Amerikai Magyar Népszava, 1936. november (37. évfolyam, 307-335. szám)

1936-11-30 / 335. szám

4 Amerikai motu* HUNDAWW «o»u* ww­­wnw Established 1899 by GÉZA D. BERKÓ alapította 1899-ben Published daily, Including Sunday by THE AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, INC. 380 SecoDd Avenue Entered as Second Class MatteT, P. O. New York, N. Y. Telephone GRamercy 6—<1780, 8781, 8781. Editor-In-Chief: DR. ANDOR KUN, főszerkesztőő Managing Editor: PÁD NADÁNYI, felelős szerkesztő Business Manager: MAX KAUFMAN, ügyvezető igazgató Advertising Dept.: SÁNDOR TARCZ, hirdetési osztály SUBSCRIPTION RATES:­­ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: United States of America, Canada, Mez- Az Egyesült Államokban, Canadában, Ico, South America, Cuba—one gr. $6.00, Mexicoban, Dél-Amerikában és Cubában1 6 mp. $3.00, Daily only, Forreigtn Countries Egész évre $6.00, félévre $3.00, Kyl­­and New York City one year $9.00, 6 földre és New Yorkban egész évre $9.00, months $4.50 Daily only. I félévre $4.50. BRANCH OFFICES: Alton*. L I„ N. Y. — 11­00 Grand Avenue. Astoria, L. I. Bethlehem, Pa. — 843 Bast 4th Street. Bridgeport, Conn.—678 Bostwlck Avenne. Buffalo, NY. — 432 Dearborn Street. Cleveland, Ohio — 11*530 Buckeye Roau. Chicago, 111., ■— 619 Wrightwood Ave. Detroit, Mich. — 7914 W. Jefferson Ave. FIÓK IRODÁK: Los Angeles, Cal. —734 S. Arizona Ave^ Newark, N. J. — 17 William StrST. Maplewood, N. J. Perth Amboy, N. J. — 307 Maple Street. Passaic, N. J. —i 127 Market Street Philadelphia, Pa. — S37 Morse Street. Pittsburgh, Pa. — 312 Johnston Avenne St. Pani, Mlnu. — 132 Bellevue Avenue Trenton. N. J. — 452 Grand St. FOREIGN OFFICES KÜLFÖLDI IRODÁK Franciaország — France, Paris, 88 Avenue des Terner Magyarország — Hungary, Budapest, VIII. Kisfaludy klia t Anglia — London. W 14 — 99 Addison Road. Enslanc A trianoni szerződés igazságtalan, embertelen, nemzetgyilkos Harcolni ellene emberi kötelesség; küzdeni meg­változtatása és szent feladata minden magyarnak. Ez az újság minden erejével minden súlyával, minden rendelkezésére álló eszközzel küzd és küzdeni fog a magyar revízióért és a küzdelmében fegyvertá­rsai kér minden amerikai magyart,­­politikai pártállásra és felekezeti különbségre való tekintet nélkül. A trianoni szerződést meg kell változtatni. Népszava MCUWIMMWMPWW Roosevelt elnök hangja Bizonyos, hogy Délamerikában, Európában és a világ többi részeiben megérdemelten nagy feltűnést keltett Roosevelt elnök­nek az a beszéde, amelyet Rio de Janeiroban, a köztársaság tör­vényhozásának és legfelsőbb bíróságának tagjai előtt tartott. De ugyanilyen bizonyos az is, hogy a 48 állam egyikében sem — be­leértve még Vermontot és Mainet is — nem keltette a legkisebb feltűnést sem. Mert feltűnést, fokozott érdeklődést és izgalmat az keltett volna, ha nem ÍGY beszél Franklin Delano Roosevelt. Az amerikai nép nagyon jól ismeri az elnök hangját: nem­csak azért, mert alig akad olyan otthon egész Amerikában, a­melybe a rádió ne juttatta volna el számos alkalommal a végrehaj­tó hatalom megvesztegetően kellemes hangját, hanem azért, mert négy “hosszú esztendő” alatt