Apostagi Napló, 1997 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám
1997. januárAPOSTAGI NAPLÓ 3 Csillogó „emlékcserepek” 1996-ból Nyárvégi társasutazáson Olaszországban Podruzsik György barátom 75 éves korában 10 napos társasutazáson vett részt. Úti élményeiről kérdeztem. Az úti programot kezében tartva, akkurátusan, napról napra, magnóra mondta mit látott az utazás egyes állomásain. Úgy gondolom, nem egy részletes úti beszámoló a megfelelő forma barátom élményeinek közlésére. Inkább arról faggattam hát, mi ragadta meg a figyelmét a 8 nap alatt. (Kettő nap ugyanis az utazással telt el.) Megfigyeléseit sem rendszerezném, hiszen kérdéseimet, a rákérdezéseket nem válogattam össze módszeresen, hanem beszélgetésünk közben spontán módon merültek fel. Pl. „Milyennek láttad az olaszokat?” - Barátságosak a turistákhoz. Egymás közti beszélgetésükben hangosak, mintha mindig veszekednének. És énekelnek, sokat dalolnak. Az a szólás-mondás járja: „Az észak-olasz szorgalmasan dolgozik, jól él, a Róma környéki szintén jómódú, dalol, vagy fest, a szicíliai szegény”. (Olaszország legdélibb tájain nem járt ez a turistacsoport.) A sok szép itáliai élménye közül - úgy tűnt nekem -, barátomnak nagyon tetszett Velence, a tenger, majd Sorrentó (itt is a tenger), Capri szigete (a csodás szigeten a még csodálatosabb „kék barlang”), Nápoly fölött a Vezúv (1277 m) és természetesen Róma, a Vatikán és Pompeji romjai. A 8 nap alatt - augusztus vége lévén -, nem volt kánikula. Amikor a csoport sétált, kellemesen meleg volt az idő. Szerencsére az eső utazás közben érte utasainkat. Este gyönyörködtek a tengerben a sorrentói tengerparton. Naplementkor vörösre festette a nap a felhőket. A hajósok ezt a vihar közeledtének minősítik. (A paraszti megfigyelés szerint is szeles idő lesz másnap. - Szerk.) Másnap reggel arra ébredtek, hogy zúg, morajlik a tenger, magasra csapnak az este még viszonylag csendes tenger most félelmetes hullámai. Előző nap még kedves látvány volt az öböl szikláiról gyönyörködni, amint a sok hajó hullámcsíkot húzott a tenger víztükrén. Velence, a tengerre telepített város szintén csodálatot váltott ki Gyuri barátomból. Hogy lehet az, hogy az épületek téglái ilyen jól állják a vizet? A mi tégláink már régen elolvadtak volna - véli Gyuri, aki egy darabkát hozott is a velencei téglából emlékül. „Kemény, mint a márvány” - mondja. Az építőanyag - jellemzően - márvány olaszhonban. Úgy árulják a márványt az építőanyag-telepeken, mint nálunk a téglát. Gyurinak, mint gépkocsivezetőnek megragadta a figyelmét a sok kis fürge motoros, amint cikázik a gépkocsisor között. A nagyobb motorkerékpáron apa, anya, gyerek utazik. Róma utcáin világvárosi a forgalom, de nem fenyegetik, nem szidalmazzák egymást. Barátomnak, mint gazdálkodónak feltűnt az autósztráda menti földeken, hogy feltehetően nagy szárazság lehetett, mert a felszántott földön igen nagy darabos rögöket lehetett látni. A kemény földet lánctalpas traktorok szántották. Sok kukoricát és szóját termelnek az olaszok, délen olajbogyót. Az olasz táj jellemző fája a gombatetejű fenyő, délen az autósztrádák sövénye a piros virágú leander, amely sok helyütt nem bokor, hanem fává növekedett. (Barátom hozott néhány hajtást, hátha sikerül meggyökereztetni.) Sok szép felvételt készítettek, prospektusokat, városismertető albumokat hoztak haza emlékül (3000 líra/db). Művészi kivitelűek, gyönyörűek. Ami megfizethetetlen, pénzzel nem mérhető érték, a sok csodás emlék. Közvetlenül megtapasztalt, átélt élmény, melyet nem lehet egy napon említeni a legjobb színes filmek egyikével sem. Lejegyezte: B. P. Hajóra várva (A távolban a csodás Capri-sziget) Gyuri barátom belenézett a Vezúv kráterébe IriHUi „gombafejű” fenyőfa (Róma, Via Appia) A sorrentói öböl