Amerikai Magyar Népszava, 1958. szeptember (60. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-13 / 216. szám
Hogyan kell többet keresni? Siklósiné sz. dr. Gulyás Rózát elkapta a kommunista korrifeusok luxusa. Egyre azt hangoztatta, hogy ő a “belváros első asszonya.’ De ez a hite nem akadályozta meg őt abban, hogy felhajtóival naponta különböző belvárosi és egyéb szórakozó helyeken forduljon meg. A 200-1000 forintos számlákat rendszeresen fizették a felhajtók, mert a tanácselnöknő annyira kényes volt, hogy készpénzt csak borítékban vett át. “Rózsi” tanácselnöknőnek három bundája volt és lakásában garmadával halmozta fel a selyem kimonókat, a nylon és selyem fehérneműket és estélyi ruhákat. 35 pár cipő sorakozott a szekrényében, Egy szóval úgy élt, mint a többi vörös nagyság felesége és talán az az egyetlen mentsége, hogy nem látott maga előtt más példát. Míg a szűk cselédszobából a tanácsterem elnöki asztalához eljutott, nem tanulta meg, hogy a fényűzés megszerzésének kifinomult formái vannak a szovjet rendszerben. Úgy kell a földi javakat megszerezni, amint azt a moszkoviták cselekedték. Ha fényűző bejen AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA A társadalmi ideál Családtagjainak jólétét Ugyanúgy fokozhatta volna, mint Rákosi, akinek minden srafija legalább is vezérigazgató lett Magyarországon. Vagy követte volna a Piros, Farkas, Révai, Vas családok, vagy a Komócsinok példáját, akiknek családtagjaiból egy pénzügyi kompaszt lehetett összeállítani, és autóikból egy nagyüzemű garázst. És mirevalók Magyarországon az ÁVO, a minisztériumok és a nagyvállalatok? A munkás, paraszt kormányzatnak támaszait ezek látják el minden földi jóval. A juttatásoknak ez a formája ugyan épp úgy a dolgozókat rövidíti meg, mint a tanácselnöknő baksisai, de nem közvetlenül nyúl a zsebbe,hanem abba a pénztárba, ahová a munkások és parasztok verejtéke összefolyik. Siklósiné bűnét a “nép állama” nem bocsájthatja meg és valószínűleg azok lesznek a leghangosabbak a felelősségrevonásban, akik csupán ügyesebbek voltak, mint “az elnök asszony.” Minden társadalomnak van egy eszményképe, amelyet életmódjában magatartásában követni igyekezik. Magyarországon úgy látszik a moszkovita életmód a követendő példa és a kispesti cselédlányból tanácselnökké előlépett Siklósiné dr. Gulyás Róza ennek az áldozata. A KATONAI HELYZET Csak az éjjel szállítanak szovjet csapatokat Magyarországon Magyaországon tovább folyik a szovjet csapatoknak a jugoszláv határ irányában való átcsoportosítása. A jugoszláv-szovjet viszony elmérgesedése óta a magyarországi szovjet csapatok létszáma megnövekedett, Magyarországon állomásozó szovjet haderő létszáma jelenleg 10 hadosztályra becsülhető. A feltűnés elkerülése végett az utóbbi hetekben felsőbb utasításra a szovjet csapatokat és hadianyagot szállító vonatok csak éjjel közlekedhetnek. Amennyiben a katonai szerelvény nem tudná az előírt menetútjátjszaka megtenni, akkor a következő napot a vasútvonal valamelyik elzárt holtvágányán kell töltenie. A hazai megfigyelők azt is megállapították, hogy a szovjet katonai anyagot szállító nyitott vasúti kocsik magyar felségjelet viselő ponyvával vannak eltakarva. Néhány héttel ezelőtt látványos ünnepségek között búcsúztatták Szombathelyen a “hazájukba visszatérő szovjet csapatokat.” A búcsúztatáson megjelentek a párt, a honvédség és a város kiküldöttei, kivezényelték