megállapíthatta a 48 állam népe, hogy ez az elnök a hangjával együtt soha sem változtatja meg azokat a gondolatokat sem, amelyek szavakba, mondatokba formálva, lelkének őszinte, igaz érzéseiből fakadnak. Roosevelt elnök talán az egyetlen államfő a világon, aki mindenek előtt és mindenek felett a békét tartja egy ország népe legnagyobb kincsének. Minden egyéb érdek ezután következik, legyen az az érdek gazdaságilag, politikailag, vagy pénzügyileg bármennyire is életbevágóan fontosságú. És amikor fanatikus híve a békének és fanatikus gyűlölője a háborúnak Roosevelt el­nök, akkor elsősorban az a meggyőződés vezérli, hogy nincsen olyan nemzetközi kérdés, nem fordulhat elő olyan nézeteltérés nemzetek között, amelyet nem lehet békés eszközökkel jobban, maradandóbban és egészségesebben megoldani, mint háborúval. Ez a szellemi, ez a felfogás tört utat hatalmas erővel Brazília fővárosában is nemcsak egy délamerikai köztársaság, hanem az egész Újvilág népének szívéhez. És ezek a hangok oly harsá­nyak, oly messzeszólóak voltak, hogy meg kellett hallania Európa népének is mindenütt, ahol az önkény hatalma nem parancsolt kötelező süketséget a bizonytalanságok örvénye felé sodródó, ki­szolgáltatott népeknek. Gotthard Ephraim Lessing Hét évvel ezelőtt országos ünnepségek voltak Németország­­ban Gotthold Ephraim Lessing emlékezetére. S Németországgal együtt ünnepelt akkor az egész kultur­világ. Hét esztendővel ezelőtt volt kétszáz éve annak, hogy világra jött Gotthold Ephra­im Lessing, a halhatatlan német író. Mint költő, műfordító és drámaíró is új ösvényeket vágott a német irodalomban Lessing, de igazi korszakalkotó a kritikai munkássága volt. Lessing volt az igazi, az első és a legnagyobb reformátora a német irodalomnak és a legalaposabb német iroda­lomtörténeti írók is elismerik, hogy az ő kritikai fejtegetései, tanulmányai döntötték meg német földön a francia költészetnek eddig kizárólagosan uralkodó befolyását és ő készítette elő az önálló német költészet talaját. Lessing készítette elő a talajt Schiller és Goethe, a német irodalom legnagyobb klasszikusai számára és Lessingnek köszön­hette Némeország, hogy a német színpad néhány év alatt kiemel­kedett a jelentéktelenségből és szürkeségből és valóban német nemzeti intézmény lett. Egy ilyen rövid cikknek a keretében nehéz volna belemenni annak a fejtegetésébe, hogy az önálló német ne­mzeti irodalomnak milyen szerepe volt a különböző német királyságok és hercegsé­gek népének összefogásában, milyen szerepe volt a német nem­zeti irodalomnak abban, hogy Néemország ma egységes biro­dalom. De ebbe nem is szükséges részletesen belemenni. Elég utalni erre ahhoz, hogy az ember tisztán láthassa Gotthard Ephraim Lessing érdemeit — nemcsak világirodalmi, hanem német nem­zeti szempontból is. S ennek a Lessingnek az érdemeit, ennek a Lessingnek az emlékét, ennek a Lessingnek a szellemét tiporja most sárba a na­­zi kormány. És sárba tiporja Lessing irodalmi utódjainak mun­kásságát, nagyszerű érdemeit is, amikor egy új rendeletben be­tiltja a műkritikát és csak azt engedi meg nagy kegyesen, hogy a színdarabokról, könyvekről, műtárlatokról