Amerikai Magyar Népszava, 1936. november (37. évfolyam, 307-335. szám)
1936-11-30 / 335. szám
4 Amerikai motu* HUNDAWW «o»u* wwwnw Established 1899 by GÉZA D. BERKÓ alapította 1899-ben Published daily, Including Sunday by THE AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, INC. 380 SecoDd Avenue Entered as Second Class MatteT, P. O. New York, N. Y. Telephone GRamercy 6—<1780, 8781, 8781. Editor-In-Chief: DR. ANDOR KUN, főszerkesztőő Managing Editor: PÁD NADÁNYI, felelős szerkesztő Business Manager: MAX KAUFMAN, ügyvezető igazgató Advertising Dept.: SÁNDOR TARCZ, hirdetési osztály SUBSCRIPTION RATES: ELŐFIZETÉSI ÁRAK: United States of America, Canada, Mez- Az Egyesült Államokban, Canadában, Ico, South America, Cuba—one gr. $6.00, Mexicoban, Dél-Amerikában és Cubában1 6 mp. $3.00, Daily only, Forreigtn Countries Egész évre $6.00, félévre $3.00, Kyland New York City one year $9.00, 6 földre és New Yorkban egész évre $9.00, months $4.50 Daily only. I félévre $4.50. BRANCH OFFICES: Alton*. L I„ N. Y. — 1100 Grand Avenue. Astoria, L. I. Bethlehem, Pa. — 843 Bast 4th Street. Bridgeport, Conn.—678 Bostwlck Avenne. Buffalo, NY. — 432 Dearborn Street. Cleveland, Ohio — 11*530 Buckeye Roau. Chicago, 111., ■— 619 Wrightwood Ave. Detroit, Mich. — 7914 W. Jefferson Ave. FIÓK IRODÁK: Los Angeles, Cal. —734 S. Arizona Ave^ Newark, N. J. — 17 William StrST. Maplewood, N. J. Perth Amboy, N. J. — 307 Maple Street. Passaic, N. J. —i 127 Market Street Philadelphia, Pa. — S37 Morse Street. Pittsburgh, Pa. — 312 Johnston Avenne St. Pani, Mlnu. — 132 Bellevue Avenue Trenton. N. J. — 452 Grand St. FOREIGN OFFICES KÜLFÖLDI IRODÁK Franciaország — France, Paris, 88 Avenue des Terner Magyarország — Hungary, Budapest, VIII. Kisfaludy klia t Anglia — London. W 14 — 99 Addison Road. Enslanc A trianoni szerződés igazságtalan, embertelen, nemzetgyilkos Harcolni ellene emberi kötelesség; küzdeni megváltoztatása és szent feladata minden magyarnak. Ez az újság minden erejével minden súlyával, minden rendelkezésére álló eszközzel küzd és küzdeni fog a magyar revízióért és a küzdelmében fegyvertársai kér minden amerikai magyart,politikai pártállásra és felekezeti különbségre való tekintet nélkül. A trianoni szerződést meg kell változtatni. Népszava MCUWIMMWMPWW Roosevelt elnök hangja Bizonyos, hogy Délamerikában, Európában és a világ többi részeiben megérdemelten nagy feltűnést keltett Roosevelt elnöknek az a beszéde, amelyet Rio de Janeiroban, a köztársaság törvényhozásának és legfelsőbb bíróságának tagjai előtt tartott. De ugyanilyen bizonyos az is, hogy a 48 állam egyikében sem — beleértve még Vermontot és Mainet is — nem keltette a legkisebb feltűnést sem. Mert feltűnést, fokozott érdeklődést és izgalmat az keltett volna, ha nem ÍGY beszél Franklin Delano Roosevelt. Az amerikai nép nagyon jól ismeri az elnök hangját: nemcsak azért, mert alig akad olyan otthon egész Amerikában, amelybe a rádió ne juttatta volna el számos alkalommal a végrehajtó hatalom megvesztegetően kellemes hangját, hanem azért, mert négy “hosszú esztendő” alatt megállapíthatta a 48 állam népe, hogy ez az elnök a hangjával együtt soha sem változtatja meg azokat a gondolatokat sem, amelyek szavakba, mondatokba formálva, lelkének őszinte, igaz érzéseiből fakadnak. Roosevelt elnök talán az egyetlen államfő a világon, aki mindenek előtt és mindenek felett a békét tartja egy ország népe legnagyobb kincsének. Minden egyéb érdek ezután következik, legyen az az érdek gazdaságilag, politikailag, vagy pénzügyileg bármennyire is életbevágóan fontosságú. És amikor fanatikus híve a békének