Állatorvosi Lapok, 1921 (44. évfolyam, 1-24. szám)

1921-07-31 / 13-14. szám

XLIV. évfolyam. Budapest, 1921. július 31 13.—14. szám. Tagjai részére kiadja: A MAGYAR ORSZÁGOS ÁLLATORVOS-EGYESÜLET Megjelenik ezidőszerint havonta egyszer Mellékletek : „Hússzemle“ és „Közlemények az összehasonlító élet- és kór­tan köréből“ Hirdetéseket kizárólag csak a kiadóhivatal fogad el, úgy­szintén kilönmellékleteket is. A hirdetés nyomdai elő­állításának ára a hirdetőt terheli Állatorvosi Lapok Szerkesztőség, VII., Rottenbillop­ utcza 25. A lap szellemi részét illető közlemények, értesítések és küldemények Ide czímzendők Az írói tiszteletdij úgy eredeti közleményekért, mint Írod. szemelvényekért, évenkint 320 korona A közlemények csak a forrás megnevezésével vehetők át. BREUER ALBERT, FOKÁNYI LÁSZLÓ, DR. HUTYRA FERENCZ, DR. MAREK JÓZSEF És DR. WELLMANN OSZKÁR közreműködésével szerkeszti DR. ZIMMERMANN ÁGOSTON Kiadóhivatal: VII., Rottenbiller-utcza 25. Előfizetési ár : egész évre _______120­0 illatorvostanhallgatóknak _ 60 „ egyes szám ára _10 „ Pénzküldemények a posta­takarékpénztár 20,639. sz. csekkszámlájára küldendők. Egyesületi értesítő. 1. A M. O. Á.­E. titkári hivatala: VII., Rottenbiller-utcza 25. sz. Tagajánlások, lapreklamácziók és lakásváltozásokról szóló értesítések ide czímzendők. 1 2. A M. O. Á.-E. pénztára: VII ker., Rottenbiller-utcza 25. sz. A kiadványokra szóló megrendelések ide czímzendők. A tagsági díjak, a segélyalapra és házalapra szóló adományok és előfizetési díjak a postatakarék­pénztár 20,639. sz. csekkszámlájára küldendők. 1 3. A M. O. Á.­E. rendes tagjai az alapszabályok 6. §-a értelmében az 1918. évtől kezdve évenként 30­0 tagsági díjat fizetnek egyszerre vagy két egyenlő részletben, legkésőbb az év első, illetőleg harmadik negye­dében. Az 1921. évtől félévenként 40 K pótdíj is fizetendő. A tagsági díj kötelezettsége a belépési év január havától számít. A tagsági díj és egyelőre félévenként 40 K pótdíj fejében a tagok megkapják az Állatorvosi Lapokat mellékleteivel. TARTALOM: Eredeti közlemények. V. Tóth Antal: Adatok az emlősök és a madarak himlőjé­nek kóroktanáh­oz, különös tekintettel a lovak himlőjére. 73. 1. — Vágó Vincze : A házinyúl középbéli járulékos mirigyei és a házinyúl lépe. 76. 1. — Karpfer Konrád: A gastrophotografiáról. 78. 1. Irodalmi szemle. Anatómia. Dr. Schmotzer Bertalan: A foltos hyaena női nemi­szervei. — Belorvostan. Raffenspeiger H. B.: Tüdőascariasis fiatal malaczok­­ban. — Kórboncztan. Dr. Zietzschmann Ottó: Különnemű ikerborjak torz­­nemiszervei. — Szülészet. Dr. Jöhnk M.: Visszatekintés 1000 marha ellésére. — Dr. Kneil: A meddőség oktanáról. — Járványtan. Dr. Hobmayer M.: Kisebb kísérleti állatok fogékonysága száj- és körömfájás iránt. — Pickens Wels M. és Poelma L.: Fiatal malaczok fogékonysága sertéspestis iránt. — Bombard: A massage kedvezőtlen befolyása a tőgygümőkórra. — Scharr: Tüdőváladék vétele légcsőkan­ilon keresztül szarvasmarháknál a nyilt gümőkór kimutatása czéljából. — Patabetegségek. Rusterholz A : Szarvasmarhák speczifikus traumás talpfekélye. 78. 1. Egyesületi Ügyek. 81. 1. — n —n. : A zsidók rituális metszéséről (saktolásról). 81. 1. — y —•• A keleti marhavész Olaszországban és Brazíliában. 82. 1. —n —n.: A tenyészbénaság Németországban. 82. 1. —n —n.: Ideges tünetek veszettség elleni védőojtás után. 82. 1. Adakozás Schütz Vilmos emlékére. 82­­. Vegyesek. Kinevezés. — Új helyettes államtitkár. — A földmívelésügyi ministerium állategészségügyi főosztálya/— Áthelyezés. — Visszarendelés. —Nyugdíjazás. — A m. kir. állatorvosi főiskoláról. — Halálozás. — Meghívás. — A bécsi állat­orvosi főiskoláról. — A drezdai állatorvosi főiskoláról. — Jubileum. — Az új ipartörvényről. — Dely Mátyás regényben. — A főiskolai tanárok illetményei­nek rendezéséről. — Német tuberkulózis kongresszus. — A magyar állatteny­ész­­tés fejlesztése érdekében. — A német húsvizsgálati törvény módosítása. — Állat­orvosi továbbképző tanfolyam Hannoverben. — Állatorvosok száma Porosz­­országban. — A Magyarországi Gyógyszerész-Egyesület — Az Országos Gyógy­szerész Szövetség módosított fizetési skálája. — Takarmányozástani dolgo­zatok. — Panasz a biztosító társaságok ellen. — Argentiniáról. — Délafrika állatorvosai. — Tejgazdaság Japánban. — Új könyvek. 82. l.