ismertető riportokat közöljenek a német lapok. Hitler és Goebbels szerint az irodalmi kritika visszás hango­kat visz a német kultúrába. A nazi vezérek azt állítják, hogy a kritika zsidó szellemi termék. Erre a legújabb német kormány­­rendeletre s az azt kísérő miniszteri nyilatkozatra már igazán azt lehet csak mondani, hogy szegények azt sem tudják, hogy mit beszélnek. Szegények olyan műveletlenek, hogy talán azt sem tudják, ki volt Gotthard Ephraim Lessing. Mert ha tudnák, ak­kor bizonyosan nem mondana ilyeneket Goebbels propagandaügyi miniszter. Lessing — csak úgy mellékesen szólja — egy szászországi evangélikus lelkész, egy nagy teológiai tudós fia volt, s rá bizony bajos volna ráfogni azt, hogy zsidó volt. S bajos volna ráfogni ezt egész sereg régi és modern német kritikusra, akik nélkül a német irodalom ma semmiesetre sem­ volna ott, ahol ma áll. De nem nehéz megjósolni, hogy nem is maradt ott. Kritika nélkül az irodalom a művészet el kell, hogy sorvadjon, el kell hogy pos­ványosodjon. H­a Hitlernek és Goebbelsnek az a céljuk, hogy a német irodalmat lerántsák a teljes csődbe, a teljes jelentéktelen­ségbe — akkor ezt bámulatos gyorsan el fogják tudni érni most kiadott rendeletükkel. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Különös dolgok, amik az emberrel megesnek — SZEBENYEI JÓZSEF ROVATA — VAGYOK A GYILKOSOK BARÁTJA Hosszú és sikertelen ujágírói pályámon egyet megtanultam, ha egyebet nem is. Ez az, hogy a közönség legjobban szereti olvas­ni a szerelmi okokból elkövetett gyilkossá­gokat. Nincs is érdekesebb dolog a világon, mint egy jó ,lelkes, szenvedély-gyilkosság, amikor a nő öli meg a férfit, vagy a férfi a nőt, — nekem mindegy, — csak szerelem legyen a dologban. Mint új­ságíró természe­tesen elmondhatom magamról, hogy szerel­mi gyilkosságokkal kereskedem már évtize­dek óta és nem adok egy jó szerelmi gyil­kosnőt húsz miniszterelnökért, vagy hat ki­rálygyilkosságért. Épen azért, mert olyan nagyon a szívem­hez vannak nőve a szerelmi gyikosok, gyak­ran spekuláltam már azon, hogy mint lehet­ne megkönnyíteni a szerelmi gyilkosok sor­sát, amikor a baj esőstől szalad feléjük. A legnagyobb baj egy ilyen szerelmi gyilkos életében, hogy soha sincs elég pénze arra, hogy jó ügyvédet fogadjon magának. Éhez­ik pénz kell és rendesen azért akasztják fel őket időnek előtte, mert az ügyvédjük nem volt elég ügyes, vagy okos. Pláne a férfiak dolgában. A szép gyilkosnőket még csak fel lehet mentetni az esküdtekkel, mert a vádlott nő felemeli egy kicsit a szoknyáját az esküdtek felé és mosolyog feléjük a köny­­nyein keresztül, már kész a felmentés. De a férfiakkal már nem olyan egyszerű a do­log. Azok hiába húzzák fel a nadrágjuk szárát, a kutya se hederít rájuk. Épen az­ért gondoltánk, hogy kisegítem őket egy kis ötlettel, ha már pénzzel nem is tudom sze­gény gyilkoskákat támogatni. Az az ötletem támadt, hogy amikor a tár­gyalásra kerül a sor és sok ezer ember akar betolakodni a kis tárgyalóterembe, de nem jut hely, csak vagy száznak, legokosabb vol­na a tárgyalást a rádió mikrofon előtt lefoly­tatni, úgy hogy egy pár millió ember hall­gathassa és valamely