Amerikai Magyar Népszava, 1939. szeptember (40. évfolyam, 247-273. szám)
1939-09-04 / 247. szám
Mi újság az Óhazában ? Dunamenti római erődrendszer nyomában Tíz esztendő óta igen nagy jelentőségű és eredményekben újabb és újabb érdekességeket feltáró ásatások folynak Szentendrén. Az ásatások célja, hogy a már ismert aquincumi római telep hatáskörébe tartozó római erődítések fekvését meghatározzák. A nagyszabású feltárási munkálatokat dr. Nagy Lajos aquincumi múzeumigazgató és dr. Nagy Tibor asszisztens irányítják a főváros hathatós anyagi támogatásával. A kutatás mai állását illetőleg kérdést intéztünk dr. Nagy Lajos igazgatóhoz, aki a tudományos és közérdekű szempontból fontos ásatásokról igen értékes tájékoztatás keretében számolt be a Nemzeti Újság kiküldött munkatársa előtt. — Ismeretes — mondotta dr. Nagy Lajos, — hogy Szendy Károly polgármester évekkel ezelőtt tervbe vette a főváros történetének összefoglaló meghatását s erre vonatkozólag elismert szakemberekből álló csoportnak megbízást adott. Ennek az óriási munkának egyik jelentékeny fejezetét alkotja majd a székesfőváros római kori emlékeinek részletes tudományos ismertetése is. Budapest ókori múltját szerves egészében feltáró munkánk Aquincumból indult ki 1929- ben, így terelődött figyelmünk elsősorban Szentendrére, ahol 1930-ban Waczek alezredes birtokán kezdtük meg az ásatásokat és munkánkat csakhamar siker koronázta. Annak idején ezen a területen azonban az ásatást megszüntettük. Kutató tevékenységünk értékes támogatásra talált dr. Péchy Henrik személyében, akinek Szentendre római kori múltjára vonatkozólag igen szép magángyűjteménye van. Az antiochiai szír íjászok erődje a Duna mellett — A jelzett telekkel szemben a paprikabiró utcai fronton a főváros támogatásával ez év nyarán folytattuk az ásatásokat, ahol két torony alapfalaira bukkantunk. Dr. Nagy Tibor asszisztens vezetésével folytatott ásatások eredményeként kiderült, hogy a szentendrei római őrtornyok egy igen jelentékeny római határerődnek az “Ulcisia castra”-nak voltak maradványai, amelyek az ország területén legszebben fennmaradt ókori emlékeknek bizonyultak. Megállapították, hogy a szentendrei erőd az Aquincumban állomásozó 2. légió katonai hatáskörébe tartozott. Ulcisia castra-t egy szír segédezred építette. A feliratokból kimutatható, hogy ebben az erődben, kilenc római mérföldre Aquincumtól a “Cohors miliaria nova Surorum Sagittariorum Severiana Antiochiensium” nevű ijászcsapat állomásozott. . ... — Aquincum mellett Ussisia castra-n kívül egy másik római erőd is állott: az Intercisa erőd, a mai Dunapentele környékén. __ A tudatos római hadiszervezetre érdekes világot vet az a tény, miért állomásoztak itt szil íjászok? Megoldódik a kérdés, ha tudjuk, hogy a Duna—Tisza-közén jazig- és szarmata-törzsek laktak, amelyeknek félelmetes fegyverük volt a nyíl. Ezeknek a barbár íjászoknak fékentartására volt szükség a birodalom keleti területeiről olyan seregegységeket idegvezényelni, amelyek ugyancsak kiváltak ennek az ókori fegyvernek pompás kezelésében. A kiásott erőd teljes képet nyújt az egykorú haditechnika állásáról, de további fejlődéséről is. Erre vall az a tény, hogy Diocletianus császár alatt (294—305) átépítették a régi várat s az akkori követelményeknek megfelelően hatalmas saroktornyokkal erősítették meg Ulcisia castra-t. — Később az erőd katonai jelentősége csökkent, sőt II. Constantius idején nevét is megváltoztatták, amennyiben az uralkodó császár egyik döntő haditényére való emlékezésül a szentendrei erődöt Castra Constantian-nak nevezték el. I. Valentinianus császár, aki az egész Duna vonalat újólag