Aradi Közlöny, 1930. november (45. évfolyam, 249-273. szám)
1930-11-01 / 249. szám
ARADI KÜZIKÖNY Szombat, november 1. Szellemi munkanélküliek ezrei éheznek, de senki sem törődik velük — Hivatalnok urak, A leépített hivatalnokok tragédiája. Nemcsak a műhelyek ürültek ki, hanem az irodák is Egy szellemi munkanélküli panaszos levele az Aradi Közlönyhöz akikről megfeledkeztek Az erdélyi lapokban szinte naponta jelennek meg cikkek arról, miképen akarták megszervezni a munkanélkülieket segélyző akciót. Az egyes városokban miniszteri rendelet nyomán egyletes jegyeket plasszíroznak a szórakozóhelyeken, gyűjtések, társadalmi akciók indultak meg. Arad költségvetésében egymillió lej szerepel a munkanélküliek számára felállítandó népkonyha céljaira... szóval minden, vonalon folyik a buzgó munka, hogy a küszöbön álló téli időszakban segítségére siessenek a hatóságok azoknak, akik önhibájukon kiinl veszítették el kenyerüket és akiket meg kell menteni a fenyegető éhhaláltól. Nagyon helyesen van ez így, mert természetes, hogy a társadalomnak segíteni kell azokon, akiket nyomorba taszított az áldatlan gazdasági helyzet. De egy körülményt le kell szögezni. A hatóságok és a társadalom egyszerűen megfeledkeztek egy olyan osztályról, amely szintén nyomorog és amely sehonnan sem kap segítséget a szellemi munkanélküliekről. Ami legyőzi az éhséget A tervezetekből az világlik ugyanis ki, hogy munkanélküli elnevezés alatt kizárólag fizikai munkát végzőket értenek. A szellemi munkások, illetve munkanélküliek, a tisztviselők és egyéb magánalkalmazottak egész tömege egyszerűen kifelejtődött ebből a kategóriából. Bár igen sokan vannak. Mert a leépítések alkalmával nemcsak, a műhelyek ürülnek ki, hanem az irodákban és üzletekben is sorban bocsátják el a hivatalnokokat s a többi,a szellemi munkát végző alkalmazottakat. — Sehol, egyetlen hivatalos, vagy nemhivatalos jegyzékben nem szerepelnek ezek az emberek a segélyezendők között, pedig a nyomor, a teli hideg, az éhség egyformán ellátogat minden munkanélküli házába és nem kérdezi meg a küszöbön, vájjon fizikai munkás-e az illető, vagy, pedig „tisztviselő úr‘‘-nak titulálják. Minden télen a város népkonyhákatállít fel, ahol a munkanélküliek délben egy kis meleg ételhez jutnak. Igen gyakran látogattam meg az ebédkiosztó helyeket, hogy közvetlen közelről lássam, miképek segítik a nyomorgógát, de őszintén megvallom, a csajkával kézben, ingyenebédre várakozó tömegben egyetlen szellemi munkanélkülit nem találtam. Itt csúcsosodik ki a „hivatalnok urak“ tragédiája, a lateineremberbe belenevelt szégyenérzet nem engedi meg, hogy csajkával a kezében ott álljon a meleg ételszagra gyülekező emberek sorában,bármiképen már az éhség a kopott ruha alatt, a büszkeség, a szégyeneidet legyőzi az éhséget és a hivatalnok úr nyomorog tovább. Egy a sok közül Egy panaszoslevél fekszik előttem, amelyben egy ilyen szerencsétlen, szellemi munkanélküli kiönti keserűségét. Egy, magántisztviselő, aki két év óta állástalan, akinek három gyermeket kell eltartani, aki négy hónap óta a házbérét sem képes fizetni és segítséget sehonnan sem várhat. És eme nyomorúság közepette felcsendül az Intellektuel büszkesége és kijelenti a levél, hogy bármennyire nyomorog, nem tudja rászánni magát, hogy ott álljon csajkával a kezében a népkonyhák előtt. A hatóságok, akinek kezében a munkanélkülieket segélyző