nagy cég fizesse a rá­dióóa­t és adjon a gyilkosnak, mondjuk húsz ezer dollárt, hogy a rádióba mondja bele a védekezését és abba sírja bele a siralmait, az ügyvéd meg az ügyész a rádióba szaval­janak és a bejelentő közben, amikor alkalom kínálkozik, mondja be a szokásos jelentést: — Mielőtt a tanú kihallgatására kerülne a sor, hadd ragadom meg ezt az alkalmat, tisztelt hallgatóság, hogy felhívjam a figyel­müket arra, hogy ez a rádió közvetítés a kitűnő olajvállalat szívességéből jut el önökhöz és hogy ha jó gazolint meg piáját akarnak, akkor nem kell egyebet tenni, mint a mi tábláinkra figyelni, nehogy más és rosszabb minőségű... . — Itt a tanú. Szép, magas lány, szőke ha­ja van és a szemei könnyesek. Alice Macken­zie a neve és ő volt az, akinek a keblén a gyilkos elsírta a bánatát, mielőtt a gyilkos golyót belelőtte volna a szépséges kórista­­lány szívébe. Most esketik meg a tanút, aki halk hangon mondja: Isten engem úgy se­gítsen. Nem mulatságosabb egy egy ilyen rádió óra, amit az ember egész nap hallgathatna, mint ha a Fincike kisasszony beleénekel vagy valami buta komikus bek­öhög a mik­rofonba? Az ügyvéd kaphatna húsz­ezer dol­lárt a nagy olaj Companytól, a gyilkost felmentenék az esküdtek és mindenki meg volna elégedeve, így mi történik? Az ügy­védet a bíróság rendeli ki és nem kap egyi, cent­et sem a munkájáért, a gyilkost fel­akasztják, vagy villamos székbe teszik, ami költséges és kellemetlen, mer reggel az ember nem akasztást akar olvasni az újság­ban, hanem valami kellemesebbet, az olaj­váll­­alatnak nem jut alkalma arra, hogy a porté­káját meghirdesse rendes milliós közönségé­nek, a kormányzót zaklatják a rokonok ke­gyelemért és mindenki rosszul érzi magát általában. A legszebb dolog az, ha a szerel­mi gyilkost felmentik és az egész ország tap­sol a rádió előtt, mert az ügyvéd közben úgy állította be a gyilkost a húsz­ezerért, mintha a szegény meggyilkolt kórista­lány ölte vol­na meg, ahelyett, hogy megfordítva történt. Egy kis pénz is forogna, mert az ügyvéd egy eleven kóristalánynak adna belőle egy kis részt úgy is, úgy hogy még a kórusban is hasznát látnák a gyilkosságnak. Általában valamit kéne tenni szegény sze­relmi gyilkosok érdekében. Ha meg valaki most azt kérdi, hogy mért lettem egyszerre olyan nagy barátja a szerelmi szenvedély gyilkosoknak, akkor elmondhatom, hogy van egy bizonyos szőke hölgy a Bronxban, és én előre elkészítem a talajt a magam számára. Vannak esetek, amikor az ember arra gondol, hogy annak a szőkének kár a levegőt szívni és az ember készül arra, hogy elszedi előle a levegőt. Majd a rádión annak idején tessék bekapcsolni és hallani fogják, amint, magyarázom az ejsküdl esőnek, hogy vannak esetek, amikor más megoldás nincs és hogy olyan ártatlan vagyok, mint a ma­született bárány. Kérem a felmentésemet. K­ÉT VÁNDOR A budapesti ‘Az Est”-ben jelent meg az alábbi cikk. Két vándor tért meg Moszk­vából. Az egyik André Gide, a nagy francia író, aki tenger csa­lódás után az intellektüel kihí­vó gőgjével lépett be néhány év előtt a III. Internationaléba, a­mellyel a megcsalt szerelmes a Szajnába dobja magát. Mindegy. Belépett, adta, vállalta