megerősítette, a szentendrei erődöt veszendőben hagyta s helyette a mai Horányi-csárda melletti kiserődöket és vele szemben a dunakeszi ellenerődöt építtette fel. Ettől kezdve a szentendrei tábor fokozatosan “civilizálódott”, amennyiben itt találtak lakhelyet a határvédő csapatok hozzátartozói, családtagjai. A szentendrei telep évszázadok viharát állta ki. Kétségtelen, hogy a honfoglaló magyarság is itt találta meg az erődöt és azt település helyéül használták fel. — Kevés hely van az országban, amelynek kontinuitását a jelennel a római múltra viszszamenőleg olyan nyomatékosan bizonyíthatjuk, mint éppen Szentendrén. A honfoglaló magyarság a római telepeket mindenütt átvette, amennyiben ilyen telepeket talált, mint például Óbudán, Sopronban, Győrben. Ezeknek a helységeknek eredete tehát viszszanyúlik a római korszakig. A fővárosi, azután a soproni és a szombathelyi múzeumokon kívül Szentendrén találjuk a legtöbb s valamennyi között a legépebb állapotban fennmaradt sírköveket is. Ezekből a sírkövekből megállapíthatjuk, hogy ezen a környéken kelta néptöredékek laktak, amelyek azután összeolvadtak a hódító rómaiakkal. Szentendre kelta-római emlékei — Néhány romanizált kelta név utal erre a tényre. Ha végignézzük a sírköveket, ilyen neveket találunk: Verodubena, Taccatu, Speratus, Ambo, Tuio. A legszebb kelta nevek ezek. __ A feltárási területeket persze műemlékekké nyilvánítottuk, ami azt jelenti, hogy az illető terület el nem adható, be nem temethető. Ettől eltekintve is, azonban kívánatos volna e műemlékek fokozatosabb védelme, amire természetesen a legnagyobb gonddal törekszünk. Hiszen Szentendrén csupa régi nyomokat talál az ember. — Legutóbb például két római tűzoltó sírkövét találtuk, amelyek alapján megállapítottuk, hogy Ulcisia castra-ban az aquincumi római tűzoltóságnak egy kirendeltsége dolgozott. (Collegium Fabrui et centenariorum tagjai.) — Igen jól megépített hadiút kötötte öszsze Aquincumot a szentendrei erőddel, amely útvonal a Dunamentén húzódott. — Munkálatainkat újabban Óbudán folytatjuk nagy erővel. Erre vonatkozó eredményeinkről már a közel jövőben beszámolhatunk. Kétségtelen, hogy a hatalmas arányokban és céltudatosan szervezett római múltnak olyan emlékeit rejti meg a föld, amelyek — ha egykor felszínre kerülnek — hazánkat egyik legfontosabb archeológiai gócponttá avathatják egész Európában — fejezte be érdekes nyilatkozatát az aquincumi múzeum jeles igazgatója. Weller István Az árokba fordult egy autóbusz A Debrecenből Miskolcra igyekvő Mávaut-autóbusz Debrecentől nem messze, az esőtől felázott Böszörményi-úton megcsúszott és beleborult a sáros árokba. Csodálatosképpen az utasok közül senkinek sem történt baja. Az autóbusz csak két órás késéssel folytatta útját. Megöltek két legényt szerelemféltés miatt Csák István és Simon István zagyvarékási legények Szűcs Mihály és Menkó István legényeket szerelemféltésből megbicskázták. Mindkét legény belehalt sérüléseibe. A gyilkosodat a csendőrség elfogta és le Hatalmas idegenforgalom Rozsnyón Rozsnyón az elmúlt hónapban rendkívül élénk volt az idegenforgalom. A nyaralóvendégek száma meghaladta a város egész lakosságának lélekszámát. Cserkészek és leventecsapatok is igen nagy számmal táboroztak Rozsnyón. ____ STELLA ADORJÁN: A mányoki után 61. Annyit megállapított, hogy őnagysága idejének jelentős részét tölti a villában és az erről szóló jelentés maga is megéri azt a kis összeget, amibe a móka kerül. Ilonát már egyszer végigkísértük délelőtti bevásárlási körútján. Mennyi minden változott azóta az életében! “Az egész város” — ahogy az ismerősök táborát szokta megjelölni a pletyka, — az egész város