Aradi Közlöny, 1925. március (40. évfolyam, 48-72. szám)
1925-03-01 / 48. szám
1925. márciUSA IV.''* KOZCON.VK Gyilkolt a zsarnok feleség. A hougesi kastély úrnője vadászpuskával akarta lelőni férjét,, Deubel mérnököt. A dúsgazdag asszony pénze tudatában zsarnokoskodott. (Paris, február 28.) Az Alsó- Szlajna kerület estpüdtbirósága előtt ma került főtárgyalásra a Deubel-házaspár szenzációs pere, amely az elmúlt év októberében oly nagy port vert fel Franciaországban. Nem felsebb dologról van szó, minthogy Deubelné, a gyönyörű hegyesi kastély úrnője, gyilkossági szándékkal háromszor rálőtt vadászpunkájából férjére, Deubel mérnökre. A mérnök annak idején súlyosan megsebesült, többhónapos szanatóriumi ápolás után azonban ma gyógyultan áll, mint félmagánvádló, a törvényszék előtt. A negyvenhárom éves Deubelné Newyorkban született Amerikába kivándorolt francia szülőktől, akik idővel meggazdagodtak és viszszatelepedtek Észak-Franciaországba, aholtekintélyes birtokokat és kastélyokat vásároltak. Leányuk, Marguerite, aki nagyi hozományt kapott, háromszor ment férjhez, a két első férjétől két fia született, valamennyi házasságban pedig tűrhetetlen karakternek, házsártosnak, zsugorinak és zsarnoknak bizonyult. A vagyon az övé volt, ő parancsolt. Csak rá kellett pillantani számos fényképére, amelyet most a párisi lapok és kirakatok mindenfelé bemutatnak. Rendkívül gonosz és férfiasan kemény arca van ennek a teljesen csúnya nőnek, aki talánsohasem volt fiatal. Az emlékezetes gyilkos kísérlet a hegyesi kastélyban azon az októberi reggelen így történt: Deubelné harmadik férjével állandó civakodásban elit. Mindenesetre a mérnök a jóval rokonszenvesebb típus, egy évvel fiatalabb az asszonynál. Nem a legrózsásabb körülmények között lehetett, amikor, néhány évvel ezelőtt, elvette feleségül a dúsgazdag, elvált asszonyt. De nem tartatta el magát az asszonnyal, hanem mindenképp igyekezett, hogy kibővítse munkakörét és nem szívesen vette igénybe az asszony jövedelemforrásait. A pénzt a nagy háztartás fedezéséhez azonban természetesen egyenlőtlenül adták össze és az anyagi dolgok miatt napirenden volt közöttük a legdurvább fajta összeszólalkozás. Az agresszív fél mindig az aszszony volt, aki__nem egyszer tett megalázó célzásokat, hogy a férfi érdekházasságot kötött. Az elmúlt ősszel is tele volt a hogiuiesi kastély Deubelné személyes felvihraraival. Ott élt, két fián kívül,\..ket szintén terror alatt tartott,ügyvédje, orvosa, de sőt előbbi L /Je is; egy volt képviselő, aki\ . csak azért tartotta fenn barságát, hogy ezzel Deubelt megú .zóan bosszantsa. , ■ rubel szelíd ember volt, de va,á is megelégelte ezt a pékegy este becsomagolt, soffőrje, másnap kora reggel a házhoz rendelte, a közös kasszából kivett olyan összeget, amelyet Newyorkig el lehet jutni és elköszönt az asszonytól. A reggeli indulásnál Deubelné megjelent. Ésszerűen tajtékzott. Nemcsak a pénzért, amelyet Deubel magához vett, hanem a tényért is, hogy férje őt itt akarja hagyni. Ráparancsolt urára, ne merjen elutazni. Deubel nem is felelti, fogta csomagjait és a soffőr segítségével aas autóra rakta. Deubelné ekkor besietett a vadász puskájáért. Lejött a perron lépcsőjén és célba vette urát.. A soffőr sietve megindította a kocsit, de későrb. Három golyó találta a szerencsétlen mérnököt. Az asszony ezután rá sem hederített a súlyosan sebesített emberre. Két fiában volt annyi becsület, hogy a le havrei klinikára autón elszállították. Deubelné eleinte részint fenyegetéssel, részint megvesztegetéssel, hamis tanukat állított. De a rendőrség előkerítette a fiatal soffőrt, aki az asszonytól való félelmében messze vidékre elvándorolt. Ez a legény pontosan úgy adta elő a gyilkos kísérletet, mint Deubel, a férj. Ennek alapján valószínű, hogy súlyosan elítélik az egyébként is rendkívül ellenszenves feleséget. 