókörének szélesítéséhez. E törvények nyomán a gazdaságirányítás reformjával új lendületet vett népgazdasági fejlődéshez kapcsolódva a tanácsi gazdaság egésze a korábbinál gyorsabban, néhány kiemelt ágazatban pedig látványosan fejlődött. Az eredmények három területen kézzelfoghatóak: a tanácsok gazdálkodási feltételeinek jelentős javulásában, a fontosabb lakossági ellátóterületek gyorsuló fejlődésében, a tanácsi gazdaság hatókörének bővülésében. Ezeket összefoglalóan a következők jellemzik: A tanácsi gazdaság fejlesztésének, működtetésének anyagi alapjait szolgáló eszköztömeg rendszeresen és számottevően nőtt. 1971. és 1980. között összesen 577 A MINISZTERTANÁCS TANÁCSI HIVATALÁNAK ELMÉLETI ÉS SZAKMAI FOLYÓIRATA