­ Adatok az emlősök és a madarak himlőjé­nek kóroktanához, különös tekintettel a lovak himlőjére. írta : V. Tóth Antal, m. kir. állategészségügyi felügyelő Mezőtúron. A himlő egyike a legrégebben ismert betegségeknek, ennek ellenére mégis csak a juhok és a szarvasmarhák himlőjének kórok­­tana mondható részletesebben tanulmányozottnak, míg ezekkel szemben a lovak, a sertések és a madarak himlős megbetegedésé-é­ről csak hézagos ismertetéseket találunk a szakirodalomban. Jelen közleményem c­élja éveken át folytatott nagyszámú kísérletes vizs­gálataim alapján az egyes háziállatoknak, főleg pedig­ a lovaknak himlőjére vonatkozó eddigi ismereteinknek bővítése, részben pedig módosítása. A himlőre vonatkozó kísérletezéseimet tyúkokon kezdtem meg, a mire Betegh-nek egy, az Á. L. 1912. évi 38. számában megjelent »Azonos-e a baromfidifteria a baromfihimlővel ?" czímű közleménye adta meg az indító okot. Ebben a közleményben a következőket olvastam: »...egy alkalommal sikerült virulens juhhimlőt kakas tarajára átvinni s azon typusos himlőt létrehozni. Ebből némi joggal azt lehet következtetni, hogy az emlősök himlőjének okozója közeli fajrokonságban áll a szárnyasok himlőokozójával........... viulens, generálisan juhhimlőből kakas tarajára ojtottam. Az ojtás helyén két fillérnagyságú hólyag, majd pörk lett, a­melyben a Borrel-féle testecskékhez hasonló képleteket lehetett kimutatni. A pörkből juhra való visszaojtásnál az eredmény negatív volt. A kakason a beojtás után mindkét oldalon panophthalmitis lépett fel s az állat teljes le­­soványodás tünetei között cachexiában pusztult el." Betegh ugyan­ezen közleményében a baromfihimlő vírusát az emlősök himlő­­virusa egyik válfajának tartotta és ezt bebizonyíthatónak vélte a baromfihimlővirus rendkívüli szívósságával, miután az pörkben hónapokig is megtartja fertőzőképességét, így azt írta : »Bizonyítja a közeli rokonságot, hogy itt is megtalálhatjuk azt a jellemző derma­­tropismust, mint az emlősök himlőjénél, hogy a helyi folyamattal lehet az egész szervezetet aktive immunizálni; hogy ez az immu­nitás hosszú ideig áll fenn ; hogy a helyi folyamathoz gyakran gene­­ralizálódás csatlakozhat; hogy mindkét virus a hólyagban, illetve a pörkben jelentékeny mennyiségben mutatható ki; hogy mindkét virus az irhában és a felhámban okoz elváltozást, a­mely azonban bizonyos körülmények között (fényhiány) hegesedés nélkül gyógyul; hogy mindkettő lappangási ideje közel áll egymáshoz; hogy gli­­c­erinnel szemben egyformán viselkednek, valamint hasonló jelen­tékeny ellenállást tanúsítanak chemiai szerekkel szemben ; hogy végül szűrhetők ritkább pórusokkal bíró szűrőkön át.“ Az 1914. évben feltűnő nagy baromfihimlőjárványt észleltem. Betegh közleményének átolvasása után az a gondolatom támadt, hogy ha valóban beigazolódnék, hogy az emlősök himlőjének okozója közeli faj rokonságban van a madárhimlő okozójával, nem leh­etne-e a variola-vaccinával a madarakat enyhén és úgy megbetegíteni, hogy azok az emberek himlőojtásához hasonlóan, immunisokká váljanak a súlyos természetes fertőzéssel szemben ? Kísérletezések­hez kezdtem és azokhoz Dr. Bácskay Béla aradi intézetéből szerez­tem be borjúhimlőnyirkot, miután azon anyaggal előzőleg malaczokat ojtottam ; később Dr. Giczey Kálmán nyiroktermelőtől is hozattam, ismét később Dr. Pécsi Da­zs-féle anyaggal is ojtottam. Az 1914. évben megkezdett kísérletezéseimhez különböző időben más-más tulajdonos egészséges állományából vásárolt, jórészben 3—4 hónapos csirkekakasokat, továbbá 1—2 éves tyúkokat és kakasokat, öszesen 0 darabot használtam. Később folyton szapo­rítottam a kísérleti állatok számát és az 1920. évig, a mikor vizs­gálataimat befejeztem, azok számon jóval felülemelkedtek. Az ojtások azonos vagy nagyon hasonló eredményre vezettek és ezért elegendő­nek vélem csak néhány eset felsorolását. 1. sz. Jobb lábon sárga gyűrűs tyúk. 1914. IV/29.-én taraj és toroklebeny mindkét oldalán két-két karczolásban Bácskay-féle »VI. számú" vaccinával kenetett be. V./4. A taraj baloldalán gombostűfejnyi sárgás-fehér csomó. V./7. A himlős csomó száradófélben. 2. sz­­allábon kék gyűrűs tyúk. 1914. V./17.-én taraj és torok­lebeny jobb oldalán ejtett két-két karczolás Giczey-féle borjú­­himlőnyirokkal dörzsöltetett be. V./20. A skarifikálások vonalszerűért kiemelkednek, szürkés-sárga színűek és azokból itt-ott harmatcseppszerű sárgás folyadék szivárog. V./22. A karczolásokat 2—3 mm. széles, sárga, száradó pörk fedi. V. 28. A sárga pörkök szárazak, könnyen ledörzsölhetők.

Next