3 A forrongó vulkán országában« Kiküldött munkatársunk Okszországban. Rabszolgavásáron az olasz ég fiai A tengeri hajózás és a kivándorlás.• Olaszország külkereskedelme számokban. Alassio, február havában. rAz éjjeli láthatatlan kezek óriási messzelékkel ólomszürkére mázolták az égboltot. A tenger piszkos zöldes színben, tajtékzó dühhel hullámzik a part felé, míg én karosszékből nézem az isteni játékokat és hallgatom a monoton morajlást és zúgást. Mintha erdélyi havasok erdő rengetegeiben szélvihar süvítene a fák között . . . Messziről, onnan, ahol tenger és égbolt egymásba ölel, egy hatalmas vitorlás körvonalai rajzolódnak belém és Genova felől egy modern rabszolgaszállító Hajóóriás siet az Újvilág felé, új reményekkel, új könnyekkel . . . Vitorlás . . . Akaratlanul is régi emlékek tornyosulnak fel bennem. Ifjúkori mesék a gazdag hollandusról, a „Kannitverstan“ kincseiről és Haláláról, hajókról, melyek kávéval és gyapottal, elefántcsonttal és fügével, rizzsel és selyemmel, myrthussal és arannyal megrakva, hetek, sőt hónapok kalandjai után, a nép öröm rivalgása között érnek a hazai kikötőbe. * --' a És ma? Mindennapidolog a kereskedelmi és személyszállító hajók indulása vagy érkezése. Úgy mennek Indiába, vagy, a Kanári szigetekre, mint Horváth gazda a szomszéd faluba. Olaszország kikötőibe az 1921 évben 167.988 olasz és 5.945 külföldi Hajó érkezett, 9.054.654, illetve 7.109.018 tonna áruval, miig 167.850 olasz és 5969 külföldi hajó távozott 3274.459, illetve 742.074 tonna rakománnyal. Legnagyobb forgalma, 11.670 érkező és 11.682 induló hajóval és 2.583.692, illetve 2.571.510 tonnás kirakott és berakott áruval Triest kikötőjének volt, mely tudvalevőleg csak a „békekötés“ révén került Olaszországhoz. Hajó- és áruforgalom tekintetében a második helyen Nápoly (Napoli) szerepel, majd Genua következik. Palermo hajófogalma felülmúlja ugyan Genováét,amiben nagy része van a naponta Nápolyba induló és onnan ugyancsak naponta érkező személyszállitó gőzösöknek) de áruforgalma majdnem 100 percenttel kisebb. Rendkívül érdekes a genuai kikötő forgalmának néhány adata: 1913-tól 1916-ig 614.184 tonnáról 6.869.533 tonnára emelkedett s ez lassan, 1921-ig 4.318.820 tonnára leapadt Szembetűnő az export hanyatlása. Míg ugyanis 1913-ban 1.231.822 tonna árut raktak Genovában hajóra, 1921-ben ez már csak 419.176 tonnát tett. Ez a hanyatlás azonban csak látszólagos,hiszen a triesti kikötőforgalma ellensúlyozza, de különben is úgy tudom, hogy 1921. óta úgy az import , mint az export számok ismét hatalmas fejlődést mutatnak. Olaszország egész importja 1913-ban 3.418.919.010, exportja 2.511.638.537 millió lira értéket képviselt, 1920-ban 26.821.622.668 illetve 11.774.125.055 lirára növekedett, de 1922-ben csak 15.728.320.466, iletve 9292.849.218 lirára rúgott, azonban 1923-ban újból emelkedést mutat, még pedig 17.198.460266 lirára az import- és 11.059.483.393 lirára az exportban. ■ A behozatalban első helyen állanak a gabona, hüvelyes és