akció fekszik, fel kellene figyelni ere a kategóriára is. Tudomásul kell venni az illetékeseknek, hogy nemcsak fizikai munkások vannak a világon, nemcsak azok veszítették el kenyerüket, hanem ezerszámra vannak intelligens, jobb sorsra méltó emberek, akiket a dekonjunktúra kiröpített az irodákból, az íróasztalok mellől, akik épen olyan szerencsétlenek és nyomorultak, mint a munka nélkül maradt gyári munkások és senki sem gondol rájuk. Ezerszámra vannak, itt vonulnak el előttünk kopott ruháikban naponta az uccukon, lesve valamilyen munkaalkalmat, az öszszes ismerősöket megállítva, hátha mégis rájuk mosolyog a véletlen szerencse és valaki egy állást tud részükre ajánlani. Ezeknek az embereknek nincs szakszervezetük, amelyek munkanélküli segélyeket folyósítanak számukra, ezek nem vonulnak ki az uccára tüntetni, ha nem kapnak támogatást a hatóságoktól és a társadalomtól, ezek csendesen, elfelejtődötten nyomorognak. És épen ezért senki sem törődik sorsukkal. Az illetékes hatóságoknak módot kell találniuk az igazságtalanság orvoslására, a szellemi munkanélküliek segélyezésére. Az akció most kezdődött meg, a munkanélküliek összeírása még folyik és így könnyen meg le-Az Ekcé a Azok, akik szenvedtek ebben a kínos betegségben és éveken át tűrhetetlen viseketegséget álltak ki, a Cadrin kenőcs használata után rövidesen visszanyertül, persenéstől, pattanástól, furunkulustól, kelevétiytől, kiütéstől, csalánkiütéstől, vérkeléstől, aranyértől, visz betegségtől, rühtől, tályogtól,égési sebtől,csipstől, kérgesedéstől, úgyszintén sebesüléstől lhet oldani a problémát. Sokszáz aradi családot menthetnek meg a nyomorúságtól és ha nem mást, legalább néhány darab fát, egy kis meleg ételt biztosítsanak a csendes hősiességgel éhező „hivatalnok uraknak“, Marosi Rudolf. A besszarábiaiak ragaszkodnak Steréhez Mirialaeho belügyminiszter tanácskozása ia. Maniu távollétében nem döntenek Stera ügyében . Bucurestiből jelentik: Mihaladt e belügyminiszter ma délelőtt Bucurestibe ’érkezik A belügyminiszter behatóan tárgyalt a besszarábiai tagozat vezetőivel, úgy Stere, mint Pan Halipa híveivel. A szercisták képviseletében Leanca képviselő kijelentette, hogy a nemzeti parasztpárt beszszarábiai tagozata Stiere nélkül nem exisztálhat és azt nem lehet Stere nélkül elképzelni. Mihalache belügyminiszter hasonló nézetét fejezte ki, azonban azt hangoztatta, hogy Maniu távollétében ebben az ügyben nem lesne döntés. A temetők lakói Séta az aradi temetőkben a sírok ünnepén. — Emlékezés az elmúlt idők nagyjaira. Ünnepet il ma a kegyelet, az emberi lélek egyik legmagasztosabb érzése. Az élet súlyos gondjai minden figyelmünket, gondolatunkat a jelen küzdelmeihez köti, de a halottak emlékének szentelt mai napon elenyésznek a ma gondjai és lelkünk az elköltözöttek hantjai felé fordul. Mindnyájunknak vannak halottatok és nincsen közöttünk senki, aki ne szeretett volna valaha valakit. Ezért annyira közös ünnep a halottak napja és ezért honol ma az egész emberiség szivében ugyanazon fájdalmas érzés. A feketeruhás, bánattal teli szivi gyászolók serege kora reggeltől a késő esti órákig zarándokol a csendes emberek birodalmába, hogy szerettei sírja fölött meggyújtsák az emlékezés lobogó mécsesét, elhelyezzék a kegyelet koszorúját és imádkozzanak az elköltözöttek lelkiüdvéért. ■ ..,y I m A gyász, a Bánat és a mai élet nyomorít-' sága felett való