és fanatikus gyűlölője a háborúnak Roosevelt elnök, akkor elsősorban az a meggyőződés vezérli, hogy nincsen olyan nemzetközi kérdés, nem fordulhat elő olyan nézeteltérés nemzetek között, amelyet nem lehet békés eszközökkel jobban, maradandóbban és egészségesebben megoldani, mint háborúval. Ez a szellemi, ez a felfogás tört utat hatalmas erővel Brazília fővárosában is nemcsak egy délamerikai köztársaság, hanem az egész Újvilág népének szívéhez. És ezek a hangok oly harsányak, oly messzeszólóak voltak, hogy meg kellett hallania Európa népének is mindenütt, ahol az önkény hatalma nem parancsolt kötelező süketséget a bizonytalanságok örvénye felé sodródó, kiszolgáltatott népeknek. Gotthard Ephraim Lessing Hét évvel ezelőtt országos ünnepségek voltak Németországban Gotthold Ephraim Lessing emlékezetére. S Németországgal együtt ünnepelt akkor az egész kulturvilág. Hét esztendővel ezelőtt volt kétszáz éve annak, hogy világra jött Gotthold Ephraim Lessing, a halhatatlan német író. Mint költő, műfordító és drámaíró is új ösvényeket vágott a német irodalomban Lessing, de igazi korszakalkotó a kritikai munkássága volt. Lessing volt az igazi, az első és a legnagyobb reformátora a német irodalomnak és a legalaposabb német irodalomtörténeti írók is elismerik, hogy az ő kritikai fejtegetései, tanulmányai döntötték meg német földön a francia költészetnek eddig kizárólagosan uralkodó befolyását és ő készítette elő az önálló német költészet talaját. Lessing készítette elő a talajt Schiller és Goethe, a német irodalom legnagyobb klasszikusai számára és Lessingnek köszönhette Némeország, hogy a német színpad néhány év alatt kiemelkedett a jelentéktelenségből és szürkeségből és valóban német nemzeti intézmény lett. Egy ilyen rövid cikknek a keretében nehéz volna belemenni annak a fejtegetésébe, hogy az önálló német nemzeti irodalomnak milyen szerepe volt a különböző német királyságok és hercegségek népének összefogásában, milyen szerepe volt a német nemzeti irodalomnak abban, hogy Néemország ma egységes birodalom. De ebbe nem is szükséges részletesen belemenni. Elég utalni erre ahhoz, hogy az ember tisztán láthassa Gotthard Ephraim Lessing érdemeit — nemcsak világirodalmi, hanem német nemzeti szempontból is. S ennek a Lessingnek az érdemeit, ennek a Lessingnek az emlékét, ennek a Lessingnek a szellemét tiporja most sárba a nazi kormány. És sárba tiporja Lessing irodalmi utódjainak munkásságát, nagyszerű érdemeit is, amikor egy új rendeletben betiltja a műkritikát és csak azt engedi meg nagy kegyesen, hogy a színdarabokról, könyvekről, műtárlatokról ismertető riportokat közöljenek a német lapok. Hitler és Goebbels szerint az irodalmi kritika visszás hangokat visz a német kultúrába. A nazi vezérek azt állítják, hogy a kritika zsidó szellemi termék. Erre a legújabb német kormányrendeletre s az azt kísérő miniszteri nyilatkozatra már igazán azt lehet csak mondani, hogy szegények azt sem tudják, hogy mit beszélnek. Szegények olyan műveletlenek, hogy talán azt sem tudják, ki volt Gotthard Ephraim Lessing. Mert ha tudnák, akkor bizonyosan nem mondana ilyeneket Goebbels propagandaügyi miniszter. Lessing — csak úgy mellékesen szólja — egy szászországi evangélikus lelkész, egy nagy teológiai tudós fia volt, s rá bizony bajos volna ráfogni azt, hogy zsidó volt. S bajos volna ráfogni ezt egész sereg régi és modern német kritikusra, akik nélkül a német irodalom ma semmiesetre sem volna ott, ahol ma áll. De nem nehéz megjósolni, hogy nem is maradt ott. Kritika nélkül az irodalom a művészet el kell, hogy sorvadjon, el kell hogy posványosodjon. Ha Hitlernek és Goebbelsnek az a céljuk, hogy a német irodalmat lerántsák a teljes csődbe, a teljes jelentéktelenségbe — akkor ezt bámulatos gyorsan el fogják tudni érni most kiadott rendeletükkel. