Magyar Közigazgatás, 1996 (46. évfolyam, 1-12. szám)

1996-07-01 / 7. szám

CIKKÜK, TANULMÁNYOK shhez nem fűződnek lokális érdekek, akkor a hozzá kapcsolódó piaci viszonyok sem fognak érvényesülni. A civil szervezetek bevonása, ill. a mellérendeltségen alapuló, szerződéses viszonyok szélesebb körben tör­ténő elterjesztése számos előnnyel járhat a fejlesztés során (IVANCSICS 1993), így a döntéselőkészítés­nek széleskörű társadalmi véleményalkotáson és tu­dományos megalapozottságon kell nyugodnia. A fővárosi tervek: Az általunk első kategóriába sorolt kerületekhez hasonlóan a turizmus fejlesztését a Fővárosi Önkor­mányzatnál is két szintben valósítják meg. Létezik a koncepcionális, a rövid és hosszú távú gyakorlatori­entált megvalósítási munkaterv. E mellett az érvény­ben levő általános rendezési tervben (ÁRT) is tetten­­érhetők az idegenforgalom stratégiai elemei, de a most készülő ÁRT elfogadott programjában (LISZ­­KAY-KISS 1994) már külön fejezet foglalkozik a turizmus és a szabadidős tevékenység területi kérdé­seivel. A Fővárosi Önkormányzat Közgyűlése 1995. májusában fogadta el Budapest turizmusának fejlesz­tési koncepcióját, amelyet zártkörű pályázat eredmé­nyeként a 99,9 Idegenforgalmi és Befektetési Kft, valamint a Professzor Könyvszakértő Gazdasági Ta­nácsadó és Szolgáltató Kft készített el (1995). A kon­cepció alapvető célkitűzésként „az állami és önkor­mányzati deviza- és adóbevételek növelését, a vállal­kozói tevékenység elősegítését, új munkahelyek te­remtését, Budapest nemzetközi versenyképességének helyreállítását” jelöli meg. A kitűzött cél elérése ér­dekében többek közt javasolja a Fővárosi Turisztikai Hivatal felállítását, amelynek feladata a főváros tu­risztikával kapcsolatos tevékenységének a közérdek és a várospolitika egyéb elemeivel való összehangolá­sa. Továbbá a hazai és külföldi vendégek informáci­ókkal való ellátása és a főváros történelmi, kulturális értékeinek bemutatását elősegítő programok és kiad­ványok készítése és terjesztése. A felállítandó hivatal működtetné a turisztikai információs irodákat, a tou­­rinformokat. Tanulmányunk készítésekor a Fővárosi Turisztikai Hivatal a turizmuspolitika célkitűzéseiből adódó feladatok végrehajtására szerveződött - még csak jogilag létező - nonprofit szervezet, amely mű­ködtetéséhez a fővárosi idegenforgalmi bevételek 20%-ra számíthat. Az említett tourinform irodák azonban 1993 májusától már működnek a Nyugati Pályaudvarnál és az M7-es autópálya Budaörsi ben­­zinkútjánál. A tervek szerint az információs irodák számának és profiljuk bővítésével kell az első lépése­ket megtenni a valóban turistabarát városkoncepció érvényesítéséhez. Mivel a ÁRT programja a fővárost a karakterük­ben, a város életében betöltött szerepük és működé­sük alapján 5 jól elkülöníthető zónára (belső, átme­neti, elővárosi, hegyvidéki, duna menti) osztja (4. áb­ra), így az idegenforgalmi-szabadidős fejlesztések is ebben a keretben kerültek megfogalmazásra. Általá­nos célként az idegenforgalom által preferált térségek kiterjesztését, ill a meglévők minőségi szintjének emelését tekinti. Ezen belül kiemelt területként ne­vezi meg a város történeti magját jelentő térséget mind a városkép, mind a műemlékek, közterületek és az intézményhálózat kiépítése szempontjából. A belső zónában elsősorban a minőségi fejlesztés a cél, amelyet az eddig üresen maradt, de beépíthető­nek ítélt területek és a foghíjak beépítésének, vala­mint a belső területi rehabilitáció módszerével kíván­nak elérni. A foghíjbeépítésekkel az elsődleges szál­­lodahálózat-fejlesztési célon túl a városképi hiányos­ságok pótlásának, valamint a térség vitalizációjának elősegítését tervezik. A rehabilitációs jellegű beavat­kozások során a városi élet színterén nagyobb gondot kell fordítani a közterületek kialakítására, ápolására. Az új beépítéseknél közhasznú területeket, telken belüli passzázsokat kell létrehozni. Az átmeneti zónát a mennyiségi fejlesztés térségének tekintik, amelyet alkalmassá kell tenni arra, hogy az idegenforgalom cél és háttérterületét további kínálattal bővítse. Bu­dapest idegenforgalmi szuprastruktúrájában jelentke­ző kapacitáshiány felszámolása, elsősorban a szállás­­férőhelyek számának bővítésével és a kapcsolódó in­tézményi hálózat e zónában történő fejlesztésével kí­vánatos. Mivel az átmeneti zónában nem a hagyomá­nyőrző beépítés a meghatározó, így az új beépítés is kötetlenebb lehet, amelyből következően a mennyisé­gi mutatók is szabadabbak, vagyis a nagyobb tömegű, nagy forgalmat vonzó idegenforgalmi létesítmények kialakítása révén a mennyiségi hiányok kielégítése éppen ebben a zónában lehetséges. Az elővárosi zóna az idegenforgalom megfelelő fogadóképességének ki­alakításával a város határában elsősorban a tranzittu­rizmus színteréül szolgálna. A „városkapuk” építésze­ti és városrendező elemként való kialakítása révén a tranzit- és bevásárló turizmusban résztvevők nem ter­helik fölöslegesen a város belső területeit. A hegyvi­déki zóna természeti adottságait a környezet túlterhe­lése nélkül kell az idegenforgalom és a szabadidő eltöltés szolgálatába állítani. Elsősorban a kiránduló, az üdülő és gyógyturizmus fejlesztése lehetséges eb­ben a zónában. A szállásférőhelyek kialakításánál az üdülőturizmus igényeit kielégítő, hosszabb tartózko­dásra alkalmas kiegészítő funkciók is szükségesek. Fejlesztendő a természetjáráshoz szükséges informá­ciós, ill. ellátóhálózat, és a természeti sportokhoz szükséges intézményi és szolgáltatói háttéré. A Duna­­menti zónának, mint a főváros kiemelkedő vonzása­dottságának az idegenforgalom és szabadidő eltöltés számára történő fokozottabb hasznosítása elsőrendű 421

Next