a lakosság egy részét és filmfelvételek örökítették meg a búcsú pillanatát. A szovjet csapatokat szállító vonat megindult többezer kilométeres útjára, azonban mint az kiderült, a valóságban alig 80 kilométert tett meg. A szerelvény ugyanis estefelé befutott a hajmáskéri szovjet katonai táborba és legénysége azóta ott teljesít szolgálatot. Egyes Balatonkörnyéki községekben valamint Baranyában ismét feltűnnek a 45- ös idők rosszemlékű kisérő jelenségei: a szovjet patrullok. Gyakoriak az erőszakoskodások és a fosztogatások. Közellátási viszonyok A közellátási nehézségek egyre érezhetőbbé válnak Magyarországon. Az általános életnívó a kormány ígéretei ellenére tovább csökken, a kereseti viszonyok romlanak, számos közélelmezési és közszükségleti cikk eltűnt az üzletekből. Különösen a Dunántúlon romlottak a közellátási viszonyok, amit a lakosság a Dunántúlra irányított szovjet csapatok jelenlétének tulajdonít. Győrben pl. hetenként csak egyszer, hosszú sorbanállás után lehet húshoz jutni, személyenként csupán 20 dkg-t mérnek. A győriek pontosan tudják, hogy a győri vágóhíd teljes napi vágását a szovjet csapatok foglalják le saját számukra, és hasonló nehézségek mutatkoznak a főzelékfélék és gyümölcs körül. A Balaton melleti nyaralók is megsínylik a szovjet garnizonokat, mert a friss élelmiszerek beszerzése nehézségekbe ütközik. Nem rózsás a helyzet Budapesten sem. Friss főzelék hiányában a Közértnél bevezették a marharépa és a takarmánykrumpli árusítását. Nehézségek vannak a cukorellátás körül. A cukorgyártás nem tud megbirkózni a befőzések miatt megnövekedett cukorszükséglettel. A közelmúltban mintegy 15 százalékkal leszállították a vaj árát, amiről lelkendezve számolt be a budapesti sajtó. Arról azonban nem emlékezett meg, hogy a 15 százalékos árcsökkentéssel szemben 25 százalékkal növelték a vaj margarin tartalmát. A DISSZIDÁLT HAZATÉRÉSE Gyarmati Dezső válogatott vizipóló játékos és felesége, Székely Éva úszóvilágbajnoknő több mint egy évi disszidálást feladva, ez év nyarán visszamentek Magyarországra. A Gyarmati házaspár a melbourne-i olimpiász végeztével csatlakozott azokhoz az olimpikonokhoz, akik főként a forradalom hatása alatt tagadták meg a hazatérést. Gyarmatiék Amerikát is megjárták, de nem telepedtek le, hanem Bécsbe költöztek. Az úszóbajnok házaspár hosszas habozás után szánta rá magát a hazatérésre. A bécsi hírek szerint a bécsi magyar követség tagjai környékezték meg őket s hozzátartozóik ellen kilátásba helyezett terror akciók hatása alatt tértek vissza. Nem sokkal meérkezésük után a Bécsben adott amnesztia levél ellenére augusztus 24-én tették közzé a legfőbb sporthatóság határozatát, mely szerint Gyarmati Dezsőt 1959 december 31-ig terjedő hatállyal eltiltották minden nyilvános sportszerepléstől. További meg nem erősített hírek szerint orosz közbenjárásra letartóztatták Gyarmati Dezsőt, így álltak bosszút azért, mert a melbournei olimpiászon tettlegesen rendre utasított egy orosz vizipoló játékost a magyar szabadságharc szidalmazásáért. 