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Különös dolgok, amik az emberrel megesnek — SZEBENYEI JÓZSEF ROVATA — VAGYOK A GYILKOSOK BARÁTJA Hosszú és sikertelen ujágírói pályámon egyet megtanultam, ha egyebet nem is. Ez az, hogy a közönség legjobban szereti olvasni a szerelmi okokból elkövetett gyilkosságokat. Nincs is érdekesebb dolog a világon, mint egy jó ,lelkes, szenvedély-gyilkosság, amikor a nő öli meg a férfit, vagy a férfi a nőt, — nekem mindegy, — csak szerelem legyen a dologban. Mint újságíró természetesen elmondhatom magamról, hogy szerelmi gyilkosságokkal kereskedem már évtizedek óta és nem adok egy jó szerelmi gyilkosnőt húsz miniszterelnökért, vagy hat királygyilkosságért. Épen azért, mert olyan nagyon a szívemhez vannak nőve a szerelmi gyikosok, gyakran spekuláltam már azon, hogy mint lehetne megkönnyíteni a szerelmi gyilkosok sorsát, amikor a baj esőstől szalad feléjük. A legnagyobb baj egy ilyen szerelmi gyilkos életében, hogy soha sincs elég pénze arra, hogy jó ügyvédet fogadjon magának. Éhezik pénz kell és rendesen azért akasztják fel őket időnek előtte, mert az ügyvédjük nem volt elég ügyes, vagy okos. Pláne a férfiak dolgában. A szép gyilkosnőket még csak fel lehet mentetni az esküdtekkel, mert a vádlott nő felemeli egy kicsit a szoknyáját az esküdtek felé és mosolyog feléjük a könynyein keresztül, már kész a felmentés. De a férfiakkal már nem olyan egyszerű a dolog. Azok hiába húzzák fel a nadrágjuk szárát, a kutya se hederít rájuk. Épen azért gondoltánk, hogy kisegítem őket egy kis ötlettel, ha már pénzzel nem is tudom szegény gyilkoskákat támogatni. Az az ötletem támadt, hogy amikor a tárgyalásra kerül a sor és sok ezer ember akar betolakodni a kis tárgyalóterembe, de nem jut hely, csak vagy száznak, legokosabb volna a tárgyalást a rádió mikrofon előtt lefolytatni, úgy hogy egy pár millió ember hallgathassa és valamely nagy cég fizesse a rádióóat és adjon a gyilkosnak, mondjuk húsz ezer dollárt, hogy a rádióba mondja bele a védekezését és abba sírja bele a siralmait, az ügyvéd meg az ügyész a rádióba szavaljanak és a bejelentő közben, amikor alkalom kínálkozik, mondja be a szokásos jelentést: — Mielőtt a tanú kihallgatására kerülne a sor, hadd ragadom meg ezt az alkalmat, tisztelt hallgatóság, hogy felhívjam a figyelmüket arra, hogy ez a rádió közvetítés a kitűnő olajvállalat szívességéből jut el önökhöz és hogy ha jó gazolint meg piáját akarnak, akkor nem kell egyebet tenni, mint a mi tábláinkra figyelni, nehogy más és rosszabb minőségű... . — Itt a tanú. Szép, magas lány, szőke haja van és a szemei könnyesek. Alice Mackenzie a neve és ő volt az, akinek a keblén a gyilkos elsírta a bánatát, mielőtt a gyilkos golyót belelőtte volna a szépséges kóristalány szívébe. Most esketik meg a tanút, aki halk hangon mondja: Isten engem úgy segítsen. Nem mulatságosabb egy egy ilyen rádió óra, amit az ember egész nap hallgathatna, mint ha a Fincike kisasszony beleénekel vagy valami buta komikus beköhög a mikrofonba? Az ügyvéd kaphatna húszezer dollárt a nagy olaj Companytól, a gyilkost felmentenék az esküdtek és mindenki meg volna elégedeve, így mi történik? Az ügyvédet a bíróság rendeli ki és nem kap egyi, centet sem a munkájáért, a gyilkost felakasztják, vagy villamos székbe teszik, ami költséges és kellemetlen, mer reggel az ember nem akasztást akar olvasni az újságban, hanem valami kellemesebbet, az olajvállalatnak