Áller Képes Családi Lapja, 1926. július-szeptember (3. évfolyam, 27-39. szám)

1926-07-02 / 27. szám

BUDAPEST, V. KER., DEÁK FERENC U. 14. Ára példányonként 7500 korona NYOMATOTT: ALLER KÁROLY TELEFON INTERURBAN: 191—43 és 79­ 60. Előfizetés negyedévre 90.000 korona (Külföldre a postaköltség külön megtérítendő) ALLER LAPJA 27. SZÁM * MEGJELENIK MINDEN HÉTEN PÉNTEKEN * III. ÉVFOLYAM NYOMDAI MŰINTÉZETÉBEN, VALEY Miért volt olyan nehéz a kis várkisasszony fátyola? A kisasszonyt a legújabb divat szerint öltöztették fel és elment sétálni, hogy k­i ruháját mutogassa. De sohasem hitte volna, hogy olyan nehéz az a fátyol, amit a hegyes süvegre szoktak tűzni! Hiszen egészen hátrahúzta a fejét. Ha a kisasszony nem lett volna olyan jól nevelt és hátra mert volna fordulni, akkor megláthatta volna, hogy ki, illetve mi használta fel az alkalmat egy kis ingyenszánkázásra. g. A szerelem tavasza Regény írta: Charles Garvice (Lásd a 39. old.) ----------­­ (13) Éjfél felé érkezett meg Stuart Williams és elfoglalta helyét a játék­asztalnál, éppen szemben Bertievel. Mikor leült, átnézett az asztalon, mintegy készen arra, hogy viszo­nozza Bertie köszönését, de Bertie egyenesen az arcába nézett és foly­­tatta a játékot, látszólag a­nélkül, hogy ráismert volna. Stuart Williams arcán nem látszott sem meglepetés, sem sértődöttség. Játszani kezdett, sokat vesztett, aztán felkelt, nyu­­godt lépésekkel hagyta ott a játék­­termet és kiment a kertbe. Bertie hátratolta a székét és gyorsan ahhoz a padhoz lépett, ahol az előző este ült. Egy vagy két perccel később megjelent lord Villiars. Mikor a pad elé ért, megállt, Bertie felkelt és a két ember szemtől szemben állt egymással. — Lord Dewsburyhoz van szeren­­csém? — mondta Villiars. — Igen, lord Dewsbury vagyok­­— mondta Bertie. — Azzal hízelegtem magamnak, hogy valamikor volt szerencsém él­­vezni lord Dewsbury ismeretségét, — mondta Stuart Villiams, — de amint látom, nem hajlandó viszon­nozni a köszönésemet és ebből azt sejtem, hogy tévedtem. Hidegen és tisztán hangzottak e szavak és ezeknek hallatára a vér lüktetni kezdett Bertie ereiben. Csak fel tudná venni a szóbeli har­­cot ezzel az emberrel és elégtétel-­­kérés ürügyével megbüntethetné azért az igazságtalanságért, amit Ida Trevelyan ellen követett el. — Nem téved, lord Villiars — mondta lassan és lángoló szemmel. — Valamikor ismertük egymást, de azt hiszem, ön fogja elsősorban el­ismerni azt a jogomat, hogy csak becsületes embereket válasszak ba­­rátaimul. Stuart Villiars arca egy pillanatra bíborvörös lett, aztán megint elsá* padt. — Persze — mondta. — Tehát ezt úgy értsem, hogy lord Dewsbury azért nem viszonozza a köszönése­ met, mert nem vagyok becsületes ember? — Értse, ahogy akarja — mondta Bertie, aki nem tudta magát olyan könnyedén kifejezni, mint lord Villiars. — Hm — mondta Villiars és na* gyot lélekzett. — Talán lenne szíves ezt bővebben megmagyarázni. E pillanatban nem tudom megérteni, hogy mivel vontam magamra lord Dewsbury idegenkedését.

Next