6-IK OLDAL Menekült Magyarország Egy lakáspanama története ! HOGYAN LETT AZ EGYSZERŰ CSELÉDLÁNYBÓL KERÜLETI ELÖLJÁRÓ Irta: PFEIFFER ZOLTÁN Augusztus végén egy lakáspanama tárgyalását kezdte meg a budapesti büntető bíróság. A vádlottak padján találkoztak újból a felhajtók, a lakásüzérek és a hivatalnokok. A kár kb. 200.000 forint. Néhány hónap alatt ennyit zsebeltek be a lakásigénylőktől. A kommunista bürokrácia bűnlajstromában a milliós sikkasztások, lopások, panamák mellett az eset majdnem mindennapi. De mégsem ez. Két körülmény adja meg a büntetőügy rendkívüliségét. Súlyos lakásínség A magyar főváros a világháború óta lakásínséggel küzködik. Budapest 2 hónapig tartó ostroma alatt rengeteg lakás pusztult el. Embertelen körülmények között zsúfolódtak össze családok. A kommunista hatalomátvétellel a lakásmizériák nem szűntek meg. Olyan rohamosan nőtt meg Budapest lakossága a főváros köré központosított ipar továbbfejlesztésével, hogy a lakásínségen még a polgári osztálynak vidékre való deportálása sem segített. A családok összeköltöztetése orosz méreteket öltött annyira, hogy a budapestiek életét a vörös, diktatúrán kívül a lakásbajok mérgezték meg. Minden igényen felül elsősorban a háborítatlan lakásra való törekvés jelentkezett, ezért minden áldozatot vállaltak, munkahajszát, életveszélyes munkát, politikai kockázatot. Az ifjú párok előtt elháríthatatlan akadályként lebegett a lakásgond és mint az apróhirdetések ezrei bizonyítják, a házasulandó férfiak és nők, legkecsegtetőbb hozományként az önálló lakásra hivatkoznak. Menekültek lakásai Komoly, égető szociális kérdéssé fejlődött a főváros növekvő lakosságának elhelyezése. Családtagjain keresztül, mindenki érdekeltté vált és a forradalom előtti elkeseredés egyik soha ki nem apadó forrása volt a vörös korrifeusok hivalkodó fényűzése. A budai villákban nem a légköbméter kiszámításával helyezkedtek el a rendszer arisztokratái. A pesti nagy lakásokban pedig éppen olyan luxusban éltek a kormányzat kedvencei, mint egykor a sokat emlegetett gyárosok, bankárok, földbirtokosok. A forradalom után sok minden megváltozott Magyarországon. A lakáskérdés azonban megoldatlan maradt. Rákosi villáit ugyan nem lehetett tovább fentartani és megszűntek az ÁVO luxus nyaralói is, de az elhagyott villákban nem a fedél nélküli dolgozók költöztek be, hanem az utódok, Kádár, Marosán és társai. A disszidensek lakásainak elfoglalása sem enyhítette a problémát, sőt fokozta, mert a menekültek lakásainak és bútorainak szétosztásában az immáron kiirthatatlan kurucció intézkedett, hol baksis, hol családi alapon. A lakásügyek intézése becsületügyévé vált a Kádár- Münnich korszaknak. S ez az oka annak, hogy olyan nagy port vert fel Budapesten Siklósi Mihályné lakáspanamája. A főváros szívében a V. kerületben folytatta hónapokon át üzelmeit Siklósiné, a kerületi városi bizottság tanácselnöknője,tehát a kerületi elöljáró. Panamáit nyíltan űzte. Nem lehetett titokban tartani, hogy kik jutnak lakáshoz, mert a házfelügyelőkön, ház és tömbmegbízottakon kívül a közigazgatási apparátusnak épp úgy, mint a közönségnek tudomásul kellett vennie, hogy a pénz beszél, sőt hangoskodik az ötödik kerületben. Milyen lehet Pfeiffer Zoltán az a közigazgatás, melynek egyik legfőbb vezetője lakásbörzét tart a hivatalában és az egész kerület arról beszél, hogy a marxista-leninista kor legexponáltabb helyén pénzért minden megvehető, még az álmok álma, a főbérleti lakás is. A "fascisták" Siklósiné esete azt mutatja, hogy annyira züllöttek a közállapotok a magyar fővárosban, hogy még a forradalom földrengése sem szaggatta szét a korrupciónak kiszipolyozó hálózatát. A rendszer továbbra is a felháborító kolonizációs korrupciót tartja életben Magyarországon. A forradalom