nem jut alkalma arra, hogy a portékáját meghirdesse rendes milliós közönségének, a kormányzót zaklatják a rokonok kegyelemért és mindenki rosszul érzi magát általában. A legszebb dolog az, ha a szerelmi gyilkost felmentik és az egész ország tapsol a rádió előtt, mert az ügyvéd közben úgy állította be a gyilkost a húszezerért, mintha a szegény meggyilkolt kóristalány ölte volna meg, ahelyett, hogy megfordítva történt. Egy kis pénz is forogna, mert az ügyvéd egy eleven kóristalánynak adna belőle egy kis részt úgy is, úgy hogy még a kórusban is hasznát látnák a gyilkosságnak. Általában valamit kéne tenni szegény szerelmi gyilkosok érdekében. Ha meg valaki most azt kérdi, hogy mért lettem egyszerre olyan nagy barátja a szerelmi szenvedély gyilkosoknak, akkor elmondhatom, hogy van egy bizonyos szőke hölgy a Bronxban, és én előre elkészítem a talajt a magam számára. Vannak esetek, amikor az ember arra gondol, hogy annak a szőkének kár a levegőt szívni és az ember készül arra, hogy elszedi előle a levegőt. Majd a rádión annak idején tessék bekapcsolni és hallani fogják, amint, magyarázom az ejsküdl esőnek, hogy vannak esetek, amikor más megoldás nincs és hogy olyan ártatlan vagyok, mint a maszületett bárány. Kérem a felmentésemet. KÉT VÁNDOR A budapesti ‘Az Est”-ben jelent meg az alábbi cikk. Két vándor tért meg Moszkvából. Az egyik André Gide, a nagy francia író, aki tenger csalódás után az intellektüel kihívó gőgjével lépett be néhány év előtt a III. Internationaléba, amellyel a megcsalt szerelmes a Szajnába dobja magát. Mindegy. Belépett, adta, vállalta gavallérodat. Na és aztán most végre meg akarta nézni, mi is az, amibe belépett. Ki akarta tapogatni rajongása tárgyát, megvizsgálni, kikopogtatni. Kiutazott Moszkvába, együtt Roland Dorgeles-szel, aki — a Fakeresztek költője — a legszebb, legemberibb háborús regényt (a háború ellen) írta a háború utáni Franciaországban. Kimentek, viszszajöttek. Tüzes tekintettel mentek, keserű szájjal érkeztek vissza. Lobogó lelkesedésük hideg, fekete hamuvá vált. Gide azt mondja, hogy lidércnyomástól szabadult, amikor hazaérkezett. Dörgelés undorról és idegességről beszél. A két író csupa csalódás és csömör. Gide felháborodva ábrázolja nemcsak azt a nyomorúságot, ami valósággal állattá süllyeszti a szovjet polgárt, aki napi kenyerét nem kevesebb veszéllyel és küzdelemme szerzi tö meg, mint az erdő vadja, aki agyarral, karommal indul prédára. De még inkább undorodik attól a lelki nyomástól, amelyben alattvalóit tartja Sztálin cár Széles Oroszország egyetlen embevadászó terület. Senki, amikor reggel elköszön hazulról, nem tudja, estére visszakerül-emég vackába, senki, aki este lefekszik, nem sejtheti, reggel hol és mire fog ébredni. Sztálin azt csukja le és azt állítja falhoz, aki neki tetszik, helyesebben nem tetszik. Az ember nem ember, hanem céltábla. Darabszám. És most egy kérdés. Hol írhatta volna meg Gide tapasztalatait, ha évekkel ezelőtt vele együtt egész Franciaország belépett volna a III. Internacionáléba. Ő haza tudott menni a nemzeti, polgári Franciaországba sírni, panaszkodni, dühöngeni. Abba a türelmes nemzeti társadalomba, amely engedte, hogy kommunista legyen belőle és most antikommunista, mindig szabad elhatározásából. De mit csináljon az orosz író. Hová írhatja az meg gide-i panaszait. Foghatja a száját, vagy kínjában a börtön falait haraphatja. Két vándor megtért. Az undortól betegen. Két kényeztetett vendég. Hát még, akiket nem kényeztetnek! AZ IDEGENEK PROBLÉMÁI Az állampolgári jogok megvonása a családtagokat is érinti Kérdés: Apám hosszas külföldi tartózkodás miatt