Amerikai Magyar Népszava, 1957. május (56. évfolyam, 103-128. szám)
1957-05-11 / 112. szám
2-IK OLDAL Entered as Second Class Matter at the Cleveland Post Office under the Act of March 1879 Published daily, except Sundays and legal Holidays AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, Inc. 1736 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS Editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal 305 EAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telefon: REgent 7-9370 Előfizetési árak—Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one year) $15.00 — Félévre (half year) $8.00 Negyed évre (quarter year) $4.25 BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK alliance, O., 766 E. Summit Street Detroit, Mich., 8129 W. Jefferson Ave. Bridgeport, Conn., 578 Bostwick Ave. Garfield, N. J„ 32 Division St. Bethlehem, Pal, .703 E. 4th Street New Brunswick, N. J., 98 French St. Buffalo, N. Y., P. O. Box 152, Perth’Amboy, N. J„ 403 Lawrie St. Niagara Square Station Philadelphia. Pa., 1811 N. Franklin St. Chicago 19, 111, 8341 Prairie Ave. Trenton, N. J., 511 Genesee Street CANADIAN HEAD OFFICE: BÉLA W. BAYER, Mgr. 171 College St., Toronto 2-B, Ont., Canada. Tel. WA 4-3905. Lakás: AV 5-3775. ELMÉLKEDÉS A BUTASÁGRÓL Békeffi László Öreg- közhelyek: “A butaság korlátlan”, “a butaság ellen az égiek is tehetetlenek.” "Mégis hogy van az, hogy az emberek jobban vonzódnak a buta, mint az okos emberekhez? Felelet, mert a butaságra lehet a legjobban építeni politikai és üzleti sikert. Többé-kevésbé el lehet valakiről mondani, hogy: ennél okosabb embert még nem láttam, de azt, hogy: ennél butább ember nem létezik, — ezt mondani lehetetlen, mert olyan buta ember nincs a világon, akinél ne volna butább. A butaságnak tehát lényegesen több színárnyalata van, mint az okosságnak. Egész spektrál-analízis. Csak néhányat említek a sok közül. * * * Például: a szép butaság. Ez az a típus, amelyik meg van róla győződve, hogy ő okos ember. Kidüllesztett mellel, felemelt fejjel jár az utcán, rendszerint bolerólépésekkel és mindent lekicsinylően néz körül. Ez az úgynevezett nemes barom. A meglepő butaság: ez rendszerint hivatalos helységekben fordul elő. Mikor az ember meg van lepve, hogyan kaphatott íróasztalt maga elé egy ilyen jámbor egyén. A sejtelmes butaság: ez már finomabb fajtája a butaságnak. Az illető nem tudja bizonyosan, hogy buta, de már valamit sejt. Az őszinte butaság, mikor az illető már tisztában van vele, hogy ő buta. Ehhez azonban az intelligenciák bizonyos fokára van szükség. Ez az a típus, aki társaságokban szótlan, mert úgy gondolkozik, jobb, ha nem beszélek, mert hátha valami hülyeséget mondok. A tiszteletreméltó butaság: ez rendszerint idős, egész idős uraknál fordul elő (a hölgyeket nem akarom megsérteni), kikre az ember azzal a tiszteletteljes gondolattal tekint fel, hogyan tudott az illető ilyen tömény butaságot hordozva a fejében, ilyen magas kort megérni, minden defektus nélkül? A tudományos butaság: ez rendszerint tudósoknál fordul elő, mert attól, hogy valaki nagy tudós, még rettenetesen buta lehet, vagy hogy finoman fejezzem, ki magamat, egyoldalú Silddel járnak, mint a lovak. Csak a saját szakmájukban vannak otthon és képtelenek egyéb témáról beszélni. Ezek között igen sok a zeneművész és operaénekes. Végül a vérfagyasztó, vagy sztratoszférikus butaság: mikor az ember ereiben megfagy a vér, mint a stratoszférában, ha felnéz olyan emberre, aki pl. nagyon magas pozícióban ül. Ilyenkor dadogva kérdezi az ember önmagától: hogyan kerülhetett valaki ezzel a fejjel, ilyen magas