óta a komunista sajtóban szokásossá vált, hogy minden bűncselekmény tettesét a fasiszta, ellenforradalmi burzsoák táborába sorozták be, így kívánta meg a felelevenedő osztályharcos utasítás. Politikai esetekben még érthető volt az igyekezet, hogy Nagy Imrétől kezdve a legfiatalabb munkástanoncig mindenkit a nyugati kapitalistákkal összeesküvő ellenforradalmárnak bélyegeztek meg. Gazdasági cselekmények ismertetésénél sem halkult el az osztályharcos szellem, a tetteseknek nyakába akasztottak valamilyen táblát, így lett a munkásból a kapitalisták hajcsárja, az egykori bakából Horthy tiszt és a kopott könyökű tisztviselőből szolgabíró. Fényes pályafutás Siklósi Mihályné esetében azonban bajba kerültek, mert az V. kerületi elöljárónő a Horthy világban a társadalom legalsó lépcsőjén helyezkedett el. Háztartási alkalmazott volt, vagy ahogyan a büntető tárgyaláson a szemébe vágták: cselédlányból lett jogi doktor, tanácselnöknő. Alulról került fel a kommunista társadalom egyik legmagasabb posztjára. És ez az a második körülmény mely még a közigazgatás sivár korrupciója mellett is feltűnést és további reflexciót kelt.* : «9 Ifi Siklósi Mihályné, szül. dr. Gulyás Róza a rendszer büszkesége lehetett volna. Cselédlány sorból a doktori diplomáig és onnan a fővárosi tanácselnökségig eljutni még a nyugati világban is társadalmi megbecsülést jelent. Magyar viszonylatban regényes karrier. Valószínűleg nagy akaraterőt és inteligenciát kívánt meg a feltörő ivó érvényesülés. Az “elnök aszszony” azonban amilyen magasra emelkedett a társadalmi ranglétrán, olyan mélyre süllyedt a kommunista korrupció mocsarában. Ezer és tízezer forint között váltakozott nála a tarifa egy-egy lakásügyi elintézéséért, de volt olyan eset, amikor többet is kért, dezésre, ruhákra vágyott, akkor a párthoz kellett volna fordulni, mint azt Rákosi, Gerő, Révai, Hegedűs és a tanácselnökökig bezárólag olyan sokan mások tették. Ha keveselte a fizetését, akkor halmozta volna állásait, mint a rendszer kedvence, Andics Erzsébet, aki nyolc nagyfizetésű állást kaparintott magának, hogy kiadásait fedezhesse. Emigrációs Hírek Augusztus 12-én indult el hathetes délamerikai körútjára a forradalmi emigráció vezető egyénisége, Kővágó József. Budapest ,v. polgármestere és a forradalmi Kisgazdapárt főtitkára a délamerikai kormányokat látogatja meg és vezető politikusaikat keresi fel, hogy a magyar helyzetről személyesen nyújtson felvilágosítást és közbenjárásukat kérje. Különös jelentőséget ad Kővágó útjának az a körülmény, hogy a szeptemberi UN közgyűlés napirendjére felkerülhet a magyar ügy, ha a UN delegátusok többsége az agendára való felvételt megszavazza. Kővágó József kíséretében dr. Varga László, a Magyar Bizottság tagja és Gáspár Ödön v. diplomata vesznek részt a körúton. Kővágó céljául tűzte ki a magyar menekültek csoportjainak felkeresését és felvilágosítását. Remélhető, hogy Kővágó személye és programja a különböző csoportok együttműködését elősegíti. * " A magyar forradalom második évfordulójára az amerikai magyar egyesületekkel karöltve nagy gonddal készül elő a forradalmi emigráció. Október 23.-i mozgalom címén egy szervezetbe vonták össze több forradalmi organizációnak emigráncó képviseleteit és így biztosítottnak látszik, hogy 1958 október 23-án méltó keretek között emlékezik majd meg az amerikai magyarság a nagi történelmi évfordulóról. A forradalmi szervezetek Tollas Tibor kiváló költőt kérték fel ünnepi szónokul. Tollas főmunkatársa a Münchenben megjelenő Nemzetőrnek. A Nemzetőr a forradalom nemzeti eszméinek hű képviselője.