Állatorvosi Lapok, 1921 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1921-07-31 / 13-14. szám
XLIV. évfolyam. Budapest, 1921. július 31 13.—14. szám. Tagjai részére kiadja: A MAGYAR ORSZÁGOS ÁLLATORVOS-EGYESÜLET Megjelenik ezidőszerint havonta egyszer Mellékletek : „Hússzemle“ és „Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből“ Hirdetéseket kizárólag csak a kiadóhivatal fogad el, úgyszintén kilönmellékleteket is. A hirdetés nyomdai előállításának ára a hirdetőt terheli Állatorvosi Lapok Szerkesztőség, VII., Rottenbillop utcza 25. A lap szellemi részét illető közlemények, értesítések és küldemények Ide czímzendők Az írói tiszteletdij úgy eredeti közleményekért, mint Írod. szemelvényekért, évenkint 320 korona A közlemények csak a forrás megnevezésével vehetők át. BREUER ALBERT, FOKÁNYI LÁSZLÓ, DR. HUTYRA FERENCZ, DR. MAREK JÓZSEF És DR. WELLMANN OSZKÁR közreműködésével szerkeszti DR. ZIMMERMANN ÁGOSTON Kiadóhivatal: VII., Rottenbiller-utcza 25. Előfizetési ár : egész évre _______1200 illatorvostanhallgatóknak _ 60 „ egyes szám ára _10 „ Pénzküldemények a postatakarékpénztár 20,639. sz. csekkszámlájára küldendők. Egyesületi értesítő. 1. A M. O. Á.E. titkári hivatala: VII., Rottenbiller-utcza 25. sz. Tagajánlások, lapreklamácziók és lakásváltozásokról szóló értesítések ide czímzendők. 1 2. A M. O. Á.-E. pénztára: VII ker., Rottenbiller-utcza 25. sz. A kiadványokra szóló megrendelések ide czímzendők. A tagsági díjak, a segélyalapra és házalapra szóló adományok és előfizetési díjak a postatakarékpénztár 20,639. sz. csekkszámlájára küldendők. 1 3. A M. O. Á.E. rendes tagjai az alapszabályok 6. §-a értelmében az 1918. évtől kezdve évenként 300 tagsági díjat fizetnek egyszerre vagy két egyenlő részletben, legkésőbb az év első, illetőleg harmadik negyedében. Az 1921. évtől félévenként 40 K pótdíj is fizetendő. A tagsági díj kötelezettsége a belépési év január havától számít. A tagsági díj és egyelőre félévenként 40 K pótdíj fejében a tagok megkapják az Állatorvosi Lapokat mellékleteivel. TARTALOM: Eredeti közlemények. V. Tóth Antal: Adatok az emlősök és a madarak himlőjének kóroktanához, különös tekintettel a lovak himlőjére. 73. 1. — Vágó Vincze : A házinyúl középbéli járulékos mirigyei és a házinyúl lépe. 76. 1. — Karpfer Konrád: A gastrophotografiáról. 78. 1. Irodalmi szemle. Anatómia. Dr. Schmotzer Bertalan: A foltos hyaena női nemiszervei. — Belorvostan. Raffenspeiger H. B.: Tüdőascariasis fiatal malaczokban. — Kórboncztan. Dr. Zietzschmann Ottó: Különnemű ikerborjak torznemiszervei. — Szülészet. Dr. Jöhnk M.: Visszatekintés 1000 marha ellésére. — Dr. Kneil: A meddőség oktanáról. — Járványtan. Dr. Hobmayer M.: Kisebb kísérleti állatok fogékonysága száj- és körömfájás iránt. — Pickens Wels M. és Poelma L.: Fiatal malaczok fogékonysága sertéspestis iránt. — Bombard: A massage kedvezőtlen befolyása a tőgygümőkórra. — Scharr: Tüdőváladék vétele légcsőkanilon keresztül szarvasmarháknál a nyilt gümőkór kimutatása czéljából. — Patabetegségek. Rusterholz A : Szarvasmarhák speczifikus traumás talpfekélye. 78. 1. Egyesületi Ügyek. 81. 1. — n —n. : A zsidók rituális metszéséről (saktolásról). 81. 1. — y —•• A keleti marhavész Olaszországban és Brazíliában. 82. 1. —n —n.: A tenyészbénaság Németországban. 82. 1. —n —n.: Ideges tünetek veszettség elleni védőojtás után. 82. 1. Adakozás Schütz Vilmos emlékére. 82. Vegyesek. Kinevezés. — Új helyettes államtitkár. — A földmívelésügyi ministerium állategészségügyi főosztálya/— Áthelyezés. — Visszarendelés. —Nyugdíjazás. — A m. kir. állatorvosi főiskoláról. — Halálozás. — Meghívás. — A bécsi állatorvosi főiskoláról. — A drezdai állatorvosi főiskoláról. — Jubileum. — Az új ipartörvényről. — Dely Mátyás regényben. — A főiskolai tanárok illetményeinek rendezéséről. — Német tuberkulózis kongresszus. — A magyar állattenyésztés fejlesztése érdekében. — A német húsvizsgálati törvény módosítása. — Állatorvosi továbbképző tanfolyam Hannoverben. — Állatorvosok száma Poroszországban. — A Magyarországi Gyógyszerész-Egyesület — Az Országos Gyógyszerész Szövetség módosított fizetési skálája. — Takarmányozástani dolgozatok. — Panasz a biztosító társaságok ellen. — Argentiniáról. — Délafrika állatorvosai. — Tejgazdaság Japánban. — Új könyvek. 