főzelékfélék s azok melléktermékei (liszt stb.) 3.537.074.000 lírával, melyet 2.534.029.000 lira értékben a pamut követ. Gyapjút, szőrmét 1.048.015.000 Ura értékben importált Olaszország 1923-ban, gyantaárat, ásványolajat és kátrányt 724.426.000, nyersbőrt 572.484.000 fát és cukrot 473.804.000 és gépeket 463.099 óráért Szép asszonyaink selyemrehát nagyrészt olaszországi selyemből készülnek. Selyemből és selyemáruból 2.762.943.000, pamutáruból 1.781.848.000 líráért exportál Itália. A zsurok asztalkáin mosolygó narancsok, datolyák, fügék és matdulák Nápoly vidékéről és Szicíliáról kerülnek hozzánk. 1923-ban 983 millió, 876 ezer líráért szállított ezekből Olaszország hidegebb tájakra. Sajtot 372.888.000, nyersbőrt 370.278.000 cipőt 351.595.000 és autókat 326.832.000 líráért exportált két évvel ezelőtt. Legtöbbet Amerikából importálnak: 4.619 millió értékben, míg exportjuk az Újvilágba 1.512 millió értéket képviselt. Németország a negyedik, Jugoszlávia a hetedik helyen áll, majd Ausztria következik a rangsorban 325.6 millió importtal és 325.4 millió exporttal. A vitorlás eltűnt . . . elnyelte a végtelenség és a számok tengere, csak a rabszolga szállító gőzös sűrű füstje lapul az éghez. Újabb ezrek készülnek az új hazába, az ígéret földjére, mely csak az ígéretek földje. Pedig de sokan vannak már odaát, hiszen Olaszország adja a kivándorlók legnagyobb hányadát. Míg 1876-ban mindössze 108.771 olasz hagyta ott a hazáját, s ezek közül is csak 19.848 vándorolt tengeren túlra, 1906- ban már 789.977 ember mondott búcsút otthonának s ezek között 511.935 keresett oti hazát Európa határain túl. 1913-ban érte el a kivándorlás tetőpontját 872.598 kivándorlóval, de 1918-ban csak 23.311 ember mondott búcsút szülőföldjéneki.1923-ban azonban már ismét 396 ezer volt a kivándorló, ezek közül azonban 218 ezer Európában keresett új elhelyezést, összesen 7.500.000 olasz él hazáján kívül, szétszórva széles e világon. Körülbelül hatmillió jut ezekből Amerikára, egy millió Európára, a többi Afrikában, Ázsiában találja (?) a mindennapi kenyerét. A majdnem 8 millió külföldülkívül több mint 40 millió olasz él Olaszföldön. Az 1921-iki népszámlálás szerint Fiuméval együtt pontosan 40.033.528 s ezek 97 százaléka olasz. S mialatt agyamban a hatalmas számoszlopok sorakoznak, a mindjobban lesülyedő felhőkből lassan, fájdalmasan megered az eső. Az olasz ég megsiratja napbarnított fiait kik könnyű batyuval, de nehéz szívvel indulnak el messze, hogy megkeressék azt a betevő falatot, melyet a szülőföld megtagad tőlük. Búgés fent!. — A nyári színház tolvajainak nyomában. A Közlöny mai számában megírta, hogy az aradi ócskapiacon megtalálták a nyári színházból ellopott holmik egy részét. A bevezetett nyomozás megállapította, hogy a színház felszerelését három elbocsátott statiszta lopta el és a százezer lej értékű holmit eladta. A rendőrség négy orgazdát tartóztatott le és a tolvajok kézrekerítésére megindult a nyomozás. Minden háztartásban áldásos, ha késnél van egy üveg SCHMIDTHAUEH-féle Igmándi keserű viz, mert szükség egetén reggelizés előtt fél pohárral használva gyorsan és alaposan eltávolítja fájdalom nélkül a gyomorban és belekben rejtőző csiráját számtokin komoly betegségnek s elejét veszi ezáltal a baj további fejlődésinek a szervezetben. Kapható nladm 9VAgy szart*rban 6a Io4»b fUssarUaletfeaa. *UWI Umr A« „i^atandimmm t&aaskaad« Sasa« ntés«*J«a kassriMsakksf ~Wm