állásba? Ő az, akivel nem lehet vitatkozni, nem lehet, de nem is szabad meggyőzni, az ember lábhoz engedi az ész összes fegyvereit és mély meghajlással így szól: igenis kegyelmes uram, vagy vezérigazgató úr, vagy gyes Sir! ANYÁK NAPJA Anyáik Napja egy sajátosan amerikai ünnep, és vallási ünnepeinken kívül egyike a legszebbeknek. Az ország ezen a napon szeretettel üdvözli az anyákat, az emberi élet forrását. Az anyák iránt érzett kapcsolat a legősibb, a legmélyebb emberi érzelem és Amerika ünneppé emelte. Legyen ez a nap emlékeztető a születés misztériumára, és hogy olyan országban élünk, ahol anyánkkal — és nem az állammal — való kapcsolatunkat ünnepelhetjük. ALGER HISS KÖNYVE Alger Hisst annak idején kétszeri tárgyalás után ítélték el, ezért kommunista tevékenységével kapcsolatbanhamis esküt tett. Közel ötévi börtön után tavaly kiszabadult és ismét fellebbezte ügyét, ezúttal anagyközönséghez. Könyvet írt, amelyben ártatlanságát hangoztatja, szeikre szedve az egész tárgyalást. Egyebek között azt állítja, hogy az esküdtek elfogultak voltak vele szemben, mert az egész közhangulat fel volt zaklatva a “túlzott és képzeletbeli kommunista veszély miatt”. Lehet, hogy ez a könyv “best seller” lesz, de aligha tartalmaz meggyőző érvet. Kezdjük azon, hogy a közhangulat a tárgyalás idején egyáltalán nem volt egyoldalúan Hiss ellen. Mindenki emlékszik, hogy Dean Acheson, akikori külügyminiszter védelmébe vette, azt mondva, hogy ‘‘nem fog hátat fordítani” Alger Hissnek bajában. Mrs. Roosevelt tüntetően látogatta a tárgyalásokat és Hiss mellett nyilatkozott. Két főbíró, Reed és Frankfurter karaktertanuk voltak az érdekében. De mindez nem tudta megcáfolni a bizonyítékaikat, amelyek felmerültek és kétségbevonhatatlanul igazolták, hogy Alger Hiss a State Departmentből fontos okmányokat adott át Whittaker Chaimbersnek, egy volt kommunistának, aki a tárgyaláson a korány koronatanúja lett. Alger Hiss könyve egyetlen érvet sem tartalmaz, ami a tárgyaláson nem hangott el. A könyv a saját zsebén kívül aligha fog más érdeket szolgálni. Az igazságot semmi esetre sem. A HALÁLSUGÁR Világszerte folyik a szenvedélyes vita, hogy az atombomba sugarai milyen mértékben veszélyesek. Most újabban egy Dr. Linus Pauling nevű kiváló tudós állítja, hogy már az eddig felszabadult sugarak egymillió ember halálát fogják okozni. Ezek az emberek 10—30 évvel korábban fognak meghalni a szükségesnél, rák, fehérvérűség és más betegségek folytán, mondja Dr. Pauling. Más tudósok, nem, kevéssébé súlyos szavúak, azt állítják, hogy nincs elegendő bizonyíték arra, hogy a légkörben lévő eddig felszabadult sugarak ártalmasak. Állítólag még annyi sugármennyiség sem szabadult fel, mint amennyi az ártalmas mennyiség ezredrésze. A tény az, hogy a tudósok nem tudnak eleget a kérdésről. Propaganda és bizonytalanság veszi körül az egész kérdést. Tisztában vagyunk vele, hogy az atomrobbantások folytatása egy bizonyos kockázatot jelent, de ugyancsak kockázatot jelent a próbák abbahagyása, mert a szovjet világ elleni legjobb védelmünk ma a bomba. Bármit teszünk, egy bizonyos kockázat elkerülhetetlen. Az emberiség azonban szeretne biztosat tudni akérdésben, szeretné, ha a tudósoknak egy nemzetközi bizottsága döntené el a kérdést, hogy legalább azt tudjuk, mekkora a kockázat, amelyet vállalni kénytelenek vagyunk. CAMP KILMER Camp Kilmer, a new jerseyi katonai tárcát, amely több mint 31,000 magyar menekült részére bizonyult a szabadság kapujának Amerikába, megszüntette működését. Az elmúlt hat hónap alatt szimbólummá emelkedett, a remény jelképe lett azok részére, akik a kommunizmus gyötrelmei elől ebben az országban kerestek és találtak menedéket. Munkáját jól végezte, és dacára a kezdeti zűrzavaroknak, később a helyzet magaslatára emelkedett. A magyar menekültek ma már javarészt beolvadtak az amerikai életbe, vagy legalábbis beolvadóban vannak, és számukra Camp Kilmer sokáig emlékezetes állomása marad új életüknek. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA '_______ • • • « Változatok az írógépen Lukács Jenő “Iskolázottság megkönnyíti a népek vezérlését, de nem a hajtását; könnyű őket imigyen kormányozni, de lehetetlen rabszolgaságra kényszeríteni.” Henry Brougham Vaux, hírneves angol államférfi, aki egyike volt a tizennyolcadik század fáradhatatlan harcosainak a rabszolgaság eltörlése érdekében, beszédjéből idézzük a fentieket. Mint minden “nagy” mondást, ezt sem lehet minden fenntartás és gondolkodás nélkül elfogadni. Elsősorban is nem állja meg helyét, hogy az iskolázottság biztosítékot nyújt a népek könnyű vezetésére. A közoktatást lehet jó ésrossz irányokba terelni. Amit ma, tegyük fel Magyarországban, a vörös uralom alatt az iskolákban tanítanak, nem fogja és nem is tudja megkönnyíteni a szerencsétlen nép kormányzását. Mert amit jelenleg a magyar iskolákban tanítanak, ellentétben áll mindazokkal a szabadságra vágyakozó törekvésekkel, amelyeknek elérésére alkalomadtán életüket és vérüket voltak hajlandók mártírjaink feláldozni. A népek tanítása, mint az napjainkban bebizonyult, lehet kétféle. Ha a fősúlyt a szabadelvű gondolkodásra helyezik és nem idegen propagandának rájuk erőszakolására, akkor a népek kormányzása és vezetése körül alig fognak nehézségek, és nézeteltérések felmerülni. A kormányzás ilyenkor csaknem önmagától működő eszköze lesz egy szabad ország boldogulásának. De amikor a közoktatás ki akarja belőlük ölni a liberális érzelmek és nemzeti öntudat öröklött hagyományait, akkor a kormányzást erőszakos eszközökkel lehet csak folytatni. * * * Iskolázottsággal lehetetlenség a népeket rabszolgaságra kényszeríteni — mondotta Brougham. Micsoda rövidlátó naivság kellett ahhoz, hogy egy kiváló államférfi, aki egyébként minden képességével és meggyőződésével harcolt a rabszolgaság eltörléséért, ilyen sületlen érvvel ringassa álomba korának népét. Számtalan példára hivatkozhatunk, amikor a közoktatás rabszolga sorsra kényszerítette bizonyos országok lakosságát. Senki sem állíthatja, például, hogy szovjet Oroszországban a közoktatást elhanyagolják, a nevelést korlátozzák. De miből áll a szovjet uralom közoktatása? Gyűlölni mindazt, amit a szabad nemzetek önkormányzatai a maguk számára biztosítottak és amelyeknek még csak kívánása is erőszakos megtorlásokat eredményez a rabszolga rendszer kényuralma alatt. * * * A közoktatás természetesen bizonyos kezekben és bizonyos körülmények közepette könnyen le- írta: LUKÁCS JENŐ hét egyike a legüdvösebb és legveszedelmesebb szellemi kútmérgezéseknek amellyel a szabadelvüség tiszta vizet szomjazói ellen felveszik a harcot. A népnevelés a közoktatás szabadelvüsége, az egyedüli, amely megkönnyíti a népek kormányzását olyan országokban, ahol a népességnek szabad választási jog révén beleszólása van, hogy kik álljanak kormányzatunk élén. Éppen ezért a népek szabadságának első és legfontosabb követelménye a közoktatás olyan formája iránti harc, amelyik a tanítást minden izmustól mentessé kívánja tenni és nem engedi meg a fiatalság kulturális világnézetének egészségtelen meggyökeredését. Az olyan országokban, ahol tanítóink és népnevelőink kezei meg vannak kötve, a fiatal nemzedék rabszolga sorsa fizikai és szellemi értelemben, folytonos