elvesztette állampolgárságát. Anyám és én, apám honosodása útján nyertünk polgárjogokat. Kérdés most már, hogy az állampolgársági jogok megvonása reánk is vonatkozik-e ? Válasz: Ebben a kérdésben meglehetős ellentétek uralkodnak. Egyes bírósági döntések szerint, amikor az állampolgári jogokat a családfőtől megvonják, azok is elvesztik állampolgárságukat, akik az illető honosodása révén nyerték el azt. Más bírósági döntések szerint a családtagok továbbra is amerikai polgárok maradnak. Leghelyesebb tehát, ha ügyében a lakhelyéhez legközelebb eő polgárosodási hivatalhoz folyamodik. Ha úgy találják, hogy az előbbi döntés vonatkozik az Ön esetére, úgy külön megzerezheti állampolgári jogait. A megfelelő, tanuk megválasztása Kérdés: Honosodási kérvényemet visszautasították, mivel az egyik tanúm zavarában azt állította, hogy öt helyett csak négy év óta ismer engem. Pótolhatom-e az illetőt egy másik tanúval? Válasz: Ezt eredményezi a tanuk gondatlan megválasztása. A Legfelsőbb Bíróság döntő határozata értelmében, ha kitűnik, hogy valaki hamis tanúzás útján akar polgárjogot nyerni, a kérvényét visszautasítják, illetve állampolgárságát megvonják. Ezidőszerint már késő lenne újabb tanukat behivatni. Az eljárát újból kell kezdenie, azaz új folyamodványt kell benyújtania. Igyekezzék olyan tanukat behivatni, akik önt öt éve ismerik és az ön jelleméről tiszta képet adhatnak. A segély igénybevétele nem akadályozza a honosodást Kérdés: Igaz-e, hogy az idegen, aki a közsegélyt igénybeveszi, nem nyerhet amerikai állampolgári jogot? Válasz: Nem. Idegenek, akik amunkanélküliség nyomása alatt kénytelenek a közsegélyt, vagy munkasegélyt igénybevenni, bátran folyamodhatnak állampolgárságért. Tény, hogy tavaly egy louisianai bíróság ezt kétségbevonta, viszont később számos szervezet — s köztük a FLIS — közbelépésére újabb határozatot hoztak s igy a közsegélyt igénybe vevő idegenek honosodása akadálytalan. Mikor foglalja el hivatalát az elnök? Kérdés: szeretném tudni, hogy Roosevelt elnök második terminusa mikor kezdődik és mikor ül össze ismét a Kongresszus ? Válasz: Az alkotmány huszadik függeléke értelmében — amit 1933-ban szentesítettek — Franklin D. Roosevelt január 20-án fogja az elnöki esküt letenni és hivatalát elfoglalni. Az új Kongresszus január 3-án fog felesküdni és ugyanakkor az ülésszakot megnyitják. A ré(Folytatás az utolsó oldalon) A MAI ANGOL KÖNYVSIKEREK TITKA: A FILM! London egyik leghíresebb könyvkiadójának nyilatkozata LONDON, nov. hu. (Az Amerikai Magyar Népszava londoni szerkesztőségétől.) A könyv első közönsége ma, nem a rendes, a szokásos könyvolvasó publikum, mondjuk így: a ‘Tart pour l‘art” olvasó, de — a filmproducer. London, helyesebben: Elstree és Hollywood nagy filmgyárai ma külön könyvkutató, könyvfeldolgozó osztályokat szerveznek, hogy mindent, ami könyvalakban megjelenik és alkalmas a megfilmesítésre, azonnal “észrevegyenek és megvegyenek”. Ne kelljen várni rájuk hosszú évtizedekig, míg — klasszikus művekké válnak. Alkalmam volt beszélgetni London egyik legnagyobb könyvkiadójával, aki egész évi produkcióját, egészen nagyszabású terveit, mind-mind, elsősorban nem az olvasóközönségre, de — a filmre építi fel. ő mondotta nekem a következőket: — Ha egy neves filmproducer képet csinál valamely regény, életrajz vagy akármi más nyomtatott és bekötött formájú írásmű alapján, egészen bizonyos, hogy az elsősorban nem a film, de — a könyv javára szolgál. Nemcsak azért, mert a szerző és a kiadó külön pénzt kap a filmgyártól érte, de azért is, mert az olvasóközönség egyszerre elkezd a könyv iránt érdeklődni. Ez a helyzet, főképen