82. l. Adatok az emlősök és a madarak himlőjének kóroktanához, különös tekintettel a lovak himlőjére. írta : V. Tóth Antal, m. kir. állategészségügyi felügyelő Mezőtúron. A himlő egyike a legrégebben ismert betegségeknek, ennek ellenére mégis csak a juhok és a szarvasmarhák himlőjének kóroktana mondható részletesebben tanulmányozottnak, míg ezekkel szemben a lovak, a sertések és a madarak himlős megbetegedésé-éről csak hézagos ismertetéseket találunk a szakirodalomban. Jelen közleményem célja éveken át folytatott nagyszámú kísérletes vizsgálataim alapján az egyes háziállatoknak, főleg pedig a lovaknak himlőjére vonatkozó eddigi ismereteinknek bővítése, részben pedig módosítása. A himlőre vonatkozó kísérletezéseimet tyúkokon kezdtem meg, a mire Betegh-nek egy, az Á. L. 1912. évi 38. számában megjelent »Azonos-e a baromfidifteria a baromfihimlővel ?" czímű közleménye adta meg az indító okot. Ebben a közleményben a következőket olvastam: »...egy alkalommal sikerült virulens juhhimlőt kakas tarajára átvinni s azon typusos himlőt létrehozni. Ebből némi joggal azt lehet következtetni, hogy az emlősök himlőjének okozója közeli fajrokonságban áll a szárnyasok himlőokozójával........... viulens, generálisan juhhimlőből kakas tarajára ojtottam. Az ojtás helyén két fillérnagyságú hólyag, majd pörk lett, amelyben a Borrel-féle testecskékhez hasonló képleteket lehetett kimutatni. A pörkből juhra való visszaojtásnál az eredmény negatív volt. A kakason a beojtás után mindkét oldalon panophthalmitis lépett fel s az állat teljes lesoványodás tünetei között cachexiában pusztult el." Betegh ugyanezen közleményében a baromfihimlő vírusát az emlősök himlővirusa egyik válfajának tartotta és ezt bebizonyíthatónak vélte a baromfihimlővirus rendkívüli szívósságával, miután az pörkben hónapokig is megtartja fertőzőképességét, így azt írta : »Bizonyítja a közeli rokonságot, hogy itt is megtalálhatjuk azt a jellemző dermatropismust, mint az emlősök himlőjénél, hogy a helyi folyamattal lehet az egész szervezetet aktive immunizálni; hogy ez az immunitás hosszú ideig áll fenn ; hogy a helyi folyamathoz gyakran generalizálódás csatlakozhat; hogy mindkét virus a hólyagban, illetve a pörkben jelentékeny mennyiségben mutatható ki; hogy mindkét virus az irhában és a felhámban okoz elváltozást, amely azonban bizonyos körülmények között (fényhiány) hegesedés nélkül gyógyul; hogy mindkettő lappangási ideje közel áll egymáshoz; hogy glicerinnel szemben egyformán viselkednek, valamint hasonló jelentékeny ellenállást tanúsítanak chemiai szerekkel szemben ; hogy végül szűrhetők ritkább pórusokkal bíró szűrőkön át.“ Az 1914. évben feltűnő nagy baromfihimlőjárványt észleltem. Betegh közleményének átolvasása után az a gondolatom támadt, hogy ha valóban beigazolódnék, hogy az emlősök himlőjének okozója közeli faj rokonságban van a madárhimlő okozójával, nem lehetne-e a variola-vaccinával a madarakat enyhén és úgy megbetegíteni, hogy azok az emberek himlőojtásához hasonlóan, immunisokká váljanak a súlyos természetes fertőzéssel szemben ? Kísérletezésekhez kezdtem és azokhoz Dr. Bácskay Béla aradi intézetéből szereztem be borjúhimlőnyirkot, miután azon anyaggal előzőleg malaczokat ojtottam ; később Dr. Giczey Kálmán nyiroktermelőtől is hozattam, ismét később Dr. Pécsi Dazs-féle anyaggal is ojtottam. Az 1914. évben megkezdett kísérletezéseimhez különböző időben más-más tulajdonos egészséges állományából vásárolt, jórészben 3—4 hónapos csirkekakasokat, továbbá 1—2 éves tyúkokat és kakasokat, öszesen 0 darabot használtam. Később folyton szaporítottam a kísérleti állatok számát és az 1920. évig, a mikor vizsgálataimat befejeztem, azok számon jóval felülemelkedtek. Az ojtások azonos vagy nagyon hasonló eredményre vezettek és ezért elegendőnek vélem csak néhány eset felsorolását. 1. sz. Jobb lábon sárga gyűrűs tyúk. 1914. IV/29.-én taraj és toroklebeny mindkét oldalán két-két karczolásban Bácskay-féle »VI. számú" vaccinával kenetett be. V./4. A taraj baloldalán gombostűfejnyi sárgás-fehér csomó. V./7. A himlős csomó száradófélben. 2. szallábon kék gyűrűs tyúk. 1914. V./17.-én taraj és toroklebeny jobb oldalán ejtett két-két karczolás Giczey-féle borjúhimlőnyirokkal dörzsöltetett be. V./20. A skarifikálások vonalszerűért kiemelkednek, szürkés-sárga színűek és azokból itt-ott harmatcseppszerű sárgás folyadék szivárog. V./22. A karczolásokat 2—3 mm. széles, sárga, száradó pörk fedi. V. 28. A sárga pörkök szárazak, könnyen ledörzsölhetők.