vereségek elébe fog nézni. Itt Amerikában, szabad sajtónk és egyetemeink állandó éberséggel harcolnak az akadé ■ mikus szabadelvűséget sértő minden olyan moz ■ galom ellen, amely előírni kívánja, hogy milyen irányba tereljék a fiatalság iskolázását. Sokakat igazságtalanul megvádolnak vörös elvű rokonszenvezéssel. Nem egyszer az ilyen természetű vádak nincsenek minden alap nélkül. Ennek dacára a józan ész és az amerikai “fair play” nem engedi meg, hogy egynémely téves útra került népneveballépése béklyót tegyen annak a lojális többségnek a kezeire, amely a nemzet szabad gondolkodási jogának bajnoka. RÓZSA ÁGNES ESETE Rózsa Ágnes 17 éves debreceni leány csak egy a sok ezer közül, aki a nagy menekülés alatt kétségbeesve, mindent és mindenkit maga mögött hagyva, hazátlanná lett. Nekivágott a nagyvilágnak, mert úgy érezte, mindenütt jobb lehet, mint otthon. Az apja nem ment vele, mert félt, hogy csak akadály lenne leánya menekülésében. Azt remélték, hogy a leány átkerül az Egyesült Államokba, ahol egy gyermektelen házaspár szívesen várta. A debreceni leány és az amerikai magyar asszony első unokatestvérek. Az amerikaiak minden biztosítékot megadtak, még azt is, hogy beíratják a washingtoni állami egyetemre és gondoskodnak neveltetéséről. Rózsa Ágnes december elején jutott, át a magyar határon, hat napi és éjszakai keserves út után, amit többnyire gyalog tett meg Debrecentől. Amikor Ausztriába ért és szabadon írhatott rokonainak, levelei ékes bizonyságot tettek afelől, hogy a kommunistáknak nem sikerült megfertőzni az egész fiatal nemzedéket. Rózsa Ágnes egyike azoknak a fiatal magyaroknak, akiknek jóformán egész iskoláztatási ideje a kommunista uralom alá esik, akikben azonban a szabad és félelem nélküli élet vágya épen olyan erős, mint a szabad világban felnőtt fiataloké. A leány azután táborból táborba került Ausztriában. Rokonai már januárban megtettek mindent, hogy ügyét akadálytalanná tegyék. Minden papírt kiállítottak, minden biztosítékot megadtak. Február 12-én a bécsi konzulátuson kihallgatták és mivel ügye rendben volt, meg is mondták neki, hogy pár héten belül számíthat arra, hogy az Egyesült Államokba utazik. Washington állam egyik szenátora, Jackson, akivel a rokonok érintkezésbe léptek, szintén felkarolta az ügyet. A szenátor irodája is sürgette az ügyet. Március 6-ig a szenátor sem hallott semmit az ügy felől. Akkor jött az értesítés, hogy mivel a leány decemberben érkezett Ausztriába, az ügy végleges kivizsgálásának dátumát egyelőre nem lehet megállapítani. Később, ugyanabban a hónapban a szenátort értesítették, hogy Rózsa Ágnes nevét levették az elsőbbségi listáról és esetleg csak Augusztusban jöhet az Egyesült Államokba. Valamivel később még Thompson bécsi nagykövet is írt a dolog felől, értesítvén Jackson szenátort. Ebben a levélben az van, hogy mivel a “parole” rendszer sorsa bizonytalan, kétséges, hogy Rózsa Ágnes menekült egyáltalában rákerülhet-e a kivizsgálandó menekültek listájára. A szenátor szerint mindez azért történt így, mert a menekült és pártfogói között nincs meg az az egészen közeli rokoni kapcsolat, amit a törvény szigorúan előír. Rózsa Ágnes ennek a technikai követelménynek áldozata lesz. Jackson szenátor lehangoltan állapítja meg, hogy május 15-én a Camp Kilmer menekült telepet lezárják. Bár egyrészt büszkeséggel tölti el az a tény, hogy a magyar forradalom óta az Egyesült Államok 31 ezer magyart bocsátott be, ugyanakkor sajnálattal állapítja meg, hogy ezt a nemes munkát abbanhagyja az ország, még mielőtt befejezte volna. A szenátor hosszú beszédben számolt be erről az egy