és elsősorban: híres klaszszikus műveknél, amelyekből — valljuk be — hosszú éveken keresztül nem kellett újabb kiadást adnunk, de amelyek jórésze — természetesen csak azok, amelyek filmre kerültek — most egyszerre, évenként több kiadásban is a közönség elé kerülnek. A közönség elmegy a moziba, végignézi a képet és egyszerre — feltétlenül el akarja olvasni a könyvet is! — Mást is bizonyít ez a jelenség. Azt, hogy a mozi és a könyv közönsége, nagyjából — ugyanaz! Az angolul beszélő államokban, legalább is az helyzet! Továbbfűzve a következtetést, azt jelenti ez, hogy a mozi éppenugy terjeszti a kultúrát, mint a könyv s minden szó a film ellen, üres vagy célzatos rosszakaratot, tulatlanságot jelent és takar. — Néhány példát ermlitek fel: itt van például Dumas “Gróf Monte Christo”-ja. A könyvet ismerte a közönség legszélsebb rétsége az egész világon, de olvasni — alig olvasta! Néhány esztendővel ezelőtt, amikor Hollywoodban először készítettek filmet a könyv alapján, az utána következő hat hónapban hirtelen felugrott a Monte Cristo eladási görbéje olyannyira, hogy ez a hat hónap, egyedül, többet jelentett a könyv eladása tekintetében, mint a regény egész megelőző élete. Ugyanez történt a Copperfield Dáviddal, a “A két város legendájával”, az “Amatőr Gentleman”-nel, Jack London gyönyörű “Vadon szavával”, amelyből éppen a közelmúltban készült Hollywoodban csodaszép film. — Ez a “biliterális” kapacitása minden jó könyvnek, egyszerre rávette a kiadókat és az írókat is arra, hogy a filmben gondolkodjanak! Ez az oka azután annak, hogy a legújabb regények olyan lüktetően mozgalomdúsak, annyira drámai üteműek, anynyira pergetik az eseményeket s mellőzik a hosszadalmas leírásokat, lelki analíziseket, amilyen mértékben eddig tömítették magukban ezeket az elemeket! — Ám, mindennek, nemcsak a kiadók és az írók irodalmi tevékenységére van kihatása, de — az üzletre is. Eddig az volt az utas, hogy a kiadó kijött a könyvével s utána elment személyesen vagy ügynöke utján a filmproducerhez s felajánlotta neki könyvét megvételre. A producer azt vagy elfogadta, vagy nem. . . Ma. .. nos, ma a kiadó először elmegy a még ki nem nyomtatott könyvvel a filmproducerhez, megkérdezi véleményét, esetleg azonnal eladja neki a storyt és csak akkor kezd a könyv kinyomtatásához, amikor már a producer bejelentette, hogy ezt vagy azt a regényt a közeljövőben megfilmesíti. Ez esetben ugyanis az történik, hogy a könyv már biztos karrierrel indul. Eddig ugyanis még egyszer sem volt példa arra, hogy egy olyan regény, amelyről már előzőleg tudta a közönség legszélesebb rétege, hogy film is készül belőle, ne aratott volna komoly, nagy sikert nyomtatott formájában is! — Ugyanez történik azonban nemcsak új, ma született regényekkel, de az úgynevezett “klasszikus felújításokkal” is. Példa erre “Az utolsó Mohikán” című, ma már klasszikusnak számító ifjúsági regény. Ezt a könyvet, a belőle nemrégi készült film után újra piacra dobták s akkora, sikert arattak vele, mint még soha azelőtt. A film bemutatása után a közönség valósággal , a könyvvel a kezében ült be a moziba s úgy élvezte végig a romantikus storyt, annak minden szépségét, izgalmát. Pedig olvasni azután, igazán nem lehet a sötét moziban! — Itt van azután a legújabb példa, a “Wuthering Heights”, a híres Brontery story, amelyből ugyancsak Amerikában készítenek most filmet. Ám a londoni kiadó azonnal belekezdett a könyv diszmószerű felújításába, mert halálbiztos benne, hogy most döntő sikert fog aratni vele, éppen a megfilmesítés kapcsán! — A legújabb kiadói törekvés azután az. (Folytatás az utolsó oldalon)