tudta, hogy válik és a férje feleségül veszi a kis énekesnőt. Különbözőképpen kommentálták az emberek ezt az eseményt. Sokan álltak Ilona pártjára, de itt-ott elhangzott olyan kijelentés is, hogy “csodálom, hogy kibírta ennyi ideig ezzel a sótalan nővel.” Ilona már a kisszakasz ketrecében találkozott egy ismerős hölggyel, aki feltűnően tapintatosan viselkedett. Mindenről beszélt, csak éppen a lényegről nem, hangsúlyozta, aláhúzta és kiemelte, hogy ő mindent tud, de finom teremtés, akinek esze ágában sincs ezt a témát szóba hozni. Elragadó tapintatlansággal játszotta meg a tapintatost. Az Apponyi téren magas, állógallérú, őszes úriemberbe ütközött, közelebbről nem is igen ismerte, csupán annyit tudott róla, hogy Károly szokott vele üzleteket kötni, nyugalmazott városi ember, szállításokkal foglalkozott. Ez mélyen megemelte a kalapját, hozzá lépett és némán, percekig rázta a kezét, mintha valami szörnyű gyászeset történt volna: fogadja mély részvétemet. Aztán még egyszer levette keménykalapját és komoran elvonult, mint egy temetésrendező. Bizonyára ő is nagyon elégedett volt önmagával, otthon elmondta a levesnél a feleségének: “képzeld kivel találkoztam, azzal a szegény Gesztnével, akit otthagyott az ura és elvesz valami kis tinglitanglinet, mi az kérem, ma hidegen adják be az ételt?” Mert a legpipogyább férjnek is egyszerre megjön a hangja, ha egy másik férjről valami lesújtó hírt tud tálalni az ebédhez. — Bemegyek az áruházba — gondolta Ilona és ez a kis program megnyugtatta. Vásárlásainak egy részét mindig a Világáruházban intézte, abban a hatalmas épületben, ahol egykor maga is kiszolgáló kisasszonyként működött és ahol az árusítóleányok között hallatlan népszerűségnek örvendett. Nem azért tisztelték, mert az ura jogtanácsosként működött a nagy vállalatnál és az igazgatóságban is helyet foglalt, hanem azért, mert már dicsfény vette körül a történetét. Az öregebb kisasszonyok, akik személyesen ismerték, sokat beszélgettek róla a holtszezon munkanélküli délutánjain és ezerszer állapították meg, hogy nem hordja fenn az orrát, bármennyire is felvitte az Isten a dolgát. Itt érezte magát Ilona otthonosan, a Világáruházban és annak is a játékosztályán, ahol megcsodálta az egyre tökéletesebb járatú repülőgépeket és a nemzeti viseletbe öltözött kékszemű, cseresznyeszájú babákat. A régiek közül már senki sem dolgozott az osztályon, tizenöt esztendő forgószele elsodorja az embereket, de az új lányok is jól ismerték és szerették Ilonát. Földi hatalom nem tudta megállítani a pisze ható kisasszonyt, hogy kezet ne csókoljon a méltóságos asszonynak és el ne sírja két perc alatt összes panaszait. Minden megváltozott a tömegboltban másfél évtized alatt, csak a személyzet sirámai maradnak ugyanazok. Kató kisaszony bajai közé tartozott többek között egy nagyravágyó vőlegény, aki elvenné bármelyik percben, de kétszobás lakásberendezéshez, kelengyéhez és némi készpénzhez ragaszkodik. Második számú panasz: egyre többet vonnak le a fizetéséből a segélyalapra, OTI-ra és mi a csudára, úgyhogy az ember egy rongyot nem vásárolhat magának. Harmadik panasz: van itt egy osztályfőnök, a Kerek úr, nős ember és pikkel rám, folyton nyaggat, mindig remegek, hogy bélistára helyeznek. Ilona mosolygott magában, Apinak egy kedvenc vicce jutott az eszébe, szakállas régi anekdota, amit anynyiszor szeretett elmesélni ügyes-bajos klienseivel kapcsolatban. A csodarabbihoz beállított a szegény zsidó és elpanaszolja, menynyi bánata van. (Folytatjuk). AMERIKAI STÄLTÄJ? NÉPSZAVA Gyermekek elhagyják Parist. A francia kormány elrendelte, hogy Párisból vidékre vigyék a gyermekeket. A