esetről a szenátus egyik április végi ülésén, ami bizonyíték arra, hogy vannak, akik a menekültek ügyét nem hagyják csöndesen elaludni és érdekükben még ma is szót emelnek, amikor a közhiedelem szerint az ügy elaludt. Jackson szenátor nagyon hangsúlyozottan jelentette ki, hogy az Egyesült Államok részéről a nemes emberbaráti munka nem lehet befejezve addig, amíg vannak olyan magyarok Ausztriában és másutt, akiket rokonaik szívesen befogadnak és akikért a törvényes garanciákat megadják. A kis, szegény és nehezen megpróbált Ausztria, amely már a magyar forradalom előtt 245 ezer menekültet írta, VASVÁRY ÖDÖN fogadott be különböző országokból, a maga hét milliós lakosságával most is azt mondja, hogy a 40 ezer még ottlevő magyarból húszezret befogad. Igaz, hogy az Egyesült Államok is befogadott 31 ezer magyart, de mégis, a saját lakosságának számához arányítva az Egyesült Államok csak a 16-ik helyen áll a befogadó országot között. Jackson szenátor vád gyanánt említette beszédében ,hogy a kongresszus semmit sem tett a helyzet megoldása érdekében, bár egy csórni javaslat hónapok óta benn van, anélkül, hogy akár a szenátus, akár a képviselőház kihallgatásokat tartott volna. Washington legtekintélyesebb újságja azonban a kormányt is megvádolja azzal hogy a problémát csak felelőtlen nyilatkozatol adásával próbálja elodázni. Az elnök tartozik a nemzetnek azzal, mondja ez az újság, hogy újra megállapítja a saját véleményét, és felszólítja a kongresszust állandó érvényű törvények hozására De ha a kormány nem is tenné ezt meg, a kongresszus még mindig cselekedhetik. A kongresszusnak még mindig alkalma van arra, hogy valósággá tegye Amerikának azt az ígéretét, hogy menedéke lesz mindazoknak, akik azért lettek hazátlanokká mert azokért az eszmékért harcoltak, amelyek az Egyesült Államokat szabaddá és naggyá tették Akik bebizonyították, hogy életüket is kockára merik tenni a szabadságért, csak jó polgáraivá lehetnek az Egyesült Államoknak. Jackson szenátor, akinek szavaihoz Case new jerseyi, Javíts new yorki és Douglas illinois szenátorok fűztek megértő megjegyzéseket, érdemes arra, hogy az amerikai magyarság tudomást vegyen fellépéséről és azért köszönete mondjon. TERJESSZE LAPUNKAT! Írta: BÉKEFFI LÁSZLÓ Bocsánatot kell kérnem a hölgyektől, mégis, nem tudom megállni, hogy két típust, helyesebben két végletet, az ő világukból is meg ne említsek. Első az ártatlan butaság: ez fiatal leánykáknál fordul elő. 15, inkább 14, vagy talán 13, vagy mondjuk 12, vagy inkább 8 éves kislányoknál, akik édes ártatlansággal olyan angyali butaságokat tudnak mondani, hogy direkt f ölesig. Ezek az angyalkák később azután elvesztik a glóriájukat. A másik, végül, de nem utolsósorban, az osztriga butaság. Ez már érettebb asszonyoknál, vagy mondjuk leányasszonyoknál fordul elő. Ezért nevezem osztrigabutaságnak, mert mint a természetrajzból tudjuk, az osztrigának nincsen agyveleje. Az osztriga csak arra való, hogy egy pillanat alatt lenyelje az ember és ezzel a dolog elvan intézve. Az osztrigát nem lehet ízlelni, rágcsálni és akár egy tucatot is meg lehet enni ebéd előtt anélkül, hogy az ember elrontaná vele az étvágyát. Ez az a típusú nő, akiből évente el lehet fogyasztani néhány tucatot, anélkül, hogy megfeküdné az ember szívét. Viszont azok a nők, akikre egy intelligens és okos feleségnek nem szabad féltékenynek lennie, mert a legremekebb férj is néha megunja a legjobb házi kosztot és ilyenkor vendéglőbe megy, valami specialitást enni, olyasmit, amit a feleség nem is tud odahaza elkészíteni. Mert amelyik tudja, azt az ember nem veszi el feleségül.