gavallé­rodat­. Na és aztán most végre meg akarta nézni, mi is az, ami­be belépett. Ki akarta tapogat­ni rajongása tárgyát, megvizs­gálni, kikopogtatni. Kiutazott Moszkvába, együtt Roland Dor­­geles-szel, aki — a Fakeresztek költője — a legszebb, legembe­ribb háborús regényt (a háború ellen) írta a háború utáni Fran­ciaországban. Kimentek, visz­­szajöttek. Tüzes tekintettel mentek, keserű szájjal érkeztek vissza. Lobogó lelkesedésük hi­deg, fekete hamuvá vált. Gide azt mondja, hogy lidércnyomás­tól szabadult, amikor hazaérke­zett. Dörgelés undorról és ide­gességről beszél. A két író csupa csalódás és csömör. Gide felháborodva áb­rázolja nemcsak azt a nyomorú­ságot, ami valósággal állattá süllyeszti a szovjet polgárt, aki napi kenyerét nem kevesebb ve­széllyel és küzdelemme­ szerzi t­ö meg, mint az erdő vadja, aki agyarral, karommal indul pré­dára. De még inkább undorodik attól a lelki nyomástól, amely­ben alattvalóit tartja Sztálin cár Széles Oroszország egyetlen embevadászó terület. Senki, amikor reggel elköszön hazul­ról, nem tudja, estére visszake­­rül-e­­még vackába, senki, aki este lefekszik, nem sejtheti, reg­gel hol és mire fog ébredni. Sztálin azt csukja le és azt ál­lítja falhoz, aki neki tetszik, he­lyesebben nem tetszik. Az ember nem ember, hanem céltábla. Darabszám. És most egy kérdés. Hol ír­hatta volna meg Gide tapaszta­latait, ha évekkel ezelőtt vele együtt egész Franciaország be­lépett volna a III. Internacioná­­léba. Ő haza tudott menni a nemzeti, polgári Franciaország­ba sírni, panaszkodni, dühönge­­ni. Abba a türelmes nemzeti tár­sadalomba, amely engedte, hogy kommunista legyen belőle és most antikommunista, mindig szabad elhatározásából. De mit csináljon az orosz író. Hová írhatja az meg gide-i pa­naszait. Foghatja a száját, vagy kínjában a börtön falait harap­hatja. Két vándor megtért. Az undortól betegen. Két kényezte­tett vendég. Hát még, akiket nem kényeztetnek! AZ IDEGENEK PROBLÉMÁI Az állampolgári jogok megvo­nása a családtagokat is érinti Kérdés: Apám hosszas kül­földi tartózkodás miatt elvesz­tette állampolgárságát. Anyám és én, apám honosodása útján nyertünk polgárjogokat. Kérdés most már, hogy az állampolgár­­sági jogok megvonása reánk is vonatkozik-e ? Válasz: Ebben a kérdésben meglehetős ellentétek uralkod­nak. Egyes bírósági döntések szerint, amikor az állampolgári jogokat a családfőtől megvon­ják, azok is elvesztik állampol­gárságukat, akik az illető hono­sodása révén nyerték el azt. Más bírósági döntések szerint a családtagok továbbra is ameri­kai polgárok maradnak. Leghe­lyesebb tehát, ha ügyében a lak­helyéhez legközelebb eő polgá­rosodási hivatalhoz folyamodik. Ha úgy találják, hogy az előbbi döntés vonatkozik az Ön eseté­re, úgy külön megzerezheti ál­lampolgári jogait. A megfelelő, tanuk megválasz­tása Kérdés: Honosodási kérvé­nyemet visszautasították, mi­vel az egy­ik tanúm zavarában azt állította, hogy öt helyett csak négy év óta ismer engem. Pótolhatom-e az illetőt egy má­sik tanúval? Válasz: Ezt eredményezi a tanuk gondatlan megválasztása. A Legfelsőbb Bíróság döntő ha­tározata értelmében, ha