TELEFONFÜLKÉBEN FOGTAK EL EGY SZÉLHÁMOS ÜGYNÖKÖT Egy állami tisztviselőnek feltűnt, hogy Budán, az egyik utcai automata telefonállomás fülkéjében a szó legteljesebb értelmében órákig telefonálgat egy jólöltözött negyven év körüli férfi. A távtelefonáló mitsem törődött a telefont igénybe venni akaró türelmetlen várakozókkal, egymásután tárcsázta fel a különböző számokat és még azzal sem törődött, hogy órákig tartó telefonálásai kihallatszottak a félig betett ajtón, így a várakozók akaratlanul is meghallották, hogy a forró telefonfülkében már pirosra lőtt telefonáló, valahányszor egy-egy új számot hívott fel, mindig más-más néven jelentkezett, egyszer tábornoknak mondotta magát, majd egy magasrangú állami tisztviselő nevében telefonálgatott. Nyilvánvalóvá vált, hogy a telefonáló gyanús személy. A jelenlévők végül is átadták az őrszemes rendőrnek, akit igazoltatás céljából elő akartak állítani a főkapitányságon. Miközben a rendőr a főkapitányságra kisérte a fiatalembert, aki magát Váradi Géza könyvügynöknek mondotta, egy ismerősével szembetalálkozott s annak lopva egy zsebkendőt akart átnyújtani úgy, hogy a rendőr azt ne vegye észre. A rendőr azonban észrevette a dolgot sVáraditól elvette a zsebkendőt. A zsebkendőben 50 darab különös kétfilléres rézpénz volt. A rendőrségen Váradi elmondotta, hogy különböző könyvalbumok terjesztésével foglalkozik. Könyvterjesztési módszeréül pedig azt választotta, hogy közéleti embereket, jómódu vállalati igazgatókat hivott föl telefonon s mindig más és más magasrangu ur nevében telefonált, igy konferálta be az eladandó könyveket. — Ez a módszer nagyon bevált, — mondotta — mert ha egy gyárigazgatónak egy magasrangú ur nevében kínáltam az albumot, rögtön megrendelte, úgy hogy nekem csak a pénzért kellett mennem és le kellett szállítanom a könyvet. — Mivel pedig így naponta sok száz telefonálást kellett lebonyolítanom és az felemésztette volna ügynöki jutalékom tekintélyes részét, kitaláltam, hogy ha egy kétfillérest kikalapálok olyan nagyságúra, mint amilyen egy húszfilléres kerülete, akkor ezzel a megváltoztatott kétfilléressel a telefonautomata épp úgy kapcsol, mint a húszfilléressel. Ezért többszáz kétfillérest átalakítottam. Ezekből a kétfilléresekből akartam útközben megszabadulni. Váradi Géza most már nemcsak csalás, hanem ezek miatt a telefonvisszaélések miatt is letartóztatták. EGY ÁLBÁRÓ, ALFÖLDBIRTOKOS SZÉLHÁMOSSÁGAI DEBRECENBEN A debreceni rendőrség elfogta Váczi László 24 éves fiatalembert, aki sorozatosan követett el csalásokat és szélhámosságokat. Váczi az utóbbi hetekben Debrecen éjszakai életében igen nagy szerepet játszott, két kézzel szórta a pénzt és szerepelt, mint báró, földbirtokos, főhadnagy és detektív. Beférkőzött a debreceni nyári egyetem külföldi hallgatói közé, az egyik külföldi egyetemi hallgatónőnek házasságot is ígért, de közben ellopta a pénzét. Egy napon megjelent mint detektív Szabó Károly néven a Csokonai utca 40. számú házban Leifer Jakab rabbi lakásán. Lakásellenőrként mutatkozott be és kérte, hogy mutas-sák meg bejelentőlapjaikat. A rabbi családját igazoltatta, aztán délelőtt 11 órától délután 2 óráig házkutatást tartott. Még a matracokat is felhasogatta, mert kutatás közben amerikai leveleket talált és azt hitte, hogy valahonnan majd dollárok is előkerülnek. De dollárokat nem talált. Végül szigorúan megállapította, hogy a bejelentőlap hibásan van kiállítva, azt tehát a kihágási eljárás lefolytatása végett magával viszi. De aztán értésére adta a rabbinak, hogy 20 pengő lefizetése ellenében hajlandó simán elintézni a dolgot. Váczi László lakásán a detektívek több női pénztárcát találtak. Mint