Állatorvosi Közlöny, 1927 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-01 / 1-3. szám
ÁLLATORVOSI KÖZLÖNY 1927 - lesen száraz széna ártalmatlan. Kellő óvatosság azonban mételykóros vidékről származó szénánál helyénvaló lesz, mert ismeretes, hogy egyébként beszáradt csigáknak mégis bizonyos fokig nedvtartalmú teste — betokoltan — fertőzőképes cercariákat tartalmazhat.* Egészségi ártalmát és gazdasági jelentőségét tekintve a Dicrocoelium lanceolatum — szemben a Fasciola hepatica-val — csak alárendeltebb jelentőségű. E parasita fejlődésmenetét ugyancsak Leuckart tanulmányozta behatóban. A közbeeső gazda Piana szerint a Helix carthusiana, Neveu- Lemaire szerint a Planorbis marginatus s. complanatus. (fjabban Zarnik a cercariak direkt felvételét is lehetségesnek tartja a vízből és a továbbfejlődést a juhmájban. E kérdések tanulmányozására Nöller (1925) oly juhállományt vizsgált végig 1V2 éves szorgos figyelemmel, amelynél mintegy 50 °o-os fertőzöttség volt megállapítható a lándzsaalakú májmétellyel. A vizsgálat kiterjedt az itatásra szolgáló vályúkra is. Érdekes, hogy kevésszámú májmétely-csiga mellett óriás mennyiségben találta a Pisidium fontinales. Pis. fossarinum Cless. nevű csigákat amelyek közül minden harmadik vagy negyedik rediakat vagy cercariakat tartalmazott. Nöller e cercariakat Cercaria archopalocerea néven keresztelte el és igen valószínűnek tartja hozzátartozásukat a Dicrocoelium lanceolatushoz. Nöller fáradságos fertőzési kísérletei szerint igen valószerű, hogy e cercariák az említett közbülső gazdán kívül még egy második ilyen segéd- vagy szállító gazdát (Loos 1894, Follecorn 1922) igényelnek (Chironomus, ill. Cerethra plumicornis lárva). A fiatal mételyek kifejlődése a májban az ivarérett állapotig és a petetermelésig Nöller szerint 23 hónapot igényel. Ssinitzin (1914) Moussu és Henri, Paillet (1913) ezirányú kutatásai ismeretesek. Ismeretesek továbbá azon régebbi észlelések is, amelyek szerint az epeutakba jutott májmétely több évig megőrzi e helyen életképességét. Azon régi leírások azonban, amelyek mételykóros állatoknál a parasitáknak évente észlelhető — május-június hónapokra eső — kivándorlását jellegzetes tünetként sorolják fel, nem látszanak beigazoltaknak. Nöller a beteg juhoknál e hónapokban tényleg észlelhető javulást egyrészt az ezen időszakra eső jó legelő-táplálkozással, másrészt azzal is magyarázhatónak véli bizonyos fokig, hogy a juhok a legelőkön „Pflanzen mit ■wurmtreibenden Bestandteilen in diesen Monaten des stärksten Pflanzenwächses aufnehmen“. A májmétely élettartama Thomas szerint (1881) 5 év, Raillet Moussy és Henry szerint mintegy 3 év. Weinland és v. Brand (1926) azt találták, hogy a májepeutakban egyaránt találhatók üres és telt bélcsatornájú mételyek. (Utódiak a ductus coledochuson, cysticuson stb.-n keresztül vándorolnak, hogy itt a felvett tápanyagot feldolgozzák (petetermelés céljára). A felvett tápanyagok elhasználása után az állatok ismét visszatérnek az epeutakba. Az állati szervezetbe a takarmánnyal és ivóvízzel felvett cercariak vándorlása (aktív és passzív), kifejlődése, az állati testen belüli élettartamuk alatt kiváltott reaktív elváltozások Ssinitzin, Raillet, Moussu és Fokolnyi L. dr. á. e. főtanácsos úr értékes és szíves magánjellegű felvilágosítása szerint emellett szólnak az eddigi hazai tapasztalatok is a jelenlegi járvánnyal kapcsolatban. Ezek szerint szinte legyőzhetetlen nehézségeket támasztanak az általánosan fertőzöttnek tekintendő legelőink és az egyszerűen szárított állapotban gyűjtött és kezelt széna. Úgy, hogy a legelő asszanáláson kívül — főleg ha nedvesebb időszak következnék be — a begyűjtött széna általános és célszerű (a cercariákat biztosan elpusztító) kezelésének csaknem megoldhatatlannak látszó nehézsége miatt egész juh- és szarvasmarhaállományunkat a feltartózhatatlan fertőzés ■veszélye fenyegethetik (Szerk.)