kitű­nik, hogy valaki hamis tanúzás útján akar polgárjogot nyerni, a kérvényét visszautasítják, il­letve állampolgárságát megvon­ják. Ezidőszerint már késő len­ne újabb tanukat behivatni. Az eljárát újból kell kezdenie, azaz új folyamodványt kell benyúj­tania. Igyekezzék olyan tanukat behivatni, akik önt öt éve is­merik és az ön jelleméről tiszta képet adhatnak. A segély igénybevétele nem akadályozza a honosodást Kérdés: Igaz-e, hogy az ide­gen, aki a közsegélyt igénybe­veszi, nem nyerhet amerikai ál­lampolgári jogot? Válasz: Nem. Idegenek, akik a­­munkanélküliség nyomása alatt kénytelenek a közsegélyt, vagy munkasegélyt igénybeven­ni, bátran folyamodhatnak ál­lampolgárságért. Tény, hogy tavaly egy louisianai bíróság ezt kétségbevonta, viszont ké­sőbb számos szervezet — s köz­tük a FLIS — közbelépésére újabb határozatot hoztak s igy a közsegélyt igénybe vevő ide­genek honosodása akadálytalan. Mikor foglalja el hivatalát az elnök? Kérdés: szeretném tudni, hogy Roosevelt elnök második terminusa mikor kezdődik és mikor ül össze ismét a Kon­gresszus ? Válasz: Az alkotmány husza­dik függeléke értelmében — amit 1933-ban szentesítettek — Franklin D. Roosevelt január 20-án fogja az elnöki esküt le­tenni és hivatalát elfoglalni. Az új Kongresszus január 3-án fog felesküdni és ugyanakkor az ülésszakot megnyitják. A ré­(Folytatás az utolsó oldalon) A MAI ANGOL KÖNYV­SIKEREK TITKA: A FILM! London egyik leghíresebb könyvkiadójának nyilatkozata LONDON, nov. hu. (Az Amerikai Magyar Népszava londoni szerkesztőségétől.) A könyv első közönsége ma, nem a rendes, a szokásos könyvolvasó publikum, mondjuk így: a ‘Tart pour l‘art” olvasó, de — a filmproducer. London, he­lyesebben: Elstree és Hollywood nagy film­gyárai ma külön könyvkutató, könyvfeldol­gozó osztályokat szerveznek, hogy mindent, ami könyvalakban megjelenik és alkalmas a megfilmesítésre, azonnal “észrevegyenek és­­ megvegyenek”. Ne kelljen várni rájuk hosszú évtizedekig, míg — klasszikus mű­vekké válnak. Alkalmam volt beszélgetni London egyik legnagyobb könyvkiadójával, aki egész évi produkcióját, egészen nagyszabású terveit, mind-mind, elsősorban nem az olvasóközön­ségre, de — a filmre építi fel. ő mondotta nekem a következőket: — Ha egy neves filmproducer képet csinál valamely regény, életrajz vagy akármi más nyomtatott és bekötött formájú írásmű alapján, egészen bizonyos, hogy az elsősor­ban nem a film, de — a könyv javára szol­gál. Nemcsak azért, mert a szerző és a ki­adó külön pénzt kap a filmgyártól érte, de azért is, mert­­ az olvasóközönség egyszer­re elkezd a könyv iránt érdeklődni. Ez a helyzet, főképen és elsősorban: híres klasz­­szikus műveknél, amelyekből — valljuk be — hosszú éveken keresztül nem kellett újabb kiadást adnunk, de amelyek jórésze — ter­mészetesen csak azok, amelyek filmre kerül­tek — most egyszerre, évenként több kiadás­ban is a közönség elé kerülnek. A közönség elmegy a moziba, végignézi a képet és egy­szerre — feltétlenül el akarja olvasni a könyvet is! — Mást is bizonyít ez a jelenség. Azt, hogy a mozi és a könyv közönsége, nagyjá­ból — ugyanaz! Az angolul beszélő álla­mokban, legalább is