bevallota, ezeket lopta azoktól a nőktől, akik társaságukba fogadták. Bejáratos volt a debreceni internátusba. Itt Kovács József tanárjelölt szobájából ellopott 200 pengőt és egy nagyobb líraösszeget, amely a nyári egyetem olasz hallgatóinak tulajdona volt. A lírákat az egyetemi internátus előtt a csatornába dobta. Mint állásközvetítő is szerepelt. Előkelő összeköttetésekre hivatkozva, előlépte- tést és állást ígért s az ígéretekre előleget is vett fel. A rendőrség előtt töredelmes beismerő vallomást tett. Azzal védekezett, hogy ellenállhatatlan lelki kényszer hatása alatt lép fel mindig más és más szerepben. A csalásokat, szélhámosságokat, állítása szerint, azért követte el, hogy éjszakánként mint báró, főhadnagy, vagy földbirtokos szerepelhessen. Mint “főhadnagy”, szép lakást tartott és befurakodott a legjobb társaságokba is. Vallomása után letartóztatták és átkísérték az ügyészségre. Egy cégvezető revolvertragédiája Kiing Nándor, a soproni vasárugyár volt cégvezetője, aki a nevét nemrég Kavaira magyarosította, Sopronban öngyilkos lett és meghalt. Kiing Nándor, aki nagy szererepet játszott Sopron társadalmi életben, szombaton eltávozott hazulról s azóta nem tért haza. Napokon át hiába kutattak utána. Kiing nemrég lépett ki a vasárugyár szolgálatából. Az utóbbi időben feltűnően idegesnek látszott. Minap eltűnt hazulról. Este nagyobb kirándulótársaság járt a Dalos-hegyen. A bokrok közt egy átlőttfejű, véres holttestet találtak. Mellette hevert a revolver, amellyel életét kioltotta. A társaság tagjai azonnal felismerték a halottban Kiing Nándort. A helyszíni vizsgálat során megállapították, hogy Kiing Nándor a halántékára célozva sütötte el revolverét és a lövés halálos volt. Tettének oka ismeretlen. Valószínűleg idegösszeroppanás érlelte meg benne az öngyilkoság gondolatát. Semmiféle búcsúlevelet nem hagyott hátra. ELMEGYÓGYINTÉZETBE KERÜLT A “CSODASZERES” KUNCZI A budapesti rendőrség egy hétig tartós nyomozás után elfogta Kunczi Józsefet, a hírhedt csodaszerkészítőt, aki után legutóbb a gyulai ügyészség megkeresésére nyomoztak mindenfelé. A 74 éves cukorkakszitő a fővárosban a Lónyay utcában lakik és 30 esztendővel ezelőtt feltalált egy szert, amelyet geofizikai vérkeringést szabályozó szernek nevezett el. Ezt a csodaszert forgalomba hozta és felhajtókkal terjesztette az ország minden részében. Az utóbbi években több eljárást indítottak ellene, öt év alatt tizenegyszer ítélték el kuruzslásért és gondatlanságból okozott testi sértésért és csalásért. A múlt évben a gyulai törvényszék területén történtek rejtélyes halálesetek, amelyekkel kapcsolatban megállapították, hogy az áldozatok Kunczi csodaszerével kezelték magukat. A törvényszéki tárgyalás sor ibe szállíttatta. tán az elmeorvos megállapította, hogy Kunczi elmebajos és ezért a csodadoktort elmegyógyintézetbe szállították. A zárt intézetben csendesen viselkedett, úgy hogy hozzátartozói kérésére kiadták házi ápolásba. Kunczi az elmegyógyintézetből való kiszabadulása után tovább készítette a csodaszert, de most már mint cukorkát hozta forgalomba és azt hirdette, hogy a cukorka tisztítja a vért. A cukorkával ismét súlyos mérgezések történtek, így a gyulai törvényszék területén is, amely hatóság kérte a főkapitányságot, hogy tegye ártalmatlanná Kunczi Józsefet. A detektívek nem találták lakásán, végre egyheti nyomozás után felismerték az utcán. A főkapitányságon Dr. Tóth Gyula rendőrfőorvos vizsgálta meg Kunczot és mint életveszélyes cselekedetre hajlamos egyént, a lipótmezei elmegyógyintézet- Mrs. Sara Ieano Roosevelt, az elnök anyja a Washington gőzösön visszaérkezett a háborús Európából.