* Hosszas veszélyes betegségés két operáció után újból frissen vesz részt az amerikai magyar közéletben Eckhardt Tibor, az 1945 előtti Kisgazdapárt vezére. Egy viszéz gyulladásból keletkezett trombózis támadta meg a veterán magyar politikust és hetekig tartó kórházi kezelést és két operációt igényelt a teljes felgyógyulás. Eckhardt alig hogy felgyógyult máris intenzíven vesz részt a magyar ügy diplomáciai előkészítésében és legutóbb kiadott memoranduma sikeres prezentálása volt a magyar kérdésnek. MIÉRT VAN SZÜKSÉG MAGYAR SZÁLLODÁRA MOSZKVÁBAN A szovjet főváros egyik legforgalmasabb negyedében, az Állami Bank épületének közelében megnyílik a Budapest szálló. A korszerűen berendezett szállodában mintegy 600 vendég számára lesz férőhely. Ez a hír a budapesti Esti Hírlap egyik augusztusi számában jelent meg. Nem is keltene feltűnést, ha nem Moszkvában történt volna a kezdeményezés, hanem valahol Nyugaton az egyik világvárosban. Valószínűleg vonzotta volna az idegeneket a szálloda éttermének magyaros konyhája és magyar személyzete. Az azonban már gyanús, hogy a moszkvai Budapest szállóban a híradás szerint mindenek előtt Magyarországról érkezett látogatók kapnak helyet. Ez a kecsegtető moszkvai jelentés sok mindent takar. Elsősorban azt, hogy a szovjet egy helyen, egy szállodában és egy étteremben akarja együttartani a magyarokat. Nem kell nagy képzelőtehetség ahhoz, hogy az épületben tartottakat könnyebben lehet ellenőrizni, beszélgetésüket kihallgatni, útjaikat megfigyelni. A “magyar személyzet” tekintetében sem lehetnek kétségeink. Alapos szűrőn át veszik majd fel a pincéreket, szobalányokat és szállodai alkalmazottakat. Valószínű, hogy nem az ÁVO-s kézben lesz a felső felügyelet, hanem a moszkvai titkosrendőrség kezében. A Budapest szállóban lesz Moszkva első espressoja is, ahol magyar gyártmányú készülékekben főzik majd a kávét. A szállodát és éttermet magyaros stílusban rendezik be. A magyaros környezet azonban fojtogató lesz még a megbízható kommunista részére is, mert egyetlen leninistát sem lelkesít az a tudat, hogy karanténnek megfelelő szigorú felügyelet alatt tölti kiküldetésének moszkvai napjait. Zsúfolt börtönök Zsúfoltak a börtönök és az internáló táborok Magyarországon. A budapesti Markó utcai börtönben a két személyes cellákba nyolc, a tíz személyes cellákba 30-35 letartóztatottat zsúfolnak össze. Elviselhetetlen körülmények között élnek az internáltak a kistarcsai, tököli és recski internálótáborokban is. Kistarcsán ezidő szerint 4500, Tökölön 3,000, Recsken mintegy 10,000 internáltat tartanak fogva. Az említetteken kívül még hat nagyobb internálótábort rendeztek be. Tömeges letartóztatást hajtottak végre a legutóbbi hetekben Pécsett és Pécs környékén. Hajtóvadászatot indítottak azok ellen, akik 1956 novemberében és decemberében az amnesztiában bízva, beszolgáltatták fegyvereiket. Annak idején több száz pécsi szabadságharcos adta le fegyverét a pécsi városháza udvarán. A beszolgáltatóknak nem kellett megnevezni magukat és így abban reménykedtek, hogy semmi nyoma nem marad annak, hogy a forradalom idején fegyvert tartottak maguknál. Az ÁVO több hónapos nyomozás után jutott a bizonyítékok birtokába. BUY IT NOW...IN