elmélkedés közben szorongó szívvel járunk a sírokkal szegélyezett temetőutcákon, amelyekre lassan szinte észrevétlenül száll le az őszi alkony, a hervadás szomorúsága. Látunk életre kelni alakokat, az elmúlt idők nagyjait, feltűnnek lelki szemeink előtt azok, akik életüket szeretett városuknak szentelték és minden vágy oda irányult, hogy Arad gazdag, szép és nagy legyen. Én még szemtanúja voltam annak a lelkes küzdelemnek, amelyet Arad régi iparosai, gyárosai, kereskedői és kiváló szellemi, munkásai a múlt százasz második felében e város felépítése és fejlesztése érdekében kifejtettek. Megérdemlik tehát, hogy a halottak napján ,kegyelettel emlékezzünk meg róluk és a mai generációnak emlékébe idézzük neveiket: Andrényi Károly, Ackermann Mihály, Nisztriegky, Jamniczky, Schömwall, Primer, Kristyófy János, Eckhardt, Hermann, Freyberger, Wälder, Witzer, Herling, Brmlmber, Toncsz, Szojka, Bramer, Grünwald Ferenc, Beck Alajos, Scholtz Gyula, Heinrich Sándor, Beles János, Goldis József, Barabás Péter, Vagdos Mihály, Pargly János és Lajos, Baross Ferenc dr. Dank Alajos, Silvi, Szontag, Ursits, Tedeschi János, Csoban, Pengi, Steinitzer, Bettlheim, Kneisel, Probst, Mittelmann, Herr Ignác, Kintzig, Neuman, Gutzjahr Mihály. _ Lehreyer, Jirászek, Dániel, Steinhardt Jakab, Éles Ármin, Ring Vilmos és Ede, Domány János, Ransburg Mór, Hirschmann József, Szathmáry Gyula és János, Kosztka Gusztáv, Heim Domokos, Raicu, Stigler, Handl, Institoris Kálmán, Urban Iván, Sarlót Domokos, Szalay Károly és Antal, dr. Velics, Bohus és Bánhidy bárók, Green Nándor, dr. Rosenberg Sándor. A színművészet és irodalom egykori jeleseit Zöldi Miklós, Bács Károly, Fóris István, Odry Lehel, Nyilasi Mátyás, Erdélyi Ottilia, Spányi Lenke, Vörös Vidor, VargaJános, Tiszti Lajos, Györgyösi Rezső festő, továbbá Atzél Péter, Tabajdy Károly, Salacz Gyula, Edinán Gábor, Edinán László és Lajos, Boros Béni és Vida, Vásárhelyi Béla, dr. Tolnai János, Nachtnébel Ödön, Weitzer János, Csernovitz Péter, Ormos Péter, Iváneszky Lázár, Boros Ferenc, Köpf György, Parecs István, Város Pál, Vajda Lajos és István, Remetzky Fülöp, Laczay József, Reicher Béla, Bogdánffy Gergely, Fényes Károly, Deutsch Bernet, Nagy Kálmán, Ottenberg Tivadar, Lakatos Ottó, Sidy Nándor, Simay István, Nesnera Aladár, Széll Ernő, Dánieli Lázár, Varjassy József, Lukácsy Miklós, Bonis Döme, dr. Kell Lipót, dr. Schuszter, Szabó Albert, Varjassy Árpád, Köpf János, Chorin Ferenc, Svab Sándor, Náray Imre, dr. Darányi János, Chorin Áron, dr. Issekutz László, dr. Kabdebó János és még soksok jeles polgára Aradnak. Dehét ki is tudná őket mind felsorolni, hiszen nekem már több ismerősöm van odakint mint itt bent. Most, hogy e sorokat írom, el vagyok telve az elmúlás gondolatával, az a különös érzés tölti el lelkemet, hogy élni szép, de meghalni jó. Ők boldogok, mert az igazi boldogság csak abban a világban, a mennyei hazában található fel, ahol a levegő balzsam és fénytől ragyog minden. Csak napfény van —• hervadás nincsen. Minden, csupa virág, nem jön soha,éjszaka, mindenki szabad, jogai szentek és a csalódás fájdalmai ismeretlenek. A költő így mondja: Pihenjéles boldog halottak. Mi élők tovább küszködünk. Veletek van az örök béke. Gond, szenvedés vannak velünk. A mínket is elvezet hozzátok Előre megszabott utunk.Mi is majd egykoron hozzátok Egy jobb világba eljutunk. Csiky Károly.