az helyzet! Tovább­­fűzve a következtetést, azt jelenti ez, hogy a mozi éppenugy terjeszti a kultúrát, mint a könyv s minden szó a film ellen, üres vagy célzatos rosszakaratot, tulatlanságot jelent és takar. — Néhány példát erm­litek fel: itt van pél­dául Dumas “Gróf Monte Christo”-ja. A könyvet ismerte a közönség legszélsebb ré­­tsége az egész világon, de olvasni — alig ol­vasta! Néhány esztendővel ezelőtt, amikor Hollywoodban először készítettek filmet a könyv alapján, az utána következő hat hó­napban hirtelen felugrott a Monte Cristo eladási görbéje olyannyira, hogy ez a hat hónap, egyedül, többet jelentett a könyv el­adása tekintetében, mint a regény egész megelőző élete.­­ Ugyanez történt a Copperfield Dávid­dal, a “A két város legendájával”, az “Ama­tőr Gentleman”-nel, Jack London gyönyörű “Vadon szavával”, amelyből éppen a közel­múltban készült Hollywoodban csodaszép film. — Ez a “biliterális” kapacitása minden jó könyvnek, egyszerre rávette a kiadókat és az írókat is arra, hogy a filmben gondol­kodjanak! Ez az oka azután annak, hogy a legújabb regények olyan lüktetően moz­­galomdúsak, annyira drámai üteműek, any­­nyira pergetik az eseményeket s mellőzik a hosszadalmas leírásokat, lelki analíziseket, amilyen mértékben eddig tömítették maguk­ban ezeket az elemeket! — Ám, mindennek, nemcsak a kiadók és az írók irodalmi tevékenységére van kiha­tása, de — az üzletre is. Eddig az volt az utas, hogy a kiadó kijött a könyvével s utá­na elment személyesen vagy ügynöke utján a filmproducerhez s felajánlotta neki köny­vét megvételre. A producer azt vagy elfo­gadta, vagy nem. . . Ma. .. nos, ma a kiadó először elmegy a még ki nem nyomtatott könyvvel a filmproducerhez, megkérdezi vé­leményét, esetleg azonnal eladja neki a storyt és csak akkor kezd a könyv kinyom­tatásához, amikor már a producer bejelen­tette, hogy ezt vagy azt a regényt a közel­jövőben megfilmesíti. Ez esetben ugyanis az történik, hogy a könyv már­­ biztos karrierrel indul­. Eddig ugyanis még egy­szer sem volt példa arra, hogy egy olyan re­gény, amelyről már előzőleg tudta a közön­ség legszélesebb rétege, hogy film is készül belőle, ne aratott volna komoly, nagy sikert nyomtatott formájában is! — Ugyanez történik azonban nemcsak új, ma született regényekkel, de az úgynevezett “klasszikus felújításokkal” is. Példa erre “Az utolsó Mohikán” című, ma már klasszi­kusnak számító ifjúsági regény. Ezt a köny­vet, a belőle nemrégi készült film után újra piacra dobták s akkora, sikert arattak vele, mint még soha azelőtt. A film bemutatása után a közönség valósággal , a könyvvel a kezében ült be a moziba s úgy élvezte végig a romantikus storyt, annak minden szépsé­gét, izgalmát. Pedig olvasni azután, igazán nem lehet a sötét moziban! — Itt van azután a legújabb példa, a “Wuthering Heights”, a híres Brontery story, amelyből ugyancsak Amerikában ké­szítenek most filmet. Ám a londoni kiadó azonnal belekezdett a könyv diszmószerű felújításába, mert halálbiztos benne, hogy most döntő sikert fog aratni vele, éppen a megfilmesítés kapcsán! — A legújabb kiadói törekvés azután az. (Folytatás az utolsó oldalon)

Next